Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
4 É vszázadokig jobbára csak a költők foglalkoztak vele fáradhatatlanak A szív a jóság, a szeretet ős a szerelem szinonimája volt. Már akkor is sok baj volt vele olylcor, amikor két szfv nem talált egymásra, vagy egy szfv reménytelenül dobogott a másikért. Ezekbe azonban többnyire nem halt bele senki. Alig több mint száz éve, lB78-ban azonban első Ízben ismerték fel, hogy a beteg szivizom- infarktns következtében halt meg (az Egészségügyi Világszervezet ezért az 1978-as évet a hipertónia — magas vérnyomás — elleni harc évének nyilvánította), és azóta a költők mellett elsősorban az orvosok foglalkoznak rendületlenül a szívvel és működésével. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy századunkban, s különösen az utóbbi évtizedekben rohamosan nő a szívkoszorúér megbetegedéseinek, és az ebből eredő szívizominfarktusoknak, illetve haláleseteknek a száma. Egészségügyi statisztikák szerint — főleg az iparilag fejlett országokban — ma ez az első számú közellenség. Korábban általában az idősebb korosztály jellegzetes megbetegedésének tartották, az elmúlt húsz év megbetegedési és halálozási statisztikája azonban azt mutatja, hogy a koszorúér megbetegedéseinek száma tovább növekszik, s a betegség előfordulása egyre inkább eltolódik a fiatalabb korosztályra, sőt a nőkre is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányításával folyó tömegvizsgálatok eredményei szerint a koszorúér-megbetegedések megoszlása az egyes országokban különböző, ami az egyes népek életszokásaival, életkörülményeivel függ össze. Az Egyesült Államokban például minden percben meghal egy ember emiatt, holott nem is ez az ország áll az elhalálozási ranglista élén. A koszorúérbetegségben elhalálozo'ttak száma Finnországban a legnagyobb, 1000 halálesetre meghaladja a 700-at, csak ezután következik az Egyesült Államok. Csupán az érdekesség kedvéért: a nőknél Ausztriában a legmagasabb, Franciaországban a legalacsonyabb az elhalálozási ráta. Nálunk 1000 halálesetből 460 áll be koszorúérbetegség, illetve az ezt követő szivizomin- farktus miatt. Ennek tulajdonítható továbbá a rokkantság bekövetkezésének 34, és a részleges rokkantság 21 százaléka. Nem csoda hát, hogy korunk betegségének, a kuszörúérbetegségnek, illetve a szivizuminfarktusnak világszerte nagy figyelmet szentelnek. A hétköznap emberét is foglalkoztatja, minek tulajdonítható, hogy a koszorúérbetegség, a szivizominfarktus ennyire elterjedt, hogyan előzhető meg, miképpen védekezhetünk ellene, és mit tegyünk, ha már beleestünk. Körülbelül ilyen kérdésekkel kerestem fel dr. Frocházka Zoltánt (a képen), a Szliacs-fürdői gyógyintézet rehabilitációs osztályának főorvosát. Huszonnégy éve dolgozik mai állomáshelyén. Ezalatt ki tudja, hány embert mentett meg szörnyű végzetétől. Majdnem azt Írtam, hogy ki tudja, hány embernek adta vissza az egészségét. Sajnos, ebből a betegségből teljesen kigyógyulni nem lehet. Viszont száz évig is el lehet vele élni, minden különösebb tünet, panasz és nehézség nélkül. Hogy hogyan, azt mondja el inkább a szakember. — Minek tulajdonítható, hogy az utóbbi években annyira elterjedtek a szívkoszorúér-megbetegedések, a szívinfarktusok, vagy ahogy egyszerűen nevezzük — az infarktusok? — Az egészségtelen életmódnak, egészségtelen táplálkozásnak. Sokat eszünk és keveset mozgunk. A szívkoszorúérmegbetegedés nem más, mint a vérerek bizonyos fokú elhasználódása, leggyakoribb esetben érelmeszesedéssel. Az érelmeszesedés előidézője a helytelen, a túlzott táplálkozás, a túl zsíros ételek fogyasztása. A szervezet képtelen elégetni a felvett zsírokat, és ezek lerakódnak a vérerek falain. Ennek következtében csökken a vérerek ke- resztmetszete és áteresztőképessége. S ba történetesen koszurúsveröerekről van szó, amelyek a szívizmokat táplálják, akkor bizonyos esetekben a szívizmok elégtelen oxigén- és tápanyagellátásnál felmondják a szolgálatot, és ez az infarktus. — Sokan azonban, rámutatnak, hogy kövérek is elkerülik az infarktust, ugyanakkor szikár, úgyszólván csontbőr embereket utolér. Nem cáfolja ez meg az iménti elméletet? — Nem. Csupán a dolog nem ilyen egyszerű. Az érelmeszesedés csupán az egyik, talán a legfontosabb tényező, amelyik közrejátszhat a szivizominfarktus bekövetkezésében. Ezen kívül még egész