Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

Amikor egy évvel ezelőtt azt a címet adtam az Ivan Lendllel folytatott beszélge­tésemnek, hogy „Egy teni­szező a halhatatlanság kü­szöbén“, voltak, akik azt mondták, hogy ez azért túl­zás. Alig telt el egy eszten­dő, és Ivan, ez a végtelenül szerény kis nagy gyerek be­váltotta a hozzá fűzött re­ményeimet. Először kiverekedte Cseh­szlovákiának az argentinok­kal a Davis Kupa döntőt, az­tán — mintha a világ legter­mészetesebb dolga lenne — a bázeli tornán legyőzte a világ, sőt minden idők leg­több teniszezőjének tartott Björn Borgot. Lendl egyéb­ként a 21 éves amerikai McEnroe után a második, aki fiatalabb játékosként győzött a 24 éves Borg el­len. És a teljességhez tar­tozik az is, hogy a svéd te­niszkirály az idén egyszer már vesztesként volt kényte­len gratulálni Lenéinek, ami­kor az Egyesült Alídmok bajnoksága előtt — sérülé­sére hivatkozva — visszalé­pett ellenében. Talán már akkor érezte a vesztét? Lendl „árfolyama“ min­denesetre alaposan felszö­kött. Pillanatnyilag a világ teniszezőinek Grand Prix versenyén 1689 ponttal az a- merikai McEnroe (2027) mö­gött a második helyen áll, megelőzve Borgot, Connorsot és Solomont. És az eszten­dőnek még nincs is vége. Bravó, Iván! ooo A teniszvilág amúgy is mindig zavaros légkörét ka­varta fel egy másik ese­mény. Egy dél-afrikai szál­lodatársaság támogatásával december 6-án a fajüldözők földjén nyélbe akarták ütni az évszázad teniszmérkőzé­sét a jelenlegi listavezető amerikai McEnroe és Borg között. Csalétkül óriási ösz- szeget helyeztek kilátásba. Mindkét teniszezőnek 600 e- zer dollár ütütte volna a markát, a győztes ezen fe­lül még 150 ezer dollárt ka­pott volna. A szándék a napnál is vi­lágosabb volt. Ilyen fondor­latos módon akarták meg­törni a Dél-Afrikai Köztár­saság elszigeteltségét, a- melybe fajüldöző politikája miatt az ENSZ Közgyűlés határozata alapján került. A próbálkozás azonban minden valószínűség szerint kudarc­ba fullad. McEnroe édesapja — aki egyben fia menedzsere is — kijelentette,, hagy az sem­mi szín alatt nem utazik Dél-Afrikába. „Sem a hely­szín, sem az időpont nem felel meg nekünk“ — jelen­tette ki, de bizonyosra ve­hető, hogy még ekkora ösz- szegért sem merték vállal­ni, hogy magukra haragít­ják az egész világot. Borg csupán annyit mon­dott, hogy „erről az ügyről nem vagyok hajlandó beszél­ni“, de nyilván ö is száz­szor meggondolja, elfogad­ja-e a meghívást. Annál is inkább, mert ha­zája kormánya egyértelmű­en kinyilvánította álláspont ját azzal, hogy megtagadta a beutazási vízum kiadását a dél-afrikai teniszezőknek, akik a svéd nemzetközi baj­nokságon óhajtottak részt venni. ooo Eddig azt hittük, hogy a labdarúgó mérkőzéseken zajló verekedés angol külön­legesség. A Szlovák Nemzeti Liga 12. fordulója azonban meggyőzött bennünket, hogy mi sem vagyunk védve az efféle túlkapásoktól. A Pop- rád — Martin találkozón — mint azt a közvélemény már . bizonyára jól tudja — o lyan dolgok történtek, ame­lyekhez képest az angolok randalírozása ártatlan idő­töltés. Mint ismeretes, az emlí­tett mérkőzésen az egyik néző esetleg bántalmazta a játékvezetőt, s hogy szóra­kozásában ne legyen egye­dül, csatlakozott hozzá a ha­zaiak kapitánya, fán Lah is. Amíg ők ezzel voltak elfog- lalvg, az egyik rendező a partjelzőt próbálta jobb be­látásra bírni, csak éppen­séggel kissé rendhagyó mó­don. Hát ilyen felsőbb osztály ban még nem volt. Nyilván f ezért is hozott olyan meg-% lepő ítéletet a labdarúgó I szövetség szlovákiai bizott­sága, mert még kissé járat­lan a dologban. Semmikép­pen sem helyeselhető, hogy kontumációs győzelmet sza­bott ki a poprádidk legkö­zelebbi ellenfelének, Senicá-§ nak. A többi együttes jog-1 gal kérdezheti, miért jutott 1 ez a csapat ilyen előnyhöz | pusztán azért, mer* 5 volt í a soron következét Menjél, Okosabb lett volna héjátsza- •? ni a mérkőzést, th * popra- diáktól a bajnokság végén levonni a két, esetleg több pontot: Mert ez így — már bocsá ■ í nat — nem a legsportsze- rübb megoldás. ooo Már a múltkor írtam az ön-a bíráskodás és a szurkolói i elfogultság mind gyakoribb | megnyilvánulásáról. Ne en- gedjük, hogy ez a rossz szó | kás tovább terjedjen. Bár lehetséges, hogy a já­tékvezetők időnként galibát okoznak, ez senkit sem jo­gosít fel arra, hogy a dzsun­gel törvényei szerint ítél­kezzék felettük. Ezzel ősz- szefüggésben ide kívánkozik összehasonlításul egy egé­szen másmilyen hozzáállás a Románia — Anglia VB se­lejtezőről, amely tizenegyes gólból a románok 2:1 ará­nyú győzelmével ért véget. A mérkőzés után megkér­dezték az angolok szövetsé­gi kapitányát, Ron Green- woodot, hogy jogos volt-e a tizenegyes, amelynek jogos-: sága valóban erősen kétség­be vonható volt. „A bíró megadta — felel- 8 te a mester. — Pártatlansá-1 gát nincs jogom kétségbe® vonni.“ És kérem, ez egy sors- í döntő VB-selejtezö volt. jj ooo Ugyancsak a múltkor ír-g tam az olasz olimpikonok viszontagságairól. Arról, hogy a kormány döntésére egyesek nem mehettek el az olimpiára, mások elveszítet­ték az állásukat. Az olaszok nagyszerűenf szerepeltek az olimpián. Es$ most ugyanaz a.kormány,u-% mely megtiltotta fiai részvé-1 telét, nagy pompával, igazi g hősként fogadta őket. /ifi Quirinál palotában maga% Pertini államelnök köszönte jj meg az ország kiváló repre-f zentálását. Mintha elfelejtet-Ú te volna, hogy pár hónapja, még tűzzel-vassal igyekezetve visszatartani őket. A fényes fogadáson elmesélte, milyen\ lázba jött, amikor Pietro Mennea a 200 méteres sík­futás döntőjében szinte be­hozhatatlan hátrányból in­dulva elsőnek szakította át a célszalagot. Hát csoda, hogy mások is lázba jöttek? Például a kard vívó Gianfranco Dalia Barba aki egész biztos tagja lett volna az ezüstérmes olasz kardvívócsapatnak, de nem lett, mert az állami alkal­mazottak nem mehettek Moszkvába. Márpedig Dalia Barba a belügyminisztérium alkalmazottja. A Corners della Sera című napilapban kétszínűséggel vádolta a kormányt. (palágyíj t AZ OLIMPIA ÉREMKIRÁLYA öt évvel ezelőtt a Szovjet­unió Kupáján elindult egy tel­jesen ismeretlen, tizennyolc é- ves tornász. A szakemberek semmi esélyt sem jósoltak a szőke leningrádi fiúnak. Aiek- szandr Gyityatyin azonban ala­posan rájuk cáfolt. Biztosan győzött, sőt néhány hónappal később összetettben szovjet baj­nokságot nyert, és egyszeriben úgy beszéltek róla, mint világ- klasszisról. És ő valóban vi­lágklasszissá fejlődött. Még ugyanabban az évben bronzérmet nyert összetettben