Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-07 / 41. szám

a (M Szlovákia ateista hagyományai Májusban nyílt meg a Szlovák Nemzeti Múzeumban a „Szlovákia ateista hagyományai“ elnevezésű állandó ki­állítás. A sok-sok érdekes anyag, dokumentum, fényképmásolat hű képet ad az ateizmus kialakulásáról, terjedéséről ha­zánkban. A legelső megnyilvánulásokról a korabeli ha­ladó újságok Is beszámoltak, a Pest-Budán megjelenő SloVenské röbotnlcke novlny, a Nová dóba és a Napred, amelyeknek egy-egy példányát is láthatjuk a kiállításon. A munkássajtó volt a felekezetnélküliség és az ateizmus legfőbb bázisa, hirdetői pedig e lapok szerkesztői, újság­írói. A kommunista sajtó, a Pravda chudoby, a Hlas ludu és a Rudé právo megjelenése, és Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának megalapítása után tőlük vették át a sta­fétabotot a haladás legbátrabb harcosai. A DAV-isták a vallás torzító hatása ellen küzdöttek; Teodor Bartoäek, L. Landová-Stychová, Ján Vodicka, Bohuslav Vrbensk?, Vlastimil Böbék és Václav Kopeck? azonban már nyílt, határozott programot dolgoztak ki a felekezetnélküliek- nek. Megindították a Maják című lapot, amely megjele­nésétől, 1924-ig hivatalos fórumukká lett. Erről pedig do­kumentumok, újságcikkek tanúskodnak. Nőttőn-nőtt azoknak a száma, akik a vallás helyett a felekezetnélküliséget választották. Érthető, hogy legin­kább a proletárok és a munkások, az akkori társadalom legöntudatosabb és legszámkivetettebb polgárai gyarapí­tották soraikat. A legnagyobb munkástelepüléseken, Ru- íomberokban, Trnavában, KeZmarokban, Preáovban, Nit* rán szervezetekbe tömörülve tevékenykedtek. Egy térké­pen pontosan bejelölték, hol működtek ateista körök, hol szervezkedtek a felekezetnélküliek. Csatlakoztak a Proletár Felekezetnélküliek Internacionáléjához, amely­nek több állam mellett a Szovjetunió, Lengyelország, Hollandia, Mexikó, Japán és Mongólia is tagja volt. 1924- ben megszervezték a vallás nélküli munkások gyerme­keinek első nyári táborozását. A szervezet tagjai igazolványt kaptak. Teodor Barto- Sek a felekezetnélküliek legfőbb szószólója propagá- cíós körutat tett Szlovákiában, előadásokat tartott „A ma embere, a szertartások és a vallás* címmel Zilinán, Ungvárott és Bratislavában. Az előadásait hirdető plakátok egész táblát betöltenek. A gazdasági válság éveiben, a gazdasági viszonyok, a munkanélküliség hatására megnőtt a vallásnélküliek száma. Ebből a korból, 1934-ből való az egyik doku­mentum, a Stefan Hrd? munkanélküli nevére kiállított igazolvány, amelyet felmutatva a tulajdonos hetente egy-másfél kilós kenyeret kapott. Az igazolvány láttán önkéntelenül is a szemeteskukákba dobott kenyérre gon­dol az ember. Több érdekes korabeli karikatúrát Is kiállítottak, a- melyek áz ateizmus és a vallás harcát gúnyolják ki, mégpedig két irányból: érte és ellene. Hosszan nézegettem a kiállított anyagokat, mert tény, hogy felületesen elsiklani egyetlen dokumentum fölött sem lehet. Hosszan nézegettem az anyagot, és közben reménykedem, hogy az elkövetkező hónapok, a CSKP megalakulásának 60. évfordulója ráirányítja a figyel­met erre a nagyon érdekes és értékes kiállításra. Benyák Mária Közös ismerősünk SZERENCSI ÉVA Amikor két évvel ezelőtt újra ő került a szakmabeliek figyelmének középpontjába, már biztosra vette, hogy pályafutása jelentős állomásához érkezett. Megvált a budapesti József Attila Színháztól és vidékre szerző­dött. Pedig nem tartozott a mellőzött színészek közé. Vígjátékokban, zenés komédiákban kapott szerepet, igaz, csupa bájos, de naiv. vonzó, de makrancos hősöket kel­tett életre. A változást Kardos G. György darabja, a Villon és a többiek című rock-musical hozta meg szá­mára. Itt aztán nem kellett szépnek lennie, sőt még a mosolyt is mellőzhette. Vörös parókában, szélesre fes­tett szájjal jelent meg a színpadon, ahol vizeshordóba nyomták, kefével súrolták, árúba bocsátották. Szerencsi Éva szemmel láthatóan élvezte a játékot, s egy csöppet sem lepődött meg, hogy ezt az arcát senki sem ismeri. Miskolcon aztán teljesen más karakterszerepek vár­ták. Olyanok, amilyenekről általában álmodozni szok­tak, olyanok, amelyek igazi erőpróbát jelentenek. Mint például Liza Doolittle, a Pygmalion cserfes utcai virág­áruslánya, akiből később előkelő úri hölgy válik. Lizát aztán Mariane követte Moliére Tartuffe-jében. A dara­bot Major Tamás álmodta színpadra — színészek, né­zők, szakmabeliek nagy örömére. És Szerencsi Éva is­mét remekelt. Most már tudom, miért is mondott le olyan könnyen a filmről és a tévéről — a miskolci sze­repek, a jónevű vidéki rendezők mindenért kárpótol­ják. («• szabó) Máté Magda felvétele A „TUNGUZKÄI REJTÉLY* ÉS A KÉRDŐJELEK A katasztrófális robbanás, amely több mint 70 évvel ezelőtt megremegtette Kő- zép-Szibériát, napjainkban ia - izgatja az emberek fan­táziáját. Miféle kozmikus test hatolt be 1908. június 30-án kora reggel a Föld kérgébe? Milyen természe­tű az a kolosszális energia, amelyet ez a test kivetett magából? Képesek vaj gyunk-e jelenleg rekonstru­álni az események valóság­hű láncolatát? A SO-as évektől kezdve a tunguzkai meteorbecsapódás körzetében minden évben expedíciók munkálkodnak. Kutatási programjukat a Szovjet Tudományos Akadé­mia szibériai tagozata koor­dinálja és hagyja jóvá. A kőzet-, a fa-, a moharéteg- mintákat az ország több tu­dományos kutatóintézetében a tudósok különféle cso­portjai vizsgálják. Jóllehet szenzációs felfedezésekről egyelőre nem beszélnek, a szakemberek úgy vélik, ha­marosan mód nyílik a rob­banás meglehetősen pontos fizikai képének megrajzolá­sára, és annak kiderítésére, valójában mi is történt. 1908. június 30-án a helyi idő szerint reggel 7 óra táj­ban a Léna és a Köves-Tun- guzka felső folyásának fo­lyamköze mentén fényes tűz­gömb száguldott végig a haj­nali égen. Majdnem ponto­san keletről nyugat felé re­pült (igaz, ezt a véleményt Alekszej Zolotov geofizikus, a „nukleáris“ hipotézis he­ves ellenzője vitatja, véle­ménye szerint délnyugatról északkelet felé repült). A tűzgömb a (Köves-Tunguz- ka menti) Vanavara keres­kedelmi teleptől 65 kilomé­terre északnyugati irányban mintegy két másodpercig tartó robbanás következté­ben megsemmisült. Tehát nem egy „pillanat“ alatt le­zajló robbanás történt. A meteorit a légkörben repül­ve semmisült meg, s ez idő alatt mintegy 18 kilométert tett meg. A robbanás energiája 10— 20 megatonna tritol egyen- értékének felelt meg. Az e- nergia mintegy 10 százalé­ka fénnyé alakult, a fenn­maradó rész pedig légköri és szeizmikus jelenségeket váltott ki. A tunguzkai koz­mikus test robbanását mág­neses vihar kísérte, amelyet Irkutszkban regisztráltak. A legutóbbi expedíciók a rob­banás epicentrumának mint­egy 30 kilométeres körzeté­ben átmágnesezett talajt fe­deztek fel. Azért beszélünk „epicentrumról“, mert a le­tarolt fák fekvésének iránya a robbanáshullám legalább három forrására enged kö­vetkeztetni. A katasztrófa szemtanúja, a tnnguz Csu- csancsa azt állította, hogy azon a reggelen öt menny­dörgést hallott (vallomását 1926-ban rögzítették, s Csu- csancsa állította, hogy meg­figyelése pontos, és egész é- letére megjegyezte magának ezt az eseményt). A becsapódás körzetében meteoritkráter nincs. Becsa­pódási tölcsérnek sincs nyo­ma. 1908 júliusának első nap­jaiban . Európában és Orosz­országban csodálatosan vi­lágos éjszakákat figyeltek meg, amelyeket a mai napig a robbanás következményé­nek tartanak. A tunguzkai katasztrófát megelőző na­pokban a világos színes haj­nalok is ámulatba ejtették a csillagászokat: június 21- től több európai ország és Nyugat-Szibéria alkonyati egén fényesen világítottak a keletről nyugatra húzódó különös alakzatú ezüstös felhők. Megfigyelték az 6- riás meteorok szokatlanul gyakori feltűnését is. Az 1967—1977-es expedí­ciók felderítették, hogy a mocsaras tőzeg 1908-as ere­detű rétegei szilikát- és fémolvadék-részecskéket tartalmaznak. Az ezekkel a részecskékkel feldúsult ré­tegek jól érzékelhetően két zónára különíthetők: az e- gyik közvetlenül a kataszt­rófa centrumában, a másik tőle északnyugatra 80 kilo­méterre található. A robbanás körzetében mostanáig biológiai anomá­liák figyelhetők meg. A katasztrófa színhelyé­nek különböző területeiről vett 1980-as eredetű talaj- és tőzegminták elemzései fo­kozott mennyiségben kobal­tot, nikkelt, ritka földfémet, ólmot és ezüstöt mutattak ki. A szilíciumvegyületek u- gyancsak feldúsultak radio­aktív (carbon) C1J-gyel. A szilícium atomok szénné a- lakulásának hasonló vegyi folyamata természetes körül­mények között csupán a vi­lágűrben megy végbe. Ezért — ismerve az anyagban elő­forduló radioaktív szénnek ezt a formáját — következ­tethetünk arra, mekkora ré­sze alakult át a Föld hatá­rain kívül. A felfedezett „gömböcs- kék“ tömege, a legoptimáli­sabb értékelés szerint sem haladja meg a néhány száz kilogrammot, ami ellent­mond a meteorit teljes tö­megéről eddig elfogadott értékelésnek, amelyet a rob­banás energiájából következ­tettek (nem kevesebb 100 ezer tonnánál). Ezért ala­kult ki az a vélemény, hogy a becsapódó meteorit alap­jában laza szerkezetű volt, és nagy területen szóródott szét: a felaprózódott, por a- Iakú részecskékből álló fel­hőt a szél nagy távolságra elsodorhatta. Valóban 1978 nyarán fel­fedezték a fokozott radio­aktív (carbon) C14 tartal­mat a robbanás helyétől 250 és 200 kilométerre északke­leti és délnyugati irányban húzódó körzetekben is. Az egyik legérzékenyebb korszerű vegyelemzési mód­szer — a neutronaktivizá- ciós analízis ma már lehe­tővé teszi az elemek na­gyon kis koncentrációjának a meghatározását is. [. Ko- lesznyíkov, A. Ljul és G. Ivanova tudományos munka­társak (Moszkva) ennek a módszernek az alkalmazásá­val ugyanazokban a réte­gekben a cink, a vas, a kal­cium, a kálium, a bróm, a cézium, az ólom, a higany és az arany jelenlétét fe­dezték fel. Jóllehet a tunguzkai koz­mikus test izotóp-kémiai összetételéről teljes képet alkotni még nem lehet, de kétségtelenül levonhatjuk azt a következtetést, hogy erősen különbözött a Földre hulló szokásos vas- és kő- meteoritoktól. (Következő számunkban folytatjuk) Pretenders Üj csillag ragyog a lon­doni popszínpadok egén: a Pretenders. Vezetője egy Chrlssie Hynde nevezetű hölgy, aki a zenekar kizá­rólagos zeneszerzője, szóló­énekese és gitárosa. Tovább bi tagok: Jim Honeyman *—4 szólőgttár, Pete Farndom —* basszusgitár, Martin Cham­bers — dob. Chrissie Hynde egészen fiatalon kezdte pályafutását különböző, többnyire punkot játszó tinédzser zenekarok­ban. Dédelgetett álma telje­sült, amikor tavaly sikerült egy olyan zenekart létrehoz­nia, amelyet ő irányíthat. A Pretenders rakétaszerű startot vett az idei év elején a Brass in Pocket (Aprópénz a zsebben) című számmal. A siker folytatódott az e- gyüttes nevét viselő első al­bumukkal, amely a New Mu­sical Express, az elmúlt fél­év összesített nagylemezlis­táján az ötödik helyre ke­rült, megelőzve például a Boney M, a Genesis vagy a Blondie nagylemezeit. A táblás házak előtt zajlő koncertjeiken az említett slágeren kívül a Kid (Kö­lyök), a Private Life (Magán­élet) és a Talk Of The Town (Városi beszéd) arat nagy tetszést. A zenekar hangzá­sában a gitárok dominálnak, Chrissie énekhangján pedig a punk örökség érződik. Da­laik szerkezete, melodikus- sága azonban a Pretenders muzsikáját a punk banalitá­sa fölé emeli. —gyökér— KATAPULT - avagy kibújt a szög a zsákból „Jól kifundált menedzser­húzásnak köszönhetik sike­rüket. Nyakamat tenném rá, hogy másfél év múlva már senki sem beszél róluk.“ Ezt a cseppet sem hfzelgó jóslást neves popszakértőnk, J1H Gern? tette közzé, tekin­télyes zenei lapunk, a Me­lódia hasábjain. Nos, ezúttal rossz prófétának bizonyult. Másfél esztendő múlva a trió átvehette a legnépsze­rűbb együttesnek kijáró A- ranycsalogány-dljat, mégpe­dig úgy, hogy utcahosszal megelőzte az ankéton sze­replő többi együttest. Tör­tént mindez akkor, mikor egymást érték a zenekart el­marasztaló szakvélemények. A kritikusok elsősorban a primitiv dallamvezetést, a ti­nédzserek naivitására szá­mító mesterkélt szövegeket kezdik ki, mfg az ellentá­bor, a megannyi 14—18 é- ves az egyedüli „jó muzsi­kát“ produkáló együttest tiszteli bennük. Téves az a nézet, hogy a Katapult látnokian megter­vezett üzleti vállalkozás szüleménye, inkább az az el­gondolkoztató, miért csak most tűnt fel egy idestova tfz éve hódító stílus képvi­selője a mi popfórumain­kon. Az a fajta muzsika, a- melyet hard-rock, azaz ke­mény, fémes rock jelzővel illetnek. Első impulzust a zenészvilág az időközben el­hunyt legendás hírű Jimmi Hendrix-től kapta. Távozása után a Led Zeppelin Black Sabbath, Deep Purple-trium­virátus nyomán szinte az e- gész világon hallatlan nép­szerűségre tett szert az acé­los gitárbetétekkel teletűz­delt muzsika. Ebben az idő­ben, nagyjából a hetvenes évek első felében nálunk rock-ügyben síri csend ural­kodott. Jellemző, hogy az A- ranycsalogány-díj akkortájt zömmel popénekeseink klsé- rőzenekarainak jutott, ame­lyekben ugyan képzett mu­zsikusok játszanak, önálló arculatukról azonban róluk szólva ritkán beszélhetünk. Rövid hanyatlás ntán, ge­nerációs váltással egyetem­ben újra erjedésnek indult a rock. Ezt jól példázza a magyar popzenén belüli e- rőviszonyok alakulása. Tör­vényszerű, hogy nálunk is lefolyt ez az őrségváltás. Rockra éhes fiataljainkat csak részben elégítette ki a külföldi csatornákon talált zenei csemege. S ekkor jött a Katapult, kemény, köny- nyen áttekinthető muzsikájá­val. 1977-ben készítették el el­ső albumukat. A koncerten rögzített élőlemez javára a kritikusok csak a hangver­seny nagyszerű hangulatát írták. Nem voltak adakozób- bak a dicsérettel a máso­dik, ezúttal stúdióban ké­szült nagylemezük méltatá­sakor sem. Különösen a trió háttér emberének, a szöveg­író Ladislav Vostáreknek jutott ki bőven az elma­rasztaló szavakból. Ennek ellenére lemezeik ugyanúgy, mint a koncertjeikre a be­lépőjegyek, hiánycikknek számítanak. Az utóbbi idő­ben gyakran szerepelnek e- gyütt (bár csak ideiglene­sen) a rock nagy egyénisé­gével, Óta Petiűnával, s ez sokban emeli produkciójuk értékét. Tulajdonképpen ünnepel­nünk kellene, hogy a Supra- pbon kiadó a Pantonnal és az Opusszal ellentétben merte vállalni ennek a rock­együttesnek a támogatását. Akik a Katapult zenéjét e- lemzik, figyelembe kell ven­niük a körülményeket. Ez a zenekar a nullpontról indult, s ez nem az ő hibájuk. Utat taposnak ők az utánuk jö­vőknek. Az évek során ke- letkezeti űrt hivatottak áthi­dalni, a jő tízéves lemara­dást némiképp behozni. Mert anélkül, hogy a rock alapvető szabályait felrúg­nánk, lehet sokkal színvo­nalasabbat is alkotni. Erre tengernyi külföldi példa a- kad. Az, hogy a rockot kedve­lők tábora idealizálja az e- lőadókat, szükséges rossz. Inkább a rock jellem- és közösségformáló erejére kell figyelni, ezt tudatosítva ké­ne egyengetni e mostoha sorsú zenei ág képviselőinek az útját. STRIEZEN EC SÁNDOR A Katapult: Jifí Sindeláf, Oldíich Ríha és Jirí Stárek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents