Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-16 / 38. szám
4 |ueag->r■.■'***-, ..... S okak szemében ez az állítás túlzottnak tűnhet, viszont tény, hogy életstílusában ma már senki sem mellőzheti a divatot, senki sem élhet határain kívül. Az öltözködés, a divat nem egy kis létszámú csoport ügye, hanem valamennyiünké, nőké, férfiaké egyaránt. Épp ezért nem hagyhat bennünket hidegen egyetlen olyan iparág arculata sem, amely az öltözködésünkkel összefügg, arról gondoskodik. A csehszlovák divatnak nincs nagy hagyománya, viszont az utóbbi években egy ú| áramlat tudatos alakításának lehettünk szemtanúi, főleg a csehszlovák konfekcióiparban. Ebben a tapasztalatomban csak megerősített a közelmúltban megrendezett Trenőín — divatváros kiállítás is. Sajnos addig, míg valamennyien e- légedetten távozunk az üzletekből, még egy kis idő eltelik, mert az áruházakban nem mindig kapható az, Ha száz évvel a halálom után választhatnék az eddig megjelent kiad3> (j , V ványok között, akkor nem egy esztétikai vagy irodalmi jellegűt választanék, hanem egy divatlapot. Az emberek öltözködése ugyanis sokkal többet elárul a korról, mint a tudósok elmélkedései. Anatole France lönböznek majd a többitől? Az ott árusított termékek negyven százaléka import- termék lesz, és a hazai termékeket is elsősorban a modern vonal Jellemzi, továbbá az, hogy meglehetősen kis sorozatokban {200- -210 darab) készülnek majd. 3 A Slovakotex két dolgozójának — egy osztályvezetőnek és egy manekennek — a csehszlovák divat arculatával, fejlődésével kapcsolatos kérdéseket tettem fel. Elsőként Eudovít Ondrouáek, a Slovakotex trenőíni vezér- igazgatóságának osztályvezetője válaszolt kérdéseimre. — Évek óta itt, Trenőín- ben dolgozom; mint a város néhány ezer lakosának élete, úgy az enyém is ösz- szeforrott a divattal. Sokan azt hiszik, könnyű dolgunk van, hiszen a város egyik szélén szövik, a másikon szabják és varrják a szebbnél szebb modelleket, amelyeket aztán a város központjában levő divatszalonunkban bemutatnak a ma- nekenek. Tény, hogy a termelési ágak ilyen összpontosítása főleg a termelés rugalmassá tételében játszik nagy szerepet. Elégedettek vagyunk ezzel az együttműködéssel, és már sokszor hasznát vettük. Például az elsők között próbálkoztunk a farmergyártással. Figyelemmel kísértük az alapanyag gyártási technológiáját, a villámzáraktól kezdve egészen a cérnákig mindent beszereztünk, az eredmény mégsem . volt kielégítő. A fiatalok hamar rájöttek, hogy becsaptuk őket. Mi történt? Ha az alapanyag tökéletesen hasonlított is az eredeti Indigókék anyaghoz, akkor az első mosás után gyűlt meg a baj vele: ösz- szeugrott, vagy a legjobb e- setben kékre festette viselőjének térdét, combját. Külföldi partnereink azt ajánlották, hogy az alapanyagot feldolgozás előtt áztassuk forró vízbe. Ezt viszont a ml gyártási hagyományaink nem engedélyezik. így aztán létrejött a trenőíni farmer, — Tudom, mit akar kérdezni: ha nem farmer, akkor hát mi? A kordbársony- -problémát valamennyi újságíró felhozza. A vásárlók sok éven át mostohán bántak ezzel az anyaggal, a méteráruüzletek polcain porosodott. Mi leszállítottuk az árát, de így se kellett senkinek. Vagy öt évvel ezelőtt hazánk egyetlen kord bársonygyárából, Varnsdorf- ből jelezték, hogy külföldi megrendelőik rendkívül nagy tételeket kötöttek le agyárban ebből az anyagféléből. Ennek az előrejelzésnek nem szenteltünk nagyobb figyelmet, és most látjuk a következményeket. Hamarosan Jelentkezett a kordbársony divatja, a varnsdorfi gyár viszont a belföldi piac megnőtt igényei miatt sem hagyhatja cserben