Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-16 / 38. szám
3 'Andrea és Alica több ezer csallóközivel együtt naponta ingázik a főváros és falujuk között. „Amikor íelszállunk az autóbuszra, a bratislavaiak még javában szundikálnak ., Jl ANDREA ÉS ALICA Sratislavában a Csehszlovák hadsereg utcai papír'Űzletben három pultnál is sorakoznak a diákok. Szeptember van, kell az új toll, ceruza meg a rengeteg füzet. i Tessék: két doboz színes ceruza, előjegyzett elsősfüzetek és matematikai kellékek. Ez minden? Tessék a pénztárnál, fizetni... Nagy Alicának és Horváth Andreának, a pult túlsó oldalán álló két fiatal elárusítónak a hosszú sor végéről jelzem a szándékom. Nemet intenek a várakozókra mutatva. Csúcsforgalom van most valóban, nehéz lesz nyélbe ütni a beszélgetést, de türelmesen várok és közben körülnézek a város egyik legnagyobb papírüzletében. Megelégedéssel nyugtázom, hogy a „nincs“ és a „nem I kaptunk“ válasz nagyon kevésszer í hangzik el. Végre benn ülünk az öltözőben, Alica és Andrea tízóraiznak, én meg kérdezek. De előzőleg már elárulták, hogy holtfáradtak, az éjszaka alig aludtak, mert pop-koncerten voltak... — A szeptember a papírüzletekben a legerősebb hónap. Olyan, mint a játéküzletekben a december. Év közben aztán jelentősen csökken a munkánk, tulajdonképpen már hónapok óta szeptemberre készülünk, csomagoljuk a borítókat, csoportosítjuk a füzeteket és az egyes osztályok számára szükséges segédeszközöket. Andrea és Alica, mint annyi más lány, ingázik a főváros és szülőfalujuk között. Andrea autóbusza hat negyvenkor indul Felsőpatonyból (Horná Potőfi). — Én vagyok a helyfoglaló e— mondja nevetve —, mert a többiek útközben szállnak fel. Alica Mihályién (Michal na Ostrove], Klári Légen (Lehnice) Laci és Erzsi Csütörtökben (Stvrtok na Ostrove), úgyhogy csupán vagy húsz kilométert utazunk együtt naponta. Mind az ö- ten elárusítók vagyunk, Alicával ráadásul a munkahelyünk is közös. — Az utazás nem nagyon megterhelő, és ez jó, csak a hazajárással van egy kis baj. Ugyanis minden nap hatkor zárunk, és az autóbuszunk is akkor indul hazafelé. Naponta loholunk az üzletből a villamosra, onnan a megállóhoz, és még akkor sem biztos, hogy elérjük a járatot. Miért ez a nagy futás? Azért, mert a következő járat csak két óra múlva indul, és akkor csak fél tízre érünk haza... De másnap nyolckor már a pult mögött állnak. Mosolygósán, itt-ott huncutul össze is nevetnek. Jó az, ha két barátnő együtt dolgozhat, jő ha két idegen összebarátkozik a munkahelyen. Beszélgethetnénk még sok mindenről, hiszen a két lány már jól ismeri a vásárlókat, tudják, ki az igazi, és azt is, aki csupán nézegetni jön az üzletbe, de rájuk sem haragszanak, sőt velük is éppúgy foglalkoznak, mint azokkal, akiken látszik a vásárlási szándék. Ugyanis a jó kereskedő azt vallja: a szép sző és az előzékeny kiszolgálás a leghasznosabb befektetés. Szórakozás? Csúcsforgalom l- dején gyorsan telnek a napok, fáradtan érkezünk haza, kultúrára, szórakozásra alig futja az időnkből. Marad az olvasás, a folyóiratok és a könyvek. De most már igazán ne haragudj.,. Nem, nem haragszom, hiszen tulajdonképpen én vagyok az, aki