Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-30 / 40. szám

Flóra és a professzor (Tarjón Györgyi és Szabó Sándor) a Ki beszél itt szerelemről? egyik jelenetében

szerelemnek. Flóra ünneplőbe öltözve, diplomatatáskával jár, napközit avat, tanácsokat osztogat, lakáskérdéseket boncol. És meg akarja váltani a világot. Egymás után érik a kudarcok, már a tízéves gyerek is nevetett a moziban az ötletein, ő mégis naivan járja a maga útját. Hogy mi lett Tamással? Diploma- osztás után vidékre került, krizantémnemesltésre adta a fejét, közben megnősült. Flóra is házasságot kötött, igaz, el is vált, mert rájött: Tamás volt az igazi.

Szórakoztam is, unatkoztam is. Nevettem, mert volt azért néhány eredeti ötlet a filmben (a kamaszlányok fogadalma, Flóra szűzbeszéde a Parlamentben): unatkoztam, mert Bacsó nem egyszer saját maga lőtte le a poénokat, vagy éppen szakállas viccekkel próbált derűre bírni.

Bájosak voltak a lányok (Szűr Mari, Peremartoni Krisztina meg a többiek), tetszett az idősebb színészek játéka (Szabó ^ Sándoré és Gábor Miklósé), s a főszereplők is megfeleltek az elvárásoknak. Gálffy László játéka fegyelmezett varázsKI BESZELT ITT SZERELEMRŐL?

Éppen egy hete, hogy láttam Bacsó Péter új filmjét, most mégis azon töröm a fejem, milyen céllal készült és mi lett belőle. „Komoly és fontos dolgokat szeretnék elmondani“ — nyilatkozta a rendező egy hetilapnak a bemutató alkalmából. Nehéz eldönteni, sikerült-e neki.

Flórát és Tamást, a fölöttébb szimpatikus kertészmérnök-jelölteket kicsapják a kollégiumból. A gondnok ugyanis arcátlanul rájuk nyitott, mert tudta, hogy ágyban találja őket. Hiábavalók az érvek, feleslegesek a bizonygatások. Kit izgat

vajon, hogy mindez csak látszat, és Flóra továbbra is ártatlan? Kit zavar, hogy semmi közük egymáshoz, és maguk sem értik, hogyan történt az egész? A kollégium tanácsa azonnali hatállyal kicsapja őket. (Ezt még csak értem.)

Flóra bejárónő lesz egy jónevű professzornál; takarít, szellőztet, unalmában pezsgőt bont, ripityára töri a zsúrkocsit, asztal körül biciklizik, mert végül is vígjátékról van szó. Közben persze Tamással is találkozik. Fellebezéseket, kérvényeket írnak, még a miniszternek is. S mert Flóráéknak győzniük kell, győznek is. Előtte azért összebújnak még párszor, lehet, csak dacból, lehet, szerelemből. Aztán visszaköltöznek a kollégiumba. S ugyanaz a tanács, amelyik kitessékelte őket, egész lakosztályt juttat nekik. (Hát nem érdekes? Egy fiú és egy lány — csak úgy — különszobát kap. Igaz, most már több közük van egymáshoz. Szóba hozzák a szerelmet is...) És ekkor kezdődik el a fitos, aranyszeplős lány karrierje. Kollégiumi titkár lesz, később parlamenti képviselő. Vége a pipacspirosí- tásnak, vége a szépen induló

lóra enged következtetni, Tarján Györgyi Flórája esetlenségével és bugyuta tenniakarásával is magával

ragadó.

Szatirikus vígjáték. Ez állt a film főcíme alatt. Egy hete tartom magam előtt a görbe tükröt. Nem tehetek róla, én a taorminai film- fesztivál kritikusait látom benne, akik díjat adtak az alkotásnak. Lehet, ha olasz lennék, nekem is újak lennének a pesti viccek. De így sem olyan rossz ez a film. Végig lehet nézni.

G. Szabó László

A MATESZ első bemutatója elé

Plakát, műsorismertető, bérlettoborzó nyomtatvány, színes röpcédula és egyéb népszerűsítő szórólap jelent már meg mostanáig, hogy mind nagyobb számú közönséget toborozzon színházunk első bemutatójára és e többi előadásaira.

