Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-09 / 37. szám

Jókedvemben vettelek el Szitkozódó, dorgáló levelet kaptam e rovat egyik rendsze­res olvasójától. Természetesen cím és név nélkül. Alig derült ki a hosszú és Idegenlégiós zsargonban irt levélból, hogy mit kifogásol az írásokban, mi nem tetszik a kedves olvasó- nak-nézönek; hogy miért ácsol­ta már meg számomra az akasz­tófát. Es ezek után megint el kell szomorítanom a kedves névte len levélírót, mert a csütörtöki napon sugárzott tévéjáték, a Jó­kedvemben vettelek el című szin­tén nem tetszett. Vagy önnek talán igen? Próbálom földézni a látottakat — lakás, ifjú há­zaspár, csinos és csitri házve­zetőnő, zsörtölődő anyós, ze­nebetétek —, próbálom újra értékelni közvetlen a látottak után ítéletemet, de hiába, ma­rad minden a régiben. Unalmas képek, blöd párbeszéd, élvez­hetetlen, elnagyolt színészi já­ték elevenedik meg előttem.- mondanivaló, sztori nélkül. Sőt, még az sem derült ki, hogy mi van akkor, ha éppenséggel jó­kedvéből házasodik az ember és nem szerelemből. Még erre az életbevágó kérdésre sem kap választ a nagyérdemű; akár­csak arra sem a kritikus vá­laszt, hogy egyeseknek mi tet­szett ilyen tévéjátékon? Szóval, itt ülök totális bi­zonytalanságban, és már csak abban bízok, hogy névtelen le­vélíróm az alpári hangvétel mel­lőzésével magyarázatot ad. Elő­re is köszönöm. Három úr 20 dánnál Véletlenül rúgott bele vasár­nap délelőtt kislányom a té­vébe, amitől „bekapcsolódott", és épp akkor kezdődött a fenti című műsor, ami a Ju-Jitsu Vi­lágszövetség Budapesten járt három angol képviselőjének né­hány napját mutatta be. A fu- -Jitsu valami hasonló „sport" lehet, mint a birkózás, csel­gáncs, de mégsem az, hiszen a szakemberek szerint ezek a Ju-Jitsuból fejlődtek ki. Ez sze­rintük a legnemesebb játékok egyike, hiszen itt nincs legyő­zött és győztes, itt csak játé­kos van. A Ju-Jitsu „szellemé­vel" kapcsolatban roppant ér­dekes gondolatokat fejtettek ki. Többek között azt, hogy az emberekkel (emberiséggel!) megértessék, kiváltképpen most, konfliktusokkal teli világunk­ban, hogy közelebb kell egy­máshoz kerülniük, barátokká kell válniuk és nem a győze­lemért, nem az elsőségért kell küzdeniük, hanem „csupán" a küzdésért. Fizikumuk fejleszté­séért, a sport öröméért, az agy tornáztatásáért (mert itt agy­munkára is szükség van]. Hi­szen, mondja egyikük, kiadhat­ja magából fölösleges energiá­ját a szőnyegen, küzdhet úgy, hogy győzelemre törekedne, az már nem fog az utcasarkon le­ütni valakit, az életben más esetekben mások legyőzésére törekedni. Bár életemben még soha nem néztem végig egy­mást püfölő, kínzó sportokat — bokszot, cselgáncsot, birkó­zást —, most mégis ámulattal néztem e különös valamit, és hallgattam a mondatokat. Pedig itt valóban őrülten kínozták egy­mást. A három mester keze a- lói kikerült szenvedő felek azt mondták, szinte elviselhetetlen fájdalmakat álltak ki, de öröm­mel viselték el, mert ők már megértették, tudatosították e játék nemes széliemét: játék, barátság, egyenlőség, győztes kikiáltása nélkül, vesztes nél­ínházról beszélgetni mindig ér­dekes és érdemes, persze nem azért, hogy általános igazsá­gokat tisztázzunk, hanem hogy a színház állandó közönségének köz­vetlen meglátásait hozzuk a nyilvá­nosság elé. Az idei műsorközlő kiadványban a színház „Jelentős eseménynek“ tűn­teti fel, hogy két mesejátékot tűzött műsorára. Batta György Töklámpás című zenés meséjét és Gágyor Péter Szélkötő Kaliamona című játékát a tizenévesek örömére és okulására. Ebben semmi rendkívüli nincs, hi­szen eddig is szerepelt műsorán me­sejáték, és tegyük hozzá, nem is akár­milyen színvonalon. Dicséretes vi­szont, hogy a nagyszámú diákközön­ségről nem feledkeznek meg az idén, s Ján Chalupka A vén szerelmes című bohózaténak megtekintésére invitál­ják a Tháliába. Az idei műsor még egy színdara­bot szán az ifjúságnak, éspedig Pe­tőfi A helység kalapácsa című műve nyomán átdolgozott zenés komédiát Szélestenyerű Fejenagy és szemér- metes társai címen. „A szovjet kultúra napjainak mű­sorát Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó című színművének bemutatásával kí­vánjuk gazdagítani — közli a műsor­füzet. — Műsorra tűzünk egy Molié- re-művet is, hiszen már huszonhét év telt el azóta, hogy bemutattuk a nagy francia klasszikusnak egyik ko­médiáját. A cseh szerzőpáros (Ján Ocenáéek és Jaroslav Bálik) Naple­mente — Rómeóval és Júliával című színműve az idős emberekről szól, akik bár túljutottak életük delén, mégis megpróbálnak fiatalok marad­ni. Peter Kováőik szlovák kortárs szerző színművével, a Zöld Fához címzett fogadóval a CSKP megalaku­SKORPIÓ Annak idején, amikor Frenreisz Ká­roly, a Skorpió főnöke néhány órára egyedül maradt, azt nyilatkozta, hogy tulajdonképpen örül az újrakezdés lehetőségének, hiszen úgyis valami újszerűvel szeretne kirukkolni. Rock- -triőt alakított, ami nem volt vélet­len, mert az idő tájt kezdett az érde- sebb rock a diszkódömping ellenében ismét zöld utat kapni. Külföldi modell is akadt bőven (például a Police), így a kockázat minimális volt. Hamarjában elkészített kislemezük után (Mondd el, Űj generáció) egy­kettőre üzletekbe került a trió első albuma is. Már az első számok meg­hallgatása után föltűnik: hiányzik ró­la az „újszerű“! A dalokban a régi Skorpió-ízeket vélhetjük felfedezni, s ezen mit sem változtat az a tény, hogy Tátrai Tibor gitárjátéka kissé más fazont kölcsönöz a kíséretnek. Mintha a régi csoport számára ké­(Folytatás az 1. oldalról) — Milyen műsorral szerepelt az együt- tea? — A Hazai tájakon című műsorunkat vittük színpadra, több ú] ének- és zene­kart számmal kibővítve. Nagy sikert ara­tott Ismét az Üveges tánc, az Ördöglag- zl és a többi tánckompozíciő, de bőven kijutott a sikerből szólóénekeseinknek: L. Fejes Máriának, Bajőan Szilviának, Németh Imrének és Szkalka Ferencnek is. Több alkalommal visszatapsolták a népi zenekart és két cimbalmosunkat, Kovács Tibort és Eudovit Dánielt. Utol­sóként, de nem utolsósorban említem az énekkart, amely szintén nagy mérték­ben osztozik a körút sikerében. Vavri- necz Béla Gömöri bokréta című ének-ze­nekari száma a műsor egyik szerszámá­nak bizonyult. Itt jegyzem meg, hogy vendégszereplésünkről a Csehszlovák Televízió is beszámolt. — Még hol szerepelt az együttes? — Az öt prágai fellépés után Chotu- sicén, a hadsereg tisztképző Iskolája számára léptünk fel, majd hazánk két világhírű fürdőhelyén, Frantiskovy Láz- nő és Marianské Lázné volt az együttes nyári hangversenykörútjának két utolsó állomása. Itt is telt ház és különösen az utolsó előadáson sok külföldi fürdő­vendég látta a műsorunkat. — Hogyan értékeli a körutat, miben látja a jelentőségét? — Az előadások szervezéséről, az e- gyes műsorszámok közönségsikeréről már szóltam. Jelentőségét elsősorban abban látom, hogy ezen a körúton nagyon sok cseh és talán még több külföldi — köz­tük nemcsak európaiak, de az ázsiai és afrikai fejlődő országok hazánkba lá­togató képviselői Is — tudomást szerzett a csehszlovákiai magyarság létezéséről, dalainkban, táncainkban ízelítőt kapott kultúránkból, művészetünkből. Meggyő­ződésem, hogy ez a körút nagy mérték­ben teljesítette kultúrpolitikai céljain­kat. lásának 60. évfordulójára emléke­zünk, felidézve a két világháború kö­zötti időszak hangulatát.“ Ez az 1980—81-es színi évad terve, amellyel a színház azt a célt követi, hogy gyarapítsa a csehszlovákiai ma­gyar színházbarátok táborát, a kö­zönségnek tartalmas és jó szórako­zást nyújtson. Hogy ez mennyire si­kerül, meglátjuk az évadzáráskor. Nem akarunk vitát indítani a mű­sortervezés kérdéseiről, párbeszédet sem akarunk folytatni. Közzéteszünk egypár nyilatkozatot. A közönség vé­leményét továbbítjuk azzal a gondo­lattal, hogy néző nélkül nem lehet színházat játszani. Teljesen lényegtelen, hogy milyen nevet írnánk a nyilatkozatok elejére. Jellemzőbbnek tartjuk foglalkozásukat rögzíteni, amelyek pontosabbá teszik a megszívlelendő véleményüket. — Húsz év óta bérletes néző va­gyok — mondja egy szakmunkás. — Ahogy elnézem a komáromi bemuta­tók jegyzékét, ismerős szerzőre, is­mertebb titulusra nem lelek. A négy színdarab közül két Ifjúsági bemuta­tót terveznek. Szerepel még egy szá­munkra ismeretlen szlovák író és egy a tv-ből ismert cseh szerzőpáros színműve. A bérlettulajdonosok vala­mivel jobban járnak, mert láthatják a Tartuffe-t, valamint Ján Chalupka egyik bohózatát, továbbá egy szovjet színművet, a Fehér hajót és a Petőfi ötlete alapján megzenésített A hely­ség kalapácsát. Most már csak az a fontos, hogy színészeink is megtalál­ják igazi hangjukat a nélkülözhetet­len emberábrázoláshoz. Nem vagyok szakértő, csak egyszerű néző, de el­várom, hogy a javasolt bemutatók színesek és elevenek legyenek. A szürkeség unalmat jelent. De az is lehet, hogy az egyhangúság nem fel­tétlenül a műsorból következik, ha­nem az előadások stílusában, rende­zőink ismétlődő „kísérleteiben“ lehet jócskán a hiba ... Nem szeretnék csalódni. *— Nem vitatom — mondja egy pedagógus —, hogy színházunk min­den évadban igényesen állítja össze a műsorát. Ez rendjén is van. Klasz- szikusok és mai szerzők váltják egy­mást. Ifjúságunk részére is készíte­nek ősbemutatókat. Van vígjáték és dráma, Moliére és Ajtmatov. Kíván­csian várjuk Ján Chalupka bohóza­tát és a többi javasolt színdarabot abban a reményben, hogy jó szerep- osztásban, megfelelő művészi színvo­nalon láthatjuk majd őket. —> Nem akarom elismételni mind­azt a dicséretet, amellyel a Thália- -társulatot rendszerint elhalmozzuk, és megérdemelten. Ők a szerencsé­sebbek. Most is a nekik szánt műsor a színpadszerűbb. Az a véleményem, hogy nem „emberfeletti munka“ az univerzális drámairodalomból olyan darabokat kiválogatni, amelyek igazi tartalommal, jól megrajzolt jellemek­kel, érdekes helyzetekkel és cselek­ménnyel, vagy már újszerűségükkel is megragadják a fiatal és az idős közönséget. Egy középiskolai tanuló szerint nagy kár, hogy színházunknak még mindig nincs specifikusan egyéni mű­sortervezése. — Hol vannak a szín-1 ház lényegét éltető klasszikus szín­darabok? Ritkán látunk színpadain­kon régi és mai keletű drámákat, szioorkázó vígjátékokat. Ez nemcsak velünk, iskolásokkal szemben nagy mulasztás, hanem a felnőtt nézőkkel szemben is. akik a klasszikus színházi kultúrájukat a legcsekélyebb mérték­ben sem gyarapíthatják. Mi gimna­zisták igazi klasszikus darabokat ké­rünk, mert azokat nem olvasásra, ha­nem a színpadra írták. Miért idegen­kedik a MATESZ ezektől a remekmű­vektől? A színészek is Szívesebben játszanának klasszikusokat, mert többségük szereti a színházat és u- tálja a fércmunkákat, az „eSperimen- tum“ bűvös jelzőjével felclcomázott, házilag készült adaptációkat. Végül egy szakember véleménye: — Az igazi színháznak nincsenek fa­lai, amelyek elválasztják a színpadot a világtól, az élet valóságát a képzelt világtól, az embert az embertől, né­pet a néptől. A színházművészet úgy teljesíti a szocialista Jelenben épülő feladatát, hogy egyre bontja a „vá­laszfalakat!. De ezt a bontást csak igazi színda­rabokkal, művészi játékkal, elkötele­zett ideológiával lehet végrehajtani. S azt alapjaiban és maradéktalanul. SZUCHY M. EMIL SZÍNHÁZ és nyilvánosság A MATESZ 1980-81-es műsortervéről szültek volna, de már az újjal való­sultak volna meg. Akik merőben mást vártak, csalódnak. Akik viszont a haj­dani Frenreisz hívei, bőven találnak hallgatnivalót. Az ő jellegzetes rockos melódiái főleg a Álljatok meg, a Hej, jóbarát és a Mondd el című számok­ban a legkifejezőbbek. Egészen más­milyen hangulati elem uralja Tátrai Tibor szerzeményeit. A Vesztettem vagy győztem és a Sötét nappalok és fényes éjszakák című dalok kevésbé sematikus szerkezetűek, még kevésbé áttetsző kísérettel. Az utóbbit maga a szerző énekli. Papp Tamás, a trió harmadik tagja azon kívül, hogy di­namikus ritmusaival hozzájárul az album sikeréhez, a Ne csináld a cir­kuszt című dalhoz szerzői névjegyét adta. A prozódia és a versforma őrei bi­zonyára találnának hibákat Frenreisz verslábaiban. Leírva nem is nagyon meggyőzőek, a rock kemény, agresz- szív talajába ágyazva viszont más ér­telmet nyernek. STRIEZENEC SÁNDOR — Mik az együttes tervei az új évad­ban? — Mind a három művészi részlegünk e héten kezdi az új évadot; az énekkar 9-én, a tánccsoport 10-én, a zenekar pe­dig 11-én kezd, 11-én már Érsekújvárott (Nővé Zámky) adunk műsort a diákifjú­ságnak. Ide jöttünk muzsikálni című mű­sorunkkal 13-án Léván (Levlcej) az ot­tani várjátékok rendezvénysorozatában szerepelünk. Októberben tévéfelvételünk lesz, s még ez évben megjelenik új szí­nes albumunk, és második nagyleme­zünk is a piacra kerül. Az ősz folyamán értékeljük az elmúlt évadot és a hu­szonötödik, jubileumi évforduló alkal­mából bemutatott műsorainkat, s most dolgozunk az új, öt évre szóló drama­turgiai tervünkön. — Tagfelvétel lesz az idén? — Tagfelvételt minden évad kezdetén hirdetünk. Együttesünkben — annak jel­legéből adódóan — elkerülhetetlen a tagság állandó felfrissítése, az egyes művészi részlegek állományának pótlá­sa. Az idén nagyobb a mozgás, mint a múlt években: tánccsoportunk két kiváló szólistájától vagyunk kénytelenek meg­válni: Világi Antal mérnök tizenegy, dr. Miklós László tizenkét éves eredményes tagság után búcsúzik az aktív tevékeny­ségtől. Budapesten folytatja ének-tanul­mányait énekes szólistánk, Károlyi Mag­da, így egy Ideig ő sem áll a rendelke­zésünkre. Örülünk viszont annak, hogy az idei évadban újra teljes mértékben számíthatunk a népi zenekar prímásá­nak, Kovács Miklósnak a szereplésére. Az énekkar tagjai közül