Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-12 / 33. szám
6 .................................................................................... . Az egész világ elragadtatással beszél a minap véget ért XXII. Nyári Olimpiai Játékokról. Kudarcot vallott az olimpiaellenes kampány, amelyet minden Józan megjon- tolást mellőzve Carter elnök indított el, és amelyhez sajnálatos módon csatlakozott néhány szövetségese ts. A szemtanúk, a résztvevők, a világsajtó nem győzik di- ■ csőm’ e játékok rendezőit, mert a moszkvai olimpia valóban a sport káprázatos ünnepe volt. De ki minősítheti szakszerűbben az olimpia lefolyását, mint az az ember, aki már az első újkori olimpián is ott volt? A moszkvai olimpia vendégei között volt ugyanis egy amerikai turista, Nick Paul úr, akt 1896-ban ott volt Athénban az újkori olimpiai játékok születésénél. Teljesen valószínűtlen, hogy rajta kívül elmondhatta ezt magáról más is a moszkvai játékok résztvevői közül. Nick Paul 1892-ben született, és még koránál ts érdekesebb, hogy eddig — kettő kivételével — minden újkort olimpián jelen volt. A kihagyott olimpiák között van a berlini, ahova politikai meggyőződése miatt nem ment el, és a melbourne-i, ahova anyagi okokból nem juthatott el. Igaz, az első olimpia idején még csak négyéves volt, a maratoni futásban rajthoz állt édesapja vitte el a görög fővárosba, de később már meglehetősen tudatosan szemlélte a világot, és jórészt a maga erejéből sikerült szinte mindenhová eljutnia. Ezért igencsak mérvadó, hogyan vélekedik a moszkvai olimpiáról. — Még sohasem volt részem, s azt hiszem, nem ts lesz, olyan pompás megnyitó- és záróünnepségben, mint amilyen a moszkvai volt — ilyen egyszerű szavakkal je jezte ki fenntartás nélküli elismerését. Azt ts elmondta hogy sok versenyt megnézett, és igen magasnak tartotta a színvonalat. Elismeréssel szólt a szovjet emberek se gítőkészségéről és kedvességéről. Az újságírókkal való találkozáskor beszámolt arról ts. hogy a megnyitóünnepségen honfitársaival kibontották a lelátón az amerikai zászlót, amelynek hivatalos használatát a Carter-kormányzat megtiltotta. — A zászló kibontásával az egész világ tudomására akartuk hozni, hogy távolról sem minden amerikai állampolgár támogatja Carter-elnök politikai játékát, amelyet az olimpiai mozgalommal űz. Nyilvánosságra akartuk hozni továbbá, hogy mi, amerikaiak ts eljöttünk Moszkvába, és tiszta szívünkből köszöntjük az 1980. évi olimpiát. 'Moszkvában egyébként nagy megértéssel fogadtak bennünket, és nagyon jó gondoskodásban van részünk. Csodálatos baráti légkör uralkodik itt mindenfelé. Hangsúlyozta, hogy a zászlóbontás nem politikai demonstráció akart lenni, mert a sport a nemzetek egymáshoz való közeledésének, a köztük levő kölcsönös megértésnek az eszköze. Ezért nem érthet egyet semmi szín alatt az olimpiai játékok bojkottjával. — Nekem a sport hitvallás, szerelmen. A sportot önmagáért szeretem — mondta többek között. Bölcs ember — bölcs megállapítása. (os) Äf THJffüW ,« F TWifcTft WC* K 17 OLIMPIAI MORZSÁK Először is egy gyorsmérleg a XXII. Nyári Olimpiai Játékokról. Az olimpia — többek között — nagy közönség- sikerrel zárult. Az egyes versenyeket közel ötmillió néző tekintette meg. Ebből csupán a luzsnyiki V. I. Lenin stadionban egymillió 236 ezer jegyet adtak el. Nyolcvanegy országból összesen 8304 versenyző, edző és szakvezető érkezett. A 203 aranyéremért folyó küzdelmekben 97 esetben javítottak világ- és 241 esetben olimpiai csúcsot. Moszkvában tehát 36 