Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-09 / 37. szám
A Karl-Johans Gate Oslo amolyan Via Venetó- ja, vagy ha ügy tetszik, Váci utcája. A hosszú, egész belvárost átszelő utcából kizárták a járműveket, gyalogoszőnává változtatták, így a vásárolni kívánó nagyközönség szabadon sétálgathat az üzletet üzlet hátán követő bevásárló központban. Ámbár ha az ember körülnéz a hömpölygő tömegben. Inkább bámészkodókat lát, mint vásárlókat, pedig vermi éppenséggel lenne mit. Az exkluzív üzletek Ízléses kirakatai roskadoznak választékos árutól. Persze itt az árak Is a „belvároshoz“ vannak igazítva. Leginkább az üzlet elé kirakott, nyári kiárusításra szánt áru között válogatnak. Ezek Jóval olcsóbbak az üzletben levó á- ruknál, egy-két lépéssel a pillanatnyi divat mögött „bandukolnak“. Kicsit érde- ftebben fogalmazva így is mondhatnánk: elfekvő áru. Meglepő, hogy a „pénzesnek“ kikiáltott „nyugati“ turisták is inkább ide irányítják figyelmüket, és nem az üzletben levő drágább portékákra. Fiatal 'diák áll meg a sokaság közepén. Hóna alatt gitártok, Kiveszi a hangszert, a nyitott tokot leteszi a lába elé, és kezdődik a hangverseny. Énekel és gitárral kíséri magát nem is rosz- SzuL Pillanatok alatt kiváncsiak csoportja alakul ki körülötte. Érdeklődve hallgatják, majd némi aprópénz csörren meg a nyitott gitár- tokban. A diák hálás fejbó- lintással nyugtázza. Néhány méterrel arrébb hasonló Jelenetnek vagyunk szemtanúi. Diáklány, hagyományos arcfestéssel, kockás blúzban, kalappal pantomim Jelenetet ad elő. A zenét diáktársa szolgáltatja hozzá egy Szál szaxofonon. A pantomim és a zenekíséret művészi színvonala meglehetősen alacsony, mesterkélt. A kő- rfilállók arcáról le lehet olvasni, hogy inkább bohóckodásnak veszik. A „Jelenet“ után a lány körülkala- pozza a nézőket. Még legalább egy tucat hasonló Jelenetet látunk. Amolyan „nyári aktivitása“ a diákoknak, hogy egy kis pénzhez jussanak. Önkénytelenül párhuzamot vonok, hiszen nálunk is tevékenykednek a szünetben a diákok, hogy egy kis mellékeshez Jussanak. Csakhogy a kettő mégsem ugyanaz. A mi diákjaink gyárakban, építkezéseken vagy a mezőgazdaságban tevékenykednek. A társadalom hasznára, és főleg emberi méltóságukhoz illően. Itt persze nehezen tudna egy diák a szünetre elfoglaltságot taiálni, amikor a munkások egy része is csak áhítja a munkát. Az egyik parkos résznél két Jőlöltözött, középkorú úr és egy gitáros fiatalember produkálja magát. Vagyis inkább csak az urak e- gyike. Valamilyen vallási szekta nevében mond szentbeszédet. Dörgedelmes hangon ecseteli a világ romlottságát, és próbálja bizonyítani, hogy az örök üdvözüléshez csakis az ő hittársulatán keresztül vezet az út. Az sem zavarja őt, hogy a Járókelők figyelemre sem méltatják hitbuzgó intelmeit. Amikor megunja a prédiká- lást, énekeskönyvet húz elő a zsebéből, és mindhárman rázendítenek egy áhítatos zsoltárra — gitárkísérettel. Közben, csak úgy mellesleg, megpróbálnak egy kis pénzmagot is gyűjteni a hitközségnek (vagy talán maguknak?]. Ahány ház, annyi szokás. XXX Különböző turistafajta van. Az egyik ember a műemlékeket nézi meg, a másik inkább múzeumokat, képtárakat látogat, van (sajnos) o- lyan is, akinek az érdeklődése az áruházakkal ki is merül. Nos, lett-légyen bármilyen típusú turista, két dolgot nem mulaszt el megnézni Koppenhágában. Aze- gyik a világ talán leghíresebb szórakoztató parkja, a Tivoli, a másik a város Jel- képe, a kis hableány a kikötőben. , Elindulunk hát a kikötő felé. Nein okoz problémát az útkeresés, a hableányhoz vezető utat szaporán mutatják az útjelzők: Den lille Havnfrue Amíg átban- dukoíunk a Stroget üzlet- rsngótegén, csak úgy mellesleg veszünk tudomást az itt-oti álldogáló koldusokról. Amolyan ellenpontja az árubö üzleteknek. A kis hableány valóban kedves látvány. Szikla hátán ülve mosolyog a sellő a körülötte levő lurlstabad- ra. Fényképezőgépek