is — családi vagy munkahelyi problémák miatt — néhányan befejezik működésüket az együttesben. A kiesetteket pótolni kell. A tánccsoportba szeptember 22-én, 23-án és 24-én, az énekkarba 23-án és 25-én lesz a felvételi megbeszélés. — Az együttesnek az új évadban sok sikert kívánunk az Oj Ifjúság olvasóinak nevében is. Köszönöm szépen a beszélgetést. CSIKMÄK IMRE A népszerű énekes élete örökös körforgás. Próbák, koncertok, lemez- felvétel, tv, rádió. S megint ugyanez körbe-körbe. Legföljebb a ringlispíl sebessége változik az illető népszerű­ségétől függően, meg a leírt kör sem mindenkinél egyforma nagy. Helena Vondráőková egyre több országban férkőzik be a popzenét kedvelők ke­gyeibe. Legutóbb például a kanadai színpadokon diadalmaskodott. A Pragokoncert és egy kanadai kon­certiroda közös megállapodása nyo­mán, helyi zenekarok kíséretében Mon­treal, Torontó és Ottawa városban lé­pett fel. Annak ellenére, hogy elő­ször állt szemtől szemben a tengeren­túli közönséggel, méghozzá úgy, hogy zenekari próbákra csak minimális idő jutott, nem vallott szégyent. íme, az Ottawa Journal kritikájának egy rész­lete: „Akik azon az esős estén úgy döntöttek, hogy ellátogatnak az otta­wai National Arts Centre Opera ter­mébe, igazi egyéniséget láthattak; sokoldalú, tehetséges énekesnőt, aki játszi könnyedséggel mozog a zenei zsánerek között. Bár biztosan sok száz óra kemény munka húzódik meg az előadás mögött, a színpadon min­den egyszerű és természetes. Az éne­kesnő simán vált át egyik nyelvről a másikra, van humorérzéke, és az előadásából felszabadult öröm áram­lik. Helena Vondrácková a kanadai közönséget egyénien előadott, ismert slágerekkel, francia sanzonokkal, bal­ladákkal, meglepően színvonalas cseh dalokkal és érdekes népdalfeldolgo­zásokkal kellemesen meglepte. És még nem beszéltünk nagyszerű tánc­készségéről és szteppelő tudásáról, ami olyan természetes volt, mint az ablakok mögött kopogó eső ...“ A jávorfa országába tett kiruccaná­sának biztosan lesz folytatása, tétlen­kedésre azonban addig sincs idő. Két nyugat-németországi koncert követ­kezett. A frankfurti és a stuttgarti kö­zönségnek német nyelvű nagylemeze dalait énekelte. Ez, a sorrendben má­sodik albuma a Teldec kiadónál je­lent meg, s az amerikai Billy Joel dallamait tartalmazza Doch in der Nacht címen. Gyakran szerepel az NDK-ban. Újab­ban a prágai ETC-együttessel lépnek fel egy műsorban. Űk jelenleg az ot­tani énekessztár, Frank Schőbl kísé­rő zenekaraként működnek, s mivel Schöbl gyakran szerepel nagyzene­karral, szabad idejükben önálló prog­rammal koncertoznak. Itthon a Supraphon jelentette meg legújabb albumát Müzy címen. Mivel már nem jelent meg nagylemeze fu­tói jára a dzsessz műfajú Paprsky) a poprajongók örömmel fogadták meg­születését. A dalokat a Discobolos e- gyüttes kíséretével vették fel, s a Dan­cing in the City című szám kivételé­vel cseh szerzők munkája. Ján Roháő rendező legújabb műso­rában érdekes feladatot kapott Hele­na Vondráőková. A Prága-Párizs címet viselő programba kiváló és Ismert francia személyek zenés idegenveze- tőfeként szerepel, ősszel az NDK Tv nagyszabású esztrádműsorában, az Ein Kessel Buntesben énekel majd, s előtte áll egy próbafelvétel, amely ha sikerül, esetleg hollywoodi film­szerepet eredményezhet... •gyökér HELENA A KÖRHINTÁN KÖRŰT UTÁN - ÉVAD ELŐTT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents