Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

3. Nem az ígéret földje Az egyik világháború már elmúlt, a másik még nem is hallat magáról. Béke van. Nem dördülnek fegyverek, csak a szívek háborognak, meg a józan paraszti észben megáll a tudomány. A hegy­aljai, dombháti Jedlová köz­ségben vagyunk, ahol a lét­minimumhoz szükséges né­hány darab krumplit meg- termö nadrágszíj parcellá­kat is meg akarják vásárol­ni a munkanélküli nincste­lenektől. Gyár épülne a he­lyükön. A bizonytalan helyett biztos fizetést ígér a bank, az uraság. De ugyan ki hisz az uraságnak, amikor azok mindig, csürik-csavarják a szót, kibabrálnak a szegény emberrel. Es volt-e már o- lyan, hogy az uraság vala­mit is tett volna a nép ér­dekében: valami fontosat, valami igazán hasznosat...?! Most is gúnyjáték az egész, hogy a szegényből még sze­gényebbet csináljanak. Az anyóka, akinek piciny­ke földjére van utálva há­rom fia, lánya, veje meg négy unokája a maga mód­ján lázad. Ereje, hatalma nincs, de szivében gyűlölet él. Ha kell, meghal a föl­dért, de másképp nem ad­ja... Nem adja, mert nem adhatja. Azt a bizonyos, ful­doklónak kijáró szalmaszá­lat lökné el magától, örök­re? A Csehszlovák Televízió által bemutatott f. G. Tajov- sky műveiből készült tévé­film első képsorain is drá­ma lappang. Ami csak egy­re feszül, egyre érlelődik. A lírai szépséggel, mély gondolattal teli képsorok fájdalmasak, szívszorongató- ak. Kár, hogy az írót ala­kító színész néha-néha meg­jelenik és szentenciákat osz­togat, mintegy homályos ü- vegen keresztül nézve látja őt az ember. Ezzel bár oldották a fe­szültséget, de kirekesztették a nézőt a történet meneté­ből. Pedig a film készítői — elsősorban Vladimír Mackó rendező bízhatták volna ön­magukban, felismerhették volna ennek szükségtelen­ségét, hiszen minden kép tökéletesen felidézte egy le­tűnt kor embergyalázó nap­jait. Es ezért sem volt he­lyénvaló az író közbe-, köz­belépése, mert amit a film miliőjében elmondott — rész­ben — osztály szempontból, a szocialista nemzetköziség szempontjából vitatható. Tud­valevő tény, hogy az 1919 e- lőtti magyar uralkodó osz­tály elnyomta a monarchia területén élő nemzetisége­ket, de azt is tudatosítanunk kell, hogy ugyanez az ural­kodó osztály feudális ki­zsákmányoló politikája egy­aránt nyomorba döntötte az árvái és az alföldi parasz­tot. A filmből ts szépen kide­rül, hogy a szlovák bank- igazgató az úr, aki gyárat akart építeni, semmivel sem volt különb magyar társá­nál. ö is uralkodott, és min­dem módszert megragadva kizsákmányolt. Csakhogy ez a film osztályszempontból ezt az összehasonlítást nem érzékelteti, nem domborítja ki eléggé. Tajovsky, amikor gyermekkoráról beszél, azt mondja: az iskolában meg­verték öt, mert nem akart magyarul imádkozni. A film készítőinek érzékeltetni kel­lett volna azt is — hiszen ilyen kijelentések többször elhangzottak —, hogy ezért, ezekért nem egy nép a fe­lelős, hanem az uralkodó osztály. Bizonyára Tafovsktj is így gondolta. Z. J. H a valaki azt kérdezné tőlem, melyik az a há­rom szovjet film, a- mely eddig a legnagyobb ha­tással volt rám, gondolko­dás nélkül sorolnám a cí­meket: Ballada a katonáról, Vörös kányafa, Kálvária. Csuhraj Balladáját Aljosa, a film főhőse szerettette meg velem. Aljosa, a gye­rekkatona, aki visszautasít­ja a kitüntetést, helyette in­kább arra kéri a parancs­nokát, engedje haza az é- desanyjához. Nem példakép ez a kamasz, és hősnek is csak azért hős, mert szét­forgácsolja a szabadságként kapott napjait a rászorulók között. Larisza Sepityko Kálváriájában a helytállás és az árulás pontos lélek- rajza döbbentett meg, a Vö­rös kányafa Suksin szavak­kal már-már utolérhetetlen játéka és mesteri rendezé­se révén él az emlékeze­temben. Aztán itt van a film központi alakja: Jegor Pro- kugyln, aki tisztán látja, hogy élete sínpárja a sem­mibe fut. Tudja és érzi, hogy elhibázta az életét, mégis szüntelenül keres, kínlódik, szenved, szomorkodik. És fi­zet. Sokat fizet. A jóért is, a rosszért is. Azért is, a- mlért nem kellene. jelenet a Felszállás című filmből SZOVJET FILMFESZTIVÁL (A BARÁTSÁGI HÓNAP MOZIMŰSORAIBÓL! Hősök és antihősök. Em­berek, akik érzelmi világuk­kal és magatartásukkal kö­zel állnak hozzánk — vagy éppen ellenszenvesek. Kö­zös vonásuk azonban Így is van: gondolkodásba ejtenek, véleménynyilvánításra kész­tetnek, kérdéseket tesznek fel; s mi kimerítő válaszo­kat keresünk, hiszen szó nélkül tovább menni egy­szerűen lehetetlen mellet­tük. Most, hogy ismét megem­lékezünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, egy tucat új szovjet mű ke­rül a mozik műsorára. S mint minden évben, idén is novemberben kapunk válo­gatást a szovjet filmművé­szet legjobb terméséből. 1. avva Kulis alkotá­sa, a Felszállás Konsztantyin Ciol- kovszkij, a neves szovjet tu­dós életének freskója. Vla­gyimir Klimov, a film ope­ratőre és Jevgenyij Jevtu­senko, a főhőst életre kel­tő jónevű költő több mint két órán át mesélnek egy letűnt korról és egy tudós nem akármilyen életpályájá­ról. Már a film első kocká­in lenyűgöz Cíolkovszkij ér­dekes egyénisége, amint ap­ró tanítványainak magyaráz­za az elektromos kisülést. S a szikra ki is pattan. E- lőször az osztályban, a hét- -nyolc éves diákok ámulatá­ra, aztán a folyosón, ami­kor a vidéki iskola konzer­vatív igazgatónője szigorú, rendre utasító tekintettel méri végig a rakétatechni­ka majdani atyját. Szemé lyes gondok, maradi felfo­gások sosem fékezték Ciol- kovszkij kísérleteit. Rendít­hetetlenül, önmagára való tekintet nélkül dolgozott, és megalapozott egy tudomány­ágat, amelyet világűrkuta­tásnak nevezünk. 2. E gy ^önmagával marato­ni 'versenyt futó fér­fi a főhőse Georgij Danyelija filmjénak, az Őszi maratonnak. Andrej, a két nő között loholó férfi alak­ja először jelenik meg a szovjet filmben, s máris könnyes humort, mosolyog- tató tragikumot hordoz ma­gában. Nyina, a felesége, biztonsággal, megértéssel, szeretettel bástyázza őt kö­rül, s a ragaszkodás falain egyetlen repedést sem lát­ni. Húsz éve élnek együtt, már a tekintetükből is meg­értik egymást. Eljön hát a nap, amelytől Andre] jobban fél, mint az örökös rohanó; soktól, füllentésektől, a‘ döntés napja. Nyina vagy Álla? Választani kell. Igent és nemet mondani. Egy nő­nek, akit szeret, egy másik­nak, akibe szerelmes. And- rejt Oleg Baszilasvili, Nyi- nát Natalja Gundareva, Al- lát pedig Marina Nyejolova játssza. Egy önmagával maratoni versenyt futó férfi a főhőse Georgij Denyelija filmjének az Őszi maratonnak Húsz nap háború nélkül a címe Alekszej German alko­tásának H úsz nap háború nél­kül a címe Alekszej German alkotásának, amelyben még annyi fegy­verropogás sem lesz, mint Sepityko Kálváriájában. A film cselekménye Taskent közelében játszódik, ide ér­kezik Lopatyin, a főhős, aki erőt és gondolatokat gyűjt új forgatókönyvéhez. Az em­berek, akikkel elbeszélget, nyíltak és őszinték. Sem ve­le, sem egymással szemben nincsen lepleznivalójuk. A hátországban nincsenek tit­kok, mindenki egyformán szenved. Lopatyin persze nem tudja megállítani a sorscsapásokat, de megér­tést, együttérzést tanúsít, és az elviselhetetlennek tűnő időkben ez is segítségnek számít. Húsz nap, amikor a megtépázott lelkű emberek azt remélik, vége már, nincs tovább. A Konsztantyin Szi- monov regénye alapján ké­szült film főszerepében Ju- rij Nyikulint és Ljudmila Gurcsenkót láthatjuk. 4. K alandos utat tett meg Szergej Eizenstein filmje, a Viva Mexikó! 1930. december 5-ét mu­tatott a naptár, amikor Ei­zenstein, a Patyomkin pán­célos már akkor világhírű rendezője Eduard Tissze o- peratőr és Grigorij Alek- szandrov, a rendező asszisz­tense Mexikóba érkeztek. Sok mindent filmszalagra vettek, helyi szokásokat, val­lásos szertartásokat, forra­dalmi mozzanatokat, hiszen Eizensteint minden érdekel­te. A filmforgatást egy hó­nappal később kezdték, pon­tosabban január 14-én, ami­kor Oaxaca városát földren­gés rázta meg. A repülő, a- melyben a filmesek ültek, nemcsak a romokban heverő város felett húzott el — megközelítette a működő tűzhányót is. A filmet Up­ton Sinclair a híres író fi- nanszíroztá, s amikor a pénz elfogyott, Eizenstein kezéből az ő birtokába került a fel­becsülhetetlen értékű nyers­anyag. Sinclair aztán az a- m erikái Paramount cégnek adta el a több tízezer mé­teres megvágatlan filmet, s nem is kellett sokáig várni az amerikai bemutatóra. Év­tizedek múlva Eizenstein ha­lála után sikerült csak visszaszerezni a filmet, s a Moszfilm Grigorij Alekszand- rov vezette alkotócsoportja hamarosan el is készítette a Viva Mexikói új változa­tát, amely a lehető legpon­tosabban közelíti meg a ren­dező elképzeléseit. A meg- rázóan szép film hazánkban is nagy érdeklődést vált majd ki a nézők körében. G. Szabó László MEGÉRTE? A képen látható Precious Wilsont az Eruption együttes szólóénekesnő- jeként ismerte meg a közönség. Előbb az I Can't stand the rain (Ki nem állhatom az esőt) című dallal tűnt fel, majd az One way ticket (Menet­jegy) vált a tavalyi nyár slágerévé. A sorozatnak nem lett folytatása, ugyanis a szépséges Preciousnak me- hetnékje támadt. Szólóénekesi kar­rierre vágyott; a Hold On (Tartja magát) és az Tm Corning (Megérkez­tem) című dalok kapcsán jegyzik a nevét a szólisták mezőnyében. Bár a jamaicai származású hölgynek nem­csak a szépsége, énektudása is vitat­hatatlan, az igazi, átütő siker még várat magára. Ki tudja, nem sírja-e vissza az Eruptionban töltött fényes időket. Csekély vigasz lehet számá­ra, hogy a hűtlenül hagyott együttese sem tudott megkapaszkodni az élvo­nalban. Egyébként az Euruption még egy diszkóhölgyet „adott“ a popvilágnák: Aimi Stewart a csoport háttérkóru- sából startolt. -ec­Tablóversenyünk véget ért Lapunk, az Oj Ifjúság a nyári hónapokban közölte a múlt tanévben érettségizett diákok tablóit, ürülünk annak, hogy az érettségizett diákok nagy része bekap­csolódott a versenybe, és Így a nyár folyamán húsz tablót közölhettünk lapunkban. Aki emlékszik még a versenyfelhívásra, ismeretes előtte, hogy nem néhány személyből összeállított bi­zottság döntött arról, hogy kiké a legjobb tabló, hanem a döntést lapunk olvasói hozták meg. Minden egyes tablóhoz számozott szelvényt mellékeltünk, és ezt kel­lett szerkesztőségünk címére beküldeni. Most, amikor a szelvényeket összeszámoltuk, megállapítottuk, hogy a legtöbb szavazatot a Roznavai (Rozsnyó) P. J. Safá- rik Gimnázium IV.D osztályának tablója kapta. A győzteseknek gratulálunk, és egyben kérjük azt, akit az említett osztály megbízott az öt év múlva sorra kerülő érettségi találkozó szervezésével, hogy szer­kesztőségünknek írja meg a pontos címét. A SZERKESZTÖSfiG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents