Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-12 / 33. szám

A nyán olimpia 16 napjának minden e- semény$ről a tájékoz­tatás modern eszközeinek köszönve szerte a világon százmilliók értesültek. A Tv körkapcsolásai a nézők szá­mára lehetővé tették, hogy az egymástól távol fekvő versenypályákon a különbö­ző sportágak drámai esemé­nyeit láthassák. Ezért az otthon ülő tv-néző bizonyos mértékben előnyösebb hely­zetben volt a Moszkvában tartőzkodö turistánál, aki naponta egy, legjobb eset­ben két sporteseményre ju­tott el, többre már nem fu­totta az Idejéből. Természe­tesen a tv-néző abban a hátrányban van, hogy csak közvetve, a riporter segít­ségével ismerheti meg a versenyek légkörét, az ott uralkodó hangulatot. Az o- limpla pedig rendkívüli, semmihez sem hasonlítható esemény. Az olvaső bizonyá­ra felteszi a kérdést. Miért van ez Így? A válasz egy­szerű. A világ iegjobb spor­told! minden negyedik év­ben összegyűlnek, hogy nagyszerű, megalkuvás nél­küli küzdelemben mérjék össze erejüket, és eldönt­sék, ki a legügyesebb, leg erősebb vagy a leggyorsabb. Ml lehet megtlsztelőbb az ilyen hatalmas versenyen aratott győzelemnél! A ha­za és a spoyt dicsőségét hirdető diadalnál' nincs szebb. Ezek a boldog pilla­natok örökre megmaradnak a versenyzők, a nézők em­Francta és szovjet építészek tervezték a 27 emeletes Koz- mosz-szállót. Tévé• és rádió- tudósítók ezrei laktak itt az olimpia alatt. (ékezetében, mint semmi­mással össze nem hasonlít­ható élmények. NAGYSZERŰ RENDEZÉS Már az első napokban az volt a véleményem, hogy az olttftpia rendezői kiválóan, diáknyelven mondva csilla­gos egyesre vizsgáztak. Még a párizsi rangos polgári na­piláp, a Le Monde is elis­merte: „Igen, az olimpiát kritikán felül, nagyszerűen rendezték meg, megerősítik ezt a sportolók, a verseny­bírók, az újságírók és a NOB tagjai is,“ A nemzetközi olimpiai bi­zottság új elnöke, Sama­ranch, amikor a mostani versenyek értékéről beszélt, csak egy számot említett, azt a 36 új világrekordot, amely a 16 nap alatt szü­letett. Említhette volna még az olimpia! rekordokat is, a hazai csúcsokról már nem is beszélve. , Mindezek a versenyek Igen magas szín­vonaláréi tanúskodnak. REND, NYUGALOM ES kenyelem Moszkvának ezekben a napokban több mint 300 e- zer külföldi vendége volt. A hazai közönséggel együtt a versenyeknek 5 millió né­zője volt. Ezeket a számo­kat csak azért említem, hogy az olvasóval éreztes­sem azt az állandó moz­gást, amely a rendezvénye­ket jellemezte. Jól vizsgázott a tömegközlekedés, elsősor­ban a földalatti, de a tu­ristákat szállító autóbuszok is. A közlekedést Irányító rendőrók helyzetük magas­latán állottak, rugalmasan irányították a forgalmat, se­hol sem voltak torlódások. Most Is meggyőződhettünk arról, hogy: a rend valóban lelke az Ilyen nagy rendez­vényeknek: A szenzációkat hajszoló nyugati újságírók szomorúan állapították meg, nem írhatnak rendzavará­sokról-, összetűzésekről, kon­fliktusokról-. Igen, München­ben volt terrorakció, Mon­trealban is voltak fenyege­tések, és Moszkvában „csak“ hibátlanul rendezett verse­nyek. Ügy látszik, ezekről