Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-16 / 38. szám
SKANDINÁVIA A VOLÁN MÖGÜL STREDL TERÉZIA RIPORTSOROZATA világjárók ROKONAINK FÖLDJEN A legrövidebb összeköttetés Svédország és Finnország között a Viking — Line hajótársaség üzemeltette Kappelská- Naantalí vonal. Az 550 gépkocsit egy szuszra átszállító tekintélyes komphajó tizenegy óra alatt teszi meg ezt az utat. A Botni-öböl déli részének romantikus szigetvilágát végigbarangolva kiköt közben az Ahvenanmaa, vagy ahogy a svédek mondják Aland szigetek fővárosában, Maarianhaminában. A körülbelül százharmincszor százharminc kilométeres területen elhelyezkedő szigetcsoport összesen 6550 kisebb-nagyobb, dimbes-dom- bos szigetből áll. A huszon- kétezer főnyi lakosság a- nyanyelve svéd. A szigetcsoportot a Népszövetség határozata értelmében 1921-ben csatolták Finnországhoz, azzal a feltétellel, hogy a finn kormány széles körű autonómiát biztosít az ott lakóknak. Ezt a követelményt a finnek a mai napig nagyon következetesen betartják. A szigeteket egy választott „kormány“ igazgatja, és saját lobogójuk van. A hadköteles lakosok nem a finn hadsereg kötelékében, hanem a tengerészeinél vagy a világítótorony őrségben mint polgári személyek töltik el katona idejüket. Az „anyaországi“ finn állampolgár öt év megszakítás nélküli ottélés után kérheti a szigetlakók előjogait. A pazarul, minden kényelemmel berendezett komphajónak egy, a skandináv országokra nézve jelentős kiváltsága van: szabadon lehet venni alkoholt, méghozzá viszonylag olcsón, mert vámmentes. Ez meg is látszik a hajó berendezkedésén. Működik itt presszó, kávéház, étterem és zenés bár. Azonkívül egy üzlet, a- hol mindent lehet kapni, de főleg dohányárut és alkoholt — szintén vámmentesen. Gyakorlatilag az üzletben csak egyszer lehet az üt folyamán a „tiltott“ áruból bevásárolni, mert a hajójegyen három szelvény van, (szeszesitalra, sörre és cigarettára], amelyet a vásárlásnál letépnek, de az egyszeri vásárláskor a meny- nyiség nincs korlátozva. Az említett szórakozóhelyeken kimért italból nincs korlátozva a fogyasztás. Természetesen itt az árak már kevéssé vámmentesek. így egy-egy átkelés nagyon jó kedvben megy véghez. Az este nyolckor induló hajó éjféltájt már jócskán tele volt mosolygó, danolászó és gyanúsan imbolygó utasokkal, pedig a tenger teljesen nyugodt volt. Alvásról szó sem lehetett. A rossz nyelvek azt mondják, hogy létezik Svédországban és Finnországban olyan emberkategória, amely a hét végét azzal tölti, hogy áthajózik az egyik országból a másikba meg vissza, és „föltankol“ az elkövetkező hétre. Ugyan ki tudná ezt bizonyítani?! Helsinki ugyancsak sok látnivalót nyújt a látványosságra éhes turistának. £s a Keleti-tenger lánya elnevezést sem véletlenül kapta. A várost körös-körül szinte átöleli a Balti-tenger. A sok látványosságból talán csak egyet említek, mert az tanulságos. Ha az ember végigmegy a szépen (itt megszokott) parkosított Esple- nadon, a városháza és a Déli-kikötő közé szorított térre ér ki. Ez a Kauppatori, szabadon fordítva a vásártér. Nos, ez nemcsak olyan képletes elnevezés, Itt valóban vásár, pontosabban piac van. A színes napernyőkkel védett asztalokon a gyümölcs, zöldség és virág tömkelegé. A kikötő mólójához „pányvázott“ csónakokban a tengeri halak és rákok, kagylók megszámlálhatatlan fajtáját árulják. Az elárusítók és vásárlók színes forgataga egy pillanatra feledteti, hogy északon vagyunk és inkább dél-európai kikötővárosban érezzük magunkat. Am délután, amikor a piac véget ér, hirtelen feleszmélünk, hol vagyunk, mert amikor a vásárlók elmennek, és az árusok összecsomagolnak, a „terep“ itt is olyan, mint akárhol máshol. Tele szeméttel és hulladékkal. Csakhogy ... A teret hirtelen emberek és tisztítóberendezések siserehada lepi el. A jó ég tudja, honnan kerültek elő. Harminc percen belül (szó szerint) olyan tiszta a Kauppatori, hogy az e- setleg akkor oda érkező turista el sem merné hinni, hogy itt egy órával ezelőtt piaci forgatag volt. A Kauppatori ragyog a főváros városháza előtti térhez illő tisztaságtól. Ezt bizony jő lenne megtanulni... Finnországot az ezer tó országának nevezik. Valójában a tavak száma eléri a hatvanezret. A tavak, szigetek szépségéről már nagyon sokat beszéltek, írtak. Kár lenne a szót szaporítani. Azonban ha van hely, a- melyik a szép tóvidéken „még szebb“, akkor ez a Punkaharju. Egy földnyelv, helyenként csak olyan széles, mint a rajta áthaladó út. Hét kilométeren át kígyózik a Puruvesl vizein keresztül fölséges, szavakban nehezen leírható látványt nyújtva a szerencsés, idetévedt turistának. Hogy az élvezetet nyújtani lehessen, a földnyelv egyik kiszélesedésében kempinget rendeztek be. Ez Itt, ahol az idegen- forgalom az államjövedelem fontos rásze, egészen természetes. A kempinghez (Finnországban minden kempinghez) elválaszthatatlanul hozzátartozik a szauna. A világhírű, a távolból jöttéknek kicsit egzotikus finn szauna. Próbáljuk hát ki) Kicsit szorongva vesszük át a szauna kulcsait a kemping alkalmazottjától, aki e- lőzetesen már „felfütötte“. Mosolyogva kér bocsánatot, mivel látja, hogy szaunázás dolgában még kezdők vagyunk; „csak“ hetven fokra fűtötte ki. Köszönjük szépen! Ez a benyomás nem valami kellemes, mintha egy kemencébe bújtunk volna be. Lélegzéskor úgy érezzük, mintha parazsat nyelnénk. De ez az érzés nem tart soká. Rövidesen megnyílnak bőrünk pórusai, és az intenzív, eddig sosem észlelt izzadás, enyhíti a forrósé- got. Sorra kerülnek az odakészített nyírfaseprűk. Alaposan megpaskoljuk egymást. A forró száraz gőz érzéktelenné teszi bőrünket. Bármilyen erős ütést elviselünk. Néhány perc hőélvezet után kirohanunk — e- gyenesen a Puruvesl hullámaiba. Reggel csak a lábunkat mártogattuk a nekünk nagyon is hideg vízbe. Most viszont kimondottan kellemesnek érezzük a hideg vizet. A második „menetet“ már mint rutinos szaunázók vesszük. Felbátorodva rárakunk az illatos nyírfahasábokból a „kazánra“. Ötödszörre elérjük rekordunkat — a száz Celsius-fokot. Az ellenőrzés a mérlegen mutatja — másfél kilót vesztettünk súlyunkból. Ennyit izzadtunk ki. Megszületik az elhatározás, ha egyszer kertünk lesz, szaunát építünk. Rovanienit Lapptöld kapuja és fővárosa. A Kemijok! két partján elterülő, huszon- kétezer lakosú városka szinte az egészében új. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok porig égették. A háború után újjáépítették a választékos és szép finn architektúra szellemében. Komphajó Hat kilométerrel a város mögött a turista útjának fontos pontjához érkezik. Itt lépi át az északi sarkkört. Az ezt a pontot jelölő fa- cölöp melletti áthaladás nem csak azt jelenti, hogy belépett az „igazi“ Lappföldre, hanem azt is, hogy egy másik égövbe érkezett. A mérsékeltből az arktikus- ba. Nem hiszem, hogy a* kadna vándor, aki itt ne állna meg. Megnézni, esetleg egy emlékfotót csinálni a híres oszlopnál. Tudják ezt a hazaiak is. Néhány btifé, falatozó és kávéház csalogatja étellel, itallal a turistát. No meg a hatalmas ajándékbolt. Van itt zászlócskától képeslapig, rénszarvasbőrtől a híres puk- koig (finn tőrkés) a nyaklánctól a lapp mokaszinig minden, amit csak az ember el tud képzelni. Persze mindenen valamilyen módon jelezve van, hogy ezt vevője a sarkkörön vásárolta. Viszik is a holmit a turisták, bizonyítékul, hogy e jelentős pontot meglátogatták. Az út kanyarog a dombos lappföldi tundrán. Itt-ott e- lőtűnik majd ismét a tundrába vész egy-egy jellegzetes kopár lappföldi hegy, a tunturi. Több tíz kilométeren keresztül nem látni emberi települést. Egy kanyar után egyszerű tábla jelenik meg az út szélén. Rajta kiműveletlen kézírással — Souvenir 1.000 m. Egy kilométer után egy jellegzetes lapp sátor tűnik föl. A bőrrel bevont sátor tetején nyílás, füst szállingózik belőle. A sátor körül fákra aggatva rénszarvasbőrök, agancsok, kolompos rénszarvaspaták. Mellette egy modern karaván, utánfutó, és benne a lapp család feje árulja apró népművészeti emléktárgyait. Megállunk, nézegetjük a viszonylag olcsó, de a mi turista-pénztárcánkhoz mérten mégis drága dolgokat. A boltos magyaráz, kínálja portékáját. Nyelvrokon ide, nyelvrokon oda, nem nagyon tudunk szót érteni. Leginkább csak kézjátékkal értekezünk. Végül megegyezünk egy kolompos rénszarvaspatában. Mindketten elégedettek vagyunk. Mi találtunk