Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

4 M

KÖNYV •;

äkmM

(Ol IFJÚSÁG- 41. SZÁM)

Könnyű elmélkedni Ilyen témáról, a valóság azonban egészen másként hat.

Irigylem Katit, mert olyan férjet talált, akivel egyetértésben formálja életét. Nem Izgatja őket túlságosan a háztartás, sokkal komolyabb dolgokkal foglalkoznak. Én középiskolai tanárnő vagyok, sokáig lányködtam, és ez az idő arra volt jó, hogy magamra vállaltam minden o- lyan munkát, amelyet csa-. ládos kollégáim leráztak magukról. Egy Idő múlva aztán meg is kedveltem ezeket a délutáni foglalkozásokat, mert általuk közelebb jutottam diákjaimhoz. Aztán férjhez mentem egy nálam hét évvel Idősebb tisztviselőhöz. Tudtam, hogy ktspol-j gár, de hát nem tehettem; mást, már harmincéves elmúltam, ráadásul barátnőim is szüntelenül azt vágták a fejemhez, hogy nem 6, mármint a férjem a korlátolt, hanem én. Mert ugyebár mi van abban kivetnivaló, ha valaki takarékos természetű, és otthona gyarapítását mindennél fontosabbnak tartja.

Hozzámentem, és azóta csak titokban vásárolhatok könyvet, férjemnek meg azt hazudom, hogy a diákjaimtól kaptam, nem vehetek részt semmilyen érdekkört munkában, mert a férjem elvárja, hogy délután fél ötkor meleg étel várja otthon. Csodaszép lakásunk van, kocsink és egy kislányunk. Az ismerőseim bizonyára azt hiszik, hogy jól és szépen é- lűnk, csak én kívánom a fenébe ezt a nagy jólétét. Fizetésnapon gyakran kísértésbe esek: most bemegyek a könyvesboltba, onnan a cukiba, és megveszek min-- dent, amire évek óta fáj a fogam. De aztán megnyugtatom magam: mindenki körülöttem olyan, mint a férjem. Én vagyok a különc, nekem kell megváltoznom. De hát miért?

Gabriella

Még nem volt gyerekünk, együtt végeztünk minden házimunkát. Igaz,, nem volt annyi, mint most, néha he-S teken át nem főztünk, jár- \ tűk a környéket, sokat szórakoztunk.

Aztán megjött a gyetek, és feleségem nem nézte jó szemmel, hogy belekontár- ' ködöm anyai teendőibe. Folyton kioktatott, sőt meg is szidott: piszkos kézzel ne nyúlj a gyerekhez; lehetetlenül tartod, add ide, majd én... Beláttam, hogy legjobb lesz, ha mindent ráhagyok. így szoktuk meg, és most már valóban csak abban segítek neki, amire külön megkér.

István

Az okos nőtől őrizkedj — ezt tartotta apám, és részben igaza volt.

Nagyon megbántam, hogy feleségemre hagytam, döntse el tovább tanul-e vagy sem. Családunk csak hetente egyszer evett meleg ételt vacsorára, és a mosatlan e- dény időnként már halomban tornyosult a konyhában. Feleségem munkahelyéről egyenesen az iskolába ment, hetente három délutánját ott töltötte, szabad idejének többi része ráment a tanulásra. En közben a hajam téptem, mert mi mást tehettem: a férj, ugye, támogassa felesége művelődési szándékát, a tanulmányt idő alatt legyen „háziasz- szony", anya. Feleségem már leérettségizett, kibírtuk mindketten, de azért ő is tudja, mennyit romlott viszonyunk azalatt, amíg ö tanult.

Géza

800 ÉVES FIATAL

Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda) valóban nem mondható el, hogy öreg, még akkor sem, hogy most a napokban ünnepeltük fennállása 800. évfordulóját.

A város már a római korban is lakott hely volt, nevét a szerdai napokon tartott vásárokról kapta. Ezek messze földön híresek voltak, különösen a téli Piroska- és

az őszi Márton-napí vásár. Talán épp ez a vásárhagyomány felélesztése volt a célja az ünnepségek egyik legjobban várt eseményének, a vásárnapnak, amelyet a hagyományok szerint ugyan nem szerdán, hanem szombaton tartottak.