tudósítani van, akinek ke­vés. .Montrealban például megtörtént, hogy amikor Valerij Borzov 100 méteren rajthoz állt, megdöbbentő eseményre került sor. Egy néytelén telefonáló szerint mesterlövész ül a lelátón, és futás közben lelövi Bor- ZQvot. Amikor egy futó a rajtra készül, és minden i- degszéla, egész teste egyet­len-megfeszített húr, az efféle provokáció alaposan megzavarhatja. Borzov így is harmadik lett a 100 mé­teres síkfutásban. Ugyanez a futó, amikor nem jelent meg 200 méteren a rajtnál, elterjedt a rémhír: „Borzov eltűnt az olimpiai faluból.“ A kacsát felkapták, a kétes szenzációt bemondta a ka­nadai televízió is. Csak a- zért említem ezt, hogy az Ilyen és ehhez hasonló „nagy szenzációkat“ hiába hajszolták a nyugati újság­írók, egyszerűen nem vol­tak. A versenyzők is teljes biztonságban érezhették ma­gukat. AZ OLIMPIAI MOSZKVA /---------------------------------------\ világjárók Strasser György nem világjáró riporter, az Új Ifjúság főszerkesztője, aki turista­ként járt Moszkvában az olimpia idején. A TURISTA SZEMÉVEL DIAKOK mint vendég­látók Moszkva gyakran színhe­lye nemzetközi események­nek. Sokszor adott már ott­hont kongresszusoknak, fesztiváloknak, világbajnok­ságoknak. Az olimpia mé­reteiben mégsem hasonlít­ható ezekkel össze. Meggyő­ződhettünk, hogy még azok a moszkvaiak ts, akiknek kevés, köze van a sporthoz, személyes ügyüknek teain- tették, hogy a több mint 3Q0 ezer külföldi vendég zavartalanul és jól érezze magát. A szállodának átala­kított diákotthon, amelyben laktunk, szintén példája en­nek a vendégszeretetnek. Egyetemisták voltak itt a portások, a takarítók és liftkezelők is. Ök főztek es­te teát vágy kávét, ha va­lakinek erre gusztusa tá­madt. Mindig készségesen, udvariasan iátták öi fela­dataikat, anélkül, hogy ma­guknak is alkalmuk-lett vol­na ellátogatni a versenyek színhelyére. Kárpótlásul majd most, az olimpiai já­tékok befejezése után kül­dik őket üdülni. AZ ÉTKEZTETÉS EREDETI MEGOLDÁSAI Amikor az első kiadós moszkvai vacsorát elfo­gyasztottam, mosolyogva gondoltam az amerikai ke­reskedelmi miniszter javas­latára, aki azt ajánlotta az amerikai turistáknak, hogy vigyenek magukkal könzer­veket és egyéb élelmiszert, mert Moszkvában kevés lesz belőle. Ezé« a javaslaton a legszomorúbb áz, hogy ma ts vannak amerikaiak, akik elhiszik, hogy kizárólag az ő gabonaszállitásukon mú­lik a Szovjetunió közellátá­sa. Az Igazság pedig az, hogy amit nem adnak el az amerikaiak a Szovjetu­niónak, szívesen szállítanak más cégek. Nagyszerűen szerepelt Moszkvában a finn élelmiszeripar, amely kiváló termékekkel gazdagította a piacot. Egy napig sem volt hiány gyümölcsben és zöld­ségben. Szolidan kifejezve, korlátoltságnak nevezheti az ember a Coca Cola cég dön­tését, hogy ttém szállít ü- dltöitalokat az olimpiára. Ugyanakkor volt elég Pepsi az éttermekben és az utcai kioszkokban Is, és legalább annyi hűtött narancslé, pil- zeni és budéjovlcei sör is. Az étkezés egyik különle­gessége az abszolút higiénia volt. Hogy miért beszélhe­tünk abszolút higiéniáról? Azért, mert minden tányér, minden evőeszköz egyszeri használatra szolgált. Min­den műanyagból készült, és az étel elfogyasztása után azonnal a zúzdába került, így minimumra csökkent a fertőzés veszélye, ás nem volt szükség mósogatósze- mélyzetre sem. Csak sajnál­ni lehet, hogy háztartá­sainkban ezt a luxust még nem engedhetjük meg ma­gunknak. STRASSER GYÖRGY Az olimpiai játékok névtelen résztvevői: a tolmácsok. Ennek a a két csinos, kislánynak a nevét is. tudjuk: Ljudmila és Galina Ivanova. Felelősség Európáért (Ötéves a helsinki záróokmány) Ot esztendeje írták alá a finn fővárosban az európai biztonsági csúcsértekezlet emlékezetes záróokmányát. Akkoriban erre a dokumen­tumra a világsajtó szinte pártállásra való tekintet nélkül a „történelmi“ jelzőt használta. Bocsássuk előre: bármi történt is azóta, és bármi történjék ezután, az változatlanul egyértelmű, hogy e jelző használata in­dokoltnak bizonyult. A Szovjetunió — ős a tör­ténelmi fejlődés nyomán az első szocialista nagyhatalom mellé felzárkózott tábor — a nagy lenini látomás, a békés egymás mellet élés koncepciója • alapján sok esztendőn át küzdött szívó­san azért, hogy a végve­széllyel fenyegető hideghá­borús irányzat megtorpan­jon. Ahhoz, hogy ez valóban így legyen, Nyugaton is tör­ténnie kellett egy és más­nak. A szocialista tábor mellett megszületett az el nóm kötelezett országok bő­vülő és az ENSZ-ben is mind nagyobb hangot kapó csoportja,, de magukban a nyugati országokban is ter­jedt a felismerés, hogy az együttélés, sőt az együttmű­ködés a háború egyetlen al­ternatívája. Ogy tűnt, Helsinki olyan alap, amelyre gyorsan to­vább lehet építeni az együtt­élés rokonszenves lendület­tel kibontakozó világát. Csakhogy ... Valóban, mi is volt a „csakhogy“? Velünk szemben álló tör­ténészek sem vitatják, hogy a nagy remények elhalvá­nyulása 1976-ban, az ame­rikai választások eredmé­nyével kezdődött. Ml tör­tént akkor az USA-ban? A látszat az volt, hogy a viet­nami vereség és Watergate morális sokkja nyomán „valahol délen“, Georgiá­ban találtak egy „tiszta em­bert“, aki bibliával a hóna alatt valamiféle új Szent Györgyként kész megküzde­ni a totális erkölcstelenség sárkányaival. És ml volt az igazság? Olyan külpolitika kezdő­dött szinte azonnal, amely­nek forgatókönyvét vitatha­tatlanul jó előre megírták már. Az ismeretlenségből e- lötűnt plainsi mogyoróter­mesztő szinte elnöksége el­ső napján elkezdte hírhedt „emberi jogok“ kampányát, aminek vajmi kevés köze volt az emberi jogokhoz, de annál több a szovjetellenes- séghez. A Fehér Ház új gar­nitúrája odáig ment el, hogy belpolitikai feltétele­ket szabott a Szovjetunió­nak a külpolitikai továbblé­pés áraként. , A Szovjetuniót azonban ; még soha nem lehetett sem­mire rákényszeríteni, és természetesen így volt ez most is. A szovjet diploma­ták a legkülönbözőbb fóru­mokon tették fel a megvá­laszolhatatlan kérdést: va­jon mit szólnának az ame­rikaiak, ha szovjet részről kötnének amerikai belpoli­tikai feltételekhez bármifé­le nemzetközi tárgyalást. Ennek a magától értető­dő gondolatnak egyre na­gyobb tábora lett az Egye­sült Államokban Is. Úgy tűnt, a Fehér Házban be­látták, hogy ez így