a berni Európa-bajnokságon. A csúcsra vezető útja azonban nem volt törés nélküli. A ra­gyogó bemutatkozás után a montreáli olimpián kénytelen voit megelégedni a negyedik hellyel, s csupán egy ezüst érmei nyert legerősebb szerén, a gyűrűn. Szerencsére ez az átmeneti visszaesés nem szegte kedvét. Változatlan kedvvel ké­szült a további versenyekre. A szakemberek és a közön­ség elsősorban eleganciáját e- melik ki. Megjelenésében és mozgásában ts van valami u- tánozhatatlan. Gyakorlatait szo­katlan könnyedséggel, techni­kailag hibátlanul és magabiz­tosan végzi. Nem vállalkozik nyaktörő mutatványokra, ame­lyeknek láttán a nézők erei­ben meghűl a vér, inkább a gyakorlatok tisztaságára törek­szik, és azok megfelelnek a világ legjobbjai által kialakí­tott feltételeknek. !— Rendkívül célratörő és szorgalmas — vélekedik véden­céről Anatollj Jarmovszkij ed­ző. — Addig nem távozik az edzésről, amíg nem bizonyoso­dik meg arról, hogy tökélete­sen elsajátította a gyakorlatot. Nagyra értékelem nála, hogy roppant érzéke van a torná­hoz. Teljesen megérzi, hogy milyen gyakorlatok felelnek meg legjobban neki. Talán éppen ezért olyan ki­egyensúlyozottak, elegánsak és sajátosak a gyakorlatai. A pon­tozók az utóbbi években rend­kívül magasan értékelik. Az 1978-as világbajnokságon egyé­ni összetettben világbajnoksá­got nyert, még ugyanabban az évben megnyerte a Világ Ku­pát, s egy évvel később rádup­lázott. Kivételes helyét a férfi tor­nában a múlt év végén az E­A közismerten sportszerető szovjet közvélemény messzemenő megelégedéssel fogadta kedvencei olimpiai szereplését; a 80 arany-, 69 ezüst- és 46 bronzérem tu­lajdonképpen kommentárt sem kíván. A meglepetések­ben is bővelkedő olimpián a házigazdák sportbeli rang­jukhoz méltón álltak helyt. Mindössze néhányan okoz­tak csalódást, annál többen szereztek váratlan örömet. Ezúttal valamennyi sportágban jutott érem szovjet ver­senyzőnek. Összességében rendkívül eredményes olimpiai szerep­lést könyvelhetnek el a házigazdák. Csak irigyelni le­het a szovjet sportvezetést azért, hogy a hihetetlenül széles alapra támaszkodva (csaknem hatvanmillió em­ber sportol rendszeresen!), s a kripróbált nevelési és kiválasztási rendszerben bizva a következő olimpiákon és világversenyeken is az előkelő helyezés reményével indulhatnak. A sok kiváló sportoló közül is a tornász Alekszandr Gyityatyin hajtotta végre a legnagyobb bravúrt: egyma­ga három arany-, négy ezüst- és egy bronzérmet szer­zett. Ezzel a moszkvai olimpia legeredményesebb ver­senyzője lett. Aranyat nyert a gyűrűn, egyéni összetett­ben és csapatversenyben, ezüstöt lólengésben, ugrásban, korláton és nyújtón, bronzérmet mííszabedgyakorlatá- val. gyesült Államokban rendezett világbajnokságon is megerősí­tette. Pedig azon ott volt min­denki, aki jelent valamit ebben a sportágban. A japán Kenrno- cu (1970 világbajnoka) és Ka- samacu (1974) és honfitársa Andrlftnov (1978). Ellenfeleinek azonban egy körömfeketénvi e- sélvt sem hagyott. Győzelemtől győzelemig ment, és a 18 gya­korlat végén 118,25 pontot gyűjtött össze. Világbajnok lett, teljesen megérdemelten. Egyet­len gyakorlatáért sem kapott 9,80 pontnál kevesebbet, sőt gyürfi-, korlát- és műszabad­gyakorlatáért egyaránt 9,90 pontot kapott. De amikor az újságírók megkérdezték tőle, hogy mikor kezdett bízni a győzelmében, csak annyit vá­laszolt: „Amikor győztem!“ Szőfukarsága azonban nem beképzeltségéből ered. A lenin­grádi testnevelési főiskola 23 éves hallgatója, az egyeszten- dős Aljosa édesapja nem sze­reti a sok beszédet. Edzőjével is mindössze egy-két szót vált verseny közben. Nem szereti a zajos környezetet, nem szereti, ha ünneplik, az -újságírókkal sem szívesen áll szóba. Formája állandóságát ts va­lószínűleg ennek köszönheti, hogy nem veszi figyelembe a külvilágot, és maximálisan összpontosít a gyakorlataira. A versenyeken nem figyeli az el­lenfelek gyakorlatait, nem ér­dekli a ponteredmény sem, csakis a saját fellépésére össz­pontosít. Igyekszik őket a le­hető legpontosabban elvégezni, és az esetek túlnyomó többsé­gében az sikerül Is. Magánéletében is Inkább csendes, zárkőzott. Egyik leg­kedvesebb Időtöltése a horgá­szás és az olvasás. — Ha belemélyedek egv könyvbe — mondta —, min­den más megszűnik számomra létezni. — S mivel foglalkozna, ha nem tornászna? — A futballal. Szabad Időm­ben most Is szívesen futballo­zok. Szerencsére, a sportág sze­rencséjére azért mégiscsak ma­rad a tornánál, amelyben szin­te már utolérhetetlen. Pályafu­tásának adataihoz tartozik még, hogy az olimpián való kitűnő szerepléséért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenln-rend- del tüntette ki. Rajta kívül a moszkvai olimpia után Krovo- puszkov (vívás), Tatjana Ka- zanklna és jurij Szedih (atlé­tika) vehették még át a Lentn- -rendet. Palágyi Lajos TÖBB figyelmet A FIATALOKNAK Vágtornócon [Trnovec nad Víhom) a húszas években ho­nosították meg a labdarúgást, de az egyesület csak 1930 ban alakult meg. Az elmúlt években a csapat az I.A osztályban játszott. Tavaly azonban törés állt be, és az I.B osztályba estek, sőt legutóbb Innen is kiestek, és jelenleg a járási II. osztályban játszanak. Szomorú, hogy ez éppen az egyesület fennállásának 50. évében következett be. Végh Gyula, a labdarúgó-szakosztály elnöke majdnem sírva meséli a sikertelenség okát. — Erre nincs magyarázat. A játékosok és a vezetőség tagjai egyaránt okolhatók. A legfőbb hiba pedig az, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a futball iránt. Elég szomorú, ha egy 19 éves flű azt mondja, hogy torkig van a futballal. Hogy ml ennek az oka? Szerinte a politikai nevelő munka elhanyagolása. Az Iskolai testnevelés színvonala Is alacsony, az általános Iskolában mindössze egy testnevelő tanár van, és nem győzi a munkát. Az egykori játékosok Is többet fog­lalkozhatnának a fiatalokkal. — Nem tartom szerencsés megoldásnak azt sem — foly­tatja Végh Gyula —, hogy csapatunkban nagyon sokan ját­szottak a környező falvakból, akik mégsem küzdöttek úgy a község színeiért, mint az Itteni születésűek. Két évvel eze­lőtt hirtelen hazai játékosokkal cseréltük fel őket, és ez megbosszulta magát, jóllehet az utóbbi két évben fokozott figyelmet szenteltünk a fiataloknak. Létrehoztunk egy elő­készítő együttest, amelyben 50 fiú edz. Nagyon lelkiismere­tesen foglalkozik velük Petrovlő Tibor. Munkájának talán meglesz az eredménye. Sokat várunk attól Is, hogy a már említett testnevelő tanár, ]án Garőák lett az Iskola