sor további tényező játszik közre, amelyeket az orvostudomány veszélyeztető té nyezőknek, rizikó faktoroknak nevez. Ezek lehetnek belső, endogén tényezők (cukorbaj, ma gas vérnyomás stb.), amelyek egyénenként vél toznak. Ez esetben beszélhetünk öröklött tulajdonságokiról. Ezeket nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet befolyásolni. A veszélyeztető tényezők közül azonban sokkal nagyobb szerepet tulajdonítok a külső, vagyis exogén tényezőknek. Ide tartozik az élet- és táplálkozási mód. Olyan tényezők, mint a túltápláltság, dohányzás, mozgáshiány, szellemi túlfeszftntt- ség. Vegyük például a dohányzást, mert lega lább olyan ártalmas, mint a túltáplálkozás. Hiszen már egyetlen cigaretta elszívása után görcsösen beszűkülnek a vérerek. Képzelje el, milyen megterhelésnek van kitéve annak a dohányosnak az érrendszere, és közvetve a borzasztó, ijesztő állapotot jelent. Szeretném, ha megmagyarázná, mit Is jelent a stressz, különös tekintettel a szlvkoszorúér-megbetegedé- sek és a szívlzomlnfarktusok keletkezésével összefüggésben. — A stressz a szervezel egyféle védekező állapota a külső fizikai és pszichikai hatásokra. Huzamosabb esetben szervi elváltozást idéz elő. és a hétköznap embere lényegében csupán ezt nevezi stressznek. A mi esetünkben is ez a negatív hatás jön számításba. Mert ml áll be ezután a szervezetben? A mellékvese fokozott bormonkiválasztása, amelynek szintén ér- szfikítő hatása van. A mai rohanó világunk pedig állandó stresszhelyzeteket teremt. Áz egyik ember inkább, a másik kevésbé van ennek kitéve. Az egyik jobban, a másik kevésbé reagál a helyzetre. Valaki jobban, valaki rosszabbul adaptálódik az adott helyzethez. Nem vagyunk egyformák. Aki tehát kevésbé képes túltennt magát a problémákon — hiigy hétköznapi nyelven szóljak —, az ki van téve annak, hogy az ismétlődő stresszhatásokra szervi elváltozásPALÁGYI LAJOS RIPORTJA STRESSZHELYZET sója, amely nélkül élni nem lehet, viszont az elsózott étel is élvezhetetlen, sőt káros. Ez is megerősíti az általános elméletet, hogy mindent mértékkel. — Eddig már beszéltünk a szivizominfarktus keletkezésének okairól, amelyek egyúttal válasszal szolgálnak arra a kérdésre is, hogy miképpen kerüljük el. Intézetünkben viszont olyan lábadozó betegeket kezelnek, akik már túlestek az első vagy további infarktuson. Mf- ből áll a gyógymód, és gyógyítható-e ez a betegség? — Szllács-fürdő egyike Európa ritka fürdőinek, amelyeknek vize ilyen kedvező összetételben tartalmaz szénsavat és vasat, sőt ekkora hőfokkal (25—33 Celsius-fok) nincs is több. A szénsav olyan erővel tódul fel, hogy úgy tűnik, mintha a viz forrásban lenne, és szinte tegyez- geti a pácienst. Ez tágítja a vérereket, csökkenti a vérnyomást, kíméli a szívizmok munkáját, elősegíti a vérkeringést. A tulajdonképpeni gyógymód — szerintem — már azzal elkezdődik, hogy a páciens kiválik egy időre abból a környezetből, amely stresszhelyzeteket teremtett számára. A szigorú napi rezsim, az étrend Is kedvező hatással van. Ezenkívül gyógytornát, elektromos kezelést, természetesen gyógyszeres és pszichoterápiát Is alkalmazunk. Igyekszünk visszaadni a lábadozó önbizalmát, megpróbáljuk rábeszélni, hogy ne törődjön vele, próbáljon megbarátkozni betegségével. Meggyőzzük, hogy ha pnntosan megtartja az utasításokat, semmi kellemetlenség sem érheti. Viszont az a véleményem, hogy aki konfliktusos stresszhelyzet miatt betegedett meg. ne térjen vissza arednti környezetébe. Es nem engedélyezném, hogy egyvalaki kettőnél több tisztségei töltsön be. Az ember teljesítőképessége véges. Tízezer kezeltünk közt végeztünk utólag felmérést, és megállapítottuk, hogy pácienseink 75 százaléka tíz évnél tovább élt. Nem ritka azonban, hogy 20—25 évig is elélnek a szivizominfarktus után. — Megfigyeltem, hogy a lábadozók túlnyomó többsége férfi, és a szfvizomlnfarktust általában fértlbetegségnek tartják. Egy középkorú térti, főleg ha értelmiségi, szinte már végzetszerűen várja a derült égből az infarktust. Mivel magyarázható a férfiak hajlamossága és az. hogy a szivizominfarktus egyre „fiatalodik“? — A nőket a megfigyelések szerint a hormonális aktivitások védi az érelmeszesedéstől. A nók általában nem olyan nagyútküek, mint a férfiak, és ez Is csak bizonyítja az elméletet, hogy a kövérségnek szerepe van a koszorúér- betegség