Volt ott valóban minden. Sör, bor, disznósült, hurka, kolbász, vásárfia rogyásig, lovaslegények népviseletbe öltözött lányok, ré gi vásári énekeket előadó fiúk .. Az ember azt sem tudta, hová néz zen hamarabb. • Valóban volt sol látnivaló, és nemcsak a vásárban hanem a városban is, ahol az e semények, rendezvények szinti egymást követték. A diákoknál Almási Róbert kiállítása tetszet a legjobban, a könnyű zene ked velői az esti műsort várták, ami kor többek között Marcela Laife rová és Sztevanovity Zorán is fel lépfettMegünnepeltünk, Dunaszerda hely. Vidámsággal, komolysággal bohóckodva, de elgondolkodva a zon a fejlődésen, amelyen csak a: utóbbi tíz évben átestél, meglátvi mindazt, ami elvitathatatlan, az új lakótelepet, a művelődési ott hon és a Kék Duna áruház új épü letét, az új üzemeket, amelyel mind a legutóbbi tíz évben épül tek. Ezek és a sok diák teszi fia tállá a várost.

—szb~

Felvételeink a vásáron készültek

Bachorec felvételei

7

Víz. Ha «ok van halála, túlságosan sok, akkor már baj. Ha kevés vagy egyáltalán semmi, az is kellemetlen. De kibírható — állítják a lasonclak (Luéenec), ahol már csak az Idegen, a helyzetet nem ismerő dühöng, ha megnyitja a vízcsapot, ás nem folyik a víz. Horváth Stefan- mérnökkel, a jnh alelnökével, a több mint 2% ezer lakosé város vízgondjairúl beszélgetünk.

— A város 40—45 kilométernyi tá- volságbél, a hrachovél, illetve a hrl- Kovái tárolóból kapja a vizet. Ezek' a vezetékek huszonöt évnél is idősebbek, javításra szorulnának, de kénytelenek vagyunk tlzelmeltetnl teljes hosszukban, mert a miguSovcel víztároló, amely segítene a város víz- gondjain, nem készült el, átadása már két éve késik.

— Ügy tudem, hogy teljes mértékben ez sem oldja meg a város vizgondjait.

— Miden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy kielégítsük Losonc ivó- vízszükségletét; tulajdonképpen ez legnagyobb gondjaink egyike. Az az elképzelésünk, hogy Málinec község mellett felépítünk egy ivóvíztárolót, amelyet az Ipoly látna el vízzel. Sajnos, az építkezés nem került be a járás fontos beruházásai közé, mert először be kell fejeznünk a már megkezdett építkezéseket.

— Ez' azt jelenti, hogy a helyzet még néhány évig változatlan marad?

— Jelentős javulás a közeljövőben nem várható. Egy iparilag Is rohamosan fejlődő város vízellátása nem kis gond. Az utóbbi időben nagyon sok lakás, egy teljes lakótelep épült Losoncon, de ezzel együtt nőtt a panaszosok száma is, mert hol van víz, hol nincs. Mindenkit bosszant ez a helyzet. Számos élelmiszeripari vállalat működik a járásban: konzervgyár, baromfifeldolgozó, tejkomblnát stb., ezek vízszükséglete pedig rendkívül nagy. Rendelettel próbáljuk csökkenteni vízfogyasztásukat, vagy legalábbis rábírni őket arra, hogy ne pazarolják a vizet. Azt hiszem, az országban egyedül a mi járásunkban jelent meg ilyen rendelet. Persze, sok múlik az embereken Is: gyárakban, munkahelyeken, háztartásokban egyaránt. Fontos, hogy sehol se fecséreljék a vizet. Kérdezett: ZÄCSEK ERZSÉBET

diószegi (sládkovléovoí) Csehszlovák-Szovjet Barátság Magtermesztő Állami Gazdaságának feketenyéki (Cierna Voda) faiskolájának dolgozói főleg facsemeték és rózsabokrok termesztésével foglalkoznak.

