Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-22 / 4. szám

Csehszlovákiában a harmadik, Szlovákiában a legjobb! Világbajnoki bronzéremmel lett listavezető Masár Félix, a CH Bratislava kajakozőja, megelőzve a kosárlabdázó Kropilákot, az üsző Rolkót, a tornász Konecnyt, Marefí- kovát és a többieket. Nyilván az értékeléskor az is sze repet játszott, hogy Masár, olyan sportágban ért el ki­váló-eredményt, amelyben szlovákiai versenyző utoljára 1968-ban szerzett világbajnoki ezüstérmet, mégpedig La- dtslav Cepíiansky révén. Masár Leno — barátai Lenonak becézik — a duísbur- # világbajnokság bronzérmese sportteljesítményével és magatartásával egyaránt rászolgált az elismerésre. Szerény sportolók a kajakozók, Masár Leno és társai mér annak is örültek, hogy volt „fedél“ a fejük fölött, vállvetett igyekezettel és Székely István edző fanatizmu­sával építették fel hajőházukat a körtvélyesi (Hrusov) Dunaág mellett. Székely István éremszüretelő gárdá- jávarnevelkedett fel Masár, majd a somórjai (Samorín) edpő keze alól Polakovics Tiborhoz, a CH edzőjéhez ke­rült. Ez a két kiváló sportember irányítgatta Masár Le­no útját a világbajnoki bronzéremig és talán majd még valamivel azon is túl... — Az olimpiai versenyen legalább az első öt közé szeretnék bekerülni. Az ennél gyöngébb helyezést si­kertelenségként könyvelem el — mondja Leno. ' Az eddigi siker, elismerés nem kápráztatta el. — A bronzérem megszerzése óta alig változott vala­mit az életem. Legfeljebb csak annyit, hogy többször kell megjelennem hivatalos rendezvényeken, ami rész­ben öröm, másrészt meg hátráltatja olimpiai felkészü­lésemet. A moszkvai olimpiai Játékokra készül ö is, mint a töb­bi élsportoló: szorgalmas munkával, mindennapos ed­zéssel. A duisburgi bronzérem kötelez — jelentette ki feladatának tudatában a rokonszenves Leno. A bronzérem és a megtiszteltetés valóban kötelezi An­nál' is inkább, mert a szlovákiai testnevelés történetében még soha nem lett a legjobbak legjobbja kajakozó vagy kenuzó! Voltak már érmes elődei, az ezüstérmes Cep- őiansky kajakozó,' vagy a kenus Polakoviö Tibor, de az ő idejükben a kajak-kenu sport még annyira sem volt népszerű nálunk, mint mostanában. A váratlan elisme­résnek nemcsak Leno örült, hanem valamennyi „lapá­tos“, elsősorban a Székely — PolakoviC — Cepciansky edzőhármas, mert hiszen Masár kitüntetése egyben az 6 munkájuknak az elismerése is. — Hogy milyen meglepetés volt részemre? El sem akartam hinni, azt hittem, hogy csak ugratnak — vall­ja be Masár. — Jól van, fiú — veregetik a nyurga legény vállát Polakoviőék. A legjobb tíz élén állni azt is jelzi, hogy változás történt: népszerűbb lett a kajak-kenuzás. A véletlen já­téka, hogy Magyarországon is kenus, Wichmann Tamás az 1979. év legjobb sportolója, a duisburgi VB aranyér­mese került az első helyre. Ez a kiváló sportember nem­rég kapta meg az UNESCO nemzetközi sportszerüségí díját. A legjobb sportolók kihirdetésekor Wichmann Ta­más eképpen nyilatkozott: „A mi sportágunk nincs any- nyira az érdeklődés előterében, mint mondjuk a labda­rúgás vagy a tenisz, soha olyan híresek nem leszünk, mint Borg vagy Beckenbauer. Ezért örülök igazán annak, hogy személyemben a kenusport ilyen elismerésben ré­szesült.“ Amit Wichmann Tamás mondott, még inkább érvényes Masár sikerére, hiszen Magyarországon jobban odafi­gyelnek a kajak-kenu sportra, mint nálunk. A duisburgi világbajnokságon Masár az olimpiai aranyérmes Csapó Gézát megelőzve szerezte meg a bronzérmet! Nyurga legényke volt, amikor jelentkezett Székely Istvánnál azzal, hogy kajakozni szeretne. Székely befo­gadta őt, s megkezdődött az egyre keményebb edzés. Masár is vizesre izzadta mezét, mire felzárkózhatott a Székely-gárda élvonalába. Mert ott mindig nagy a tüle­kedés, aki lépést akar tartani, szorgalmasan kell ka­varnia a vizet. A Székely-féle metódust szemléltetően jellemzi egy