Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-30 / 40. szám

I$M 3 HETED A Béke világtanács eddigi legnagyobb rendezvénye va­lósult meg az elmúlt napok- ban Szófiában. Százharminc ország csaknem 2000 képvi­selője jött el a bolgár fő­városba, hogy részt vegyen a „Népek világparlamentje a békéért“ elnevezésű ta­nácskozáson. A konferen­cián politikai pártok képvi­selői, kiemelkedő közéleti és vallási személyiségek, a nő- és ifjúsági szervezetek képviselői tanácskoztak. A tanácskozást levélben kö­szöntötte köztársaságunk elnöke, Gustáv Husák is. Üzenetében Husák elvtárs kiemeli, hogy a szocialista országok következetes bé­kepolitikájának, valamint a demokratikus békeszerető és haladó erők támogatásának köszönhető, hogy az elmúlt időszakban sikerült széles körűen kibontakoztatni az enyhülési folyamatot, a né­pek békés, kölcsönösen hasznos együttműködését, és földrészünkön megszilárdí­tani a nemzetközi biztonsá­got. Köztársaságunk elnö­ke leszögezte azt is, hogy a lázas fegyverkezési haj­sza leállítását és a fegyver­zet korlátozását és csökken­tését célzó konkrét lépések megtétele teljes összhang­ban áll a világ népeinek és haladó erőinek békevágyá­val. Arnaldo Tamajn Mendéz kubai állampolgár az flr- hajóscsalád legfiatalabb tag­ja. Az Interkozmosz-akció keretén belül Jurij Roma- nyenko társaságában vett részt az űrkutatásban. Kuba lakossága ünnepi hangulat­ban, Jogos büszkeséggel kö­vette szocialista hazájuk fiának útját, aki első latin­amerikaiként jutott el a vi­lágűrbe. A kubai űrhajós útjának a latin-amerikai földrészen különösen nagy visszhangja van, például Aristides Royo panamai el­nök Fidel Castróhoz Intézett üzenetében hangsúlyozta, hogy a nagyszerű tett fö­lötti büszkeségben osztoznak a latin-amerikai népek is. Nagyon veszélyes helyzet alakult ki ezekben a na­pokban a közel-keleti tér­ségben. Irán és Irak között hadüzenet nélküli háború tört ki. Az iráni légierő ■— a teheráni rádió közlése szerint —* katonai objektu­mokat bombázott Közép- -Irakban. Beszámolt arról, hogy a támadás az Iraki félnek nagy károkat okozott. Az Iraki parancsnokság nyi­latkozata szerint iraki egy­ségek átlépték az Iraki-Iráni határt, és „fontos területe­ket foglaltak el“. A forra­dalmi tanács azzal indokol­ta a lépést, hogy „Irán le­zárta a Hormuzl-szoroshoz vezető utat“. A Hormuzi- szoroson keresztül jutnak ugyanis a hajók a Perzsa­öbölbe. Olyan jelentős vízi­ót ez, amelyen keresztül Szaűd-Arábia, Irán, Irak és a Perzsa-öböl más országai exportálják a kőolajat. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár ki­jelentette, hogy az iráni-ira­ki konfliktusnak súlyos, elő­re föl nem mérhető követ­kezményei lehetnek, és fel­szólította a két kormányt, hogy ne folytassák a fegy­veres akciókat, és nézetel­téréseiket rendezzék tár­gyalásokkal. A „Madarat a tolláról, em­bert barátjáról...“ közmon­dás teljes egészében vonat­kozik a jelenlegi kínai veze­tőkre is. A Düsseldorfban megjelenő Deutsche Volkszei- tung a Kína és a chilei ka­tonai rezsim együttműködé­sének dokumentumait ismer­teti. A német lap a santiágói rezsim vezetőinek titkos feljegyzéseiből idéz, amelyek e rezsim szándéka ellené­re az utóbbi időben kerül­tek a nyilvánosságra. Ezek­ből a dokumentumokból ki­tűnik, hogy Kína szükség esetén kész atomsegitséget nyújtani Chilének, és meg­erősítené harckészültségét is. Az is kitűnik, hogy a két ország hírszerzői között in­formációcsere folyik. —i Állíts fel fontossági sorrendet a vasút* dolgozói között. — Nem lehet, nem tudok. Azért, hogy egy vonat elinduljon, és célba is érjen, egész sor ember dolgozik. Mint egy jól olajozott gépezetnél a fogaskerekek, úgy kell a vasút dol­gozóinak összehangolniuk a tevékeny­ségüket. A kék hadsereg sorkatonái vagyunk mi mozdonyvezetők is. Aki ezt a munkát vállalta, tudatában kell lennie, hogy itt nincs lazítás. Pihe­nésre ott vannak a szabad napok, meg az évi rendes szabadság. Igen, nincs lazítás, még most sem, amikor az ő napjukat, a vasutasna­pot ünnepeljük. Ma, ugyanúgy helyt­állnak, mint az év többi háromszáz- hatvannégy napján. Tikkasztó hőség­ben, ködös őszi éjben, fagyban, hó­fúvásban egyaránt. CSIKMÄK IMRE Ismereä Moldova 'György: Äkli a vonat füstje megcsapott cí­mű könyvét?, » Nem Ismerem lés el sem olva­som. «s Miért?, ■=* Mert sok rosszat hallottam a könyvről. ■a géldául mltg ■s* íSztj hogy ml vasutasok Ilyenek, meg olyanok vágyunk. ^ Ügy gondolod, hogy nincs Iga­za az írónak?, e« tehet, hogy igaza van. Mon- äfiBJj nem olvastam a könyvet. Varga Walter szolgálat közben Varga Walter 2f éves mozdonyve­zető. Az utúbbl tíz esztendőben több­ször hívott, hogy üljek fel a gépére. Lehet, hogy már ültem Is azon a ma­sinán, mely több száz lőerővel rö­pített a Bratislava *— Prága közti út­vonalon, Csak én nem tudtam róla, ő meg rólam. Mert mit érdekel min­ket, utasokat a „masiniszta“, aki ott ült elöl, és a nemzetközi gyorsvona­tok mozdonyait Irányítja. Sőt, azon sem gondolkodunk, hogy Prága és Bratislava között ezer jelzőlámpa áll az útjában. Ezek közül egyetlenegyet sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert hátha pont az az egyetlen pa­rancsol megálljt. A lámpát látni kell, a lámpát észre kell venni, mert el­lenkező esetben tovább rohan az óriá­si vastömeg az utasokkal együtt. <** Meghúzta már valaki a vészfé­ket, amikor te vezettél? «■» Nem Is egyszer. Tudod, van­nak utasok, akik félnek. Ha a ke­rék nem úgy csattog, ahogy hozzá­szoktak, többen azt gondolják, hogy veszélybe kerültek. Egy rántás, és máris csikorognak a fékek. e—. No jó, ne folytassuk ezt a gon­dolatsort. Valóban mennyi Idő kell ahhoz, hogy egy fgyorsot megfogj? Pontosabban fogalmazva, milyen egy vonat féktávolsága? Nálunk a gyorsvonatok megenge­dett óránkénti sebessége a nyílt pá­lyán 120 kilométer. A vasútállomá­sokon az áthaladási sebesség 100 km/óra. Attól a pillanattól kezdve, a- mlkor fékezni kezdek, a szerelvény még több mint fél kilométert tesz meg, pedig az Ilyen fékezésnél már isten igazából csikorognak a kerekek. — Voltál már életveszélyes helyzet­ben? Vagy olyan körülmények kö­zött, hogy mások életét mentetted meg? — Még nem voltam, de nem Is a- karok lenni. — Amikor ott ülsz a mozdony fül-, kéjében, mögötted 10—15 vagon, benne szinte Európa minden nemze­tisége, békésen szórakozó utasok, a- kíkét csak egyetlen cél vezérel, bogy minél előbb odajussanak, ahová meg­váltották a jegyüket, te mire szoktál gondolni? — Csak a munkámra, és lehet, egy kicsit pátoszként hangzik, de a fele­lősségen jár az eszem. Hidd el, meg­szoktam már évek során, hogy a prob­lémáimat, gondjaimat otthon hagyom. Tudatában vagyok annak, hogy em­berekért felelek, akiket hazavárnak, emberekért, akik célba akarnak érni. — A mozdonyvezető sohasem fá­radt? — Miért ne lenne fáradt? De so­hasem hagyhatja el magát. Amikor még gőzmozdonyon jártam, nemegy­szer megtörtént, hogy 27 órát ts szolgáltam. Ma a villany mozdony okon a megengedett szolgálati idő 12—15 őrá. És itt egészen más* A gőzgépe­ken, ha fáradtak voltunk, kidugtuk a fejünket a friss levegőre. Ma kávét főzünk magunknak. **•» Szóval kávézgattok, és kávéz- gatás közben megfeledkeztek rólunk, utasokról — váltok komoly beszél­getésünk közben Ironizáló hangra. «-* Nem feledkezhetünk meg, mert ott van az éberségl berendezés. ** Ez meg miféle csodabogár? «— Nagyon röviden elmondom, ha nem untatja az olvasókat és téged sem. Szóval ez a szerinted csodabo­gár nevű szerkentyűnek a működési elve a következő: minden 15 másod­percben meg kell nyomni egy gom­bot. Ha netán kihagyod egyszer is, akkor 10 másodpercen belül a szer­kezet működésbe hoz egy dudát. Ha még ezt sem veszi a mozdonyvezető figyelembe, akkor a következő öt má­sodperc elteltével az éberségl beren­dezés parancsot ad a fékezésre, és a gyorsvonat leáll. >—i Helyetted már fékezett az éber­ségl berendezés? —i Igen, fékezett, de nem az én mulasztásomért, a hiba a készülék­ben volt. Az éberségl berendezésnek főleg ma van nagy jelentősége, a- mikor a rövidebb útvonalakon már nincs szükség arra, hogy ketten le­gyünk a mozdonyokon. i— Mit jelent, hogy rövidebb útvo­nal? — Például Bratislavától Komámé­ig. Ha netán ezen az útvonalon va­lami történne velem, akkor a beren­dezés biztosan megálljt parancsol, Készültem erre a beszélgetésre. Tu­dom azt, hogy Varga Walter 1959— 1963 között gőzmozdonyokon teljesí­tett szolgálatot, majd öt évig Diesel- -mozdonyokat vezetett, és Immár ti­zenhárom éve ül a villanymozdo­nyok „kormánykereke“ mögött. Azt is tudora, hogy számos vállalati ki­tüntetés viselője, és a szocialista munkabrigád tagja. 1970 őta párttag. Szencen született, ott is lakik. Édes­apja Is mozdonyvezető volt, tőle örö­költe a szakma Iránti szeretetet, tisz­teletet, — Két fiad van, ugye? «— Igen. — Ügy hallottam, hogy az egyik mozdonyvezető lesz, — Sajnos, nem. Nálunk, a vasút­nál tanult, de Inkább a szerelői pá­lyát választotta. Nem akar a nyom­dokaimba lépni. — Miért? — Azt mondja, nehéz ez a fog­lalkozás. Nincs szombat, nincs va­sárnap, de ha a szolgálat úgy hoz­za, még karácsony sincs. — A pilótáknál számon tartják, hogy hány órát repültek. Gondolkod­tál már azon, hogy te hány kilomé­tert vezettél? — Azon még nem, de ki lehet szá­mítani. Egy hét alatt átlagban 1800 kilométert teszek, meg. — Melyik üt emléke maradt meg benned a legjobban? —> Nálunk, mozdonyvezetőknél minden üt tartogat klsebb-nagyobb meglepetést. A legemlékezetesebb mégis az 1965-ös marad, amikor té­len Cíter előtt két napot vesztegel­tünk a hófúvásban. Katonaság és hó­ekék szabadították ki motoros moz­donyunkat meg a szerelvényünket. Az utasokat autóbuszokkal elszállítot­ták, nekünk azonban ott kellett ma­radni a helyszínen. Ahogy a hajós­kapitány nem hagyhatja el a hajó­ját, a mozdonyvezető sem hagyhatja el gépét. VALAKI MEGHOZTA A VESZFÉKET

Next

/
Thumbnails
Contents