Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-04 / 45. szám
Amikor egy évvel ezelőtt azt a címet adtam az Ivan Lendllel folytatott beszélgetésemnek, hogy „Egy teniszező a halhatatlanság küszöbén“, voltak, akik azt mondták, hogy ez azért túlzás. Alig telt el egy esztendő, és Ivan, ez a végtelenül szerény kis nagy gyerek beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Először kiverekedte Csehszlovákiának az argentinokkal a Davis Kupa döntőt, aztán — mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne — a bázeli tornán legyőzte a világ, sőt minden idők legtöbb teniszezőjének tartott Björn Borgot. Lendl egyébként a 21 éves amerikai McEnroe után a második, aki fiatalabb játékosként győzött a 24 éves Borg ellen. És a teljességhez tartozik az is, hogy a svéd teniszkirály az idén egyszer már vesztesként volt kénytelen gratulálni Lenéinek, amikor az Egyesült Alídmok bajnoksága előtt — sérülésére hivatkozva — visszalépett ellenében. Talán már akkor érezte a vesztét? Lendl „árfolyama“ mindenesetre alaposan felszökött. Pillanatnyilag a világ teniszezőinek Grand Prix versenyén 1689 ponttal az a- merikai McEnroe (2027) mögött a második helyen áll, megelőzve Borgot, Connorsot és Solomont. És az esztendőnek még nincs is vége. Bravó, Iván! ooo A teniszvilág amúgy is mindig zavaros légkörét kavarta fel egy másik esemény. Egy dél-afrikai szállodatársaság támogatásával december 6-án a fajüldözők földjén nyélbe akarták ütni az évszázad teniszmérkőzését a jelenlegi listavezető amerikai McEnroe és Borg között. Csalétkül óriási ösz- szeget helyeztek kilátásba. Mindkét teniszezőnek 600 e- zer dollár ütütte volna a markát, a győztes ezen felül még 150 ezer dollárt kapott volna. A szándék a napnál is világosabb volt. Ilyen fondorlatos módon akarták megtörni a Dél-Afrikai Köztársaság elszigeteltségét, a- melybe fajüldöző politikája miatt az ENSZ Közgyűlés határozata alapján került. A próbálkozás azonban minden valószínűség szerint kudarcba fullad. McEnroe édesapja — aki egyben fia menedzsere is — kijelentette,, hagy az semmi szín alatt nem utazik Dél-Afrikába. „Sem a helyszín, sem az időpont nem felel meg nekünk“ — jelentette ki, de bizonyosra vehető, hogy még ekkora ösz- szegért sem merték vállalni, hogy magukra haragítják az egész világot. Borg csupán annyit mondott, hogy „erről az ügyről nem vagyok hajlandó beszélni“, de nyilván ö is százszor meggondolja, elfogadja-e a meghívást. Annál is inkább, mert hazája kormánya egyértelműen kinyilvánította álláspont ját azzal, hogy megtagadta a beutazási vízum kiadását a dél-afrikai teniszezőknek, akik a svéd nemzetközi bajnokságon óhajtottak részt venni. ooo Eddig azt hittük, hogy a labdarúgó mérkőzéseken zajló verekedés angol különlegesség. A Szlovák Nemzeti Liga 12. fordulója azonban meggyőzött bennünket, hogy mi sem vagyunk védve az efféle túlkapásoktól. A Pop- rád — Martin találkozón — mint azt a közvélemény már . bizonyára jól tudja — o lyan dolgok történtek, amelyekhez képest az angolok randalírozása ártatlan időtöltés. Mint ismeretes, az említett mérkőzésen az egyik néző esetleg bántalmazta a játékvezetőt, s hogy szórakozásában ne legyen egyedül, csatlakozott hozzá a hazaiak kapitánya, fán Lah is. Amíg ők ezzel voltak elfog- lalvg, az egyik rendező a partjelzőt próbálta jobb belátásra bírni, csak éppenséggel kissé rendhagyó módon. Hát ilyen felsőbb osztály ban még nem volt. Nyilván f ezért is hozott olyan meg-% lepő ítéletet a labdarúgó I szövetség szlovákiai bizottsága, mert még kissé járatlan a dologban. Semmiképpen sem helyeselhető, hogy kontumációs győzelmet szabott ki a poprádidk legközelebbi ellenfelének, Senicá-§ nak. A többi együttes jog-1 gal kérdezheti, miért jutott 1 ez a csapat ilyen előnyhöz | pusztán azért, mer* 5 volt í a soron következét Menjél, Okosabb lett volna héjátsza- •? ni a mérkőzést, th * popra- diáktól a bajnokság végén levonni a két, esetleg több pontot: Mert ez így — már bocsá ■ í nat — nem a legsportsze- rübb megoldás. ooo