Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-09 / 37. szám

A Karl-Johans Gate Oslo amolyan Via Venetó- ja, vagy ha ügy tet­szik, Váci utcája. A hosszú, egész belvárost átszelő ut­cából kizárták a járműve­ket, gyalogoszőnává változ­tatták, így a vásárolni kí­vánó nagyközönség szaba­don sétálgathat az üzletet üzlet hátán követő bevásár­ló központban. Ámbár ha az ember körülnéz a höm­pölygő tömegben. Inkább bá­mészkodókat lát, mint vá­sárlókat, pedig vermi éppen­séggel lenne mit. Az exklu­zív üzletek Ízléses kiraka­tai roskadoznak választékos árutól. Persze itt az árak Is a „belvároshoz“ vannak igazítva. Leginkább az üzlet elé kirakott, nyári kiárusí­tásra szánt áru között vá­logatnak. Ezek Jóval ol­csóbbak az üzletben levó á- ruknál, egy-két lépéssel a pillanatnyi divat mögött „bandukolnak“. Kicsit érde- ftebben fogalmazva így is mondhatnánk: elfekvő áru. Meglepő, hogy a „pénzes­nek“ kikiáltott „nyugati“ tu­risták is inkább ide irá­nyítják figyelmüket, és nem az üzletben levő drágább portékákra. Fiatal 'diák áll meg a so­kaság közepén. Hóna alatt gitártok, Kiveszi a hangszert, a nyitott tokot leteszi a lá­ba elé, és kezdődik a hang­verseny. Énekel és gitárral kíséri magát nem is rosz- SzuL Pillanatok alatt kiván­csiak csoportja alakul ki körülötte. Érdeklődve hall­gatják, majd némi aprópénz csörren meg a nyitott gitár- tokban. A diák hálás fejbó- lintással nyugtázza. Néhány méterrel arrébb hasonló Je­lenetnek vagyunk szemta­núi. Diáklány, hagyományos arcfestéssel, kockás blúzban, kalappal pantomim Jelene­tet ad elő. A zenét diáktár­sa szolgáltatja hozzá egy Szál szaxofonon. A panto­mim és a zenekíséret művé­szi színvonala meglehetősen alacsony, mesterkélt. A kő- rfilállók arcáról le lehet ol­vasni, hogy inkább bohóc­kodásnak veszik. A „Jele­net“ után a lány körülkala- pozza a nézőket. Még leg­alább egy tucat hasonló Je­lenetet látunk. Amolyan „nyári aktivitása“ a diákok­nak, hogy egy kis pénzhez jussanak. Önkénytelenül pár­huzamot vonok, hiszen ná­lunk is tevékenykednek a szünetben a diákok, hogy egy kis mellékeshez Jussa­nak. Csakhogy a kettő még­sem ugyanaz. A mi diákja­ink gyárakban, építkezése­ken vagy a mezőgazdaság­ban tevékenykednek. A tár­sadalom hasznára, és főleg emberi méltóságukhoz il­lően. Itt persze nehezen tudna egy diák a szünetre elfoglaltságot taiálni, ami­kor a munkások egy része is csak áhítja a munkát. Az egyik parkos résznél két Jőlöltözött, középkorú úr és egy gitáros fiatalem­ber produkálja magát. Vagy­is inkább csak az urak e- gyike. Valamilyen vallási szekta nevében mond szent­beszédet. Dörgedelmes han­gon ecseteli a világ rom­lottságát, és próbálja bizo­nyítani, hogy az örök üdvö­züléshez csakis az ő hittár­sulatán keresztül vezet az út. Az sem zavarja őt, hogy a Járókelők figyelemre sem méltatják hitbuzgó intelmeit. Amikor megunja a prédiká- lást, énekeskönyvet húz elő a zsebéből, és mindhárman rázendítenek egy áhítatos zsoltárra — gitárkísérettel. Közben, csak úgy melles­leg, megpróbálnak egy kis pénzmagot is gyűjteni a hit­községnek (vagy talán ma­guknak?]. Ahány ház, annyi szokás. XXX Különböző turistafajta van. Az egyik ember a műemlé­keket nézi meg, a másik in­kább múzeumokat, képtára­kat látogat, van (sajnos) o- lyan is, akinek az érdeklő­dése az áruházakkal ki is merül. Nos, lett-légyen bár­milyen típusú turista, két dolgot nem mulaszt el meg­nézni Koppenhágában. Aze- gyik a világ talán leghíre­sebb szórakoztató parkja, a Tivoli, a másik a város Jel- képe, a kis hableány a ki­kötőben. , Elindulunk hát a kikötő felé. Nein okoz problémát az útkeresés, a hableány­hoz vezető utat szaporán mutatják az útjelzők: Den lille Havnfrue Amíg átban- dukoíunk a Stroget üzlet- rsngótegén, csak úgy mel­lesleg veszünk tudomást az itt-oti álldogáló koldusok­ról. Amolyan ellenpontja az árubö üzleteknek. A kis hableány valóban kedves látvány. Szikla há­tán ülve mosolyog a sellő a körülötte levő lurlstabad- ra. Fényképezőgépek kat­tognak. Néhány 