azokat a külföldi partnereit, amelyekkel már évek óta Jó kapcsolatai vannak. Tudomásom szerint a gyár szeptember végéig teljesíti exportkötelezettségeit, ezután kizárólag a belföldi piacnak dolgozik. Javulás ezen a téren tehát körülbelül a jövő év elején várható. — Sokat foglalkozunk a fiatalok divatjával. Közvélemény-kutatást végeztünk, és ez is megmutatta, hogy nálunk a 15—35 évesek költenek legtöbbet az öltözködésre. A Prior áruházakban, Bratislavában a Dunaj- áruházban már működnek ifjúsági osztályok, úgynevezett butikok, ezeket szeretnénk továbbfejleszteni vidéken Is a Jednota-áruházak- ban és a speciális Slovako- tex-üzletekben. Például Bratislavában a közeljövőben három, a fiatalok esztétikai Igényeinek megfelelő ruházati boltot nyitunk. Ezekben főleg kötöttárut és készruhát kínálunk. Miben küez nem keserít el, az elrontott darabból a következő alkalommal egy más holmit, varrók. Hát így alakul az én ruhatáram. — De visszatérek a feltett kérdésre: sajnos gyakran a divattervezők sem ismerik pontosan a vásárlók elvárásait, igényeit. Nem vagyunk egyformák. Egyikünk kövér, tnásikunk sovány, e- gyikünk igényes, a másik megelégedéssel fogadja a konfekcióipar átlagtermékeit is. A divattervezőknek nincs közvetlen kapcsolatuk a vásárlókkal, nem ismerik pontosan Igényeiket. Honnan is ismernék, hiszen a panaszkönyvbe, amely tulajdonképpen egy összekötő kapocs lehetne az üzlet és a vásárló között, általában csak kritikai észrevételeinket szoktuk bejegyezni? Az elvárásainkat már kevésbé. Szerintem az üzlet, a kereskedelem az, amelynek kez- deményezően kellene alakítania az ipar és a vásárló kapcsolatát. Ha kell, akkor akár a' csúfnevén panaszkönyvnek ismert, de más célt is szolgáló füzetecskén keresztül. Riportalanyaim válaszaikban természetesen nem é- rinthették a textilipar valamennyi problémáját. Számos kérdésemre maga a kiállítás adott választ. Eleinte úgy gondoltam, leírok néhány, valóban tetszetős új vonalú modellt, de amikor láttam, hogy jegyzetjüzetem egyre csak telik, legyintettem: szép valamennyi. Csak az a baj, hogy hosszú az út Trenőínből Bratislaváig és hazánk többi városáig. ZACSEK ERZSÉBET amit a kiállításokon megcsodálunk, megdicsérünk. Nem üresek az üzleteink, ez tény, sőt választék is van, de megtörténik, hogy az elárusítók ősszel Is azt a modellt kínálják, amelyet tavasszal, a különleges Igények — teltkarcsúak divatja, bakfisdivat, alapanyag- -követelmények — kielégítéséről nem is beszélve. Természetesen ezek Is kielégíthetők, és ezzel kapcsolatban jegyzem meg: nem véletlen, hogy a divatcikkek osztályán dolgozó elárusító- nők mindig Jói öltözöttek. Nem véletlen, viszont ez azt is tanúsítja, hogy a divatcikkek ára egy elárusító keresetéhez mérten sem magas. amelynek alapanyaga Ugyan nem olyan igazi, de szabása az eredeti farmerével vetekszik. Ezenkívül nem ugrik össze és színtartó,— Bevallom őszintén, én nem vagyok farmerpárti. Nem tartom praktikus viseletnek a szűk farmernadrágokat, nehéz a tisztántartásuk, és az egészségi követelményeknek sem tesznek eleget. Viszont a fiatalok többsége csak ezt viseli, ezzel is jelezve, hogy társadalmilag egy bizonyos réteghez tartozik. Egy farmernadrágért hajlandók ó- rákig sorban állni, és ha már megvan, akkor izzadnak benne és viselik a teljes szétszakadásig. jana Jeleneková manekent arra kértem, vázolja, milyen úton Jut el egy divatcikk — például az, amiben jelenleg itt ül velem szemben: az apró mintás blúz és az egyszínű puha anyagú szoknya — a vásárlóhoz. — Válaszolhatnám azt Is, hogy a divatszalonokon keresztül. Ezekben azonban nem a hozzám