Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-26 / 35. szám

A (átér Város az ezredfordulón m. I Fonéorda, a város legnagyobb és legszebb lakótelepe A napokban em­lékezünk a Szlovák Nemzeti Felkelés 36. évfordulójára. Ebből az alkalom­ból ellátogattunk a felkelés városá­ba, Banská Bystri­cába, s ott elbeszél­gettünk Juraj Mi­kulával, a városi nemzeti bizottság titkárával és Jozef Fabian mérnökkel, a város főépítészé­vel. i. Járom Banská Bystrica ut­cáit, sétálok a főtéren, él­vezem a forgatagot, mintha magam Is turista lennék, de nem a múltba, hanem a má­ba és a jövőbe tekintek, s arra gondolok, hogy tetten kéne érni, elmondani róla valamit, vázolni belőle egy részt. Ezért Juraj Mikulá- nak, a Banská Bystrica-i Vá­rosi Nemzeti Bizottság tit­kárának az ajtaján kopogok, hogy megtudjak tőle egyet- -mást a városról. — Rengeteg nálunk a tu­rista, tele van a város nép­pel, szinte nyüzsög a tö­meg a főtéren, így hát gon­dolom, nincsenek itt a váro­si nemzeti bizottságon épp irigylésre méltó helyzetben. — Bizony kicsit kinőttük már ezt a várost. A felsza­baduláskor körülbelül tizen­kétezer lakosa volt, ma hat­vanezer, képzelheti, mennyi a gondunk, feladatunk. Itt van például a bölcsődei és az óvodai férőhelyek kérdé­se. Teljesítjük, sőt negyven százalékkal túlteljesítjük vá­lasztási programunkat, köz­ben mégis kevés a férőhely. De hát ez nem is csoda, har­minc évvel ezelőtt három­százötven gyerek született itt egy év alatt, ma pedig már ezerszáz. Magas a szü­letési arányszám, és ez nem csoda, hiszen évente 1100— 1200 új lakást adunk át, a- melyek zömében fiatalok költöznek. — Kint jártam az egyik lakónegyedben, Fonéordán, és azt tapasztaltam, hogy már elég jól ki van építve. — Igen, Foncordáról mi is azt mondjuk, de nem ez a helyzet a többiben, az újab­bakban. Felépülnek a laká­sok, még az iskola is vala­hogy elkészül, de az üzle­tek meg a lakónegyedhez tartozó többi épület befeje­zése késik, és ez sok gond­dal jár, a lakosságnak meg rengeteg bosszúságot okoz. — Hogyan élnek a mai fia­talok a városban? — Említettem, hogy sokan jutnak új lakáshoz, ponto­sabban talán egy kicsit a fiatalok számára építjük, fejlesztjük a várost, és ez megnyilvánul más téren is. Megvan a lehetőségük a mű­velődésre, a sportolásra, a hasznos kikapcsolódásra. Hogy mást ne említsek, nem­rég fejeztük be a nagy szak- szervezeti művelődési otthon építését, sportpályákat, több új Iskolát, sőt egész iskola- központot építettünk, nagy­szerű lehetőség nyílik a té­li sportokra, különösen a sí­zésre, és van fedett uszo­dánk, téli stadionunk, né­hány síugrősáncunk, és így sorolhatnám tovább. — Régen kevés volt a munkalehetőség, Banská Bystrica is ontotta a nagy­világba a munkaerőt, ma vi­szont fordított a helyzet, sőt munkaerőhiány mutatkozik. Itt is ugyanez a helyzet? — Nem egészen. Ennek a városnak és környékének a múltban is volt némi ipara, de azt sem mondhatjuk, hogy krónikus munkaerő- hiány lenne. Itt van például a Buöina, a nagy fafeldol­gozó gyár, a Tesla számí­tástechnikai üzeme, a Slo- venka, a cementgyár stb., de úgy tűnik, hogy nincs tipikusan férfimunkaerőt foglalkoztató gyár, nagyobb üzem. A jövőben azon kell majd lennünk, hogy felfej­lődjék itt egy gépipari gyár­egység, és a zömében nőket foglalkoztató munkahelyek mellett a férfiaknak is bő­ven jusson munkalehetőség. — Az iparról nemcsak mint áldásról, hanem annak kártékonyságáról is szok­tunk beszélni, különösen a- mi a vizek és a környezet szennyeződését illeti. Ban­ská Bystrica környéke cso­dálatosan szép, tiszta. Va­jon ilyen marad-e a jövő­ben is? — Talán... Egyedüli gond a cementgyár. Amikor . szó­ba jött az építése, majd megkezdődtek a munkák és a próbaüzemelés, a számítá­sok, föltételezések szerint a gyárnak nem volna szabad szennyeznie a város leve­gőjét, de közben kiderült, hogy a számítások és a föl­tételezések nem voltak e- gészen megalapozottak, s közben a város Is fejlődött, terjeszkedett, s az ún. ipari zóna, ahol a cementgyár is van, közelebb került a vá­roshoz. A szél behozza a port, és ez már eddig is nagy gondot okozott. Fog­lalkoztunk már azzal a gon­dolattal, hogy le kellene ál­lítani a gyárat, persze a ce­mentre szükség van. Erre csak valamikor a kilencve­nes években vagy még ké­sőbb kerülhet sor. — Egy alkalommal na­gyon érdekes távlati tervek­ről hallottam a várossal kap­csolatban. Milyen jövő vár Banská Bystricára? — Elkészültek a távlati tervek, elképzelések. A vá­ros lakosságának száma egy­szer talán eléri a kétszáz- -kétszázhúszezret. Vannak elképzeléseink, de erről bő­vebben talán a város főépí­tésze tudná tájékoztatni. — Sok jót és érdekeset hallottam Banská Bystrica távlati terveiről, amelyek azt sejtetik, hogy nemcsak nagy és szép lesz a város, hanem otthonra is lel benne sok­ezer ember. i— A távlati terveket hu­szonöt évre készítjük, vagy­is megpróbáljuk elképzelni, milyen is lehet ez a város, mi történhet benne az el­következő negyedszázadban. Ez persze nem azt Jelenti, hogy huszonöt év után meg­áll az élet. Dehogy! Mint a- hogy eddig is, ezután Is fejlődik majd, tehát nem arra törekszünk, hogy vég­leges, megmásíthatatlan ter­veket alkossunk, hanem ar­ra, hogy biztosítsuk itt az elkövetkező nemzedékek al­kotó életmódját, az élet le­hetőségét. — Ugyanakkor még azt Is el kell mondanom, hogy míg a távlati terveket huszonöt évre készítjük, a meglévő és épülő műszaki berendezések, csatorna-, vízvezeték-, vil­lanyhálózat ötven évre ké­szül, tehát legalább kétezer- -harmincig szolgálnia kell a város r lakóit. S hogy még bonyolultabb legyen a ter­vezők dolga, a mai lakások élettartama, használhatósá­ga száz évre szól, vagyis e- zek között az adottságok kö­zött kellett megtalálnunk az adott lehetőségeket, ame­lyek talán lehetővé teszik a város polgárainak az éle­tét. Ebből kiindulva szüle­tett az az elképzelés, ame­lyet végül is jóváhagyott a városi nemzeti bizottság, a kormány Is, s amely fölté­telezi, hogy Banská Bystrica és Zvolen építői találkoznak valahol a két város, illetve járás határán, s anélkül, hogy erőszakolnánk, eggyé olvad a két város, s egy körülbelül kétszáz-kétszáz­húszezres lélekszámú tele­pülést alkotnak. — Nehéz még mindezt ma elképzelni. — Elég pontosan meg tud­juk határozni már a dolgo­kat. Ismerjük a születési a- rányszámokat, az ipar fej­lődését, a várható fejlődést, de adataink vannak arról is, hogy az a bizonyos lélekszám, amely majd a vá­rost alkotja, milyen igénye­ket támaszt a környezetére. — Mégpedig? — Új városközpont kiala­kítására lesz szükség. Gon­doljuk csak el, a mai város főtere körülbelül tíz-tizen- ötezer ember befogadására képes. Már nagy gondunk van egy korszerű áruház elhelyezésével, nem tydjuk hová „tenni“ a szolgáltató­házat. A Jövőben szükség lesz egy vagy több korsze­rű színházra, s ezt már a mai városközpont nem bír­ja el. Ugyanakkor más kül­detést is be kell töltenie. Például szükség lesz parko­lóhelyekre. Tehát az új vá­rosközpont megalkotása el­kerülhetetlen. — A közlekedés már ma is nagy gondot okoz. Ho­gyan oldják ineg ezt a kér­dést, ha a két város egy­másba épül, és több mint tizenöt kilométer hosszú te­lepülést alkot? — Ami a közlekedést il­leti, ma vonattal az út majd­nem ötven percig tart. Au­tóbusszal ugyanez a távol­ság huszonöt percet vesz igénybe. Ugyanakkor autó­val mindez tizenkét percig tart. Vagyis az egyik főtér­től a másikig már ma is ti­zenkét perc alatt tehető meg az út. Ezért óvnunk kell azokat a közlekedési vonalakat, amelyekre ennek a városnak szüksége lesz, és ha ezt sikerül megóvni, akkor számítani lehet arra, hogy az emberek a Jövőben bosszankodás nélkül közle­kedhetnek. — Említettük a lakásokat. Mint megtudtam, száz évre készülnek. Viszont már a mai ember is szűknek, kicsi­nek találja két Vajon nem szorftjuk-e túlságosan szűk térbe a jövő emberét, nem avulnak-e el túlságosan e- zek a mai lakások? — Ma még nem lehet pon­tosan tudni, hogy kétezer­ben vagy később, mit gon­dolnak majd az emberek a mai lakásokról. Annyi vi­szont már biztos, hogy Itt elsősorban az energetika mondja ki az utolsó szőt. Ha az emberiségnek sikerül megoldania az energiakér­dést, márpedig az emberi­ség eddig még mindig meg­oldotta gondjait, a mai két- -háromszobás lakások köny- nyen átalakíthatók, nem lesz gond a szociális berendezé­sek duplicitása. Viszont ha nem tudjuk biztosítani az energiaellátást, akkor még a mai lakások Is túlságosan tágasak és nagyok lesznek. Addig mindenképpen meg kell oldani nemcsak a vil­lany-, hanem a víz-, a hö- és más szolgáltatások mér­hetőségét, hogy lehetővé váljék az ésszerű takarékos­ság. — Valamikor 1990 táján vagy később át kell térnünk, és át is fogunk térni a szer­kezetes, vázas építkezésre, hogy ne lakást, hanem la­kóteret építsünk, adjunk az embereknek. Ebben tág lehetőség nyílik majd a vá­laszfalak mozgatására, al­kotó lényegük kihasználá­sára. Ha ez megoldódik, ak­kor bizonyára a lakók is élvezik majd környezetüket, és nem menekülnek el a városból. De mondom, erre csak 1990 után kerülhet sor, hiszen éppen csak, hogy be­fejeztük a panelgyár építé­sét, nem láthatunk azonnal a lebontásához. — Sok városban nagy gond ai ivóvíz. Banská Bys­trica nem szamjazik? — Egyenlőre nem, és egú- szen 1985-ig nem Is fog. Van elég és jó minőségű ivóvi­zünk a város fölötti forrá­sokból. Ezek a források e- gyelőre olyan bőségesek, hogy még Banská Stiavnlcát Is képesek ellátni. — Es nyolcvanöt után? — Azután sem kell vál­ságosnak lennie a helyzet­nek, mert az említett forrá­sok a legnagyobbak, Így a leggazdaságosabbak is, vi­szont kívülük más, kisebb források Is találhatők a kör­nyéken, és ha ezeket is fel­tárjuk, akkor nem kell szomjaznia a városnak. A távlati terv már erre is gon­dol, és már most azon dol­gozunk, hogy minden a leg­nagyobb rendben legyen. — 1956-ban, amikor diák­ként egy nyáron a cement­gyár építésén dolgoztam, ta­pasztaltam, hogy a Garam nagyon kegyetlen és kímélet­len is tud lenni. Emlékszem, csúnyán kilépett akkor a medréből, és utána 1974-ben ismét pusztítást vitt végbe. Meg tudják zabolázni, hogy újra ne pusztítson? — Kétféle megoldás van a Garam megfékezésére. Az egyik védőgátak emelése, e- rősítése, de ez, sajnos, már nem fokozható a végtelen­ségig, hiszen már most Is majdnem a lehetőségek fel­ső határánál tartunk. 1974- ben az új Lux-szállót Is el­öntötte. Emberemlékezet 6- ta ez volt az eddigi legna­gyobb vízállás. Hogy ez a jövőben meg ne történjen, szükség lesz a másik lehe­tőség Igénybe vételére is: néhány víztárolőt kell épí­tenünk fönn a forrásoknál, úgy, mint ahogy a Vágón van, hogy legalább ötven százalékra föl tudjuk fog­ni a nagy tavaszi vizeket, esőzéseket. Ha ez megtörté­nik, nem kell majd tartani a folyó haragjától. — Lesznek-e új munkale­hetőségek? — A városnak a kézipar mellett mindig megvolt a maga Ipara, és a jövőben Is meglesz. Sőt, bizonyos dol­gok menet közben módosul­tak, változtak az elképzelé­sek. Sok esetben közvetlenül a gyárak mellett ts épültek lakások, így aztán a család­fenntartó helyben volt, vi­szont utazott az egész csa­lád, a gyerekek az Iskolá­ba, az asszony pedig az ő munkahelyére. Ezeket a dol­gokat újra egyensúlyba kell hozni. Fejleszteni kell a köz­lekedést, mert csak akkor nem lesz gond a munkale­hetőség. A két beszélgetést NÉMET ISTVÄN készítette

Next

/
Thumbnails
Contents