1 gyerkőc megpróbál felmászni a szo­borhoz, hogy testközelbe jusson a bírás-véghez. Gyor­san a fényképezőgépét1, ezt 1 meg kell örökíteni. Az ülj megtorpan a kioldőgombon. Ebben a pillanatban pillan­tom meg a kikötő másik ol­dalán horgonyző, szürkén vésztjósló hadihajókat. Nem Illik egybe a két kép. világjárók A sorozat szerzője a Galántai Járási Pedagógiai-Pszi­chológiai Tanácsadó dolgozója, ás lapunk külső munka­társa, akivel olvasóink a Megsúgom rovatban Veronika néven találkozhatnak. Sorozatában az idén nyáron tett turistáfltján szerzett élményeiről számol be. 7 '( ■ Í ' '•••'"!' ' Ifl •-.! ■' ' • ­• - '-’.ifi:'*ir.!! f ("/ . ’i• i * \ ^^ r>r.‘T ■i .r • *> , y tíiő • ' • • 1 / ' K. : ' - í i ' [. > -- > \.:r------------------------------—------------------ ----—......................................... -­í • í l* J .. í ' , ­FÉNYEK ÉS ÁRNYAK r: ■ :■■ ■ k ■ v ' ti rukat. Hirtelen egy árnyat pillantunk meg mögöttünk. Köpcös íérfi, oldalán revol­verrel. Az áruház magánde­tektíve. Átmegyünk egy má­sik pulthoz — a detektív a nyomunkban marad. Amerre megyünk, követ. A legcseké­lyebb mértékben sem diszk­rét a követésben -figyelés­ben. Nagyon kellemetlen a dolog, és gyorsan, bevásár­lás nélkül elhagyjuk az üz­letet. A következő áruház­ban megismétlődik a dolog. Később megold luk a rej­télyt, illetve megmagyaráz­zák a „bennszülöttek*. A detektívek, tekintve idegen beszédünkre, összetévesztet­tek minket. Nem turistának néztek, hanem ..gastnrbeíte- reknek“. Képzelem, milyen kellemes lehet Svédország­ban vendégmunkásnak len­ni. Esti Stockholm. A Sveave- gén kirakatai és neoncső­vel ontják a fényt. Az üz­letek már zárva vannak, csak a Kungsgatan egyik pornéboltja üzemel még. A város legelőkelőbb, legjob­ban ellátott üzlete — hir­detik a bolt feliratai. Ügy látszik, ez sem sokat segít. A bolttulajdonos egyedül ásítozik a „kultúra“ tömke­legé között. Vevő nincs. Nyilván más problémák ér­deklik most a stockholmia­kat. A főpályaudvar előtt egy tizenéves legényke támo­lyog. Első benyomásra azt hinné az ember, hogy töb­bet ivott a kelleténél, bár Itt csak sört kapni. Két rendőr pillantja meg a le­gényt, és utána ered. Mire hozzáérnének, a fiú 'lerogy a járdára. A két rendőr pró­bálja lábra állítani, de nem A kis hableány Látogassa meg a Tivolit — biztatják Koppenhága lá­togatóit a reklámok. Meglá­togattuk. Bevallom, megér­te. A Tivoli nemcsak a vi­dámparki attrakciók tömke­legé, hanem található Itt színház, hangversenyterem, kiállítás is, meg gyönyörű parkok, csendes pihenők, ta­vak szelíd vadkacsákkal, és a prospektus szerint tizen­nyolc zenekar, huszonöt ét­terem, kilencvenezer színes lámpa, százötvenezer virág (ugyan ki számolta meg?). A parkot. egy Cerstensen nevű építész vezetésével é- pítették 1843-ban egy erő­dítmény helyén. Kicsit saj­náljuk, hogy manapság ke­vesebb ilyen „átépítő“ Cars- tensen van Nyugaton. A Tivoli egyik kiemelkedő látványossága a világhírű Toussand-cég koppenhágai „fiókpanoptikuma“. A tágas termekben a látogató élet­hűen, viaszba formálva lát­hat minden valamire való hírességet. Einstein és Ibsen, Sammy Davis és Brigitte Bar- dot pucéran, Mark Spitz és Sonja Henie. Andersen meséinek jeleneteit Hitch­cock rémalkotásainak figu­rái váltják fel. Az egyik teremben, hófe­hér habitusban ránk moso­lyog II. János-Pál pápa Kies- singer, Nixon, Carter és Mao Ce-tung társaságában. Ej,, ejl "Csak nem jelkép­nek szánták? Valamikor Skandinávia neve azonos volt két foga­lommal: a tisztasággal és azzal, hogy ismeretlen do­log a lopás. A stockholmi kempingben az előre megfi­zetett „lakbér“ számlájával egy kis prospektust is át­nyújtottak, s meghökkentett az amit benne olvastam: „Zárja a kocsiját, már Skandináviában is lopnak“! — inti a prospektus a tu­ristát egy féltucat nyelven. Hogy a tisztaság sem olyan természetes manapság, erre a metróban jöttem rá, ahol a peronon jócskán gázol­tunk a szemétben. Ezzel persze nem szeretném azt mondani, hogy Skandinávia piszkos, ellenkezőleg; az