hasonló kis- pénzűeknek varrnak. Én is csak bemutatom a szebbnél szebb modelleket, aztán hazamegyek, kinyitom a ruhás- szekrényem, és várom az Ihletet. Gondolkodom, mit lehetne a legkevesebb munkával gyorsan olyanná varázsolni, mint amilyent a bemutatón viseltem. És aztán este megvarrom. Nem mindig sikerül a „mű“, de APRÓSÁGOK Az újságíró mindig örül az olvasók leveleinek. Az u- tóbbi időben szerkesztőségünkben mintha megszaporodtak volna ezek a levelek. legtöbbjük panaszos, e- gyént vagy közösségi sérelmeket boncolgat, s általában ezzel kezdődik: „Elnézést a zavarásérti“ Pedig szó sincs zavarásról, hiszen a riporter örül minden levélnek, minden sornak, s előre és utólag is szépen köszöni őket. A múlt hét terméséből kiválasztottam kettőt közérdekű tartalmukért. Komáromból (Komárnoj egy jtatalasszony írt gyöngy- \ betűkkel teli négy teljes oldalt. Közli a nevét és pontos címét, de megkér, ha a lapban válaszolok, akkor „Brumm és Brummné" jelige alatt tegyem. Az egyik közelmúltban megjelent Csevegő-cikkre reagál, amelyben azt panaszoltuk el, hogy az egyik fővárosi hentesüzletben micsoda arcátlan módon kivételeznek a vevővel, az soron kívül kapott a pult alól árut, és a sorban állók ezt szó nélkül tűrték. Nos, levélírónk azt panaszolja: „Apósom rokkant nyugdíjas, bár még dolgozik. Egy alkalommal zsír- szalonnát vásárolt (5 kilót] g komárnói „Vág" élelmiszerüzlet hentesárurészlegén. Amikor otthon kicsomagolta a kapott árut, szín- . te percek alatt olyan bűz árasztotta el a konyhát, mintha egy több hetes döglött malacot vagy rothadó, oszlásnak induló dögöt hozott volna. Méregbe gurultam. Apósommal együtt a- zonnal vtsszavittük az árut, a számlával a kezünkben. , De a kiszolgáló nem akart ránk emlékezni. Holott naponta ott vásárolunk. Hosz- jí szú vita után az árut kiese- r$lte, de az sem volt nagyon jobb. Két darabot az előzőleg reklamált áruból visszacsomagolt. Le se mérte, csak kiadta. Talán olyan hoci nesze alapon. A sorban állók bem mérgelődtek, szó nélkül hagyták, hogy másodszor is becsapták egy vevőtársukat. Az a legnagyobb baj, hogy a mostani főnök nem törődik a minőséggel. Áru ugyan van ele gendő, de nem mindig alkalmas a fogyasztásra.“ Másik levélírónk szintén égető témát feszeget, még pedig azt, hogy Ógyalla (Hurbanovo) új lakótelepének lakosat az Obrancov mieru utcában gyakran maradnak víz nélkül. Aláírás helyett ez áll a levél végén: „Tisztelettel egy nagyon elkeseredett lakos Ogyailáröl." A kezdő sorok pedig így hangzanak: „Előre is elnézést kérek, hogy a levelet névtelenül írom. Ugyanis, nem szeretném, ha valaki megtudná, hogy ki írta, meri akkor kellemetlenségem len ne belőle." Aztán részletesen elemzi, hányszor, menynyi ideig nem volt víz. kinek és mikor írtak már, hol 1 adták már elő a lakók pa I nászúkat, és milyen válaszokat kaptak rá. „A várost nemzeti bizottságon — írja olvasónk — mindig azt a választ kapjuk: a probléma majd megoldódik, csak ki kell várni. S az elnök, az alelnök, a titkár j mindig csak a vállát vono- > gatja. De meddig?" Ezt a kérdést ml is föltesszük, bár nem tudjuk, miért nincs víz ! a lakótelepen, hiszen levél írónk szerint már másfél I éve áll a víztorony, „melynek teteje szép pirosán világít". Lehet, hogy a vízprobléma a víztorony „fenn- j állása ellenére is objektív í okokból nem rendeződhet, { de akkor ezeket az okokat miért nem lehet elmondani j a lakosoknak, miért nem ] nem lehet őket beavatni a „titokba", a víz-titokba?I Ta- I Ián ha tudnák az okokat, i valóban türelmesen, megér- ! I téssel várakoznának. Zolczer János Jp ÖLTÖZKÖDÉSRŐL (EGY KIÁLLÍTÁS KAPCSÁN)