Már a múltkor írtam az ön-a bíráskodás és a szurkolói i elfogultság mind gyakoribb | megnyilvánulásáról. Ne en- gedjük, hogy ez a rossz szó | kás tovább terjedjen. Bár lehetséges, hogy a játékvezetők időnként galibát okoznak, ez senkit sem jogosít fel arra, hogy a dzsungel törvényei szerint ítélkezzék felettük. Ezzel ősz- szefüggésben ide kívánkozik összehasonlításul egy egészen másmilyen hozzáállás a Románia — Anglia VB selejtezőről, amely tizenegyes gólból a románok 2:1 arányú győzelmével ért véget. A mérkőzés után megkérdezték az angolok szövetségi kapitányát, Ron Green- woodot, hogy jogos volt-e a tizenegyes, amelynek jogos-: sága valóban erősen kétségbe vonható volt. „A bíró megadta — felel- 8 te a mester. — Pártatlansá-1 gát nincs jogom kétségbe® vonni.“ És kérem, ez egy sors- í döntő VB-selejtezö volt. jj ooo Ugyancsak a múltkor ír-g tam az olasz olimpikonok viszontagságairól. Arról, hogy a kormány döntésére egyesek nem mehettek el az olimpiára, mások elveszítették az állásukat. Az olaszok nagyszerűenf szerepeltek az olimpián. Es$ most ugyanaz a.kormány,u-% mely megtiltotta fiai részvé-1 telét, nagy pompával, igazi g hősként fogadta őket. /ifi Quirinál palotában maga% Pertini államelnök köszönte jj meg az ország kiváló repre-f zentálását. Mintha elfelejtet-Ú te volna, hogy pár hónapja, még tűzzel-vassal igyekezetve visszatartani őket. A fényes fogadáson elmesélte, milyen\ lázba jött, amikor Pietro Mennea a 200 méteres síkfutás döntőjében szinte behozhatatlan hátrányból indulva elsőnek szakította át a célszalagot. Hát csoda, hogy mások is lázba jöttek? Például a kard vívó Gianfranco Dalia Barba aki egész biztos tagja lett volna az ezüstérmes olasz kardvívócsapatnak, de nem lett, mert az állami alkalmazottak nem mehettek Moszkvába. Márpedig Dalia Barba a belügyminisztérium alkalmazottja. A Corners della Sera című napilapban kétszínűséggel vádolta a kormányt. (palágyíj t AZ OLIMPIA ÉREMKIRÁLYA öt évvel ezelőtt a Szovjetunió Kupáján elindult egy teljesen ismeretlen, tizennyolc é- ves tornász. A szakemberek semmi esélyt sem jósoltak a szőke leningrádi fiúnak. Aiek- szandr Gyityatyin azonban alaposan rájuk cáfolt. Biztosan győzött, sőt néhány hónappal később összetettben szovjet bajnokságot nyert, és egyszeriben úgy beszéltek róla, mint világ- klasszisról. És ő valóban világklasszissá fejlődött. Még ugyanabban az évben bronzérmet nyert összetettben a berni Európa-bajnokságon. A csúcsra vezető útja azonban nem volt törés nélküli. A ragyogó bemutatkozás után a montreáli olimpián kénytelen voit megelégedni a negyedik hellyel, s csupán egy ezüst érmei nyert legerősebb szerén, a gyűrűn. Szerencsére ez az átmeneti visszaesés nem szegte kedvét. Változatlan kedvvel készült a további versenyekre. A szakemberek és a közönség elsősorban eleganciáját e- melik ki. Megjelenésében és mozgásában ts van valami u- tánozhatatlan. Gyakorlatait szokatlan könnyedséggel, technikailag hibátlanul és magabiztosan végzi. Nem vállalkozik nyaktörő mutatványokra, amelyeknek láttán a nézők ereiben meghűl a vér, inkább a gyakorlatok tisztaságára törekszik, és azok megfelelnek a világ legjobbjai által kialakított feltételeknek. !— Rendkívül célratörő és szorgalmas — vélekedik védencéről Anatollj Jarmovszkij edző. — Addig nem távozik az edzésről, amíg nem bizonyosodik meg arról, hogy tökéletesen elsajátította a gyakorlatot. Nagyra értékelem nála, hogy roppant érzéke van a tornához. Teljesen megérzi, hogy milyen gyakorlatok felelnek meg legjobban neki. Talán éppen ezért olyan kiegyensúlyozottak, elegánsak és sajátosak a gyakorlatai. A pontozók az utóbbi években rendkívül magasan értékelik. Az 1978-as világbajnokságon egyéni összetettben világbajnokságot nyert, még ugyanabban az évben megnyerte a Világ Kupát, s egy évvel később ráduplázott. Kivételes helyét a férfi tornában a múlt év végén az EA közismerten sportszerető szovjet közvélemény messzemenő megelégedéssel fogadta kedvencei olimpiai szereplését; a 80 arany-, 69 ezüst- és 46 bronzérem tulajdonképpen kommentárt sem kíván. A meglepetésekben is bővelkedő olimpián a házigazdák sportbeli rangjukhoz méltón álltak helyt. Mindössze néhányan okoztak csalódást, annál többen szereztek váratlan örömet. Ezúttal valamennyi sportágban jutott érem szovjet versenyzőnek. Összességében rendkívül eredményes olimpiai szereplést könyvelhetnek el a házigazdák. Csak irigyelni lehet a szovjet sportvezetést azért, hogy a hihetetlenül széles alapra támaszkodva (csaknem hatvanmillió ember sportol rendszeresen!), s a kripróbált nevelési és kiválasztási rendszerben bizva a következő olimpiákon és világversenyeken is az előkelő helyezés reményével indulhatnak. A sok kiváló sportoló közül is a tornász Alekszandr Gyityatyin hajtotta végre a legnagyobb bravúrt: egymaga három arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Ezzel a moszkvai olimpia legeredményesebb versenyzője lett. Aranyat nyert a gyűrűn, egyéni összetettben és csapatversenyben, ezüstöt lólengésben, ugrásban, korláton és nyújtón, bronzérmet mííszabedgyakorlatá- val. gyesült Államokban rendezett világbajnokságon is megerősítette. Pedig azon ott volt mindenki, aki jelent valamit ebben a sportágban. A japán Kenrno- cu (1970 világbajnoka) és Ka- samacu (1974) és honfitársa Andrlftnov (1978). Ellenfeleinek azonban egy körömfeketénvi e- sélvt sem hagyott. Győzelemtől győzelemig ment, és a 18 gyakorlat végén 118,25 pontot gyűjtött össze. Világbajnok lett, teljesen megérdemelten. Egyetlen gyakorlatáért sem kapott 9,80 pontnál kevesebbet, sőt gyürfi-, korlát- és műszabadgyakorlatáért egyaránt 9,90 pontot kapott. De amikor az újságírók megkérdezték tőle, hogy mikor kezdett bízni a győzelmében, csak annyit válaszolt: „Amikor győztem!“ Szőfukarsága azonban nem beképzeltségéből ered. A leningrádi testnevelési főiskola 23 éves hallgatója, az egyeszten- dős Aljosa édesapja nem szereti a sok beszédet. Edzőjével is mindössze egy-két szót vált verseny közben. Nem szereti a zajos környezetet, nem szereti, ha ünneplik, az -újságírókkal sem szívesen áll szóba. Formája állandóságát ts valószínűleg ennek köszönheti, hogy nem veszi figyelembe a külvilágot, és maximálisan összpontosít a gyakorlataira. A versenyeken nem figyeli az ellenfelek gyakorlatait, nem érdekli a ponteredmény sem, csakis a saját fellépésére összpontosít. Igyekszik őket a lehető legpontosabban elvégezni, és az esetek túlnyomó többségében az sikerül Is. Magánéletében is Inkább csendes, zárkőzott. Egyik legkedvesebb Időtöltése a horgászás és az olvasás. — Ha belemélyedek egv könyvbe — mondta —, minden más megszűnik számomra létezni. — S mivel foglalkozna, ha nem tornászna? — A futballal. Szabad Időmben most Is szívesen futballozok. Szerencsére, a sportág szerencséjére azért mégiscsak marad a tornánál, amelyben szinte már utolérhetetlen. Pályafutásának adataihoz tartozik még, hogy az olimpián való kitűnő szerepléséért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenln-rend- del tüntette ki. Rajta kívül a moszkvai olimpia után Krovo- puszkov (vívás), Tatjana Ka- zanklna és jurij Szedih (atlétika) vehették még át a Lentn- -rendet. Palágyi Lajos TÖBB figyelmet A FIATALOKNAK Vágtornócon [Trnovec nad Víhom) a húszas években honosították meg a labdarúgást, de az egyesület csak 1930 ban alakult meg. Az elmúlt években a csapat az I.A osztályban játszott. Tavaly azonban törés állt be, és az I.B osztályba estek, sőt legutóbb Innen is kiestek, és jelenleg a járási II. osztályban játszanak. Szomorú, hogy ez éppen az egyesület fennállásának 50. évében következett be. Végh Gyula, a labdarúgó-szakosztály elnöke majdnem sírva meséli a sikertelenség okát. — Erre nincs magyarázat. A játékosok és a vezetőség tagjai egyaránt okolhatók. A legfőbb hiba pedig az, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a futball iránt. Elég szomorú, ha egy 19 éves flű azt mondja, hogy torkig van a futballal. Hogy ml ennek az oka? Szerinte a politikai nevelő munka elhanyagolása. Az Iskolai testnevelés színvonala Is alacsony, az általános Iskolában mindössze egy testnevelő tanár van, és nem győzi a munkát. Az egykori játékosok Is többet foglalkozhatnának a fiatalokkal. — Nem tartom szerencsés megoldásnak azt sem — folytatja Végh Gyula —, hogy csapatunkban nagyon sokan játszottak a környező falvakból, akik mégsem küzdöttek úgy a község színeiért, mint az Itteni születésűek. Két évvel ezelőtt hirtelen hazai játékosokkal cseréltük fel őket, és ez megbosszulta magát, jóllehet az utóbbi két évben fokozott figyelmet szenteltünk a fiataloknak. Létrehoztunk egy előkészítő együttest, amelyben 50 fiú edz. Nagyon lelkiismeretesen foglalkozik velük Petrovlő Tibor. Munkájának talán meglesz az eredménye. Sokat várunk attól Is, hogy a már említett testnevelő tanár, ]án Garőák lett az Iskola Igazgatója, és szeptemberben két új tornaszakos tanerő jött az Iskolába. Az Idén elkészült a tornaterem Is, amelyet Igénybe vehetünk a csapat téli felkészítésénél. Idén a diákcsapat Is egy osztállyal lejjebb csúszott, Jóllehet az Ifikkel együtt megfelelő feltételek között űzhetik a labdarúgást. Sokat segíthetnének a szülők Is, de az egy Reszeli Ottón kívül a többi szülő nemigen viseli szivén az ügyet. Az Ifjúságiaktól sokat várnak, mert két tapasztalt edző Irányítja a felkészülésüket: Székházi Mihály és az elsőosztályú edző Jozef Hanzlfk. Mik a terveik? — Az A csapat edzőjével, FrantlSek Rausszal először konszolidálni akarjuk a csapatot, majd olyan kollektívát létrehozni, amely képes lesz harcolni a feljebbjutásért. Nem utolsósorban továbbra Is fokozott figyelmet szentelünk a fiatalok nevelésének. Remélem, hogy ebben segítségünkre lesznek nemcsak a labdarúgó-szakosztály funkcionáriusai, hanem az egész egyesület vezetősége. OlAh gyula ÜszótanfolyaiD gyerekeknek Rozsnyón (Roüftava) nincs úszoda, ennek ellenére a Pionír utca-i általános Iskola két lelkes pedagógusa. Ane2ka Padláková és Szöllös György gondoskodtak arról. hogy a tanulók megtanuljanak úszni. Már negyedik éve a breznóí fedett uszodába járnak. A tanulók egyhetes tanfolyamon safátítják al az úszás alapelemeit. KOnCSMÁROS LÁSZLÖ A NOB „NAGYASSZONYA“ Monique Berlioux Igazi férfimunkát vállalt, Illetve vállal a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Mint mondják: ő a NOB „nagyasszonya“. A NOB francia igazgatónője annak Idején úszásban többször nyert francia bajnoki címet, majd az újságírásra váltott át, aztán tisztviselőnő, később televíziós munkatárs lett. Nem fiatal már, de csak úgy sugározza magából a bájt, mint azok a nők, akiknek munkájukból eredően sokat kell férfiakkal foglalkozniuk, s tudatában vannak annak, hogy a nőktől hasonló munkakörben többet várnak, mint az erősebb nemtől. Ezt egyébként ő maga mondta, s ez az egyik legfőbb elve. Noha francia, Svájcban él, ott dolgozik. Monique Berlioqx most tulajdonképpen második olimpiai pályáját „futja“. Az elsőt mint aktív sportoló járta be. Az igazsághoz tartozik, hogy nem sok sikerrel. A „koronát“ 1948-ban a londoni olimpiai játékokon úszásban mindössze egy halvány középdöntő jelentette számára. Második olimpiai „nekifutása“ tulajdonképpen egy balesettel indult, mondhatni úgy. hogy az olimpiai mozgalomban azóta is tartő karrierjét lábtörésének köszönheti. A sportolói kényszerszabadságot arra használta fel, hogy filmforgatókönyvet írjon a NOB munkájáról. Művét bemutatta Avery Brundage-nak, aki rögtön meghívta őt lausanne-t sajtófőnöknek. S miután nem sokkal később lemondott tisztségéről Westerhof, a NOB akkori főtitkára, Berlioux egyből a legmagasabb létrafókra ugrott, csak éppen a hivatalos elnevezés változott „Igazgatónővé“. Hivatali székhelye most Svájc egyik legcsodálatosabb kastélya, több mint 30 fős munkatársi gárda irányítója. Ülésről ülésre, kontinensről kontinensre utazik, kongresszusokat szervez, jegyzőkönyveket lát el kézjegyével, megállapodásokat ír alá. pénzügyeket ellenőriz, közben a NOB végrehajtó testületének „vendéglátója“. Magánéletre már nem sok ideje marad.
