Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-09 / 50. szám
m tartalommal A környék legszebb kultűrházával a légiek (Lehnice) dicsekedhetnek. 1974-ben adták rendeltetésének és most helyet kaptak benne a fiatalok Is. Az alagsort úgy alakíthatták át, ahogy elképzelésüknek leginkább megfelelt. S hogy milyen lett? Egyszerűségében is nagyszerű, mert minden berendezési tárgynak megvan a maga szerepe, küldetése. i-i Valóban örömmel gyűlünk ösz- sze ebben a klubban — kezdte beszélgetésünket Beronszky Edit, a SZISZ helyi szervezetének vezetőségi tagja. — Otthon érezzük itt magunkat. Munkánk azonban nemcsak abból áll, hogy összegyűlünk, beszélgetünk, szórakozunk. Ennél sokkal többre vagyunk képesek. Tervünkben szerepel társadalmi munka, politikai akciók, kultúra, sport, de emellett igyekszünk a SZISZ-tagok egyéni kívánságait is szem előtt tartani, többé-kevésbé sikerül is. Nem népes SZISZ-szervezet a légi, alig húszán vannak, akik naponta .találkoznak, mert itt a községben dolgoznak. Egyébként ötven nyilvántartott tagúk van. ök a hétvégeken vesznek részt a szervezet munkájában. S bár valamennyiük kedvenc i- dőtöltése a diszkó, ugyanolyan kedvvel végzik a többi feladatot is. Szívesen vannak együtt társaikkal, barátaikkal, megtárgyalják a hét eseményeit. Rendbe tették a kultúrház környékét, társadalmi munkában paradicsomot szedtek, honvédelmi versenyeken szerepeltek, a fiúk a sportban, a lányok a kultúrműsorban jeleskedtek; kézilabdacsapatot alakítottak, sőt nemrég a kerületi bajnokságba is bekerültek. Az új tanévben három rajinstruktor segíti a pionírok tevékenységét. Az októberi forradalom évfordulójára műsorral léptek a közönség elé. Miklós Ilona, a szervezet elnöke pedig már a következő hónapok terveit vázolgatja. Szilveszterre könnyed, vidám műsort terveznek. Író-olvasó találkozón akarják még jobban megszerettetni az irodalmat, az olvasást, a könyvet az ifjúsággal. Eddigi jó kapcsolatukra alapozva újabb formákat próbálnak megvalósítani a helyi párt- szervezet és a SZISZ-esek együttműködésében: a politikai oktatáson, az előadásokon túl a védnökséget is. Persze tudják, hogy ehhez mindenekelőtt a példamutatás szükséges. Szóba került egy általános probléma is: mi legyen a SZISZ-szervezet tevékenységének fő irányvonala. S itt kapcsolódott be a beszélgetésbe Németh József mérnök, a szövetkezet fiatal közgazdásza, aki a tagkönyvcserékor pártfeladatul kapta, hogy kísérje figyelemmel az ifjúsági szervezet munkáját. — A helyi körülményekhez mérten meg kell találni az arányt, figyelembe kell venni azt is, hogy a tágabb értelemben vett faluközösség mit kíván a fiataloktól. Ha annak eleget tudnak tenni, bizonyára elvárásaikat is teljesíteni fogja a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a többi tömegszervezet. Előbb dolgozni kell, aztán szórakozni. — Mi a társadalmi munka elől nem térünk ki. Ha kell, szívesen segítünk, ha hívnak, örömmel megyünk. Szórakozni meg természetesen mi Is szeretünk, de ezt is úgy igyekszünk megválasztani, hogy az ne Csupán öncélú legyen — mondta búcsúzóul Beronszky Edit Benyák Mária Ú jra elkápráztatott és ismét gondolkodásba ejtett a Győri Balett, de most már csak egyetlen kérdésre keresem a választ. Mit tartalmaz még Markó Iván vakító fényű táncos eszköztára? Kételyek, aggályok, tudom, számításba sem Jöhetnek, Markó ugyanis pontosan tudja, mikor milyen hangon kell szólnia, érzi, mit milyen formában kell átadnia, hiszen gazdag mondanivalóját lelkünk legmélyebb és legtisztább forrása táplálja. Ezért szorul aztán össze a torkunk, ezért szökik könny a szemünkbe, ezért keressük a rokon tekintetet, a szemgolyó parányi fénypontját — amely egymáshoz húz és összeköt bennünket —amikor minden kompozíciójában önmagunkkal találkozunk. S ha rólunk van szó, érthető a kíváncsiságunk, még inkább, ha olyan valaki szól hozzánk, aki perceken belül a bizalmunkba