pénzünkhöz mért emléktárgyat, a lapp atyafi meg üzletet csinált. Nyilván nem túl sűrűn tér be hozzá vevő. A kocsiba szállva a- zon tűnődünk, hogy a lapp a modern lakókocsiban árul és a sátorban lakik. Miért nem fordítva? Pontos okot nem találunk. Lehet, azért, mert ez a hagyomány, de valószínűleg azért, mert a karavánban nem lehet tüzet rakni. Az Inári-tó már Lappföld legészakibb részét jelzi. A hatalmas víz (Finnország harmadik legnagyobb tava) maga is lenyűgöző látvány. A prospektusok ezen felül még más látnivalót is kilátásba helyeznek. Az ember ellátogathat Utsjokiba, amely Finnország legészakibb települése. Vagy meglátogathat néhány szigetet a tavon, például az Ukkonsaarit, a- mely a lappok áldozathelye volt, vagy Hautausmaaasaa- ret, ahol viszont temetkeznek. De felcsónakázhat a Lemmenjokin (magyarul A szerelem folyóján) a múlt századbeli finnországi aranyláz színhelyére. 1952 óta már nem mosnak itt aranyat, de a turista azért szerencsét próbálhat. Ha netán aranyrögöt talál, a prospektus szerint vámmentesen kiviheti az. országból. Nem próbáltunk szerencsét. (Folytatjuk] Punkaharju A napilapokból olvasóink már ismerik a lengyelországi helyzet új fejleményeit. Mi most ezen a helyen azokra a problémákra szeretnénk rávilágítani, a- melyek megoldása rendkívül fontos az ország jövtije szempontjábúl. A LEM? új első titkára Stanislaw Ka- nia mindjárt megválasztása után kijelentette, hogy a párt fő feladata visszanyerni a társadalom bizalmát,* néphatalom iránt, a munkásosztály és valamennyi dolgozó bizalmát a párt i- ránt. Biztosítanunk kell >** mondotta >— a vezetés és a társadalom szilárd kapcsolatát. Ez hiányzott, és e- gyebek között ez vezetett a veszélyes következményekkel járó elégedetlenséghez. Az új első titkár nagy elismeréssel adózott a- zoknak a munkáskollektíváknak, a dolgozók millióinak, akik — mint mondotta —I bár elegendő okuk volt az elégedetlenségre, lelkiismeretesen és önfelál- dozóan dolgoztak és a munkahelyükön maradtak. Az ő érdemük, hogy az országban folytatódott az élet. Stanislaw Kanta beszélt arról is, hogy a gazdasági politika és a társadalmi é- let komoly hiányosságai képezték a fő forrását annak a nagy sztrájkhullámnak, a- mely Lengyelországot júliusban érte és amely augusztusban is folytatódott. Ezeket a sztrájkokat a munkások elégedetlensége és tiltakozása megnyilvánulásának tartja a LEMP. Ez a tiltakozás nem a szocializmus alapjai és nem a szövetségi rendszer, nem a párt vezető szerepe ellen irányult, hanem a politikában mutatkozó deformációk és hibák ellen — hangsúlyozta Kama elvtárs. Kilátásba helyezte, hogy következetesen elemezni fogják a feszültség forrásait, felszámolják őket, hogy soha se ismétlődjék meg ez a drámai helyzet. Látni kell a lengyelországi események mögött azt Is, hogy a szocialistaellenes ellenfél olyan célokra akarja kihasználni a keletkezett konfliktusokat, amelyek ellentétben állnak a dolgozók törekvéseivel. Egy tovább! gdanski beszédében Kania elvtárs hangsúlyozta, hogy szembe kell szállni azokkal a demagóg jelszavakkal és illúziókkal, hogy többet lehet elosztani, mint ameny- nyit kitermelnek. Ezért a ma parancsa: — mondotta — teljes mértékben ki kell használni a jelenlegi termelési potenciált, amelynek felépítése a hetvenes évek nagy műve. A sikerek fő feltétele továbbra is a munka, amely nélkül a legjobb programmegoldások sem érnek semmit. Kania elvtárs nagy teret szentelt beszédeiben Lengyelország szövetségi helyzetének és hangsúlyozta, hogy a nehézségek felszámolásában segítenek Lengyelország barátai, a Szovjetunió és más szocialista országok. Ugyanakkor kijelentette, a nyugati államoknak is törekedniük kellene a lengyelországi helyzet stabilizálására, hiszen Lengyelország az európai béke fontos tényezője Néhány nappal ezelőtt megemlékeztünk arról a szomorú napról, amikor 1973 szeptemberében a chilei fasiszta katonai junta eltávolította az ország alkotmányos demokratikus kormányát. A fasiszta junta ma is izolálva van, ezért keltett nagy felháborodást és tiltakozást Nagy-Britanniá- ban, hogy Margaret Thatcher kormánya feloldotta a Chilébe irányuló fegyverszállítás! embargót.
