Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

4 M KÖNYV •; äkmM (Ol IFJÚSÁG- 41. SZÁM) Könnyű elmélkedni Ilyen témáról, a valóság azonban egészen másként hat. Irigylem Katit, mert olyan férjet talált, akivel egyetér­tésben formálja életét. Nem Izgatja őket túlságosan a háztartás, sokkal komolyabb dolgokkal foglalkoznak. Én középiskolai tanárnő vagyok, sokáig lányködtam, és ez az idő arra volt jó, hogy ma­gamra vállaltam minden o- lyan munkát, amelyet csa-. ládos kollégáim leráztak ma­gukról. Egy Idő múlva az­tán meg is kedveltem eze­ket a délutáni foglalkozáso­kat, mert általuk közelebb jutottam diákjaimhoz. Aztán férjhez mentem egy nálam hét évvel Idősebb tisztvise­lőhöz. Tudtam, hogy ktspol-j gár, de hát nem tehettem; mást, már harmincéves el­múltam, ráadásul barátnőim is szüntelenül azt vágták a fejemhez, hogy nem 6, már­mint a férjem a korlátolt, hanem én. Mert ugyebár mi van abban kivetnivaló, ha valaki takarékos természetű, és otthona gyarapítását mindennél fontosabbnak tartja. Hozzámentem, és azóta csak titokban vásárolhatok könyvet, férjemnek meg azt hazudom, hogy a diákjaimtól kaptam, nem vehetek részt semmilyen érdekkört mun­kában, mert a férjem elvár­ja, hogy délután fél ötkor meleg étel várja otthon. Csodaszép lakásunk van, ko­csink és egy kislányunk. Az ismerőseim bizonyára azt hi­szik, hogy jól és szépen é- lűnk, csak én kívánom a fe­nébe ezt a nagy jólétét. Fi­zetésnapon gyakran kísér­tésbe esek: most bemegyek a könyvesboltba, onnan a cukiba, és megveszek min-- dent, amire évek óta fáj a fogam. De aztán megnyug­tatom magam: mindenki kö­rülöttem olyan, mint a fér­jem. Én vagyok a különc, nekem kell megváltoznom. De hát miért? Gabriella Még nem volt gyerekünk, együtt végeztünk minden házimunkát. Igaz,, nem volt annyi, mint most, néha he-S teken át nem főztünk, jár- \ tűk a környéket, sokat szó­rakoztunk. Aztán megjött a gyetek, és feleségem nem nézte jó szemmel, hogy belekontár- ' ködöm anyai teendőibe. Folyton kioktatott, sőt meg is szidott: piszkos kézzel ne nyúlj a gyerekhez; lehetet­lenül tartod, add ide, majd én... Beláttam, hogy leg­jobb lesz, ha mindent ráha­gyok. így szoktuk meg, és most már valóban csak ab­ban segítek neki, amire kü­lön megkér. István Az okos nőtől őrizkedj — ezt tartotta apám, és rész­ben igaza volt. Nagyon megbántam, hogy feleségemre hagytam, dönt­se el tovább tanul-e vagy sem. Családunk csak heten­te egyszer evett meleg ételt vacsorára, és a mosatlan e- dény időnként már halom­ban tornyosult a konyhá­ban. Feleségem munkahelyé­ről egyenesen az iskolába ment, hetente három délu­tánját ott töltötte, szabad idejének többi része ráment a tanulásra. En közben a ha­jam téptem, mert mi mást tehettem: a férj, ugye, tá­mogassa felesége művelődé­si szándékát, a tanulmányt idő alatt legyen „háziasz- szony", anya. Feleségem már leérettségizett, kibírtuk mindketten, de azért ő is tudja, mennyit romlott viszo­nyunk azalatt, amíg ö ta­nult. Géza 800 ÉVES FIATAL Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda) valóban nem mondható el, hogy öreg, még akkor sem, hogy most a napokban ünnepel­tük fennállása 800. évfordulóját. A város már a római korban is lakott hely volt, nevét a szerdai napokon tartott vásárokról kapta. Ezek messze földön híresek vol­tak, különösen