Deák Júlia 30 tagú szocialista munkabrigádja az idén 190 ezer facsemetét és 12 ezer rózsatövet nevelt. A brigád tagjainak többsége fiatal lány és talán ez is közrejátszik abban, hogy a faiskolában mindig példás rend uralkodik, a virágok mintha csak éreznék a női kezek gondoskodását.

— Tavasztól késő őszig nagyon sok a tennivaló egy ilyen faiskolában, de nekem szerencsém van, mert Deák Juli brigádja valóban a gazdaság legjobbjai közé tartozik — mondja Nógli Károly, a faiskola tapasztalt vezetője. — Rájuk mindig lehet számi tani, mindig ott vannak ahol dolgozni kell. A brigádban a fiatalok a kezdeményezők ezt külön is kiemelném — mondja befejezésképp.

A lányok jelenleg a szocialista brigádverseny ezüstfokozatáért versenyeznek. Mi, akik szeretjük a virágot, sok sikert kívánunk munkájukhoz, mert tudjuk, hogy több virág, több gyümölcs csakis az ő közreműködésükkel kerülhet az asztalunkra.

SZÁRAZ PÁL Juráé Dániel felvétele

CS. M. AUTÓBUSZA

Igaz. hogy a sofőrt valójában nem Csák Máténak hív, ják, de at autóbusz az övé. Ott ö az úr. Valóságos kis király. Maid ö megmutatja . .. Meg is mutatja, hangerő vei se spórolva. Azért nyomdafestéket nem tűrő kifeje zéseket nem használ. Nem. Csak harsogva közit a hat vanéves öreg nénivel, aki egy szőnyeget cipelve kopasz kodik fel a buszra, hogy a hátsó ajtón kell felszállnia A hátsó ajtót azonban nem nyitja ki, és egy strázsames tért is lepipáló hangon egzeciroztatja az idős nőt. Mikor végül az a korára hivatkozva szóvá teszt a durva tónust nyomban megkapja a választ: „Maga nekem ne szájas kodjon, mert ledobom a buszról!“ A leszállásnál, érdekes módon, már nem baj, ha az előzőleg hátra vezényelt öreg hölgynek az egész autóbuszon keresztül kell elörenyo- makodnta a szőnyegével. Ügy látszik, a hátsó ajtó használata csak a felszállásnál kötelező.

Rapszódikus lélek ez a Csák Máté. Néha egyszerűen elfelejt megállni a menetrendben kijelölt állomáson Hogy a munkában elfáradt embereknek ez félórás fölös leges visszagyaloglást jelent? Istenem! Akinek nem tetszik. ne utazzon az ö autóbuszával. Ezt nyomatékos han gon közli is a bratislavai megállónál — az X. be igyek vök szálljanak ki a buszból, addig nem indul el, amíg ki nem szállnak. Hogy X-be csak félóra múlva indul má sík busz, és az övén még akad hely, az lényegtelen Amikor az X.-iek a menetrendre hivatkoznak, és egyikük azzal fenyegetödzik, hogy .megírja az esetet az újságba, szó nélkül bezárja az ajtókat, és indít. Szerény ember ez a Csák Máté. Nem szereti a nyilvánosságot.

Azért sajnálom őt. Nevetni sosem láttam, még jókedvűnek sem. Nem.csoda, hisz rá hárul az utdsok megrend szabályozásának minden gyötrő gondja. Mert az utasok förtelmes népség. Azokat korra és lemre való tekintet nélkül folyton rendszabályozni kell. Egy oroszlánidomár munkája az övéhez képest gyerekjáték.

Nem tudom, hogy segíthetnék rajta. Ha módomban állna, odaajándékoznám neki az autóbuszt. Azt a DS 28-64 rendszámút, amellyel járni szokott, s amelyet any- nyirá félt az utasoktól. Buszozznn vele. Utasok nélkül, eguedül. Életfogytiglan.

VOJTKK KATALIN ,

A RÓZSÁKÉRT