ellesett párbeszéd: Nagyon fáradt vagy? — kérdezte az edző egyik tanítványát. Nagyon — hangzott a válasz. : -r Akkor tegyél rá még egy lapattal! — biztatta a le­génykét az edző. • Hasonló elvek alapján „dolgozik“ Polakoviö is. — Csak azt kívánom meg tőletek, amit valamikor ma­gamtól is megköveteltem — szokta volt mondani a ke- ménykötésü edző. És ő zokszó nélkül: tette, amit mondtak neki. Megiz­mosodott, . megvállasodott., Eleinte sokat voltak nála jobbak, későbben már csak Starkkal, Souöekkel, Dolejsí- vel kellett „marakodnia“ idehaza. — Rövidesen országos bajnok lesz — jósolta Székely István már akkor, amikor még meg sem kezdődött a tulajdonképpeni aranyérem szüretje. Egy kissé kétkedve nézhettem Székelyre, mert a mon­dottakhoz még hozzáfűzte: Már most világszinten evez, csak meg kell tanulnia okosabban versenyeznie. Azóta nyilván már ezt is megtanulta. A moszkvai olim­pián majd bebizonyítja. ns M, J. Tavaly nehéz volt a szavazók helyzeté: számos sportágban született világraszóló eredmény, így az atlétikában is, jóllehet a korábbi években olimpia előtti esztendőben rendszerint csend és nyugalom honolt az atlétikai pályákon. Az elmúlt évben a spor­tok királynőjének lovagjai azonban alapo­san rácáfoltak a hagyományra. Sorra döntögették a csúcsokat, köztük Is legszorgalmasabbae a 23 éves brit Sebastian Coe (19J56. szeptember 29-én született Lon­donban), aki három világcsúcsával a 800 méteres (1:42,33), 1500 méteres (3:32,1) és az egy mérföldes távon (3:49,0) egyesek szerint új fejezetet nyitott az atlétika tör­ténetében, és az olimpia első számú esélye­sévé lépett elő. Hiába futott a szélvészgyors olasz Pietro Mennea fantasztikus 19,72 másodperces vi­lágcsúcsot 200 méteren, és hiába nyerte meg Björn Borg zsinórban már negyedszer is Wimbledon teniszbajnokságát, nem fog­lalhatták el a világ legjobbjának kijáró trónt, mert oda egy pengevékony angol kö­zéptávfutót ültettek, és teljes joggal. Rajt8 kívül csak a lassan már, feledésbe merülő Henry Rono tart még hárorh világcsúcsot. Az 1978. évi prágai Európa-bajnokságon még senki sem sejtette, hogy a vézna bronz­érmes fiú az atlétikai pályák ünnepelt hőse lesz. Tavaly sorozatban „gyártotta“ a világ- csúcsokat: negyvenegy nap alatt hármat. Kétszer Oslo, a Bislet stadion, a világcsú­csok termékeny talaja, egyszer pedig Zü­rich, a Letzigrund volt a színhely, A sheffieldi közgazdaságtudományi egye­tem hallgatója, 176 centiméter magas, sú­lya 56(1] kilói- Edzője az édesapja, Peter Coe, az egykori versenykerékpáros. Egy új­ságíró bizonyos alkalommal azt találta mon^ dani, hogy a 800 méteres síkfutónak maga­sabbnak kell lennie. Coe a maga módján vá­laszolt neki: — Ezen a távon-is az állóképesség a dön­tő — mondta — , valamint az, hogy az em­ber le tudja küzdeni gyengeségét és fáradt­ságérzését. Ogy hiszem, hogy jő az erő- és súlyelosztásom. Lépéseim hossza 130 centi­méter vagy még több, bár természetesen nem éri el Juantorena lépéseinek hosszúsá­gát. Szerintem az a fontos, hogy lépéseim hossza összhangban van 176 centiméteres magasságommal. Mindenesetre a brit és a kubai atléta ösz- szecsapása a moszkvai olimpia' 300 méteres síkfutásában a nagy seregszemle csemegéjé­nek ígérkezik. rangsorolás rendszerint mindig vita tárgya. Kinek- kinek más és más az íz­lése, más a kedvence, nehéz ilyen körülmények között igaz­ságot tenni. A világ legjobb női sportolójának megállapítása a- zonban egy percig sem volt vi­ta tárgya. Marita Koch, a Né­met Demokratikus Köztársaság 23 éves vágtázónője utcahosz- szal lehagyta ellenfeleit. Nem is csoda. Az utóbbi két esztendőben kilenc világcsúcsot állított fel, és a 200, illetve 400 méteres távon napjainkban nincs is méltó ellenfele. Éppen ezért a wismari születésű ros­tocki orvostanhallgató, esetében nehéz megtalálni a megfelelő Jelzőt. Eredményei már-már el- képesztőek. Kétszázon 21,71, négyszázon 48,60 másodperccel