Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-18 / 47. szám

2 Hé8 Mezőgazdasági termelő- szövetkezetek a szocializmusban Vizsga imW g ► S! A szocialista mszőgazda- ság egyik fö sajátossága, hogy az össznépi (állami) tulajdon mellett fejlődése döntően a szövetkezeti tu­lajdon alapján megy végbe. Itt az állami vállalatok mel­lett a termelőszövetkezetek állnak előtérben. A mező- gazdasági termelőszövetke­zetek általában elfogadott definíciója a következő: a termelőszövetkezet a tagok önkéntes személyi és vagyo­ni társulása útján létreho­zott szocialista nagyüzem, a- mely a termelőeszközök cso­port (szövetkezeti) tulajdo­nára támaszkodva, a demok­ratikus önkormányzat elvei szerint, saját számlájára végzi önálló vállalatszerű gazdálkodását, dolgozói mi­nél nagyobb anyagi jólété­nek biztosítása és az egész társadalom szükségletéinek kielégítése céljából. A szocialista országok ag­rárviszonyainak fejlődése azt bizonyítja, hogy az a- dott feltételek mellett csak az ilyen feladatot betöltő termelőszövetkezetek létre­hozása és megszilárdítása a- lapján haladva lehet belát­ható idő alatt megvalósíta­ni a mezőgazdaság szocia­lista rendszerét, csak így lehet átvezetni a parasztság százezreit a modern, szocia­lista nagyüzemi termelés út­jára. Ennek a feladatnak a megoldása csupán a dolgo­zó parasztság széles töme­geinek aktív részvételével, a termelőszövetkezetek kereté­ben való önkéntes személyi és vagyoni társulások alap-, ján lehetséges. Azok, akik az állami gazdaságok elsőd-, leges szervezésének gondo­latát vetik fel, a paraszt­ságnak mint önálló osztály­nak a megszüntetését, nem pedig szocialista átalakítá­sát tartják szem előtt. Fi­gyelmen kívül hagyják, hogy a termelőszövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállal­kozások, hanem olyan szer­vezetek, amelyekben kedve­ző lehetőségek nyílnak a szocialista közösség formá­lására, a közösség tagjaiban rejlő képességek és kezde­ményező erő kibontakoztatá­sára. A termelőszövetkezetek a csoporttulajdon alapján é- pülnek fel. Ebből eredő sa­játosságuk, hogy tagjaik közvetlenül tulajdonosi mi­nőségben vesznek részt á közös gazdasági tevékeny­ségben, vagyis gazdák és dolgozók egy személyben. Ez kedvező feltételeket te­remt anyagi felelősségük és érdekeltségük kibontakozta­tására, termelési tapasztala­taik hasznosítására, mert magasabb szinten, új, szo­cialista viszonyok között fel lehet használni a több - és jobb munka végzésének a hagyományos egyéni pa­rasztgazdaságokban kialakí­tott mozgatóerőit. A szocialista mezőgazda­ság fejlődésének egyik kulcs­kérdése, hogy a termelőszö­vetkezetek úgy illeszkedje­nek bele a tervgazdálkodás egészének rendszerébe, o- lyan kapcsolat alakuljon ki a szocialista állammal, a- mely elősegíti a szövetke­zeti gazdálkodás előnyeinek felhasználását a társadalmi érdekeknek megfelelően. Ebből a szempontból kü­lönösen fontos a termelő­szövetkezeti vállalatok önál­lóságának biztosítása gazda­sági tevékenységükben. A gazdasági önállóság kér­désében abból kell kiindul­nunk, hogy a termelőszövet­kezet tevékenysége mindig saját anyagi eszközei és munkatartalékai felhaszná­lásán alapul, vagyis saját számlájára és kockázatára gazdálkodik. Ennek logikus következménye, hogy a szö­vetkezetek egész termésük­kel maguk rendelkeznek, felhasználását saját belátá­suk szerint végzik, tehát nem megy végbe a többlet­termék közvetlen átcsopor­tosítása sem a mezőgazda­ság szövetkezeti szektorá­ban a különböző szövetke­zetek között, sem az állami vállalatok és a szövetkeze­tek között. Mindazt, amivel a szövet­kezetek rendelkeznek, vagy maguknak kell előállítaniuk vagy meg kell vásárolniuk más vállalatoktól, elsősor­ban ipari üzemektől (gépe­ket, felszereléseket, vegy­szereket, műtrágyát, építő- és