nem me­het tovább. Ezen az alapon megszülethetett a sokat ígé­rő bécsi csúcstalálkozó, a- melyen Leonyid Brezsnyev és jimmy Carter aláírta a továbblépés kulcsokmányát: a SALT—2 szerződést. A vi­lág fellélegzett. Sajnos, a megkönnyebbülés korainak bizonyult. Az elnök mögött álló erők folytatták aknamunkájukat. Megrendezték a „Kubában tartózkodó szovjet egysé­gek“ álválságát. A SALT—2 ratifikálásának elszabotélá- sával párhuzamosan egymást követték az olyan egyértel­műen zsarolásra szolgáló új fegyverfajták és fegyver- rendszerek, mint a cirkáló- rakéta, a mozgó MX-raké- tasiló szisztéma stb. Nem­csak a szocialista diplomá­cia, hanem maga az ameri­kai közvélemény is a „meg­bízhatatlan“ jelzővel Illette azt az amerikai vezetést, a- mely aláírta, majd süllyesz­tőbe tette a SALT—2 ügyét. A Szovjetunió megpróbál­ta visszafordítani a tenden­ciát: bejelentette az NDK- ból húszezer katona és e- zer páncélos kivonásának egyoldalú gesztusát. A NATO erre hírhedt decem­beri ülésén fantasztikus vá­laszt adott. Megszületett az eurorakétadöntés: az a ha­tározat, amely szerint Nyu- gat-Európába 572 Pershing típusú középtávú amerikai rakétát telepítenek. Ez nem kevesebbet jelentett — és jelent —, mint az egész je­lenlegi világhelyzet alapjá­nak, a katonai egyensúlynak a felborítási szándékát. Nem lehet eléggé hang­súlyozni, hogy az azóta Washingtonban oknak kiki­áltott, de valójában csak ü- rügyül szolgáló afganisztá­ni fejlemények, mindezek után következtek. Bruce No­lan, a Time magazin moszk­vai irodájának vezetője ek­kor írta lapjában: „Washing­ton egymást kővető lépései nyomán a Szovjetuniónak immár nem volt oka arra, hogy ne tegyen meg né­hány olyan, véleménye sze­rint biztonságával kapcso­latos lépést, amelyet a wa­shingtoni vonalvezetés nél­kül nem tett volna meg.“ Fél évtizeddel Helsinki ti­tán a világhelyzet komoly, de a szocialista diplomácia továbbra is gőzerővel dol­gozik az enyhülésért. A Var­sói Szerződés országai a tes­tület negyedszázados jubi­leumán új javaslatokkal tet­tek hitet békés szándékaik mellett. Ugyancsak Varsó­ban Leonyid Brezsnyev ta­lálkozott a francia államfő­vel, Moszkvában pedig fo­gadta a nyugatnémet kan­cellárt. Az ezt követő Gis- card—Schmidt találkozó jellege, valamint az eurora- kétákkal kapcsolatos belga- -holland vonakodás leg­alábbis megcsillantja azt a reményt, hogy Nyugat-Euró- pában a washingtoni ka­landpolitikának bizonyos el­lensúlya születhet. Ez talán a Helsinkiben elhatározott madridi konferencia „előes­téjén“ a nemzetközi helyzet egyik biztató vonása. Leonyid Brezsnyev nem is olyan régen azt mondta: mindent meg kell tenni a- zért, hogy az enyhülési fo­lyamatot visszafordíthatat­lanná tegyük. A feladat meg­valósulása a korábbinál ne­hezebb, de parancsolóbb szükségesség. Erre tanít bennünket a Helsinki óta el­telt fél évtized tapasztalata. Sőt, az egész történelemi -szg­A helsinki csúcsértekezleten az országok vezetői számára alkalom nyílott hasznos- eszmecserére is. Képünkön Leonyid Brezsnyev Ford akkori amerikai elnökkel be­szélget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents