Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-09 / 37. szám
TEREFERE ANTAL IMRÉVEL — Kicsit lámpalázas vagyok. Mit ts kérdezhetek én egy olyan rutinos riportertől, mint te vagy? Talán azt, hogy te most mit kérdeznél magadtól? — Fogalmam sincs. Hát kíváncsi vagyok én magamra? — Látom, kénytelen leszek mégiscsak a saját kérdéseimre támaszkodni. Szerencsére ideális riportalany vagy, ezt bebizonyítottad a Televízió Zeneszóval című adásában, ahol a riporternek felentkező fiatalok egyikének megdöbbentő őszinteséggel beszéltél életed nehéz Időszakáról. — Fiatal kollégám váratlanul kezdett faggatni arról, hogy miért szakadt meg zong óraművé szí pályafutásom. A választ megkerülhettem volna, de nem akartam, Í semmi okom nem volt rá. főbb kezem három uffának részleges bénulása akadályoz a zongorázásban, ezért voltam kénytelen olyan képességeim kamatoztatásával megpróbálkozni, amelyekről sohasem gondolI tam volna, hogy valamikor megélhetésemet fogfák jelenteni. — En sem gondoltam volna erre, amikor a bécsi VIT-en csodálatos zongorajátékod dal megnyerted az első dijat, és a tiszteletedre rendezett fogadáson azzal leptél meg minket, hogy komédtázással, viccekkel, paródiákkal szórakoztattad a jelenlevőket. Kazimir Károly és Marton Frigyes szinte egyszerre kiáltottak fel: „Ez az Imre színésznek is nagyszerű! Hisz ez mindent tud!“ — Mindent? No azért ne túlozzI Színpadon valószínűleg meg sem mernék nyikkan- ni. — Lámpalázas vagy? — Soha. Ebből Is látszik, hogy megmaradtam lelkes amatőrnek. — Hogy kerültél a televízióhoz? — A Népköztársaság úton a Fiatal Mű- vészek Klubjában egyik este vidám társaság jött össze. En szokásom szerint kicsit produkáltam magam neki. Itt látott meg Békés József dramaturg és meghívott a „Halló, fiúk, halló, lányok“ című sorozat műsorvezetőjének. Mikor megkérdezte, vállalom-e, azt feleltem: „Mtért ne? Ha megbukom, még mindig megmarad számomra a zongorázás. Aztán nem maradt meg. Illetve maradt a televízió. 1972-ben lettem a zenei osztály főmunkatársa. Nagy boldogság volt ez számomra, hogy közel maradhattam a muzsikához. Szerkesztőként, forgatókönyvíróként, riporterként is a zenét szolgálhattam. — Hány nyelven beszélsz? — Olaszul, franciául perfektül. Angolul, németül, spanyolul, oroszul már kevésbé, de boldogulok, ha kell. — Amikor abban a bizonyos szilvesztert műsorban Lollobrigtda partnere voltál, miről csevegtetek a forgatási szünetekben? — Órák hosszat bizonygatta; unja már' a színészetet, háziasszony akar lenni. Fényképeket is mutatott az otthonáról. — Köztudott rólad, hogy nagyon szereted az otthonodat. — Ez természetes. Hiszen ott lehetek e- gyütt azzal, aki a legjobb barátom, akit a világon mindenkinél jobban szeretek: az édesanyámmal. — Kikapcsolódás, szórakozás? — Van egy hobbim: a könyvkötés. Kedvtelésből tanultam meg ezt a szép mesterséget, de sajnos ritkán jutok hozzá, hogy műveljem. Néha érzem, semmire sincs elég időm, pedig igazán lespórolok az alvásból is, amennyit lehet. — Szoktál álmodni? — Sokszor és mindig ugyanarról. Álmomban zongorakoncertekre készülök, kilépek a pódiumra, leülök a zongora elé és ráhelyezem a kezem a billentyűkre ... Ebben a percben mindig felébredek. — Legközelebbi terveid? — A televízióban szerkesztőként minél szebben szeretném képernyőre vinni a közelgő Bartók-centenáriummal kapcsolatos elképzeléseimet. — Másra most nem készülsz? — De igen, hazafelé készülök a legfrissebb Fülessel, mert édesanyám szenvedélyes keresztrejtvényfejtő. RÁTONYI RÓBERT A LEHETŐ * LEGGYORSABBAN Miiele, zucchero e peperoncino, azaz Méz, cukor, és cseresznyepaprika... Nem valami egzotikus étel fűszere, hanem egy új olasz film címe. Főszerepét Patrizia Garganese (képünkön) és Renato Pozetto alakítja. Oj filmjében taxisofőrt játszik, a- kinek kocsijába beszáll egy feltűnően szép leány, és arra kéri, hogy a lehető leggyorsabban vigye el egy távoli villanegyedbe. A megadott házszám előtt a kiszálló lányt megtámadják és a segítségére siető sofőr is kínos helyzetbe kerül... Ezzel a jelenettel kezdődik az izgalmas bűnSgyi film. NEKI SEM SZABAD lan Ogilvy, aki Roger Moore utódja az új Simon Templar-sorozatban, tilos helyen parkolt egy londoni utcán. Bár a képen még mosolyog, ahogy az Angyalhoz illik, a borsos büntetés hallatára már drámába illő arcot vágott. Álcázás szaggal Az állatvilágban gyakori álcázásnak egyik sajátos formájára derítettek fényt a southamptoni (ejtsd: szauszemptont) egyetem kutatói. A Decamorlum uelense nevű és néhány más hangyafaj termeszragadozó. K fajok előbb előőrsöt