fenntartom őket a munkájukban, elmenőben még a hivatásukról szólnak egy-két mondatot. Nagyon szeretik a munkájukat. Naponta sok száz embert kiszolgálnak, s így hozzájárulnak elégedettségükhöz. Hát nem felemelő érzés? Még az esti rohanásuknak is megvannak a szépségei. Találgatják, vajon melyik sofőr a szolgálatos: Pista vagy Karcsi? Ha Karcsi, akkor szerencséjük van, időben hazaérnek, ha a másik, a sietős, akkor marad a várakozás. Legfeljebb felsóhajtanak: legalább egy rendesebb váróterem lenne ezen a buszpályaudvaron.. ,1 Szelte Beáta Fotó: Cseh Ferenc Hetente 250 Űj Ifjúság Városunkban, Dunaszerdáhelyen (Bún. Streda) talán mindenki ismeri Cséjalvay Máriát, ezt a mosolygós, kedves arcú hölgyet, aki már 16 esztendeje újságárus a Lenin utcában. A minap jelkerestem öt, hogy a közelgő sajtónap alkalmából elbeszélgessek vele. Mint mindig, akkor is zsújolásig tele volt a parányi üzlet vásárlókkal. Sokáig vártam, míg mindenki „elfogyott", de fél perc sem telt bele, a pult túlsóoldalán máris újabb érdeklődök álltak. — Tudja az újságot máskép kell árulni, azt nem lehet egy kalap alá venni például az élelmiszerrel vagy más áruval. Ezt kínálni kell. A befektetés, az egy-két ajánló, kínáló mondat csakhamar megtérül, mert az ilyen vevőből általában állandó vásárlóm lesz. Míg beszél, jönnek-mennek az emberek, sokaktól nem is kérdi, mit parancsol, csak kivesz egy'Nőt a köteg- ből vagy egy Oj Ifjúságot, sőt még arra is futja az idejéből, hogy vásárlóitól' megkérdezze, hogy van a kisuno- ka, mit csinál a nagymama. Reggel hattól déli 12 óráig dolgozik, hetente 250 darab Oj Ifjúságot vásárolnak itt a dunaszerdahelyiek; népszerű még a Hét, a Nő és a magyarországi lapok is. A szlovák nyelvű lapok közül főleg a Zlvot, a Start, a Móda és Film a divadlo fogy el pillanatok alatt, Napilapkészlete általában a reggel és a délelőtt folyamán elfogy. SZÉLLÉ BEATA Illusztrációs kép ŰTKERESÉS A nádszegi tTrsttce) fiatalok nemrég arról panaszkodtak, hogy falujukban sok gondot okoz a cigány származású fiatalok életmódjának megváltoztatása. Ezek a nehezen nevelhető fiatalok naphosszat a falu vendéglőjében üldölgélnek, sértegetik a betérőket, és nem érdeklődnek semmilyen hasznos időtöltés iránt. Né- hányukkal sikerült szót érteni, de a többséggel nem. Általános gyakorlat, hogy nemcsak a falubeli cigány- fiatalok, hanem a környékbeliek is Nádszegre, az említett vendéglőbe járnak „szórakozni“. A falu ennek természetesen nem örül, de sajnos, semmit sem lehet tenni ellene. Vagy mégis? De nézzük csak további Kecerovské Pekfany kis falu Kelet-Szlovékiában. Az ottani fiatalokat is sokáig bántotta a közeli cigánytelep arculata, de főleg az ott lakó fiatalok sorsa. Egyszer aztán a helybeli szövetkezet segítségüket kérte az aratási munkákhoz, és valaki azt találta mondani, próbálkozzanak a cigányokkal. A cigánytelepről hárman eljöttek az Ifjúsági szervezet gyűlésére, öten már a falubeliekkel együtt segítettek az aratásban. Ez akkor sikernek számított. A Kelet-szlovákiai Vasmű falain túl egy cigánytelepen ételmérgezés következtében néhányan meghaltak, köztük gyerekek is. Amikor megpróbálták kivizsgálni az ügyet, a telepen mély hallgatás volt a válasz. Csak véletlenül derült ki, hogy légyölő galócából főztek levest, s ebből evett az egész telep. Vagy száz méternyire ettől a teleptől áll egy másig cigánynegyed, amelynek házai a hagyományos falusi házaktól csak rikítóbb színükkel különböznek. Berendezésük szerény, de minden házban van vécé és fürdőszoba, és a gyerekeknek is külön szoba. Kistda (Malá Ida) központjában hasonló a helyzet. Kétlakásos családi házak, amelyeket csak a körülöttük zsibongó gyermektömeg különbözteti meg a falubeliekétől, de száz méterre tovább megállt a fejlődés: a putrikból hegedűszó hallatszik, ételszag árad, és belépni élétveszéíyes... A fővárosban a II. körzet lakótelepein él a legtöbb cigány származású lakos. Beilleszkedésük nem problémamentes. — Járna a gyerek iskolába, ha nem üldöznék őt állandóan. Senki sem hajlandó mellé ülni az osztályban, a szülők rossz néven veszik, ha a tanító néni ilyéh gyerek mellé ülteti az ő csemetéjüket, mint az enyém ... — panaszolják a cigányasszonyok a nemzeti bizottságon. Mi ez? Előítélet vagy korlátoltság? Az emberi kapcsolatokról csak szólamokat tudunk pufog- tatni? Vagy azt tartjuk, változtassanak az életmódjukon, de ne az én kényelmem árán, az én gyermekeim önérzetének az árán? Űj Élet (Nov? Zivot) háromezer lakosú község a Csallóközben. Cigányok egyetértésben élnek itt a falu lakosságával. Ez már a faluba tartó autóbuszon is megnyilvánul. A cigányok a közvetlenebbek, temperamentumuknál fogva ők a hangosabbak, ők azok, akik még a faluba látogató idegennel Is szóba elegyednek. Ebben a faluban a nemzeti bizottság nemcsak anyagiakkal támogatja a cigányok beilleszkedését, életmódjuk megváltoztatását. A képviselők és a nemzeti bizottság dolgozói szabad idejük zömét éjszakákba nyúló beszélgetésekkel töltötték, nem egyszer kellett kényes helyzetekben közbelépniük, bíráskodniuk, de dolgoztak, és meg is van a látszata. Természetesen ez még csak a kezdet, de máris jó érzés, hogy egyre több az olyan cigánycsalád, ahol a hónap végén, fizetés előtt is van pénz, ahol a gyerekek érdeklődnek a továbbtanulás lehetőségei iránt. Sok fiatalt a katonai szolgálat segíti a normális élet kerékvágásaiba. A katonaságnál barátokra találnak, esetleg családot is alapítanak, ténylegesen és formálisan Is búcsút mondanak szüleik köny- nyelmű életmódjának. Mindehhez azonban — például a katonai szolgálat esetében — a közösség éveken át tartó türelmes munkájára van szükség. A változás nem természetes folyamat, és nem várható azonnali siker. Elhinthetjük az új élet magvacskáit, de fejlődésükhöz, növekedésükhöz nem egy nap, sőt nem is egy év szükséges. A „vegetációs időszak“ ütemét meggyorsíthatja minden faluban a SZISZ-szetvezet, a sportszövetség vagy más társadalmi szervezet. Csak el kéll kezdeni, és ez az útkeresés kölcsönös lesz. PETER KASALOVSKÍ MEGJEGYZÉS Szerkesztőségünk néhány megjegyzést kapott Cséfal- vay Ildikó őszinteség avagy hány cédula egy élet című elbeszélésére. A tévedésre az adott okot, hogy e- gyes olvasóink az elbeszélést konkrét cikknek vélték, holott az Oj hajtások című rovatban kizárólag az irodalmi műfajok kategóriájába tartozó írásokat közlünk.
