Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-18 / 47. szám
2 Hé8 Mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a szocializmusban Vizsga imW g ► S! A szocialista mszőgazda- ság egyik fö sajátossága, hogy az össznépi (állami) tulajdon mellett fejlődése döntően a szövetkezeti tulajdon alapján megy végbe. Itt az állami vállalatok mellett a termelőszövetkezetek állnak előtérben. A mező- gazdasági termelőszövetkezetek általában elfogadott definíciója a következő: a termelőszövetkezet a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létrehozott szocialista nagyüzem, a- mely a termelőeszközök csoport (szövetkezeti) tulajdonára támaszkodva, a demokratikus önkormányzat elvei szerint, saját számlájára végzi önálló vállalatszerű gazdálkodását, dolgozói minél nagyobb anyagi jólétének biztosítása és az egész társadalom szükségletéinek kielégítése céljából. A szocialista országok agrárviszonyainak fejlődése azt bizonyítja, hogy az a- dott feltételek mellett csak az ilyen feladatot betöltő termelőszövetkezetek létrehozása és megszilárdítása a- lapján haladva lehet belátható idő alatt megvalósítani a mezőgazdaság szocialista rendszerét, csak így lehet átvezetni a parasztság százezreit a modern, szocialista nagyüzemi termelés útjára. Ennek a feladatnak a megoldása csupán a dolgozó parasztság széles tömegeinek aktív részvételével, a termelőszövetkezetek keretében való önkéntes személyi és vagyoni társulások alap-, ján lehetséges. Azok, akik az állami gazdaságok elsőd-, leges szervezésének gondolatát vetik fel, a parasztságnak mint önálló osztálynak a megszüntetését, nem pedig szocialista átalakítását tartják szem előtt. Figyelmen kívül hagyják, hogy a termelőszövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem olyan szervezetek, amelyekben kedvező lehetőségek nyílnak a szocialista közösség formálására, a közösség tagjaiban rejlő képességek és kezdeményező erő kibontakoztatására. A termelőszövetkezetek a csoporttulajdon alapján é- pülnek fel. Ebből eredő sajátosságuk, hogy tagjaik közvetlenül tulajdonosi minőségben vesznek részt á közös gazdasági tevékenységben, vagyis gazdák és dolgozók egy személyben. Ez kedvező feltételeket teremt anyagi felelősségük és érdekeltségük kibontakoztatására, termelési tapasztalataik hasznosítására, mert magasabb szinten, új, szocialista viszonyok között fel lehet használni a több - és jobb munka végzésének a hagyományos egyéni parasztgazdaságokban kialakított mozgatóerőit. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének egyik kulcskérdése, hogy a termelőszövetkezetek úgy illeszkedjenek bele a tervgazdálkodás egészének rendszerébe, o- lyan kapcsolat alakuljon ki a szocialista állammal, a- mely elősegíti a szövetkezeti gazdálkodás előnyeinek felhasználását a társadalmi érdekeknek megfelelően. Ebből a szempontból különösen fontos a termelőszövetkezeti vállalatok önállóságának biztosítása gazdasági tevékenységükben. A gazdasági önállóság kérdésében abból kell kiindulnunk, hogy a termelőszövetkezet tevékenysége mindig saját anyagi eszközei és munkatartalékai felhasználásán alapul, vagyis saját számlájára és kockázatára gazdálkodik. Ennek logikus következménye, hogy a szövetkezetek egész termésükkel maguk rendelkeznek, felhasználását saját belátásuk szerint végzik, tehát nem megy végbe a többlettermék közvetlen átcsoportosítása sem a mezőgazdaság szövetkezeti szektorában a különböző szövetkezetek között, sem az állami vállalatok és a szövetkezetek között. Mindazt, amivel a szövetkezetek rendelkeznek, vagy maguknak kell előállítaniuk vagy meg kell vásárolniuk más vállalatoktól, elsősorban ipari üzemektől (gépeket, felszereléseket, vegyszereket, műtrágyát, építő- és fűtőanyagokat stb.). Az állam a szövetkezeti nagyüzem létrehozásának meggyorsítását, illetve bizonyos gazdaságpolitikai célok ek érését az anyagi-pénzügyi támogatás és kedvezmények nyújtásának igen változatos formáival segíti elő, ezeknek azonban csak egy része végleges, nagyrészt i- deiglenes rendszabályok. Nem is lenne helyes a termelőszövetkezetek közös gazdálkodásának fejlődését elsősorban az állami támogatásra alapozni, mert ez éppen a szövetkezeti gazdálkodás önállóságában rejlő belső tartalékok kiaknázását, felszínre hozását gátolná. A szövetkezetek gazdasági önállóságának természetes velejárója, hogy teljes anyagi felelősséget viselnek gazdasági tevékenységük e- redményeiért. Nem lehet sző sem a termeléssel járó kockázatvállalásnak, sem az a- nyagl felelősségnek olyan megosztásáról, mint az állami szektorban. A szövetkezetek veszteségeit — rendkívüli körülményektől eltekintve — nem fedezi az állami költségvetés, de a Jó eredményeket elért termelőszövetkezetek sem. A termelőszövetkezetek gazdasági önállósága, a termelő tevékenységükért való teljes felelősség feltételezi, hogy általában saját maguk készítik el a termelés minden ágának fejlesztésére, az értékesítésre stb. vonatkozó terveiket. A gazdasági önállóság biztosítását természetesen nem szabad abszolutizálni, a népgazdaság egészének fejlődésétől elszakítva vizsgálni. A termelőszövetkezetek a szocialista népgazdaság egészének szerves alkotó elemei, és kiveszik részüket a felhalmozás, a társadalmi szolgáltatások, a tartalékok és a védelem össznépi (állami) alapjainak létrehozásában. A termelőszövetkezeti eszközök megfelelő részét ezekre a célokra a jövedelemadó, a kölcsöneszkö- zök utáni kamatok, a vagyonbiztosítás díjainak fizetése és különösen a felvásárlási árak mechanizmusa révén vonják el. Ebben a vonatkozásban elvileg a termelőszövetkezetek helyzete lényegében nem különbözik az állami vállalatokétól. A szocialista országok fejlődésének egyes szakaszaiban és sajátos társadalmi-gazdasági viszonyaik között a tervezés és a szabályozás más-más mértékben és formában befolyásolhatja a termelőszövetkezetek tevékenységét. Általánosan i- rányadő szempontnak kell azonban tekinteni, hogy az állami tervezés és szabályozás mindig figyelembe kell hogy vegye a termelőszövetkezeteknek a sajátos tulajdonformából következő önálló működését. HARNA ISTVÁN, mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa (Folytatás az 1. oldalról) A haladás történelmi tapasztalata azt mondja, hogy az ifjúsághoz fűződő kapcsolat közvetlen és őszinte. Nagyon találóan mondta erről alapító konferenciánkon Gustáv Husák elvtárs, hogy az ifjúsághoz fűződő kapcsolat a jövőhöz fűződő kapcsolat. Hangsúlyozta, hogy az új szervezet nem véletlenszerűen létrejött egylet, „hanem a fiatalok harcos szervezete, amely tudja, mit akar, milyen úton akar haladni, amely el akarja magát kötelezni, nem akar előnyöket vagy csak előnyöket, hanem napjaink társalkotójává akar válni, segíteni akar az ifjú nemzedék előkészítésében arra, hogy a jövő erejévé és hordozójává váljék.“ Az elkötelezettség, legfőbb küldetésünk akkor csupán elkezdődött. Hogyan indultunk el, és hogyan haladunk a kitűzött úton? Hogyan dolgozik ifjúsági szervezetünk, a kommunista párt közeli munkatársa? Erről világosan beszélhetnek az elért eredmények, de legfontosabb fokmérője mégis a fiatalok társadalmi tudata, aktivitása, az, hogyan kapcsolódnak be á fejlett szocialista társadalom építésébe. Hadd idézzük fel a „Mindenki szocialista módon“ mozgalmat, a nemeckái kilencéves iskola, a tuSimicei hőerőmű, az udvardi (Dvory nad Zitavou) nagyistálló építését. Hadd idézzük fel az Ifjúsági Vasútvonal építésével összefüggésben is, mert látnunk kell a közös célt és a két mozgalom értelmét, a- mely abban nyilvánul meg, hogy az építőmunka az ifjú nemzedék formálásának egyik legjárhatóbb útja, az erő, a lelkesedés és a kitartás próbája, mindenekelőtt azonban az ifjúság jelenünkhöz való viszonyának kifejezése, forradalmi- ságunk gyakorlati megnyilvánulásának fokmérője. Jóllehet a szervezet életképessége nem mérhető csak az elvégzett munka mennyiségével, ám ez is tanúskodik a vonzerejéről. Nem árt ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy tíz év alatt ötszörösére gyarapodott a SZISZ tagállománya. Az alapító konferencia Idején a szövetségnek százezer tagja volt, ma több mint ötszázezer vagyunk. A tagállomány számszerű nagyságának jelentőségét természetesen nem becsüljük túl. Számunkra nemcsak a program helyeslése, hanem annak megvalósítása a mérvadó. Es ezt csak tettekkel valósíthatjuk meg. A fiatalok bekapcsolódnak minden munkakezdeményezésbe, ott vannak a szocialista munkabrigádokban, a komplex racionalizáló brigádokban. Példaképünk a szocialista munka szervezet reális, szilárd történelmi távlatokon nyugszik, ha csatlakozik az emberiség történetének legforradalmibb pártja, a munkások és parasztok pártjának programjához. A mi történelmi optimizmusunk tehát nem véletlenszerű, hanem elkerülhetetlen és törvényszerű alapokon nyugszik. A SIKEREK KÖTELEZNEK hőseinek, Milan Cmarkónak és J. Belokostolskfnak az ifjúsági munkacsoportja. Az újítók, feltalálók és ésszerűsítők között is ott találjuk a fiatalokat. Tetemesen hozzájárulnak a párt gazdasági és szociális programjának megvalósításához. Magukévá teszik napjaink követelményét, amely az ész, a gondolkodás aktivizálására épül. Az alkotó gondolkodás ösztönzése a középiskolások szaktevékenységének, a főiskolások tudományos diákköri tevékenységének támogatásában is megnyilvánul. A tudomány és a technika, amelyek olyan kézzelfoghatóan beléptek az életünkbe, a SZISZ munkáját Is erősen befolyásolják. A főiskolákon például 13 ezer diák, az összes diákok egynegyede kapcsolódik be a tudományos diákköri tevékenységbe. De ha az ifjú nemzedék és szervezete nem reagálna még erőteljesebben a társadalom szükségleteire, ez kétségkívül gyengítené természetes vitalitását, azoknak a lehetőségeknek a kihasználását, amelyeket társadalmunk biztosít. Ebben az értelemben a fiatalok tudatának és aktivitásának megnyeréséért folyó küzdelem egyúttal a fiatalok érvényesüléséért folyó küzdelem. S nemcsak képességeinket és lehetőségeinket kell igazolni, hanem fel kell készülnünk arra, hogy egyszer majd ml döntünk e társadalom ügyeiben, ml felelünk majd a következő nemzedékekért. Szerencsénkre szolgál, hogy kommunista pártunkban nagyszerű példaképünk van arra, hogyan haladjunk tovább. Ha figyelembe vesszük a történelmi tapasztalatok tanulságait, látjuk, hogy minden Ifjúsági Optimizmusunkat azonban nem úgy értelmezzük, mint adott, magától jövő valamit, reális dolgokon és feladatokon nyugErre reagált a SZISZ KB XII. ülése, és a SZISZ SZKB ezt követő ülése. Ezeken megvitattuk, milyen eljárást kövessünk a kővetkező évben, amikor sor kerül a CSKP XVI. kongresszusára, és megünnepeljük pártunk megalapításának 60. évfordulóját. A SZISZ munkájának jövő évi fő irányelvei logikusan reagálnak azokra a javaslatokra, amelyeket a CSKP KB 18., és az SZLKP KB ülésének határozatai tartalmaznak, és amelyek tudományosan megindokolják fejlett szocialista társadalmunk fejlődésének további szükség- szerűségeit. A SZISZ-nek elsősorban az ifjú nemzedék nevelésében van pótolhatatlan szerepe, és ez a szerepvállalás programunk elsőrendű követelménye. Mindig szem előtt tartjuk Lenin szavait, hogy a kommunizmust tanulni kell. S vele együtt forradalmárunk, költőnk és kommunistánk, Laco Novomes- k? szavait, aki élete egész súlyával vési az ifjúság emlékezetébe: „A kommunizmus azért ért el olyan átütő sikert a világban, mert a kommunisták elsőrendű tulajdonsága, hogy szüntelenül tanulnak, állandóan bővítik ismereteiket. Ezért nektek is az az elsőrendű kötelességetek, hogy keressétek a választ azokra a kérdésekre, amelyek nem világosak számotokra vagy a környezetetek számára.