küldenek ki a „terepre“. Ha az termeszvárra bukkan, jelzést ad le a bolynak, mire egy tíz-harminc tagú csapat kiszáll a helyszínre, ott beássa magát a várba, s fullánkjaival mozgásképtelenné teszi, majd elhurcolja a termeszeket. A dologban az a szokatlan, hogy az áldozatokat semmi sem figyelmezteti a közelgő veszélyre. Ez azért meglepő, mert a termeszek általában nem szeretik a hangyákat. Ha e rovarok közéjük hatolnak, rögtön menekülni Igyekszenek, miközben egymást is riasztják. A kérdés most már az, hogy a szóban forgó hangyáknak miért nincs Ilyen hatásuk. A kutatók tizenhét hangyafajnak a támadását figyelték, s elkülönítették azokat a hangyafajokat, amelyek pánikot Keltettek a termeszek soraiban. Ezután megpróbálták földeríteni, hogy mi kel-' ti a riadalmat. Arra következtettek, hogy annak a vegyi anyagnak, amely a vészreakciót megindítja, nagy töménységben jelen kell lennie a hangyák nyálmlrlgyeiben. Sikerült Is meghatározniuk azt a vegyi különbséget, amely a riadalmat keltő és a termeszeket közömbösen hagyó hangyáknak a mirigyváladéka között van. Kiderült: e különbség abból a- dődik, hogy milyen az alifás — vagyis a nyílt szénláncú — ketonoknak és az aldehideknek, Illetőleg az alkoholnak az aránya e váladékban. Az előbbi két anyag riadalmat kelt, az alkohol nem. így azok a hangyafajok, amelyeknek nyálmirlgyváladékában nagyobb arányban vannak alkoholok, úgy mozoghatnak — szaganyagukkal álcázva magukat — a préda- állatok között, hogy azokban nem keltenek félelmet. Mint emlékezetes, 1976 júliusában az olaszországi Séveso város vegyi gyárából mérges gázok, kerültek a levegőbe, köztük dioxin is. Az utóbbiról tudták, hogy teratogén, vagyis fejlődési rendellenességet okoz. A most nyilvánosságra hozott adatok csakugyan tanúsítják, hogy Séveso területén nőtt a torzszülöttek száma. 1977-ben 2756 újszülött közül 41 volt torzszülött, és 25-ről nem lehetett bizonyosan megállapítani, hogy az-e. 1978-ban 2777-en születtek, s köztük 90 volt a torzszülött, míg a kétes esetek száma 24 volt. A szakemberek rámutatnak: noha a torzszülöttek aránya a sévesői baleset óta a környéken kétségkívül emelkedett, nem összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint lenni szokott Nyugat-Európában. Ml SZABÁLYOZZA A „BELSŐ ÓRÁT“ ? Frans Krüll nyugatnémet zoológus nemrég a sarkvidéki állatok élettani működéseinek 24 órás ritmusosságát — az állatok úgynevezett cirkadten ritmusát — vizsgálta. Ezeknek az állatoknak nyáron több hónapon át állandó világosságban kell élniük, bennük tehát a nappal és az éjjel váltakozása nem szabályozhatja a napszakos ritmust, miként a mérsékelt övi állatokban gyakran. Krüll mégis észlelt bennük cirkadlen ritmust. Vizsgálatai azt mutatták, hogy az Arktiszon sem a hőmérséklet napi ingadozása, sem a megvilágítás erőssége nem hat ki különösebben az állatok aktivitására, s ezért mint Időjelző nem jöhet számításba :mindkettő túlságosan gyenge. Ellenben a fény színeinek összetétele a nap folyamán számottevően változik: reggel és este a színkép vörös öss*s‘evői vannak fölényben, míg délben a kék uralkodik. Krüll úgy véli, hogy ez a változás vezérli a sarkvidéki állatok napszakos ritmusát. Egy további kísérletsorozat azt a föltevést erősíti meg, hogy a „belső óra“ inkább hormonális, mint neu- rofiziológiai úton szabályozódik be. A Max Planck Viselkedés-élettani Intézet kísérletei szerint valószínű, hogy a melatonin nevű hormonnak, amelyet emlősökben és madarakban a tobozmirigy választ ki, fontos szerepe van a „belső óra“ működtetésében. Azok a seregélyek, amelyeknek a tobozmirigyét eltávolították, zavart církadien ritmusúvá válnak, míg az ilyen verebek viselkedése semmiféle ritmust nem mutat. De menten visszanyerik napszakos ritmusukat, ha — egy másik helyen — Ismét tobozmirigyet ültettünk beléjük. Mivel a tobozmirigy és az agy közötti eredeti ideg-összeköttetések már nincsenek meg, föl kell tennünk, hogy a tobozmirigy egy általa kiválasztott hormon révén hat. Csakugyan: azok a seregélyek, amelyeknek a tobozmirigyét eltávolították, s amelyekbe azután naponként ugyanabban az időben melatonint injekcióztak, a dreien ritmus kétségtelen jeleit mutatták. Nem sokkal az injekció után elaludtak. Minthogy az egészséges madarak vérének melatonintöménysége este megnő, az injekcióval mintegy a természetes folyamatot hozták létre. Azt azonban majd a további kísérleteknek kell tisztázniuk, hogy nincs-e a melatonínnak közvetlenül altató hatása, s emiatt nem narkotikumként hat-e a természetes időjelzőre. TORZSZÜLÖTTEK SVÉDORSZÁGBAN
