Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
A TERÍTETT asztal Ara XXIX évfolyam 1980. dea. U. Ara 2,— korona Karácsony van. A béke és a szeretet ünnepe. Ilyenkor, ünnep idején családok, rokonok, barátok találkoznak. Szeretteink körében töltjük a karácsonyt. Velük vagyunk elfoglalva, az ő kívánságaikat lessük. A fenyőfák alá odatesszük szeretetünk tárgyi jelét, az ajándékot. Évek múltán is szívesen emlékezünk arra, hogy kinek mit tudtunk adni 1980 karácsony estéjén. Érdemes volna felmérni ajándékaink gyarapodását az elmúlt tíz évben, és tudatosítani azt, hogy karácsonyaink is olyan mértékben gazdagodtak, mint az országunk. Egyetlen évben sem jutott több, [mint amit megteremtettünk. Most, az ünnepek alatt kicsit bezárkózunk a világ, a hétköznapok gondjai elől. Talán arra sem gondolunk, hogy a mi munkánkon kívül még sokaké adja a terített asztalt. Mi, fiatalok csak most kezdünk tanulni, közgazda módjára gondolkodni. Gazdasági iszakkifejezések ^tartalmát ízlelgetjük, ulyan szavak, mint hatékonyság és minőség már ismertek előttünk Tudjuk, hogy a munkafegyelem, munkaszervezés és takarékosság meg nem tartásával kevesebb jut a mi asztalunkra is. Tudjuk azt, hogy a karácsonyesti varázsért keményen meg kellett dolgozni. Elégedettségre csak akkor van okunk, ha számba vesszük, hogy a jövőnk, a következő karácsonyok békés melege mindannyiunktól függ. Tőlünk is, akik ott állunk a fenyőfa csillagszórós árnyékában, tőlünk is, akik képesek leszünk a dolgos hétköznapokba átvezetni a karácsonyi meleget. KM OLVASÓINKNAK KELLEMES ONMEPEKET (S BOLDOG Ül ÍVEI KÍVÁNUNK