ut­cák, terek, átjárók még ma is „hagyományosak“, csak éppen ma már találni nem hagyományos Skandináv „jeleket“ is. Nagy önkiszolgáló élelmi­szerboltban próbáljuk feltöl­teni kifogyőfélben levő kész­leteinket. Csak nehezen bol­dogulunk az idegen nyelvű feliratokkal. Kézbe fogjuk, megnézegetjük az egyes á­Alkalmi prédikátorok sikerül. Elveszítette az esz­méletét. Az egyik rendőr szakszerűen felemeli a szem­héját és megállapítja -a diagnózist: „has“. Látszik, már van gyakorlata. Majd előveszi URH-készülékének mikrofonját, és közöl vala­kivel valamit. Néhány perc múlva a távolban felzúg egy mentőautó szirénája. A- míg megérkezik a fiú a jár­dán fekszik két rendőr dísz­őrségében. A járókelők fi­gyelemre sem méltatják a jelenetet. Szenvtelenül sé­tálnak tovább. Nyilván meg­szokott jelenet. Hiszen mi is történt tulajdonképpen? Valamilyen fiatalember egy kicsit túladagolta a kábító-. szert. Egy a sok közül. Az árubőséggel, autók si- serehadával fémjelzett „fo­gyasztói társadalom“ árny­oldala. IFolytatjuk) Leonyid Brezsnyev szovjet államfő levelet küldött mind a tizenöt NATQ-tag- állam vezetőjének azzal a javaslattal, hogy haladékta­lanul kezdjenek tárgyaláso­kat a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták számá­nak korlátozásáról, szoros összefüggésben az Európá­ban, Illetve a földrész kö­zelében már elhelyezett, e- lőretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközökkel. A levélben foglalt Javas­latokat a szovjet államfő még júliusban Ismertette a Schmidt bonni, kancellárral folytatott moszkvai tanács­kozáson. Mint azt Moszkvá­ban megállapították, a ja­vaslat, amely reális lehető­séget nyújt a holtpontról va­ló elmozdulásra, kedvező fogadtatásra talált Nyugat- -Eurőpában, mégis « Wa­shington nyomására *— e kormányok álláspontja óva­tossá vált. Az állásfoglalás elő! azzal térnek ki, hogy előbb megvitatják a szovjet kezdeményezést a NATO kü­lönleges tanácskozó cso­portjának szeptemberi ülé­sén. Az eddig Ismert nyu­gati vélemények közül a legpozitívabb a francia kor­mány álláspontja, amely sze­rint Brezsnyev kezdeménye­zése a kelet-nyugati fe­szültségek csökkentésére 1- rányul, és kedvezőbb lég­kört teremt a madridi érte- . kezlethez. Az ENSZ-közgyfilés világ- gazdasági problémákkal fog­lalkozó rendklvUü üléssza­ka hétfőn megkezdte műn- kájái. Az ülésszak előtt két feladat áll; 1. Részletes na­pirendet kidolgozni az új gazdasági rend kialakításá­ról tartandó globális tár­gyalásokra. 2. Dönteni a 80-as évek nemzetközi fej­lesztési stratégiájáról. A közgyűlés rendkívüli ü- lésszaka — még a gazdasá­gi vita megkezdése előtt *— szavazás nélkül közfelkiál­tással felvette a világszer­vezet tagjai sorába 153. tag­országként Zimbabwét. Az ünnepi eseményen jelen volt Robert Mugabe, zimbabwei miniszterelnök is. Bonyolult a helyzet Irán­ban az iráni-iraki határon. Az országban tovább folyik a leplezett összeesküvés fel­göngyölítése. Kiújultak a harcok a kurdiakta vidéke­ken, és súlyosak a harcok az iráni-iraki határ hosszá­ban is. Eközben a vezetést több iránybői bírálat érte az ország politikai és gazdasá­gi helyzetét Jellemző zűr­zavar miatt. Különös szere­pet játszik ebben a most le­lépő Ghotbzadeh külügymi­niszter, aki kirobbanást in­tézett az iráni baloldal el­len, bírálta a Khomeinit tá­mogató tömegmozgalmat, az ország irányítására alkal­matlannak minősítette az új miniszterelnököt, és éles szovjetellénes támadásra is ragadtatta magát. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ szovjet hírügynökség meg­állapította, hogy Ghotbzadeh kijelentését olyan időszak­ban tette, amikor az Irán körül kialakult helyzet to­vábbra is feszült, továbbra is fennáll az amerikai im­perialista beavatkozás ve­szélye, és fokozzák a fel­forgató tevékenységüket a- zok az erők, amelyek szoros kapcsolatban álltak a volt sahval. A Szovjetunió Irán­nal kapcsolatos politikájá­nak alapja mindig az iráni néphez fűződő jószomszédi viszony volt.

Next

/
Thumbnails
Contents