Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-09 / 50. szám
A Japán császárok sohasem hordtak koronát, ami feltehetőleg megkönnyítette számukra az átállást ;a modern időkre! Azt pl., hogy Hlrohlto puha panamakalapot tegyen fel, miközben végigkalauzolja vendégeit kedvenc virágai közt a híres császári botanikuskertben, vagy u- gyancsak világhírű akváriumában megmutatja a halait, amelyekről nem kevesebb, mint 12 könyvet írt. A Japán császár a második világháború után „Istenfiából“ egycsapásra egyszerű „ember“ lett, aki — igaz, csak a kijelölt császári birtokon, és csak évente egyszer, a nyári napéjegyenlőség napján — gumicsizmába bújik, és ugyanúgy ülteti a sárba a rizspalántákat, mint a japán parasztok az apró nadrágszijparcellákon, amelyeket a burjánzó urbanizáció még meghagyott... Az Ősi szertartások emlékét ma már a császári születésnap is csak annyiban őrzi, hogy egy-két ezer színes papirzászlókat lengető gyerek vonul fel a tokiói császári palota elé és Hlrohlto az erkélyről köszönti őket, az utóbbi 10 évben golyóálló üvegfal mögül, merthogy 1969-ben valaki egy csúzliból kilőtt acélgolyóval próbálta megsebesíteni. A Mlkádó szót, ami az Isteni eredetű fennség, a shin- tolsta Istenség megszólítása volt a régi időkben, a mai fiatalok talán már nem is Ismerik Japánban. Hirohl- to — Napóleon helyett — Lincoln elnök képmását a- kasztótta dolgozószobájának falára, mióta az amerikaiak bölcs előrelátással úgy döntöttek, hogy a világháborús győzelem után is meghagyják a császárság intézményét, mint nemzeti Jelképet, amelyre azután — saját képükre és hasonlatosságukra •— az új Japánt alapozhatják. Az az évi 20 millió dollár, amibe manapság a császár kerül a Japánoknak, semmiség azokhoz a tízmilllárdok- hoz képest, amivel egyetlen japán szupervállalat, a Mitsubishi évente gazdálkodik. A mai Japán igazi jelképe a Datsun, a Toyota, a Honda, a Sonny, a Mitsui és a Mitsubishi! A japán üzletember, akit messziről felismerni mindenütt a világon, és főleg Japán hagyományos piacán, Dél-Kelet-Azsiában, vagy a japán katona, akit viszont otthon, hazájában sem lehet egykönnyen felismerni, mert mindig civilben jár, de — attól még katona, ahogy a Japán császár, ha soha nem is hordott koronát, akkor is császár marad. TÖRTÉNELEM — NEMZEDÉKI PROBLÉMÁKKAL Ha azt mondom — generációs probléma, általában a fiatalok, az Ifjabb korosztályok viselkedési normáira, érvényesülési lehetőségeire, beilleszkedésére és hasonlókra gondolunk. Csak egyre nem — a hiroshimai atombombára, amely pedig generációs probléma Japánban. A hiroshimai sugárbiológiai központban hallottam, hogy amit ma az atombomba genetikai hatásáról tudunk, az csak a jéghegy csúcsa! „Nem a ma élő, vagy részben már kihalt első és második nemzedék, hanem csak a következő nemzedékek embereinek kromoszómái adhatnak majd igazán képet az első atombomba piszkos munkájáróll“ Jgy fogalmaznak a hiroshimai kutatóorvosok, akik pontos személyi statisztikát vezetnek kivétel nélkül minden hiroshimairól. Persze külön azokról, akiket két kilométeres körön belül ért a sugárzás, és akiknek adatlapjain rajzban tüntetik fel nemcsak a távolságot, hanem azt is, milyen szögben helyezkedtek el a robbanáshoz, a bombához képest, álltak, vagy ültek, védte-e őket bármi, fal vagy tető, milyen anyagból