fűtőanyagokat stb.). Az állam a szövetkezeti nagy­üzem létrehozásának meg­gyorsítását, illetve bizonyos gazdaságpolitikai célok ek érését az anyagi-pénzügyi tá­mogatás és kedvezmények nyújtásának igen változatos formáival segíti elő, ezek­nek azonban csak egy ré­sze végleges, nagyrészt i- deiglenes rendszabályok. Nem is lenne helyes a ter­melőszövetkezetek közös gazdálkodásának fejlődését elsősorban az állami támo­gatásra alapozni, mert ez éppen a szövetkezeti gaz­dálkodás önállóságában rej­lő belső tartalékok kiakná­zását, felszínre hozását gá­tolná. A szövetkezetek gazdasá­gi önállóságának természe­tes velejárója, hogy teljes anyagi felelősséget viselnek gazdasági tevékenységük e- redményeiért. Nem lehet sző sem a termeléssel járó koc­kázatvállalásnak, sem az a- nyagl felelősségnek olyan megosztásáról, mint az ál­lami szektorban. A szövet­kezetek veszteségeit — rend­kívüli körülményektől elte­kintve — nem fedezi az ál­lami költségvetés, de a Jó eredményeket elért terme­lőszövetkezetek sem. A termelőszövetkezetek gazdasági önállósága, a ter­melő tevékenységükért való teljes felelősség feltételezi, hogy általában saját maguk készítik el a termelés min­den ágának fejlesztésére, az értékesítésre stb. vonatkozó terveiket. A gazdasági önállóság biz­tosítását természetesen nem szabad abszolutizálni, a nép­gazdaság egészének fejlődé­sétől elszakítva vizsgálni. A termelőszövetkezetek a szo­cialista népgazdaság egé­szének szerves alkotó ele­mei, és kiveszik részüket a felhalmozás, a társadalmi szolgáltatások, a tartalékok és a védelem össznépi (ál­lami) alapjainak létrehozá­sában. A termelőszövetkeze­ti eszközök megfelelő ré­szét ezekre a célokra a jö­vedelemadó, a kölcsöneszkö- zök utáni kamatok, a va­gyonbiztosítás díjainak fize­tése és különösen a felvá­sárlási árak mechanizmusa révén vonják el. Ebben a vonatkozásban elvileg a ter­melőszövetkezetek helyzete lényegében nem különbözik az állami vállalatokétól. A szocialista országok fejlődésének egyes szaka­szaiban és sajátos társadal­mi-gazdasági viszonyaik kö­zött a tervezés és a szabá­lyozás más-más mértékben és formában befolyásolhat­ja a termelőszövetkezetek te­vékenységét. Általánosan i- rányadő szempontnak kell azonban tekinteni, hogy az állami tervezés és szabályo­zás mindig figyelembe kell hogy vegye a termelőszövet­kezeteknek a sajátos tulaj­donformából következő ön­álló működését. HARNA ISTVÁN, mérnök, a közgazdasági tudomá­nyok kandidátusa (Folytatás az 1. oldalról) A haladás történelmi ta­pasztalata azt mondja, hogy az ifjúsághoz fűződő kapcsolat közvetlen és őszinte. Nagyon találóan mondta erről alapító konferenciánkon Gustáv Husák elvtárs, hogy az ifjúság­hoz fűződő kapcsolat a jövő­höz fűződő kapcsolat. Hangsú­lyozta, hogy az új szervezet nem véletlenszerűen létrejött egylet, „hanem a fiatalok har­cos szervezete, amely tudja, mit akar, milyen úton akar halad­ni, amely el akarja magát kö­telezni, nem akar előnyöket vagy csak előnyöket, hanem nap­jaink társalkotójává akar vál­ni, segíteni akar az ifjú nem­zedék előkészítésében arra, hogy a jövő erejévé és hordo­zójává váljék.“ Az elkötelezettség, legfőbb küldetésünk akkor csupán el­kezdődött. Hogyan indultunk el, és hogyan haladunk a kitű­zött úton? Hogyan dolgozik if­júsági szervezetünk, a kommu­nista párt közeli munkatársa? Erről világosan beszélhetnek az elért eredmények, de leg­fontosabb fokmérője mégis a fiatalok társadalmi tudata, akti­vitása, az, hogyan kapcsolód­nak be á fejlett szocialista tár­sadalom építésébe. Hadd idézzük fel a „Minden­ki szocialista módon“ mozgal­mat, a nemeckái kilencéves is­kola, a tuSimicei hőerőmű, az udvardi (Dvory nad Zitavou) nagyistálló építését. Hadd idéz­zük fel az Ifjúsági Vasútvonal építésével összefüggésben is, mert látnunk kell a közös célt és a két mozgalom értelmét, a- mely abban nyilvánul meg, hogy az építőmunka az ifjú nemzedék formálásának egyik legjárhatóbb útja, az erő, a lelkesedés és a kitartás próbá­ja, mindenekelőtt azonban az ifjúság jelenünkhöz való viszo­nyának kifejezése, forradalmi- ságunk gyakorlati megnyilvá­nulásának fokmérője. Jóllehet a szervezet életké­pessége nem mérhető csak az elvégzett munka mennyiségével, ám ez is tanúskodik a vonzere­jéről. Nem árt ezzel kapcsolat­ban megemlíteni, hogy tíz év alatt ötszörösére gyarapodott a SZISZ tagállománya. Az alapító konferencia Idején a szövetség­nek százezer tagja volt, ma több mint ötszázezer vagyunk. A tagállomány számszerű nagyságának jelentőségét ter­mészetesen nem becsüljük túl. Számunkra nemcsak a prog­ram helyeslése, hanem annak megvalósítása a mérvadó. Es ezt csak tettekkel valósíthat­juk meg. A fiatalok bekapcsolódnak minden munkakezdeményezés­be, ott vannak a szocialista munkabrigádokban, a komplex racionalizáló brigádokban. Pél­daképünk a szocialista munka szervezet reális, szilárd törté­nelmi távlatokon nyugszik, ha csatlakozik az emberiség tör­ténetének legforradalmibb párt­ja, a munkások és parasztok pártjának programjához. A mi történelmi optimizmu­sunk tehát nem véletlenszerű, hanem elkerülhetetlen és tör­vényszerű alapokon nyugszik. A SIKEREK KÖTELEZNEK hőseinek, Milan Cmarkónak és J. Belokostolskfnak az ifjúsági munkacsoportja. Az újítók, fel­találók és ésszerűsítők között is ott találjuk a fiatalokat. Te­temesen hozzájárulnak a párt gazdasági és szociális program­jának megvalósításához. Magu­kévá teszik napjaink követel­ményét, amely az ész, a gon­dolkodás aktivizálására épül. Az alkotó gondolkodás ösztön­zése a középiskolások szakte­vékenységének, a főiskolások tudományos diákköri tevékeny­ségének támogatásában is meg­nyilvánul. A tudomány és a technika, amelyek olyan kézzelfoghatóan beléptek az életünkbe, a SZISZ munkáját Is erősen befolyásol­ják. A főiskolákon például 13 ezer diák, az összes diákok egynegyede kapcsolódik be a tudományos diákköri tevékeny­ségbe. De ha az ifjú nemzedék és szervezete nem reagálna még erőteljesebben a társadalom szükségleteire, ez kétségkívül gyengítené természetes vitali­tását, azoknak a lehetőségek­nek a kihasználását, amelyeket társadalmunk biztosít. Ebben az értelemben a fiatalok tudatá­nak és aktivitásának megnye­réséért folyó küzdelem egyúttal a fiatalok érvényesüléséért fo­lyó küzdelem. S nemcsak ké­pességeinket és lehetőségein­ket kell igazolni, hanem fel kell készülnünk arra, hogy egyszer majd ml döntünk e társadalom ügyeiben, ml felelünk majd a következő nemzedékekért. Szerencsénkre szolgál, hogy kommunista pártunkban nagy­szerű példaképünk van arra, hogyan haladjunk tovább. Ha figyelembe vesszük a történel­mi tapasztalatok tanulságait, látjuk, hogy minden Ifjúsági Optimizmusunkat azonban nem úgy értelmezzük, mint adott, magától jövő valamit, reális dolgokon és feladatokon nyug­Erre reagált a SZISZ KB XII. ülése, és a SZISZ SZKB ezt kö­vető ülése. Ezeken megvitattuk, milyen eljárást kövessünk a kő­vetkező évben, amikor sor ke­rül a CSKP XVI. kongresszusá­ra, és megünnepeljük pártunk megalapításának 60. évforduló­ját. A SZISZ munkájának jövő évi fő irányelvei logikusan rea­gálnak azokra a javaslatokra, amelyeket a CSKP KB 18., és az SZLKP KB ülésének határozatai tartalmaznak, és amelyek tu­dományosan megindokolják fej­lett szocialista társadalmunk fejlődésének további szükség- szerűségeit. A SZISZ-nek elsősorban az ifjú nemzedék nevelésében van pótolhatatlan szerepe, és ez a szerepvállalás programunk el­sőrendű követelménye. Mindig szem előtt tartjuk Le­nin szavait, hogy a kommuniz­must tanulni kell. S vele együtt forradalmárunk, költőnk és kommunistánk, Laco Novomes- k? szavait, aki élete egész sú­lyával vési az ifjúság emléke­zetébe: „A kommunizmus azért ért el olyan átütő sikert a vi­lágban, mert a kommunisták elsőrendű tulajdonsága, hogy szüntelenül tanulnak, állandó­an bővítik ismereteiket. Ezért nektek is az az elsőrendű kö­telességetek, hogy keressétek a választ azokra a kérdésekre, amelyek nem világosak számo­tokra vagy a környezetetek szá­mára.