férkőzött. Friss még az élményem, alig néhány napja láttam a Küzdelmeket, de nem hiszem, hogy hetek múlva alacsonyabban „szállnék“. Mert A Npp szeretteihez hasonlóan 6 Küzdelmekről ts csak felső fokon lehet beszélni. Vámos György koreográfiája, az Álomkergetők Csajkovszkij op. 78-as szimfonikus költeményére született, s három ifjú álmáról mesél. A dinamikus, pergő ritmusú tánc csupán akkor lassult le, amikor a képzeletbeli nőalak lépett színpadra, s a meg- fogalmazhatatlan vágyakat próbálta formába önteni a koreográfus. Szenvedélyt, hódolatot leginkább Szabó Elemér táncában éreztem, 6 volt az, aki a legapróbb részleteiben Is azonosulni tudott a zenével, s az álom valótlansága Is neki fájt a leginkább. Álomszerű volt a Wagner zenéjére született Trisztán és Izolda Is, hiszen az egész kompozíció egy röpke látomásnak tűnt fel. A színpadot, akárcsak a két táncost, vérpiros lepel borította, jelezve a férfi és a nö magas fokon Izzó kapcsolatát. A küjső történetet szándékosan szorította háttérbe a koreográfia, hiszen a valódi cselekmény az érzelmekben, a lelkekben gyökerezett. Amint a két ember táncolni kezdett, eltűnt a lepel, ám a szenvedélyt, a lángokat továbbra Is érezhettük, mert az előadók mozdulataiban égett a vágy, az egymáshoz való ragaszkodás, az összetartozás. Krómer György először a bra- ttslaval vendégszereplés során bemutatott Stációkban lepett meg pontos lélekrajzával, Trisztán szerepében újra felcsillanthatta fejlett mimikáját, precíz technikai tudását. Greiner Eva Izoldája a női lélek gazdag színskáláját mutatta fel; Király Melinda és Bombicz Barbara után az ő nevét is meg kell jegyeznúnk a nőj karból. Ősök és utódok volt a címe az est leghatásosabb egyfelvonásosának, a- melynek főhősét, az Embert maga a koreográfus, Markó Iván táncolta. Magányosan tűnt elő a mélyből, lassú, megfontolt lépésekkel tette meg az utat a sötét, barátságtalanul zord pusztaságon, s amit Ats Gyula szavakban fogalmazott meg a minden- ség urának, azt Markó eltáncolta, ö- rök békéről, földi rendről és újjáte- remtésről álmodott, s közben perelt és vádaskodott, feleselt és bocsánatért esedezett, szeretett és gyűlölt, majd ráébredt, hogy magasztalt, szent csoda az ember, aki előtt minden egyszerű és szép lesz, csak hinnie kell. Bernstein 111. szimfóniájára készült ez az emberközpontú táncköltemény, amelyben Béjart Markóját lef* 9 KÜZDELMEK GYŐRÖTT MIRŐL ÁLMODIK AZ EMBER ? merhettük fel. Azt a Markót, aki nemcsak százszázalékos fordulataival és magas ugrásaival ejt ámulatba bennünket, hanem apró jelzéseivel, mély érzelmektől izzó mozdulataival Is kellő hatást tud elérni, hiszen ő az, akivel együtt álmodunk, ő az, aki a hajnalt, de még a hideget is eltán- colja, ő az, aki szavak nélkül mondja el, amit mi megfogalmazni Is képtelenek vagyunk. A Szerelmet Király Melinda táncolta líraian, stílusosan, az égi Menyasszony Gombár fudit csodálatos jelmezében Adeline Tanon volt, aki vonzó megjelenésével, sugárzó lényével nyerte még tetszésünket. G. Szabó László Ősök és utódok — az Ember: Markó Iván Krämer György, akit A Nap szeretteiben is láthattunk ÍTöröcsik Juli felvételei) A gyilkos köztünk van Ügy ültem le szombat este a tövé elé, hogy a műsorról nem olvastam előzőleg semmi előzetest, annyit tudtam csak, valamiféle tévél&ték következik. Bár akkor egyéb dolgot lett volna, a képernyő viszont< nem engedett vonzásából. A színészt szuggeszttvttds, a rendezőt jur- fang és az írói — Robert Thomas — fondorlatosság jóvoltából a néző is belecsöppent egy gyilkost kereső családi miliőbe, ahol a nyolc nő közül minden- kt egyformán gyanúsítottnak számított. A jellemek boncolgatása, értékelése során nem azt firtattam ki valójában a „gyilkos", hanem hogy a nyolc ember közül, ha úgy adódik, kt az akt ölni is tudna. Néni tudom, honnan jött ez a tévéjáték vége előtt még abszurdnak tűnő ötlet, de a végső percek engem és a hozzám hasonlóan gondolkodó nézőt tgázolták; bárki lehetne a gyilkos. Biztos vagyok benne, hogy a francia szerző darabja több volt kriminél, sőt, ha szabad azt állítani, nem is krimi volt. Sokkal inkább formálódó, meghhsonló jellemek, emberek párharca. A nyolc nö közül azt hiszem minden néző talált magának legalább egy hozzá hasonló személyt, akinek a bőrében érezhette magát. Es ez az, ami kiemelte Robert Thomast a krlnii- szerzök világából és belecsóp pentette őt az irodalomba. Mondanivalójával belevájt, belemart az emberekbe — most hunyunk szemet az eszközök, a forma fölött —, és ktmutattatta delük foguk fehérjét: egyszerre tudunk gyanúsítani, védekezni és gyilkolni, hogy így túldramatizálva, stílusosan fogalmazzak^ de mindez akár szó szerint ts érthető. Azt írta meg ő is; ami ilyen vagy olyan formában már évezredek Óta „Irodalmi* emberközeli téma: az ember nem fó, az ember nem rossz. Az ember olyan, amilyenné a körülmények alakítják, a helyzetek, az érdekek teszik ilyenné vagy olyanná. Véleményem szerint az már csak mellékes poénja volt a filmnek, hogy kiderült: az apa, a férj, a testvér, tehát az e- gyetlen férfiszerepé nem is halt meg, a szobájában ha\lgá- tózik, s mikor maguk közé hívnák őt, hogy szemtől szembe nézzen a „gyilkosokkal“, akkor lesz öngyilkos. Mert a lényeg á szemérmetlen vádaskodás, az arcátlan ayanúsítgajás, a jellemek párharca volt: remek színészekkel, jó rendezővel *- Félix László — „világra hozva“. Z. J. A magyar kultúra képzőművészeti remekeinek tárháza, a budapesti Nemzeti Galéria pár éve a romjaiból újjá varázsolt Várpalotában kapott méltó hajlékot. Itt látható tehát Madarász Viktor „Hunyadi László stratása“ című nagyméretű vászna Is, mely súlyos drámai ellenhatásokkal van felépítve. A gótikus templom félhomályában a padlón kiterítve lek. szik fehér lepellel letakarva V. László, a hűtlen király esküszegésének áldozata, Hunyadi László. A nagy, vízszintesen elhelyezett fehér folt mellett két fehér kemény vonal: két nagy gyertya világítja meg a képet. Ezzel a merev élettelenséggel ellentétben a homályból a hós anyjának és arájának, Szilágyi Erzsébetnek és Gara Máriának alakja bontakozik ki, akik megtörtén borulnak a lábal elé ... Ez az alkotás — amely 1859-ben a magyar festészet történetében először nyerte el a Párizsi Szalon aranyérmét — jelenti a Madarász- -életmű egyik csúcsét. Madarász Viktor másfél száz éve, 1830. december 14-én, született a gömörl Csatneken. Nem készült festőnek. A pécsi egyetemen jogot tanult, de vonzalma a plktúrához, melyet Bécs- ben kezd majd tervszerűen művelni, már Itt la megmutatkozik. A magyar festők közül u- gyancsak elsőnek 8 megy Párizsba tanulni, ahol 14 évig márad. Életének alkotásokban leggazdagabb periódusa ez, jelentősége pedig abban rejlik, hogy a spanyol Diego Velásquez és a németalföldi Plerra Rubens hatásából kiindulva megteremti a magyar történelmi festészetét. Igaz, hógy a magyar piktúrában elvétve már képviselve van a történelmi témakör, mint például a barokk Mányoki Adám alkotásában II. Rákóczi Ferenc gyönyörű portréja, dé az Igazi kibontakozást Madarász Vtktör hozza meg. Ez a tény pedig nem véletlen, hanem ko rának — a szabadságharc tragikus végakkordja után, egyenesen törvényszerű következménye, hogy megfesti személyes emlékeit, melyek tizennyolc éves szabadságszomjas Ifjú leikébe vésődtek bele. Így születnek gyors egymásutánban hatalmas vásznai, amelyek között a másik csúcs s „Zrínyi és Frangepén a bécsújhelyi börtönben“ című alkotása. Ennek a képnek pedig a „Hunyadi“ komorságával ellentétben az a jellegzetessége, hogy ragyogó lényhatásaival ragadja meg nézőjét. Sajnos, Mádarász alig ötvenéves, mikor kedvét vesztve évtizedekre leteszi az ecsetet, de ]8n aztán még az utolsó fellángolás, melynek két renteka, a „Feltámadás“ és az „önarckép“ méltó képviselői Madarász Viktor művészetének. varga rom* MADARÁSZ VIKTOR