“ Kétségtelenül a SZISZ feladata, hogy megvilágítsa a társadalmi fejlődés forradalmi törvényszerűségeit, az ember helyét a társadalomban, a társadalom helyét a világban, és' arra nevelje a fiatalokat, hogy sajátítsák el a marxista-leninista világnézetet, amely révén nemcsak megismerhetjük, hanem meg is változtathatjuk a világot. Ezen az úton természetesen számos buktató vár ránk, olyanok, amelyek elkerülhetetlenek, de olyanok is, amelyeket elkerülhetnénk, ha időnként nem esnénk kényelembe és gyengeségbe, ha időnként nemcsak az akciót, hanem a reakciót is figyelemmel követnénk, ha az akciót nem tekintenénk végleges eredménynek. A formalizmus ellent harc nem válhat közhellyé, tehát végső soron még veszélyesebb tényezővé, mint maga a közhely. Mit akarunk? Hozzá akarunk járulni a fiatalok sokoldalú, harmonikus fejlődéséhez. Munkánk ezért olyan szerteágazó, tág területű. Kétségkívül vannak fogyatékosságai is. Tudunk róluk. Jóllehet, most ünnepélyesen tekintünk a megtett út-. ra, de ez nem tanácsolhat el bennünket attól, hogy kritikus szemmel elemezzük a munkánkat, és kiszűrjük azt, ami jó volt, hogy a jövőben még következetesebben megvalósíthassuk a programunkat, mert ez a kötelességünk. Szerintem ez elkerülhetetlen követelmény. Mindenkire érvényesl Ha azt mondom, hogy ez tárgyilagos követelmény, akkor már azt is kimondtam, hogy reális. Tíz év alatt a SZISZ-ben egész sor tapasztalt tisztségviselő nőtt fel, elményült a szervezet eszmei, szervezeti és ak- ciőegysége, számbelileg gyarapodtunk, és főleg: nem vagyunk híján megértésnek és támogatásnak. Ez jó hátország nekünk. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek tehát minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy a jövőben még jobban kibontakozók, mint egységes ifjúsfti szervezet, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja hűséges segítőtársa, mint a Nemzeti Front szilárd része. Mint olyan szervezet, amely tág teret biztosít az ifjúság aktivitásának kibontakozásához. Mint szervezet, a- mely egyre vonzóbb lesz a szikráknak, a pioníroknak éppúgy, mint az ifjúmunkásoknak, szövetkezeti tagoknak, ipari tanulóknak, diákoknak, tudományos dolgozóknak. MICHAL ZOZÜIIÁK, az SZLKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ SZKB elnöke Még alig ült el a háború vihara, még be sem hegedtek a sebek, amikor ismét kiéleződött a nemzetközi helyzet. Az Amerikai Egyesült Államok védnöksége alatt létrejött a támadó jellegű Észak-atlanti Tömb. Ugyancsak az Egyesült Államok — az ENSZ zászlajának bitorlásával — véres háborút indított a teljes nemzeti felszabadulásáért küzdő koreai nép ellen. Veszélybe került a béke, amelyért pedig oly nagy árat fizettek a különböző népek. Szükség volt rá, hogy a világ haladó erői felemeljék szavukat a fenyegető veszély ellen. Szükség volt, egy, a legszélesebb nemzeti és nemzetközi keretekben működő tömegmozgalomra, amelynek a célja a béke megvédése, a háborús konfliktusok és az új világháború elhárítása. Harcol a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az általános és teljes leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért és megsemmisítéséért. A negyvenes évek végén valóban kialakult egy széles demokratikus tömegmozgalom, a- mely