Igazga­tója, és szeptemberben két új tornaszakos tanerő jött az Iskolába. Az Idén elkészült a tornaterem Is, amelyet Igény­be vehetünk a csapat téli felkészítésénél. Idén a diákcsapat Is egy osztállyal lejjebb csúszott, Jól­lehet az Ifikkel együtt megfelelő feltételek között űzhetik a labdarúgást. Sokat segíthetnének a szülők Is, de az egy Reszeli Ottón kívül a többi szülő nemigen viseli szivén az ügyet. Az Ifjúságiaktól sokat várnak, mert két tapasztalt ed­ző Irányítja a felkészülésüket: Székházi Mihály és az első­osztályú edző Jozef Hanzlfk. Mik a terveik? — Az A csapat edzőjével, FrantlSek Rausszal először kon­szolidálni akarjuk a csapatot, majd olyan kollektívát létre­hozni, amely képes lesz harcolni a feljebbjutásért. Nem utolsósorban továbbra Is fokozott figyelmet szentelünk a fiatalok nevelésének. Remélem, hogy ebben segítségünkre lesznek nemcsak a labdarúgó-szakosztály funkcionáriusai, hanem az egész egyesület vezetősége. OlAh gyula ÜszótanfolyaiD gyerekeknek Rozsnyón (Roüftava) nincs úszoda, ennek ellenére a Pionír utca-i általános Iskola két lelkes pedagógusa. Ane2ka Padláková és Szöllös György gondoskodtak ar­ról. hogy a tanulók megtanuljanak úszni. Már negyedik éve a breznóí fedett uszodába járnak. A tanulók egyhe­tes tanfolyamon safátítják al az úszás alapelemeit. KOnCSMÁROS LÁSZLÖ A NOB „NAGYASSZONYA“ Monique Berlioux Igazi férfimunkát vállalt, Illetve vállal a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Mint mond­ják: ő a NOB „nagyasszonya“. A NOB francia igazga­tónője annak Idején úszásban többször nyert francia bajnoki címet, majd az újságírásra váltott át, aztán tisztviselőnő, később televíziós munkatárs lett. Nem fiatal már, de csak úgy sugározza magából a bájt, mint azok a nők, akiknek munkájukból eredően sokat kell férfiakkal foglalkozniuk, s tudatában vannak annak, hogy a nőktől hasonló munkakörben többet várnak, mint az erősebb nemtől. Ezt egyébként ő maga mondta, s ez az egyik legfőbb elve. Noha francia, Svájcban él, ott dolgozik. Monique Berlioqx most tulajdonképpen második olimpiai pályá­ját „futja“. Az elsőt mint aktív sportoló járta be. Az igazsághoz tartozik, hogy nem sok sikerrel. A „koro­nát“ 1948-ban a londoni olimpiai játékokon úszásban mindössze egy halvány középdöntő jelentette számára. Második olimpiai „nekifutása“ tulajdonképpen egy bal­esettel indult, mondhatni úgy. hogy az olimpiai mozga­lomban azóta is tartő karrierjét lábtörésének köszön­heti. A sportolói kényszerszabadságot arra használta fel, hogy filmforgatókönyvet írjon a NOB munkájáról. Mű­vét bemutatta Avery Brundage-nak, aki rögtön meghívta őt lausanne-t sajtófőnöknek. S miután nem sokkal ké­sőbb lemondott tisztségéről Westerhof, a NOB akkori főtitkára, Berlioux egyből a legmagasabb létrafókra ugrott, csak éppen a hivatalos elnevezés változott „Igaz­gatónővé“. Hivatali székhelye most Svájc egyik legcsodálatosabb kastélya, több mint 30 fős munkatársi gárda irányítója. Ülésről ülésre, kontinensről kontinensre utazik, kong­resszusokat szervez, jegyzőkönyveket lát el kézjegyével, megállapodásokat ír alá. pénzügyeket ellenőriz, közben a NOB végrehajtó testületének „vendéglátója“. Magánéletre már nem sok ideje marad.

Next

/
Thumbnails
Contents