kattognak. Néhány 1 gyerkőc megpróbál felmászni a szoborhoz, hogy testközelbe jusson a bírás-véghez. Gyorsan a fényképezőgépét1, ezt 1 meg kell örökíteni. Az ülj megtorpan a kioldőgombon. Ebben a pillanatban pillantom meg a kikötő másik oldalán horgonyző, szürkén vésztjósló hadihajókat. Nem Illik egybe a két kép. világjárók A sorozat szerzője a Galántai Járási Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó dolgozója, ás lapunk külső munkatársa, akivel olvasóink a Megsúgom rovatban Veronika néven találkozhatnak. Sorozatában az idén nyáron tett turistáfltján szerzett élményeiről számol be. 7 '( ■ Í ' '•••'"!' ' Ifl •-.! ■' ' • • - '-’.ifi:'*ir.!! f ("/ . ’i• i * \ ^^ r>r.‘T ■i .r • *> , y tíiő • ' • • 1 / ' K. : ' - í i ' [. > -- > \.:r------------------------------—------------------ ----—......................................... -í • í l* J .. í ' , FÉNYEK ÉS ÁRNYAK r: ■ :■■ ■ k ■ v ' ti rukat. Hirtelen egy árnyat pillantunk meg mögöttünk. Köpcös íérfi, oldalán revolverrel. Az áruház magándetektíve. Átmegyünk egy másik pulthoz — a detektív a nyomunkban marad. Amerre megyünk, követ. A legcsekélyebb mértékben sem diszkrét a követésben -figyelésben. Nagyon kellemetlen a dolog, és gyorsan, bevásárlás nélkül elhagyjuk az üzletet. A következő áruházban megismétlődik a dolog. Később megold luk a rejtélyt, illetve megmagyarázzák a „bennszülöttek*. A detektívek, tekintve idegen beszédünkre, összetévesztettek minket. Nem turistának néztek, hanem ..gastnrbeíte- reknek“. Képzelem, milyen kellemes lehet Svédországban vendégmunkásnak lenni. Esti Stockholm. A Sveave- gén kirakatai és neoncsővel ontják a fényt. Az üzletek már zárva vannak, csak a Kungsgatan egyik pornéboltja üzemel még. A város legelőkelőbb, legjobban ellátott üzlete — hirdetik a bolt feliratai. Ügy látszik, ez sem sokat segít. A bolttulajdonos egyedül ásítozik a „kultúra“ tömkelegé között. Vevő nincs. Nyilván más problémák érdeklik most a stockholmiakat. A főpályaudvar előtt egy tizenéves legényke támolyog. Első benyomásra azt hinné az ember, hogy többet ivott a kelleténél, bár Itt csak sört kapni. Két rendőr pillantja meg a legényt, és utána ered. Mire hozzáérnének, a fiú 'lerogy a járdára. A két rendőr próbálja lábra állítani, de nem A kis hableány Látogassa meg a Tivolit — biztatják Koppenhága látogatóit a reklámok. Meglátogattuk. Bevallom, megérte. A Tivoli nemcsak a vidámparki attrakciók tömkelegé, hanem található Itt színház, hangversenyterem, kiállítás is, meg gyönyörű parkok, csendes pihenők, tavak szelíd vadkacsákkal, és a prospektus szerint tizennyolc zenekar, huszonöt étterem, kilencvenezer színes lámpa, százötvenezer virág (ugyan ki számolta meg?). A parkot. egy Cerstensen nevű építész vezetésével é- pítették 1843-ban egy erődítmény helyén. Kicsit sajnáljuk, hogy manapság kevesebb ilyen „átépítő“ Cars- tensen van Nyugaton. A Tivoli egyik kiemelkedő látványossága a világhírű Toussand-cég koppenhágai „fiókpanoptikuma“. A tágas termekben a látogató élethűen, viaszba formálva láthat minden valamire való hírességet. Einstein és Ibsen, Sammy Davis és Brigitte Bar- dot pucéran, Mark Spitz és Sonja Henie. Andersen meséinek jeleneteit Hitchcock rémalkotásainak figurái váltják fel. Az egyik teremben, hófehér habitusban ránk mosolyog II. János-Pál pápa Kies- singer, Nixon, Carter és Mao Ce-tung társaságában. Ej,, ejl "Csak nem jelképnek szánták? Valamikor Skandinávia neve azonos volt két fogalommal: a tisztasággal és azzal, hogy ismeretlen dolog a lopás. A stockholmi kempingben az előre megfizetett „lakbér“ számlájával egy kis prospektust is átnyújtottak, s meghökkentett az amit benne olvastam: „Zárja a kocsiját, már Skandináviában is lopnak“! — inti a prospektus a turistát egy féltucat nyelven. Hogy a tisztaság sem olyan természetes manapság, erre a metróban jöttem rá, ahol a peronon jócskán gázoltunk a szemétben. Ezzel persze nem szeretném azt mondani, hogy Skandinávia piszkos, ellenkezőleg; az utcák, terek, átjárók még ma is „hagyományosak“, csak éppen ma már találni nem hagyományos Skandináv „jeleket“ is. Nagy önkiszolgáló élelmiszerboltban próbáljuk feltölteni kifogyőfélben levő készleteinket. Csak nehezen boldogulunk az idegen nyelvű feliratokkal. Kézbe fogjuk, megnézegetjük az egyes áAlkalmi prédikátorok sikerül. Elveszítette az eszméletét. Az egyik rendőr szakszerűen felemeli a szemhéját és megállapítja -a diagnózist: „has“. Látszik, már van gyakorlata. Majd előveszi URH-készülékének mikrofonját, és közöl valakivel valamit. Néhány perc múlva a távolban felzúg egy mentőautó szirénája. A- míg megérkezik a fiú a járdán fekszik két rendőr díszőrségében. A járókelők figyelemre sem méltatják a jelenetet. Szenvtelenül sétálnak tovább. Nyilván megszokott jelenet. Hiszen mi is történt tulajdonképpen? Valamilyen fiatalember egy kicsit túladagolta a kábító-. szert. Egy a sok közül. Az árubőséggel, autók si- serehadával fémjelzett „fogyasztói társadalom“ árnyoldala. IFolytatjuk) Leonyid Brezsnyev szovjet államfő levelet küldött mind a tizenöt NATQ-tag- állam vezetőjének azzal a javaslattal, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták számának korlátozásáról, szoros összefüggésben az Európában, Illetve a földrész közelében már elhelyezett, e- lőretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközökkel. A levélben foglalt Javaslatokat a szovjet államfő még júliusban Ismertette a Schmidt bonni, kancellárral folytatott moszkvai tanácskozáson. Mint azt Moszkvában megállapították, a javaslat, amely reális lehetőséget nyújt a holtpontról való elmozdulásra, kedvező fogadtatásra talált Nyugat- -Eurőpában, mégis « Washington nyomására *— e kormányok álláspontja óvatossá vált. Az állásfoglalás elő! azzal térnek ki, hogy előbb megvitatják a szovjet kezdeményezést a NATO különleges tanácskozó csoportjának szeptemberi ülésén. Az eddig Ismert nyugati vélemények közül a legpozitívabb a francia kormány álláspontja, amely szerint Brezsnyev kezdeményezése a kelet-nyugati feszültségek csökkentésére 1- rányul, és kedvezőbb légkört teremt a madridi érte- . kezlethez. Az ENSZ-közgyfilés világ- gazdasági problémákkal foglalkozó rendklvUü ülésszaka hétfőn megkezdte műn- kájái. Az ülésszak előtt két feladat áll; 1. Részletes napirendet kidolgozni az új gazdasági rend kialakításáról tartandó globális tárgyalásokra. 2. Dönteni a 80-as évek nemzetközi fejlesztési stratégiájáról. A közgyűlés rendkívüli ü- lésszaka — még a gazdasági vita megkezdése előtt *— szavazás nélkül közfelkiáltással felvette a világszervezet tagjai sorába 153. tagországként Zimbabwét. Az ünnepi eseményen jelen volt Robert Mugabe, zimbabwei miniszterelnök is. Bonyolult a helyzet Iránban az iráni-iraki határon. Az országban tovább folyik a leplezett összeesküvés felgöngyölítése. Kiújultak a harcok a kurdiakta vidékeken, és súlyosak a harcok az iráni-iraki határ hosszában is. Eközben a vezetést több iránybői bírálat érte az ország politikai és gazdasági helyzetét Jellemző zűrzavar miatt. Különös szerepet játszik ebben a most lelépő Ghotbzadeh külügyminiszter, aki kirobbanást intézett az iráni baloldal ellen, bírálta a Khomeinit támogató tömegmozgalmat, az ország irányítására alkalmatlannak minősítette az új miniszterelnököt, és éles szovjetellénes támadásra is ragadtatta magát. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ szovjet hírügynökség megállapította, hogy Ghotbzadeh kijelentését olyan időszakban tette, amikor az Irán körül kialakult helyzet továbbra is feszült, továbbra is fennáll az amerikai imperialista beavatkozás veszélye, és fokozzák a felforgató tevékenységüket a- zok az erők, amelyek szoros kapcsolatban álltak a volt sahval. A Szovjetunió Iránnal kapcsolatos politikájának alapja mindig az iráni néphez fűződő jószomszédi viszony volt.