a téli Piroska- és az őszi Márton-napí vásár. Talán épp ez a vásárhagyomány felélesz­tése volt a célja az ünnepségek egyik legjobban várt eseményé­nek, a vásárnapnak, amelyet a ha­gyományok szerint ugyan nem szerdán, hanem szombaton tartot­tak. Volt ott valóban minden. Sör, bor, disznósült, hurka, kolbász, vá­sárfia rogyásig, lovaslegények népviseletbe öltözött lányok, ré gi vásári énekeket előadó fiúk .. Az ember azt sem tudta, hová néz zen hamarabb. • Valóban volt sol látnivaló, és nemcsak a vásárban hanem a városban is, ahol az e semények, rendezvények szinti egymást követték. A diákoknál Almási Róbert kiállítása tetszet a legjobban, a könnyű zene ked velői az esti műsort várták, ami kor többek között Marcela Laife rová és Sztevanovity Zorán is fel lépfett­Megünnepeltünk, Dunaszerda hely. Vidámsággal, komolysággal bohóckodva, de elgondolkodva a zon a fejlődésen, amelyen csak a: utóbbi tíz évben átestél, meglátvi mindazt, ami elvitathatatlan, az új lakótelepet, a művelődési ott hon és a Kék Duna áruház új épü letét, az új üzemeket, amelyel mind a legutóbbi tíz évben épül tek. Ezek és a sok diák teszi fia tállá a várost. —szb~ Felvételeink a vásáron készültek Bachorec felvételei 7 Víz. Ha «ok van halála, túlságosan sok, akkor már baj. Ha kevés vagy egyáltalán semmi, az is kellemetlen. De kibírható — állítják a lasonclak (Luéenec), ahol már csak az Idegen, a helyzetet nem ismerő dühöng, ha megnyitja a vízcsapot, ás nem folyik a víz. Horváth Stefan- mérnökkel, a jnh alelnökével, a több mint 2% ezer lakosé város vízgondjairúl beszélge­tünk. — A város 40—45 kilométernyi tá- volságbél, a hrachovél, illetve a hrl- Kovái tárolóból kapja a vizet. Ezek' a vezetékek huszonöt évnél is idő­sebbek, javításra szorulnának, de kénytelenek vagyunk tlzelmeltetnl teljes hosszukban, mert a miguSovcel víztároló, amely segítene a város víz- gondjain, nem készült el, átadása már két éve késik. — Ügy tudem, hogy teljes mérték­ben ez sem oldja meg a város viz­gondjait. — Miden igyekezetünkkel azon va­gyunk, hogy kielégítsük Losonc ivó- vízszükségletét; tulajdonképpen ez legnagyobb gondjaink egyike. Az az elképzelésünk, hogy Málinec község mellett felépítünk egy ivóvíztárolót, amelyet az Ipoly látna el vízzel. Saj­nos, az építkezés nem került be a járás fontos beruházásai közé, mert először be kell fejeznünk a már meg­kezdett építkezéseket. — Ez' azt jelenti, hogy a helyzet még néhány évig változatlan ma­rad? — Jelentős javulás a közeljövőben nem várható. Egy iparilag Is rohamo­san fejlődő város vízellátása nem kis gond. Az utóbbi időben nagyon sok lakás, egy teljes lakótelep épült Lo­soncon, de ezzel együtt nőtt a pa­naszosok száma is, mert hol van víz, hol nincs. Mindenkit bosszant ez a helyzet. Számos élelmiszeripari válla­lat működik a járásban: konzervgyár, baromfifeldolgozó, tejkomblnát stb., ezek vízszükséglete pedig rendkívül nagy. Rendelettel próbáljuk csökken­teni vízfogyasztásukat, vagy legalább­is rábírni őket arra, hogy ne paza­rolják a vizet. Azt hiszem, az ország­ban egyedül a mi járásunkban jelent meg ilyen rendelet. Persze, sok mú­lik az embereken Is: gyárakban, mun­kahelyeken, háztartásokban egyaránt. Fontos, hogy sehol se fecséreljék a vizet. Kérdezett: ZÄCSEK ERZSÉBET diószegi (sládkovléovoí) Csehszlovák-Szovjet