egyesített minden békeszerető embert nemzeti, faji, társadalmi, politikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Először 1948 augusztusában, a lengyelországi Wroc- lawban megtartották a kulturális élet képviselőinek békevédelmi világkongresszusát, a- melyen nemzetközi összekötő bizottságokat alakítottak. A béke híveinek első általános világkongresszusát 1949 áprilisában rendezték meg egyidejűleg Párizsban, és hazánk fővárosában, Prágában, mivel a küldöttek jelentős része nem kapott francia beutazási engedélyt. Kiáltványban jelentették be a szervezett nemzetközi békemozgalom megszületését. Létrehozták a világkongresszus állandó nemzetközi bizottságát, élén a kiváló békeharcossal, a 30 ÉVE ALAKULT MEG A BÉKE-VILÁGTANÁCS A VILÁG BEKEFÖRIA világhírű Nobel-díjas francia a- tömtudóssal, Frédéric Joliot- -Curie-vel. Az egyes országokban megalakultak a békevődel- mi bizottságok. Harminc évvel ezelőtt, november 16—22-e között zajlott le Varsóban a béke híveinek II. világkongresszusa, amelyen a részt vevő országok képviselői megalakították a Béke-vi- lágtanácsot. Tagjai a nemzeti bizottságok, a különböző egyházak, nemzeti és nemzetközi szervezetek képviselői, tudósok, művészek, közéleti személyiségek lettek. A szervezet első elnökévé Frédéric Joliot-Curie-t választották. A világkongresszuson mintegy 500 millió békeszerető ember képviseletében 80 ország kétezer küldötte vett részt. Ott volt közöttük a közélet, a tudomány, az irodalom és a művészet számos kimagasló alakja; közöttük Pablo Picasso. Di- mitrij Sosztakovics, Thomas Mann, Paul Robeson, Hja Ehrenburg, John Bernal professzor (a szervezet későbbi elnöke), Anna Seghers, Pablo Neruda, Quasimodo, Názim Hikmet, Martin Andersen Nexö és mások. A varsói kongresszus határozatot fogadott el a háborús propaganda ellen, s a világ parlamentjeihez fordult, hogy hozzanak békevédelmi törvényeket, amelyek alapján a háborús propaganda folytatói büntetőjogilag felelősségre vonhatók. A Szovjetunió és a szocialista országok törvénybe is iktatták a béke védelmét. A kongresszus fontos elvi határozatában cáfolta azokat, a háború elkerülhetetlenségéről terjesztett nézeteket, amelyek több országban akadályozták a békemozgalom kibontakozását. A kongresszus legjelentősebb szervezeti határozata azonban a Béke-világtanács megalakítására vonatkozik. A Béke-vllág- tanács olyan választott testület, amelyben képviselteti magát a világ minden népe, országa, minden olyan csoportosulás és szervezet, amely kész együttműködni bármely békejavaslat megvalósításáért. Nemzetközi méretű tömegakciókat szervez a békéért, a népek e- gyüttműködéséért, a leszerelésért, az imperializmus agresz- szív akciói ellen, a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatására. A több mint száz ország hé- keerőit tömörítő Béke-világtanács a népek valóságos parlamentje, az egyetlen olyan testület, amely több mint három- milliárd békeszerető embert képvisel. Különösen élénk munkát folytatnak a tanácsban a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval. Szorgalmazzák a lenini békepolitika gyakorlati megvalósítását. A Szovjetunió és a szocialista közösség erőfeszítése nyomán jöhetett létre az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a- mely a Béke-Világtanács történetének egyik legnagyobb győzelme. Hazánk mindig jelentős részt vállalt a világszervezet munkájából. Ennek elismerése volt a Béke-világtanács elnökének, az indiai Romes Csandrának ok- stóber eleji csehszlovákiai láio gatása. J. L. Felvételünkön: Kinnes Csend rát a Nemzetközi Békemaraton alkalmából KuSíce díszn*u-.*árá- vá avatták. J. Ve’es (a 1 jobbról), a VNB eh-nke a 8é ke-világtanács elnökével CüIK lehatol