Az egyik röplap közli a bemutatásra kerülő színmű címét és a szerzők (Ján Otőenásek és Jaroslav Bálik), a fordító (Miklósi Péter), a díszlet- és jelmeztervező (Platzner Tibór) nevét, aki közben színháztudományt doktorátust szerzett; szól a vendég koreográfusról (Ko- zári Péter), a rendező munkatársáról, Holocsi Istvánról, majd POthe Istvánt zeneszerzőnek tünteti fel (?!), s végül a rendezőt mutatja be Konrád József személyében. A cédula másik oldalán felsorolja a szereplőket, akik között jólesően fedezzük föl Petrécs Anni navét, és örvendünk, hogy a két főszerepet Ferenczi Anna és Bugár Béla kapta. Tizenöten játsszák a Naplemente — Rómeóval és Júliával című darabot.

Jelen vagyok egy próbán. A nézőtéren Konrád József figyeli a jeleneteket. Néha feláll, a színpadra lép, bekapcsolódik a játékba, magyaráz, utasít. Ennek a próbának a mottója talán az is lehetne, hogy amit a színészek helyesen értelmeznek, azt a közönség is megérti majd. S ennél valószínűleg nem is kell több, hogy egy előadás kellő visszhangra találjon. Ezen a próbáé is a legmegfelelőbb megoldásokat keresik.

Az október 17-re tervezett bemutatón a műsorra tűzött színdarab nem annyira újszerűségével, mint inkább közlésmódjának tömörségével, változatos ritmusú színpadi világával hat majd nyilván valamennyiünkre. Jő előadásaival le kell tegye névjegyét mindenütt, ahol nemzetiségi közösségünk útmutatásra vár. Jelen kell lennie mindenhol (városon ésf falun egyaránt), ahol arra igény és lehetőség van, Suchy M. Emil

Paul Simon filmezik

Az egykori híres énekduó, a Simon & Garfunkel egyik tagja filmezésre adta a fejét. A New Yorkban készülő film forgatókönyvét maga Paul Simon írta, a rendező pedig Robert M. Young. Simon egy öregedő protest- song-énekes szerepét osztotta magára. A filmről, melynek a címét még nem hozták nyilvánosságra, így vall a szerző: „Olyan művet szeretnék alkotni, amelyet majd mint néző is igaznak érezhetek. Bár Jonah Levin kitalált személy, úgy gondolom, rajta keresztül hitelesen ábrázolhatom a hatvanas évek amerikai valóságát.“ —ec—*

Tények események

A HALADÁST NEM LEHET MEGÁLLÍTANI

Oennis Medows amerikai tudós számítógép segítségével megalkotta a világ jövőjének koncepcióját. Ez az e- előrejelzés napjainkban igen népszerű Nyugaton. Lényege: a gazdasági és demográfiai növekedés jelenlegi üteme mellett a következő évszázadra a Föld természeti tartalékai kimerülnek, az emberiség táplálék hiányában és a környezetszennyeződés következtében kipusztul. Csak abban az esetben menekülhet meg, ha a lélekszám és az ipari növekedés világviszonylatban csökken. Medows így fogalmaz: „Ideje a fékre lépni.“ xxx

Sokféle előrejelzés készíthető. Előrejelezhető, prognosztizálható az energetika, a járműgyártás, a közlekedés fejlődése, sőt a világűr meghódítása is. Mindezek a területek meghatározott számú adattal jellemezhetőek, s így az előrejelzés többé-kevésbé megbízható. Medows azonban nem valamely ipar- vagy tudományág fejlődését számította ki, nem is egy adott ország gazdaságát vizsgálta. Az egész világ fejlődését kívánta megjósolni.

Az előrejelzés meglehetősen borúlátó. Mégis, ne hamarkodjuk el a dolgokat, ne keseregjünk, hiszen már sokan felvázolták a borús jövő képét Thomas Malthus óta. Kíséreljük meg inkább alaposabban szemügyre venni Medows módszerét.

Rendelkezik-e egyáltalán a modern tudomány azokkal az eszközökkel, amelyekkel egy olyan bonyolult rendszert, mint a világ, át tudunk tekinteni?

Az utóbbi időben nagyon gyorsan fejlődnek a tudomány különféle ágai: az általános rendszerelmélet, a vizsgálandó folyamatok tematikus és a gépi modellezést alkalmazó rendszerelemzés és a rendszertechnika. Elvben tehát nem megoldhatatlan feladat a világ átfogó matematikai képének elkészítése és számítógépbe táplálása. Más kérdés az, hogy ez a modell mennyire képes felölelni a világrendszer összes fejlődési jellemzőjét.

A „világmodell“ elkészítésénél figyelembe kell-e venni a növekvő lélekszám, az élelmiszer, a természeti tartalékok elégtelen mennyisége és a környezetszennyeződés közötti kölcsönhatást? Feltétlenül. Elegendő-e az adott esetben csupán ezeket a tényezőket alapul venni? Semmiképpen. Nem lehet kihagyni a számításból a társadalmi viszonyokat, a gazdaság és a politika ösz- szefüggését, a szocialista és a kapitalista világrend- szerek felépítésében mutatkozó alapvető különbségeket. Medows ezt sem veszi figyelembe.

Mindamellett nem feledkezhetünk meg olyan fontos körülményekről, mint a tudomány fejlődése, a műszaki haladás, a szervezési és irányítási módszerek tökéletesedése. Médows azonban mintha megfeledkezne ezekről.

Már maga az a tény, hogy a „világmodell“ nem tükrözi az összes premisszát, s a leglényegesebb hiányzik, kétségbe vonja Medows következtetéseinek valószínűségét. A szerző a vizsgált tényeket is egyoldalúan állítja be.

Nézzük a demográfiai növekedést: „Napjainkban úgy vélik, hogy öt fiú egy családban nem túl sok, ha mindegyik szintén öt utódot nemz, akkor a nagyapa huszonöt leszármazottal dicsekedhet haláláig. Ily módon a lélekszám gyarapodásával a gazdaság megcsappan.“

Mit gondolnak, ki és mikor írta le ezeket a szavakat? Han Fiem kínai filozófus i. e. a III. században. Ugyanakkor a népességnövekedési görbe egymillió évig igen lassú előrehaladást mutat, csak az utóbbi évezredben látható jelentékenyebb emelkedés. Valóban, a demográfia növekedési üteme az utóbbi két-háromszáz évben rendkívül felgyorsult, de bebízonyította-e valaki, hogy ez a tendencia a jövőre is vonatkozik?

Régóta tudjuk, hogy a kevésbé civilizált népeknél a születések száma igen magas. Ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen a születések számát, a mi felfogásunk szerint lehetővé kell tenni minden embernek a tudatos család- tervezést. Az ehhez vezető egyetlen út a szociális, gazdasági és kulturális fejlődés maximális előmozdítása.

A következő tényező a beruházások száménak növekedése, a világgazdaság fejlődése. Medows szerint ez nem kívánatos, mivel csak mélyítené a szakadékot a gazdag és szegény országok között.

Lényegében ha lehántjuk Medows modelljéről a „tiszteletreméltóság“ burkát, ez a formula a jelenkori kapitalizmust elmarasztaló ítéletet takar. Egyes országok, amelyek történelmi sajátosságok folytán a többieknél előbb léptek az ipari fejlődés útjára, s amelyek kíméletlenül kizsákmányolták gyarmataikat a világ különböző tájain, ma vitathatatlan előnyben vannak az egykor gyarmati sorban sínylődő fiatal államokkal szemben. Ugyanakkor a gazdag országok nem érik be „természetes“ előnyökkel, a monopóliumok hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy a fiatal államokban fékezzék a haladást, s ehhez minden eszközt megragadnak, a gazdasági elszigeteléstől, a kereskedelmi nyomástól egészen az összeesküvések, államcsínyek és közvetlen katonai beavatkozások szervezéséig.

Éppen ezért Medows felhívása, hogy az egész világon fékezzék le a gazdasági növekedést, nem helytálló, hiszen a gazdagok gazdagok maradnak, a szegényeket pedig éhhalál fenyegetné. így a növekedési stop ismét csak a gazdagoknak kedvezne.

Vagy talán a felebarát! szeretet ürügyén önmérsékletre szólító felhívásokat a nyugati szupermonopóliumoknak kellene címezni? A „világmodell“ szempontjából ez az eljárás valószínűleg sokkal helyénvalóbb lenne, de a megvalósítás reményét tekintve, nyilvánvalóan

utópisztikus. Természetesen Marx óta a kapitalizmus sokat fejlődött, de megállapításai tendenciájukban ma is tükrözik a lényeget: „Megfelelő profit esetén a tőke bátor lesz. Tíz százalékos biztos profit, és mindenütt alkalmazható; 20 százaléknál élénkké válik; 50 százaléknál határozottan vakmerő; 100 százalékért minden emberi törvényt lábbal tipor, 300 százalék — és nincs o- lyan bűntett, amelyet meg ne kockáztatna, még ha a- kasztófa fenyegeti is...“

íme így fest a felebaráti szereteti

A túlnépesedés veszélyének problémájáról Medows áttér az élelmiszertermelésre, előtérbe helyezve a mezőgazdasági termelés külterjes módját. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az élelmiszertermelés gyarapítása a hozam növeléséből, nem pedig a vetésterület bővítéséből ered, sőt a legnagyobb termésátlagokat például Angliában és Hollandiában érték el, amelyek aránylag nem nagy területű országok. Az „élettér“ tehát adva van, és ez a körülmény arra ösztönzi az embereket, hogy a vetésre alkalmas újabb területek kimerülésével a hozam növekedésére törekedjenek. A tudósok új gabonafajtákat kutatnak, amelyek nagy hozamuk mellett magas fehérjetartalmukkal is kitűnnek. Olyan fantasztikus gabonakeresztezési lehetőségeket kutatnak, amelyeket korábban képtelenségnek tartottak.

Csak a tudomány segíthet abban, hogy a visszavonhatatlanul kimerülő természeti erőforrásokat újakkal helyettesítsük. Az egész világon igen gyorsan termelik ki a föld méhének kincseit, s ha ez a jelenlegi ütemben folytatódik, egy-két évszázad alatt mindent kimerítenek. A tudósok és mérnökök viszont ma már kidolgozták a módszereket, miként kell a technológiai folyamatokat átalakítani, hogy a kitermelt ásványkincseket ismételten fel lehessen használni.

Ez az eljárás azonban hatalmas mennyiségű energiát kíván. Feltehető-e, hogy az emberiség rendelkezik majd ennyi energiával? Kétségtelenül. A megoldás egyik legbiztatóbb útja az atomenergia fejlesztése, részvételével az energiatermelésben már most Is számottevő, és a lehetőségek e téren szinte kimeríthetetlenek. Ma még csak az urán 235-öt hasznosítjuk, az érc többi része hulladékba kerül. Ha áttérünk az urán 238-asra, akkor Nyikolaj Szemjonov Nobel-díjas akadémikus számításai szerint a kibányászott érc hatékonyságát százszorosára növelhetjük.

Valóban korlátlan tartalékok rejlenek az irányított termonukleáris reakcióban. Annyi energiát adhat 160 köbméter vízből kivont deutérium, hidrogénizotóp-meny- nyiség, amennyit az egy év alatt a Földön kitermelt összes fűtőanyag.

Ha az irányított termonukleáris reakció megvalósul, fékezni kell majd az energiatermelést, nehogy a légkör túlmelegedjék.

Medows tanulmányának a környezetvédelemmel foglalkozó fejezete különösen megalapozatlan és zavaros. Maga a szerző is elismeri, hogy a szennyeződés meny- nyiségi ^ mérőszámai „még igen messze vannak a tökéletestől". A magunk részéről hozzátesszük, tökéletlenek a próbálkozások is, amelyekkel e nem tökéletes adatokat akarják a számítógép memóriájába táplálni.

APN

t