készült e „védelem“ stb. Fontos rovat tartalmazza az életkort, hiszen az állatkísérletek bizonyítják, hogy a sugárhatás gyorsítja az öregedést. — Hiroshima milliós lakossága mindmáig milliónyi kísérleti alany, és ez még sokáig így leszl — mondják a sugárbiológiai központ kutatói, és nem titkolják: a legpontosabb statisztika sem adhat még évtizedekig megnyugtató választ pl. arra, hogy milyen hatással lehet az- 1945-ben ledobott atombomba — akár több nemzedék közvetítésével is — a kései utódokra ... A hiroshimai sugárbloló- gai központ vizsgálatainak költségeit — talán némi jóvátételként is — jelentős részben amerikai kormányforrásból fedezik, miközben Japán történészek máig is kutatják és vitatják, igazolható-e bármivel az amerikai atombomba ledobása, annál Is inkább, hiszen Japán hár~-----------n P. SZABÓ JÓZSEF RIPORTJA JAPÁNBÓL I ^ világjárók______ Szerzőnket, P. Szabó Józsefet olvasóink Jól ismerhetik e Magyar Rádióból éa ■ tévé képernyőjéről. Egyik tavalyi számunkban már bemutattuk: Kínából Irt riportot. Most Japánba, e különös világ különös életébe kalauzol el bennflnket. Itt legyezzük meg, hogy a közeljövőben kezdjük el küzülnl P. Szabó József Indiáról, a FUlőp-Szigetekről, Malaysiáról ás Szingapúrról irt sorozatát: olvasónk kórósára. gint a szóbeszéd szerint — „aki gyalogosan az útjukba kerül, az eleve rászolgált volna a halálra...“ A balesetek áldozatai közül ugyanis Japánban a többség — gyalogos, mindenekelőtt öreg és gyermek. A taxisok és általában az autósok persze joggal hivatkoznak a zsúfoltságra. Arra, hogy a japán városokban az utcák nagyrészén — hiányzik a Járda. Aztán pl. olyan nagyváros, mint Oszaka összterületének nem egészen 9 százaléka (1) az útfelület, míg ugyanez az adat New Yorkban — 35 százalék. Ennek következtében a jogosítványnál Is fontosabb okmány Japánban az állandó saját vagy bérelt parkolóhelyet igazoló papiros. Már pedig pl. Tokióban egy- -egy parkolóhely bérleti díja 100, sőt 300 dollár Is lehet, és gépkocsit csak az vásárolhat, aki igazolni tudja, hogy lakásától „megfelelő távolságra“ parkolóhellyel rendelkezik. CSÁSZÁR - KALAPBAN . - * . rSSS»S>w<v borús veresége már jóval e- lőbb megpecsételődött. „Japánnak el kell fogadnia az amerikai feltételeket és meg kell adnia magát az amerikaiaknak!“ Ezeket a szavakat — ha hinni lehet a Japán történészeknek — éppen egy perccel az amerikai atombomba kioldása előtt, a császár Jelenlétében, a katonai csúcs- vezetés tanácskozásán mondta Szuzukl miniszterelnök, akit — furcsa véletlen — akkor, 1945 augusztusában is úgy hívtak, mint Japán mai miniszterelnökét. A különbség köztük legfeljebb a keresztnév, és még inkább az, hogy néhai Szuzukl Kanyaróval ellentétben a mai Szuzukl Zenko nem az amerikai atombomba, hanem az amerikai atomernyő árnyékában áll — immár nem a világháborús vesztes, hanem a mostanában új erővel fegyverkező és éppen a fegyverkezés folytán a su- gárblolőglénál Is súlyosabb generációs problémákkal küszködő Japán szigetország kormányrúdjánál. MÁSFÉLPÁRTRENDSZER — JAPÁN MÖDRA „Ha — tegyük fel — valahol Tokióban tűz üt ki, a kormánypárt, a liberális-demokraták kápviselól nyomban meglátogatják a károsultakat, és rizsbort visznek nekik, hogy vigasztalódjanak. A szocialista párt megbízottjai nem visznek ajándékot, a szociáldemokraták nem is mennek látogatni. A bigottan budhista Komeito pártvezetősége többnapos ü- lésen igyekszik levonni a tüzeset morális tanulságait. De hogy a kárvallottakról gondoskodni kellene, ez csak a kommunistáknak Jut eszébe ...“ E történettel egy kormánypárti politikus jellemezte — némi öniróniával — a Japán politikai pártokat. Valóban, a Japán Kommunista Párt 'nem véletlenül kapott három millió szavazatot és szerzett 35 képviselői helyet — már 1949- benl De aztán Jött a köreai háború, és a hivatalos statisztikák szerint három híján 21 ezer (feltételezett marxistát“ távolítottak el a kormányhivatalokból, az újságoktól, a rádiótól és persze a gazdasági vezetésből. Ma a Japán Kommunista Párt mintegy félmilliós taglétszámával és a pártot támogató 5—6 millió szimpatizánssal elismerten a legnagyobb ellenzéki tömegerő, sőt az e- gyetlan szervezett párt, amelyet nem az üzleti világ, a nagytőke pénzügyi támogatása, hanem a tagdíjak (minden kommunista fizetésének egy százaléka), a párt- újság, az AKAHATA és e- gyéb kiadványok, különféle önálló üzleti vállalkozások bevételei tartanak fenn. A liberális-demokraták több mint két évtizedes u- ralmát megtörni azonban — csak szélesebb ellenzéki ösz- szefogással lehetne, és éppen ez az, ami hiányzik. Olyannyira, hogy Japánban — tóklöi megfogalmazás szerint — valójában „másfélpártrendszer“ van, mert a kormánypárt ellenében a megosztott ellenzék együttesen Is legfeljebb ha fél pártot Jelent... AUTÓSOK ÉS GYÁROSOK Japánban 10—12 ezer ember hal meg évente autóbaleset következtében. Pedig — már a Jogosítványhoz sem könnyű hozzájutni. 240 dollárnak megfelelő összeg a tandíj, de aki megbukik a vizsgán, akár 1000 dollárt Is fizethet. A kocsikat kétévenként vizsgáztatják, ami — a Javításokkal együtt — legalább újabb 100 dollár. Aztán, aki halálos balesetet okoz, három hónaptól két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. Igaz, a büntetést a közlekedési vétséget elkövetők speciális börtönében kell letöltenie, ahol a rabok minden reggel kötelező vezetési gyakorlaton vesznek részt, miután előzőleg kollektiven és hangosan felmondták fogadalmuk szövegét, amely igy hangzik: „Ezennel bocsánatot kérek a közlekedési balesetek áldozataitól az általam elkövetett hibákért, és fogadom, hogy soha többé nem fogok hibát elkövetni!“ A baleseti statisztika a- zonban évek óta változatlan, ami a rendőrség szerint főleg a taxisok bűne, habár a közlekedési börtön lakóinak pillanatnyilag alig hat százaléka egykori taxisofőr... Mégis, nyilván nem véletlen, hogy a Japán taxisok gúnyneve — „kamikaze“, a világháború hírhedt „élő torpedóiról“, mert úgy száguldoznak, mintha — meKÖZLEKEDÉS ÉS NYELVÉSZET Rushawa — mondják Tokióban a reggeli csúcsforgalomra, ami nem egyéb, mint az angol „rush hour“ tükörszava. 20 ezer ilyen angol szó lopakodott be a Japán nyelvbe, főleg a második világháború utáni amerikai megszállással és a máig tartó mindennapos politikai-gaz- dasági-katonai kapcsolatokkal. A háromezer oldalas tokiói telefonkönyvbe viszont sziszifuszi munka megkeresni egy telefonszámot, még a Japánok számára is, mert az 1946-os nyelvreform alig é- rintette a család- és helyneveket, igy a telefonkönyv ötezer olyan kínai írásjelet használ, amiből több mint háromezret nem is tanítanak a japán Iskolákban. Az amerikai megszálló hatóságok 1946-ban szerették volna teljesen elhagyatni a kínai írásjeleket, de a japánok — a kulturális hagyományokra hivatkozva — ellenálltak. Végül megszületett a ma Is érvényes kompromisszum: 1850-et hagytak meg a korábban használt csaknem ötvenezer kínai e- redetű írásjelből. A japán gyerekeknek az iskola első hat osztályában csak 881 kínai Írásjelet kell megtanulniuk, a többit később, menetközben sajátít' hatják el. Ettől azonban kínaiul éppúgy nem tudnak olvasni, mint ahogy a kínaiak sem tudnak Japánul! F. IVANYI ZSUZSANNA felvétele A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 7. plenáris ülése határozatot fogadott el: „A párt Időszerű feladatairól a társadalmi élet szocialista jellegű megújításáért folytatott harcban“ címmel. A központi bizottság határozatban egységre szólítja fel az egész pártot e feladatok teljesítése során. A határozat a társadalom legszélesebb rétegeit, valamennyi Jőakaratű embert, akt szivén viseli a szocialista haza sorsát, összefogásra hívja fel. A LEMP KB 7. plénuma úgyszintén határozatot fogadott el a párt IX. kongresszusának az összehívására. A központi bizottság döntése értelmében a párt rendkívüli kongresszusát 1981 első és második negyedévének határán tartják meg. A KB kongresszusi bizottságot hozott létre, amelynek több mint 200 tagja van és amelyet Stanislaw Kanta első titkár vezet. Az amerikai kápviselüház törvénytervezetet hagyott Jóvá az 1981-es pénzügyi évben folyósítandó külföldi segélyekről. Az Egyesült Államok mintegy ötmilllárd dolláros gazdasági és katonai támogatást nyújt a kiválasztott országoknak. Az összegnek csaknem a felét, 2,2 milliárd dollárt már hagyományosan Izrael kapja. A Washingtonnak tett jő szolgálataiért Egyiptom 1,3 milliárd dollárt kap. Az olyan országok, mint például Nicaragua, Vietnam, Kuba, Kambodzsa és mások nem részesülnek ebből a támogatásbői, míg a törvény- tervezetet előkészítő bizottság Javaslatából kihagyta azt a kikötést, amely megtiltotta a Kínénak katonai célokra nyújtandó támogatást. 1980 végéig befejeződik az első kubai ötéves terv. Országszerte igen jelentős e- redményeket értek el a legfontosabb mezőgazdasági termékek, a cukornád betakarításának gépesítésében. A Kubai Kommunista Párt 1975-ben megtartott első kongresszusán kimondták, hogy a nádaratás rendkívül nehéz munkáját az ötéves terv végére mintegy 60 százalékban gépesíteni kell. 1977-ben megkezdte a termelést a kubai-szovjet kooperációban létesült hatalmas cukornádkombájn-gyár, a- mely évi hatszáz kombájn előállításával ebben az évben éri el csúcskapacitását. A KTP-1 típusú kombájnok már 1978-ban munkába álltak és egy-egy gép közel kilencvenszázalékos hatásfokkal, ötven kézi nádarató munkáját végzi el egy műszak alatt. Brüsszelben tartotta harmadik csúcsértekezletét a Közös Piac. Pierre Werner luxemburgi kormányfő elnökletével ültek össze a közös piaci állam- és kormányfők, akikhez ezúttal megfigyelőként Georglosz Rallls? görög miniszterelnök Is csatlakozott. A Közös Piac gazdasági helyzetéről szőlő vita alapjául szolgáló bizottsági Je lentés sötét képet fest 1981- ről. A gazdasági növekedés a bizottság számítása szerint mindössze 0,6 százalökos lesz, az infláció megközelíti a 10 százalékot, és a teljes munkanélküliek számát 6,8 millióra becsülik.