kifejlődésében. A nők kevesebbet dohányoznak, vagy legalábbis dohányoztak Az utóbbi Időben aznnban a körökben Is terjed a dohányzás, ezzel magyarázható, hogy egyre gyakoribb náluk is a koszorúérbetegség és a szívinfarktus. Hogy miért tolódik ki az infarktus előfordulásának korhatára a fiatalabb korosztály felé? Ez Is csak azzal indokolható, hogy ma már a gyerekek is kevés gyümölcsöt és zöldséget, ám annál több húst esznek. A dohányzás is elterjedt az ifjúság körében. Elnézést a kifejezésért, de ma már minden tak nyos kölyök dohányzik. A mai fiatalok keveset mozognak. Szomorú, de a katunai sorozóbizott- ságok elé hatalmas termetű, túltáplált fiúk kerülnek, akik úgy mozognak, mint az ólomkatonák. Nyilván megszokták, hogy mindenért csak a kezüket kell kinyújtani. Ha a szülőknek len nék, akkor vesszővel kényszeríteném a gyerekeket, hogy sokat mozogjanak és sportoljanak. Elvégre a mozgás és a munka az élet alaaja. Még az élettelen anyag is belső mozgásban van. Az ember pedig mozgásra van teremtve. J ómaga teljes mértékben ehhez az életfilozófiához Igazodik. A napi gyógymód ró szét képező gyalogtúrákon mindig az élen halad. Sziporkázó humorával, amellyel engsmet is elkápráztatott, úgymond a sírból visszajött beteget Is jókedvre derfti. Nyilván ez Is a gyógymód része. Nyilván, bár ezt nem említette. Es nyilván ennek köszönheti, hogy korát meghezndtolóan fiatal maradt. Egész biztos a szive is. A szerző felvétele SZÍVÜGYEINK szívizma, aki naponta 30—40 cigarettát elszív. Nem hiába nevezik a cigarettát koporsószögnek. — Megint csak azt mondanám, hogy régebben is ettek zsíros ételeket és sokat, régebben is dohányoztak sokat, és az infarktus mégis ritka volt, mint a fehér holló. — Igen, régebben is ettek sokat és zsírosat, de akkor többet is mozogtak, többet dolgoztak fizikailag. A szervezetben nem halmozódott fél kalóriafelesleg. Ma sokat eszünk, és keveset mozgunk. A fizikai munka lassan háttérbe szorul. Ha így tekintünk a dologra, egészen más végkövetkeztetésre jutunk, mint a laikus. Ami a dohányzást illeti. Senki sem állítja, hogy az érelmeszesedés, a kövérség, a túlzott dohányzás egymagában infarktushoz vezet. Élhet az ember egészen előrehaladott érelmeszesedéssel anélkül, hogy infarktus veszélyének lenne kitéve, Más dohányozhat vagy ehet, amennyi csak beléfér. Örülök, hogy így fogalmazta meg az ellenvetését, mert könnyebben érzékeltethetem, hogy nem egy, hanem az összes vagy legalább több rizikófaktor együtthatása szükséges ahhoz, hogy az infarktus bekövetkezzék. Nagy szerepet játszik itt a szellemi tényező, amely egész új megvilágításba került Selye János profesz- szor stresszelméletének nyilvánosságra hozatala óta. — A stressz roppant divatos szó. Jómagam Is olvastam Selye professzor Életünk és a stressz című könyvét. Olvasóink többsége azonban bizonyára nem ismeri, és nekik a stressz valami sál, az esetek többségében koszorúérbetegséggel reagál. Amerikai kutatók leírtak például egy idegrendszeri típust, amely fokozott mértékben hajlamos koszorúér-megbetegedésre, illetve infarktusra. Ez az embertípus állítólag folyton az óráját nézi, gyorsan beszél, alig hallgat másra, belevág mások szavaiba, egyszerre sok mindent igyekszik intézni, mindig magáról beszél, mások fölé akar kerekedni; rossz, vagy úgy érzi, hogy rossz a lelkiismerete, bűntudata van, nincs ideje szabadságra menni, állandóan ingerlékeny. Ez ugyan nagy általánosítás, de emlékeztet a vezető beosztású és általában az értelmiségi dolgozók életmódjára. Ezért is nevezik az infarktust általánosítva intellektuális betegségnek. De nem lehet általánosítani, jóllehet intézetünk statisztikája is ezt bizonyítja. Közéltjeink 43 százaléka szellemi dolgozó, 25 százaléka munkás, 14 százaléka vezető beosztású, 0,5 százaléka földműves. A beutalók elosztásának módja azonban valószínűleg nem tükrözi a tényleges helyzetet. — Selye professzor, mint már említette, pozitív és negatív stresszről beszél. Egyik előadásában például pozitív stresszként említett olyan dolgokat, mint a lottófőnyeremény vagy a csők. — Na látja. Hányszor előfordult már az, bogy valakivel közölték, hogy megütötte a lottón a főnyereményt, és örömében a'jban a minútum- ban infarktust kapott és meghalt. Jóból, akarom mondani, csókból is megárt a sok. Selye professzor azt is fejtegeti, hogy a stressz az élet ■ $