Barátság Magtermesztő Állami Gaz­daságának feketenyéki (Cierna Voda) faiskolájának dolgozói főleg facsemeték és rózsabokrok termesztésével foglalkoznak. Deák Júlia 30 tagú szocialista munkabrigádja az idén 190 ezer facsemetét és 12 ezer rózsatövet nevelt. A brigád tagjainak többsége fiatal lány és talán ez is közre­játszik abban, hogy a faiskolában mindig példás rend uralkodik, a virágok mintha csak éreznék a női kezek gondoskodását. — Tavasztól késő őszig nagyon sok a tennivaló egy ilyen faiskolában, de nekem szerencsém van, mert Deák Juli brigádja valóban a gazdaság legjobbjai közé tartozik — mondja Nógli Károly, a faiskola tapasztalt vezetője. — Rájuk mindig lehet számi tani, mindig ott vannak ahol dolgozni kell. A brigádban a fiatalok a kezdeményezők ezt külön is kiemelném — mondja befejezésképp. A lányok jelenleg a szocialista brigádverseny ezüstfokozatáért versenyeznek. Mi, akik szeretjük a virágot, sok sikert kívánunk munkájukhoz, mert tudjuk, hogy több virág, több gyümölcs csakis az ő közreműködésükkel kerülhet az asztalunkra. SZÁRAZ PÁL Juráé Dániel felvétele CS. M. AUTÓBUSZA Igaz. hogy a sofőrt valójában nem Csák Máténak hív, ják, de at autóbusz az övé. Ott ö az úr. Valóságos kis király. Maid ö megmutatja . .. Meg is mutatja, hangerő vei se spórolva. Azért nyomdafestéket nem tűrő kifeje zéseket nem használ. Nem. Csak harsogva közit a hat vanéves öreg nénivel, aki egy szőnyeget cipelve kopasz kodik fel a buszra, hogy a hátsó ajtón kell felszállnia A hátsó ajtót azonban nem nyitja ki, és egy strázsames tért is lepipáló hangon egzeciroztatja az idős nőt. Mikor végül az a korára hivatkozva szóvá teszt a durva tónust nyomban megkapja a választ: „Maga nekem ne szájas kodjon, mert ledobom a buszról!“ A leszállásnál, érdekes módon, már nem baj, ha az előzőleg hátra vezényelt öreg hölgynek az egész autóbuszon keresztül kell elörenyo- makodnta a szőnyegével. Ügy látszik, a hátsó ajtó hasz­nálata csak a felszállásnál kötelező. Rapszódikus lélek ez a Csák Máté. Néha egyszerűen elfelejt megállni a menetrendben kijelölt állomáson Hogy a munkában elfáradt embereknek ez félórás fölös leges visszagyaloglást jelent? Istenem! Akinek nem tet­szik. ne utazzon az ö autóbuszával. Ezt nyomatékos han gon közli is a bratislavai megállónál — az X. be igyek vök szálljanak ki a buszból, addig nem indul el, amíg ki nem szállnak. Hogy X-be csak félóra múlva indul má sík busz, és az övén még akad hely, az lényegtelen Amikor az X.-iek a menetrendre hivatkoznak, és egyikük azzal fenyegetödzik, hogy .megírja az esetet az újságba, szó nélkül bezárja az ajtókat, és indít. Szerény ember ez a Csák Máté. Nem szereti a nyilvánosságot. Azért sajnálom őt. Nevetni sosem láttam, még jóked­vűnek sem. Nem.csoda, hisz rá hárul az utdsok megrend szabályozásának minden gyötrő gondja. Mert az utasok förtelmes népség. Azokat korra és lemre való tekintet nélkül folyton rendszabályozni kell. Egy oroszlánidomár munkája az övéhez képest gyerekjáték. Nem tudom, hogy segíthetnék rajta. Ha módomban állna, odaajándékoznám neki az autóbuszt. Azt a DS 28-64 rendszámút, amellyel járni szokott, s amelyet any- nyirá félt az utasoktól. Buszozznn vele. Utasok nélkül, eguedül. Életfogytiglan. VOJTKK KATALIN , A RÓZSÁKÉRT

Next

/
Thumbnails
Contents