“ Kétségtelenül a SZISZ felada­ta, hogy megvilágítsa a társa­dalmi fejlődés forradalmi tör­vényszerűségeit, az ember he­lyét a társadalomban, a társa­dalom helyét a világban, és' ar­ra nevelje a fiatalokat, hogy sajátítsák el a marxista-leninis­ta világnézetet, amely révén nemcsak megismerhetjük, ha­nem meg is változtathatjuk a világot. Ezen az úton természe­tesen számos buktató vár ránk, olyanok, amelyek elkerülhetet­lenek, de olyanok is, amelye­ket elkerülhetnénk, ha időn­ként nem esnénk kényelembe és gyengeségbe, ha időnként nemcsak az akciót, hanem a reakciót is figyelemmel követ­nénk, ha az akciót nem tekin­tenénk végleges eredménynek. A formalizmus ellent harc nem válhat közhellyé, tehát végső soron még veszélyesebb tényezővé, mint maga a köz­hely. Mit akarunk? Hozzá akarunk járulni a fiatalok sokoldalú, harmonikus fejlődéséhez. Mun­kánk ezért olyan szerteágazó, tág területű. Kétségkívül van­nak fogyatékosságai is. Tudunk róluk. Jóllehet, most ünnepé­lyesen tekintünk a megtett út-. ra, de ez nem tanácsolhat el bennünket attól, hogy kritikus szemmel elemezzük a munkán­kat, és kiszűrjük azt, ami jó volt, hogy a jövőben még kö­vetkezetesebben megvalósíthas­suk a programunkat, mert ez a kötelességünk. Szerintem ez el­kerülhetetlen követelmény. Min­denkire érvényesl Ha azt mondom, hogy ez tár­gyilagos követelmény, akkor már azt is kimondtam, hogy reális. Tíz év alatt a SZISZ-ben egész sor tapasztalt tisztségvi­selő nőtt fel, elményült a szer­vezet eszmei, szervezeti és ak- ciőegysége, számbelileg gyara­podtunk, és főleg: nem va­gyunk híján megértésnek és tá­mogatásnak. Ez jó hátország nekünk. A Szocialista Ifjúsági Szövet­ségnek tehát minden előfelté­tele megvan ahhoz, hogy a jö­vőben még jobban kibontako­zók, mint egységes ifjúsfti szervezet, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja hűséges se­gítőtársa, mint a Nemzeti Front szilárd része. Mint olyan szer­vezet, amely tág teret biztosít az ifjúság aktivitásának kibon­takozásához. Mint szervezet, a- mely egyre vonzóbb lesz a szikráknak, a pioníroknak épp­úgy, mint az ifjúmunkásoknak, szövetkezeti tagoknak, ipari ta­nulóknak, diákoknak, tudomá­nyos dolgozóknak. MICHAL ZOZÜIIÁK, az SZLKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ SZKB elnöke Még alig ült el a háború vi­hara, még be sem hegedtek a sebek, amikor ismét kiélező­dött a nemzetközi helyzet. Az Amerikai Egyesült Államok védnöksége alatt létrejött a tá­madó jellegű Észak-atlanti Tömb. Ugyancsak az Egyesült Államok — az ENSZ zászlajá­nak bitorlásával — véres há­borút indított a teljes nemzeti felszabadulásáért küzdő koreai nép ellen. Veszélybe került a béke, amelyért pedig oly nagy árat fizettek a különböző né­pek. Szükség volt rá, hogy a vi­lág haladó erői felemeljék sza­vukat a fenyegető veszély el­len. Szükség volt, egy, a leg­szélesebb nemzeti és nemzet­közi keretekben működő tö­megmozgalomra, amelynek a célja a béke megvédése, a há­borús konfliktusok és az új világháború elhárítása. Harcol a békéért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, az álta­lános és teljes leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek betil­tásáért és megsemmisítéséért. A negyvenes évek végén va­lóban kialakult egy széles de­mokratikus tömegmozgalom, a- mely egyesített minden béke­szerető embert nemzeti, faji, társadalmi, politikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Először 1948 augusztu­sában, a lengyelországi Wroc- lawban megtartották a kultu­rális élet képviselőinek béke­védelmi világkongresszusát, a- melyen nemzetközi összekötő bizottságokat alakítottak. A béke híveinek első általá­nos világkongresszusát 1949 áp­rilisában rendezték meg egy­idejűleg Párizsban, és hazánk fővárosában, Prágában, mivel a küldöttek jelentős része nem kapott francia beutazási enge­délyt. Kiáltványban jelentették be a szervezett nemzetközi bé­kemozgalom megszületését. Lét­rehozták a világkongresszus ál­landó nemzetközi bizottságát, élén a kiváló békeharcossal, a 30 ÉVE ALAKULT MEG A BÉKE-VILÁGTANÁCS A VILÁG BEKEFÖRIA világhírű Nobel-díjas francia a- tömtudóssal, Frédéric Joliot- -Curie-vel. Az egyes országok­ban megalakultak a békevődel- mi bizottságok. Harminc évvel ezelőtt, no­vember 16—22-e között zajlott le Varsóban a béke híveinek II. világkongresszusa, amelyen a részt vevő országok képvise­lői megalakították a Béke-vi- lágtanácsot. Tagjai a nemzeti bizottságok, a különböző egy­házak, nemzeti és nemzetközi szervezetek képviselői, tudósok, művészek, közéleti személyisé­gek lettek. A szervezet első el­nökévé Frédéric Joliot-Curie-t választották. A világkongresszuson mint­egy 500 millió békeszerető em­ber képviseletében 80 ország kétezer küldötte vett részt. Ott volt közöttük a közélet, a tu­domány, az irodalom és a mű­vészet számos kimagasló alak­ja; közöttük Pablo Picasso. Di- mitrij Sosztakovics, Thomas Mann, Paul Robeson, Hja Ehrenburg, John Bernal pro­fesszor (a szervezet későbbi elnöke), Anna Seghers, Pablo Neruda, Quasimodo, Názim Hikmet, Martin Andersen Nexö és mások. A varsói kongresszus határo­zatot fogadott el a háborús propaganda ellen, s a világ parlamentjeihez fordult, hogy hozzanak békevédelmi törvé­nyeket, amelyek alapján a há­borús propaganda folytatói bün­tetőjogilag felelősségre vonha­tók. A Szovjetunió és a szocia­lista országok törvénybe is ik­tatták a béke védelmét. A kongresszus fontos elvi hatá­rozatában cáfolta azokat, a há­ború elkerülhetetlenségéről ter­jesztett nézeteket, amelyek több országban akadályozták a bé­kemozgalom kibontakozását. A kongresszus legjelentősebb szervezeti határozata azonban a Béke-világtanács megalakítá­sára vonatkozik. A Béke-vllág- tanács olyan választott testü­let, amelyben képviselteti ma­gát a világ minden népe, or­szága, minden olyan csoporto­sulás és szervezet, amely kész együttműködni bármely béke­javaslat megvalósításáért. Nem­zetközi méretű tömegakciókat szervez a békéért, a népek e- gyüttműködéséért, a leszerelé­sért, az imperializmus agresz- szív akciói ellen, a nemzeti fel­szabadító mozgalmak támoga­tására. A több mint száz ország hé- keerőit tömörítő Béke-világta­nács a népek valóságos parla­mentje, az egyetlen olyan tes­tület, amely több mint három- milliárd békeszerető embert képvisel. Különösen élénk mun­kát folytatnak a tanácsban a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval. Szorgalmazzák a lenini békepolitika gyakorla­ti megvalósítását. A Szovjetu­nió és a szocialista közösség erőfeszítése nyomán jöhetett létre az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a- mely a Béke-Világtanács tör­ténetének egyik legnagyobb győzelme. Hazánk mindig jelentős részt vállalt a világszervezet munká­jából. Ennek elismerése volt a Béke-világtanács elnökének, az indiai Romes Csandrának ok- stóber eleji csehszlovákiai láio gatása. J. L. Felvételünkön: Kinnes Csend rát a Nemzetközi Békemaraton alkalmából KuSíce díszn*u-.*árá- vá avatták. J. Ve’es (a 1 jobbról), a VNB eh-nke a 8é ke-világtanács elnökével CüIK lehatol

Next

/
Thumbnails
Contents