Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
— 4 mm •• ÜZENET HAZA — Mageszünk mindent, légy nyugodt, anyuka — mondjuk valamennyien, ha egy hétre vagy hosszabb időre elkerülünk a szülői házból, magunk miSgUtt hagyva a sopánkodást: „Főznek-e ott rendes ételt...?“ A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Építővállalat s:jaktaníntézetének éttermében négy fiút faggatok, íz- lett-e az ebéd. Varga Imre: „Én már a harmadik éve itt étkezem, s nagyon meg vagyok elégedve a koszttal. Ami az adagokat illeti, szerintem többet el sem tudnánk fogyasztani. Az étrend változatos, egy héten soha sincs kétszer ugyanaz az étel. Nekem legjobban a tésztafélék Izlenek. s köztük is a krumplistészta.“ Orbán Zoltán: „Elsős vagyok, de a másfél hónapos tapasztalataim a legjobbak. Nagyon jól főznek, és ami nekem a legjobban ízlik az a vadas...“ Olárl András és Nagy Dezső: „Mi szintén elsősök vagyunk, és mi is csak a legjobbakat mondhatjuk a szakácsnők főztjéről.“ A III.E osztály tanulói közül többen dicsérték az étkezde tisztaságát, rendezettségét, hangsúlyozták, hogy Itt szinte öröm elfogyasztani az ételt. A tanáriban Kucman András mérnökkel és író Ferenc testnevelő tanárral beszélgetek. Kucman András: „Azt hiszem, mindennél többet mondok, ha idézem feleségem szavait: „...menj, és egyél a konyhán, mert úgy látom, neked jobban ízlik az ottani szakácsnők főztje, mint az enyém ...“ Nem tagadom, nagyon meg vagyok elégedve az itteni koszttal. Ami az adagok nagyságát illeti, attól is függ, hogy melyik szakácsnő áll a fő helyen, de azt hiszem, hogy azért elégedettek lehetünk.“ író Ferenc: „Már évek óta itt étkezek. Különösen kedvelem a grillcsirkét, annál kevésbé a mexikói gulyást.“ Ifjabb Pőte Lajos, az étkezde főnöke: „Két iskola diákjai járnak hozzánk ebédelni, meg a tanárok és a járási építővállalat munkásai. Összesen négyszáz ember. Persze mondanom sem kell, hogy vannak köztük olyanok is, akik minden nap legszívesebben grillcsirkét, rántott húst, töltött rostélyost ennének. Igyekszünk változatosan főzni, szem előtt tartva, hogy főleg munkásgyerekekről van szó. Tízórait is adunk diákjainknak, igaz sokkal szerényebbet, mint az ebéd, de azt hiszem, még a nagyétkűek is kibírják ebédig.“ Mit üzenünk haza az aggódó anyukáknak? Jól vagyunk, eddig a vonalainkkal még nincs semmi baj. Még nincs . . SZÉLLÉ BEÁTA L ett-e a tervből valami? — kérdem Iványi 'Sándor mérnököt, a szövetkezet vezető növény- termesztőjét, aki az asztal fölé hajolva apró zsebszámológépén számol. <— Nem lett belőle semmi. i— Miért? — Amikor mindent fontolóra vettünk, kiderült, hogy nálunk nem célszerű ez a technológia. — Pedig mostanában sokat hallani ezekről a közös vállalkozásokról. Szép sikereket érnek el, jók az e- redmények... — Igen, ez igaz, de amikor mi tárgyaltunk a dolgokról, kiderült, hogy a magyarországi partnerünk sem ér el nagyobb átlagtermést, mint mi, és közben elég nagy illetéket kellett volna fizetnünk a kölcsönvett gépekért. Nem lett volna rossz, hiszen partnerünk nemcsak a vetőmagot, a gépeket, hanem a vegyszereket is biztosította volna. De mert a gépek nagy részét nyugatról szerzi be, dollárban kellett volna fizetnünk az illetéket, és ezt nem tudtuk megvalósítani. Iványi Sándor mérnök Vágfarkasdról származik, de már vagy húsz éve tevékenykedik Gútán. Előbb a traktorállomáson, majd az átszervezés után került a szövetkezetbe. Akkor technikusként dolgozott. Később a hatvanas években jelentkezett a Nyitrai Mezőgazda- sági Főiskolára, tanulmányait befejezve, visszatért a szövetkezetbe. Most mint mérnök dolgozik. A legjobbkor érkezem. A mérnök is a kukoricával van elfoglalva. A silónak szánt, kukoricájuk jobb lett, mint a szemesnek szánt, és most azon gondolkodik, azt számolja, hogy felcserélhe- ti-e a kettőt. Miért kell ez a változás? Milyen haszon származik belőle, miért kell ezen gondolkodni, ezt szá molni? A laikusnak ez is, az is kukorica. Nem mindegy, hogy melyik parcellára mennek ki a gépek? — Nem egy évről van szó, hanem háromról-négyrőt is Fontolóra kell venni a következő évek kilátásait. — Miért? — A kukorica gyomtala nítását, sőt a termesztést sem lehet elképzelni herbi- cidek, gyomirtók nélkül, e- zeknek pedig hároméves a bomlási idejük, így meg kell gondolnunk, hogy mit hová és mikor ültessünk. Nem mindegy, hogy mit vetünk, ültetünk a kukorica után. — Megoldható a helycsere? — Igen, megoldható. Van itt egy hatvanhat és egy hetvenkét hektáros tábla, a- melyek a következő évben is számításba jöhetnek, helyettük meg meghagyjuk azt a százötven hektáros táblát, amely sokkal jobb az átlagosnál. — Nem fog ez a termés hiányozni az állatok zöld ta karmányából, a silóból? — Nemi Különben azt is számba vettem, mert igaz u- gyan, hogy a takarmánykukoricából nem lesz meg a tervezett négyszáz mázsás hozam, hanem csak három- száz-háromszázhúsz, de még így is elég lesz a takarmányunk. Nyugodtan levághatjuk most a silányabb minőségűt, a jobbat meg meghagyjuk szemesre. A szövetkezet szántóterületének egyharmadán termeszt kukoricát, tavaly 1800, az idén 1930 hektáron. Hatvanmázsás hektáronkénti átlagtermést terveznek. A legtöbbször túllépik a tervezet tét. Miért ez a nagy terület, miért a szakosodás, hiszen olykor még a nyár közepén is talajvíz mossa a növény lábát. — Az az igazság, hogy a mi körülményeink között földjeinken gyakran feltör a belvíz. Még a kukorica tud legjobban ellenállni a veszélynek. Az ár- és talajvíz főleg tavasszal és ősszel veszélyezteti a termést, a kukorica pedig elég szívós nö vény. A víz sokkal nagyobb károkat tesz a gabonafélék ben. És mert a kukorica ké sőbbi vetésű, az esetleges szárazságot is lobban tűri. — Ügy látom, kedveli ezt a növényt. — Nagyon isi Mert sok e- iőnye van. Igaz ugyan, hogy még napjainkban is nagyon munkaigényes, de hálás Is tud lenni, nagyon alkalmas a mi körülményeinkhez. — Nemrég olvastam egy tanulmányt, amelyben a magnemesítő szakember háromszáz mázsás hektáronkénti hozamot sem zár ki. Sőt, ez már a századfordulóra be is következhet. Mit szól ehhez a gyakorlati szakember, elképzelhető? — Hogy mriesz a század- fordulón, azt nem tudom. Azt azonban elmondhatom, hogy alkalomadtán egy-egy kisebb területen már nekünk is volt átlagban és hektáronként százmázsás terméshozamunk. Nem nagy területeken, és nem minden évben, de előfordult már -— és kimutatásokat vesz elő, amelyeket évről évre vezetnek. Megmutatja, hogy az átlagos hatvan mázsa mellett az egyik parcellán a Besc 6625 elnevezésű hibrid vetőmagból például 7.35 tonnát termesztettek hektá ronként. Ok. azonban nem egyedi rekordokra, hanem a mind nagyobb átlagtermésre törekszenek. — Az emberek általában félnek az újdonságoktól. A mezőgazdászok nem húzódoznak tőlük, nem zárkóznak el az újfajta vetőmagok, hibridek elől? Például úgy, hogy a kutató szakemberek ajánlanak valamit, ö- nök meg elhárítják? — Nem, inkább a fordítottja az igaz. Kérjük, sürgetjük az új fajtákat. Az az igazság, hogy nagyban ezektől függ a siker. Előbb kapunk egykét hektárra való vetőmagot, hogy próbáljuk ki, és ha beválik, többet is adnak. Mi pedig, ha beválik, már követeljük is ezt vagy azt a fajtát. Jóllehet akad ezzel Is gond. Általában az új, Intenzív fajtáknak hosszabbá tenyészidejűk, igy eléggé nagy gond a betakarítás. De ettől függetlenül, minden új fajtat örömmel fogadunk, mert ez mindenképpen „frissítés“, nagyobb a termés, jobbak az eredmények, több a pénz... És hát ki nem akarja ezt...? Délután elmegyünk arra a tanácskozásra, ahol újra csak a kukorica körül forog minden. Vagy száz traktor, számtalan munkagép sorsáról, munkájáról döntenek. Iványi Sándor tanácskozás közben felírja a napi teljesítményeket, és újra számol, ellenőrzi önmagát, elképzeléseit, mert Igaz ugyan, hogy az asztalnál akárhogy gondolja is az ember, a gyakorlatban dől el minden. Különben is azt mondják, hogy a jövőnk a földjeinken dől majd el. Meglehet, igv is van. A fenti példa is ezt bizonyítja. NÉMETH ISTVÁN sfseemu 1gT Wt WT g\ W fi A li 1J fi (IM ILA JLA 'V Am V JAw A \ß Ar A A Gütai (Kolárovoj Egységes PöldmüvesszövGtkezetbe igyekszem. A kukorica érdekel. Évekkel ezelőtt az-itteni földeken sok helyen bokáig érő vízben állt a növény. Kér dezem is. Vajon nem rohad-e ki az egész termés. Azt inond ják, nem. Korábban szó volt arról.diógy ők is áttérnek a kukorica iparszerű termesztésére egy magyarországi állam? gazdasággal, együttműködve ■