tartja a világcsúcsot. Eszményi atléta alakja van. Erős testalkatú, de nem izom­kolosszus. Könnyed kecses moz­gására, futására célozva el is nevezték kék gazellának (min­dig kék trikóban lép pályára). Úgyszólván suhan a tartánon. Magassága 171 cm. és 60 kilós. Gyermekkorától nyughatatlan teremtés volt. Legszívesebben futballozott a fiúkkal. Apró ter­mete miatt pöttömnek becézték. Aztán egy év alatt tizenegy centimétert nőtt, és a gimná­ziumban már kitűnt gyorsasá­gával. Rövid távokon több íz­ben is győzött az ifjúság or­szágos spartakiádján, amely ál­talában az NDK tehetségeinek ugródeszkája. Az örökifjú Irena Szewinská- tól vette el a világcsúcsot. Prá­gában, az Európa-bajnokságon tört be 49 másodperc alá, Moszkvában talán az újabb álomhatárt is megközelíti. így jósol ugyanis: — Az aranyéremhez körülbe­lül 48 másodperc kell majd. Re­mélem, én feltétlenül képes le­szek, erre. Vidám természetű, rokonszen­ves lány. Nagyra értékeli, sőt szenvedélyesen szereti a spor­tot. — Mindenkinek sportolnia kelfene — jelentette ki. — A- mikor a sok-sok lemondás ür­me és a siker öröme vegyül, azt az érzést nem lehet szavak­kal kifejezni. Át kell élni. Ma­radandóbb az aranyérmeknél, serlegeknél, világcsúcsoknál... Az Internazlonale Sport Korres­pondenz (1SK) hírügynökség 1947 Sta minden évben megrendezi a világ legjobb sportolójának meg­állapítására bevezetett világméretű közvéleménykntatását. Tavaly 36 ország sportlapja vett részt a sz«. vazásban, ami részvételi csúcs. Az összesítés alapján a férfiak­nál Sebastian Coe, az angolok többszörös világesúcstartő közép- tévfutöja. a nőknél Marita Koch, az NDK ugyancsak vilégrekordér futönöje került az élre. A szava­zás eredménye: FÉRFIAK: 1. Seb Coe atléta — 133 pont 2. Björn Borg (svéd) tenisz -» 127 3. Pietro Mennea (olasz) atléta — 39 4. Bernhard Hinanlt (francia) kas rékpáros — 38 3. Eric Heiden (USA) gyorskor« csolyázó — 26 B. Ingemar Stenmark (svéd) sfzö — 24 pont. NŐK: 1. Marita Koch (NDK) atléta 147 pont 2. Martina Navrátilová teniszező — 85 1' 3. Grete Waitz (norvég) atléta — 57 4. Evelyn Ashford (amerikai) . atléta — 36 3. Annemarie Mosar-Pröll (osz­trák) síző — 31 B. Tracy Wickham (ausztrál) üsző — 35. AZ EDDIGI GYŐZTESEK: 1947: Ales Jany (francia) úszó 194B: Fanny Blankers-Koen (hol­land) atléta 1948: Emil Zátopek (csehszlovák) atléta 1950: Bob Mathias (USA) atléta 1951: Emii Zátopek 1952: Emil Zátopek y 1953: Fausto Coppi (olasz) kerékpáros 1934: Roger Bannister (angol) atléta 1B55: Iharos Sándor (magyar) atléta 1958: Vlagyimir Kuc (szovjetl atléta 1957: Vlagyimir Kuc 1958: Herb Elliot (ausztrál) atléta 1959: Vaszillj Knznyecov (szovjet) atléta I960: Vilma Rudolf (amerikai) atléta 1981: Valerij Brnmel (szovjet) atléta 19B2: Valerij Brumel 1963: Valerij Brumel 1984: Don Shollander (USA) úszó 1965: Ron Clarke (ausztrál) atléta 19BB: )im Ryun (USA) atléta 1987: jim Ryun. 1988-ig évente csak egy sporto­lót választottak, attól kezdve a- zonban külön térti és pót sporto­lót. FÉRFIAK: 1968: Bob Beamon (USA) atléta 1989: Eddy Merckx (belga) kerékpáros 1970: Pelé (brazil) labdarúgó 1971: Eddy Merckx 1972: Mark Spitz (USA) úszó 1973: lackie Stewart (angol) autóversenyző 1974: Eddy Merckx 1975: Muhammad All (USA) ökölvívó 1978: Alberto Juantorena (kubai) atléta 1977: Niki Lauda (osztrák) autóversenyző 1976: Henry Rono (kenyai) atléta NŐK: 1988: Véra Cáslavská fosehszlo­vákj tornász 1989: Liesel Westermann (NSZK) atléta 1970: Csi Cseng (tajvani) atléta 1971: Shane Gnuld (ausztrál) üsző 1972: Shane Gould 1973: Kornélia Ender (NDK) úszó 1974: Irena Szewinská (lengyel) atléta 1975' Kornélia Ender 1978: Nadia Comaneci (román) tornász 1977: Rosemarie Ackermann (NDK) atléta 1978: Trany Canlkins (USA) úszó Összeállította. PALAGVl Lajos j fa V liJ Afj liiíitJ J ö B D J A1 iC!-' ■ l a A o ■ tt A 1VT StDáh i 1AJN *- ■ /A

Next

/
Thumbnails
Contents