számban átírták a világ- és 74 számban az olimpiai-csúcslistát. Az olimpiai játékok történetében ilyen csúcsesö még nem volt. A legszebb szovjet lányokat válogatták ki arra, hogy a díjkiosztó ünnepségeken az érmeket vigyék. A bájos lányok többsége egyetemi hallgató volt, de volt köztük eladónő a GUM-ból, óragyári munkásnö, ápolónövér és laboránsnő is. Közülük huszonnégyen moszkvaiak voltak. A díjkiosztó ünnepségeken ők orosz népviseletbe öltöztek. Négy- -négy kislány érkezett tizennégy szövetségi köztársaságból, saját nemzetiségüket képviselve. Szabály volt, hogy például a Belorusziából kiválasztott szépség csak belorusz népviseletet hordhatott a díjkiosztó rendezvényeken. Az egyes köztársaságokban előzetesen szépségversenyeket rendeztek, hogy kiválogassák a szépek szépeit. .4 zsűriben koreográfusok, művészek, fotó- és divatmo- dellek, illetve a szervező bizottság képviselői ültek. Két alapfeltétel volt: a jelöltek nem lehettek idősebbek húszévesnél, és alacsonyabbak 170 centiméternél. Szempont volt az is, hogy a lányok lehetőleg a legjobban képviseljék nemzetiségük típusát. Májustól kezdve a már összeállított csapat mozgásgyakorlással volt elfoglalva. Számtalanszor elpróbálták a díjkiosztó ünnepség ceremóniáját. Ment is minden, mint a karikacsapás. Az olimpiák történetében először fordult elő, hogy világűrben nézői is voltak a sporteseményeknek. Időről időre — amennyire az elfoglaltságuk engedte — a Szaljut űrállomás állandó személyzete, Valerij Rjumin és Leonyid Popov, illetve a szovjet-vietnami közös űrrepülés résztvevői, Viktor Gorbatko és Pham Tuan is nézték az olimpiai játékok televíziós közvetítéseit. — Csodálatos volt az olimpiai — jelentette ki Pham Tuan. — Szerencsénk volt. A start előtt még láthattuk az olimpiai megnyitó televíziós közvetítését. De lehetőségünk volt megnézni az ötkarikás játékok legizgalmasabb versenyeit is. Miután visszatértünk a földre, újra szemtanúként követtük a küzdelmeket. Viktor Gorbatko elmondta, hogy nagy lelkesedéssel fogadták Szergej Szuhorucsenkov szovjet kerékpáros győzelmét. Tetszettek nekik az Indiai gyeplabdázök, az etióp hosszútávjutók, a lengyel és az NDK-beli atléták, az ausztrál úszók és a francia vívók. Végül megkérték a sajtó képviselőit, hogy adják át űrbéli üdvözletüket az olimpia összes résztvevőjének. MOSZKVÁRÓL ELRAGADTATÁSSAL olyan szerencsésen közrejátszott a sors, hogy ennek folytán tizenhat év után Csehszlovákiának ismét van súlyemelésben olimpiai bajnoka. Bátyja, Milos abban az i- dőben súlyemeléssel foglalkozott, 1975-ben ifjúsági országos bajnokságot is nyert a 110 kilóig terjedő súlycsoportban. Egy ízben elvitte magával az öccsét a súlyemelöterembe, és az minden előkészület nélkül nyolcvan kilót emelt fel. A keménykötésű legény megtetszett Karel Duda edzőnek, rábeszélte, hogy járjon az edzésekre. Ezek u- tán Ota a szakma tanulásával egytdőben a súlyemelést Is „hivatásául“ választotta. rándozott, hogy egyszer majd Európa-, világ- és o- limpiai bajnok lesz ebben a sportágban. Persze ebben a korban sok fiatal ábrándozik ilyesmiről. Másokkal ellentétben azonban ő tett :s valamit azért, hogy az álmai valóra váljanak. Szorgalmasan dolgozott, és tizennyolcadik születésnapján először döntötte meg a 82,5 kilósok súlycsoportjában a csehszlovák ifjúsági csúcsot. Ez még inkább kedvet a- dott neki a munkához. Heti hatszori edzésbe kezdett. Szorgalma ma is változatlan. Havi edzésadagja 300— 350 tonna. Közben megnősült. Felesége tanítónő: tornát és számtant tanít. Rendkívül megértő a férje sportbeli Lehet öt kilóval több ? • Sokáig kellett várni az első csehszlovák olimpiai a- ranyéremre. Végül ott született, ahol legkevésbé vártuk: a súlyemelőcsarnokban, Óta Zaremba jóvoltából a 100 kilóig terjedő súlycsoportban. Az olimpiák történetében ez a harmadik csehszlovák súlyemelő a- ranyérem. íme a bajnok: Óta Zaremba 1957. április 22-én született Louky falucskában (ma Karviná része), a Bánik Havífov sportegyesül et tagja, nős, foglalkozása bá- nyagéplakatos, a Május 9. bánya alkalmazottja. Magassága 181 centiméter, súlya az olimpiai aranyért végzett gyakorlata után 99,15 kiló volt. Eddigi legnagyobb sikere: negyedik a tavalyi világbajnokságon. Gyermekkorától erős fiú volt, akinek Ízlett az étel, úgy, hogy egy Időben a szülei kénytelenek voltak szerényebb kosztra fogni. A kis faluban sportolni nem sok alkalma volt. Leggyakrabban a futballt kergették, vagy birkóztak egymással. A kis Óta kitűnt az erejével. Töbnylre négy évvel 1- dősebb bátyjával együtt fejlesztette majdhogynem tudatosan az erejét. így Is először a jégkoronggal jegyezte el magát. Erre úgy került sor, hogy a kis faluban egy jó képességű serdülőcsapat verődött össze. Bár nem a legjobb körülmények között, mindössze a község határában található kis halastó jegén játszottak, mégis megnyerték az alapfokú Iskolák járási bajnokságát. Felfigyeltek rá, és két másik társával együtt meghívták a karvinái serdülő- csapatba. Lassan szakmát is kellett választania, és ekkor Most vette csak igazán hasznát annak, hogy gyermekkorában sohasem húzódozott a munkától. Segített a szüleinek a mezőn, a családi ház építésénél. Erejét, kitartását a felnőttek is gyakran megcsodálták. Az új ház pincehelyiségében természetesen a súlyozóknak Is jutott hely. Édesapja szívesen látta, hogy a gyerek súlyemeléssel foglalkozik. Gyermekkorában vajmi keveset tudott a súlyemelésről. A tokiói olimpia Idején hallott először Hans Zdra- 211a sikeréről. Kezdett érdeklődni a sportág iránt. Különösen a világcsúcstartó Vaszlllj Alekszejev kötötte le a figyelmét, aki az ösz- szetettben, az akkori háromtusában a 600 kilót ostromolta. Egyre többet olvasott a súlyemelésről, és arról ábelfoglaltságával szemben, egy kicsit neki Is része van abban, hogy Zaremba feliratkozott az olimpiai baj- ' nokok listájára az újonnan létrehozott, 100 kilóig terjedő súlycsoportban. Szakításban 180, lökésben 215 kilogrammot teljesített. Az ösz- szetettben elért 395 kilós teljesítménye tehát új olimpiai csúcs. Legnagyobb ve- télytársát, a szovjet Nytki- tyint négy és fél kilóval e- lőzte meg, sőt a bronzérmes kubai Blancot tíz kilóval. Saját eddigi teljesítményénél 15 kilóval emelt föl többet. Mintha csak azt kérdezte volna Nyikítyintől, hogy lehet őt kilóval több. És első nyilatkozataiból ítélve ezt a kérdést még nagyon sokszor fel akarja magának is tenni. M. I. AKI NEM FÉLT SENKITŐL. — Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez a gyerek nem félt soha senkitől — nyilatkozta az ifjabb Növényi Norbert moszkvai olimpiai győzelme u- tán az idősebb Növényi Norbert, a bajnok édesapja, aki egyben fiának első edzője is volt. Ez a mondat akár recept Is lehet azok számára, akik hasonló eredményeket akarnak elérni. Persze vállalniuk kell a célhoz vezető gyötrelmeket Is éppúgy, mint ahogy azt Növényi Is vállalta. Ugyanis az olimpiai dobogó legfelső fokáig — ez egyébként minden más világ- versenyre is érvényes — csak a legritkább esetben vezet „kikövezett“ út. Pontosabban: soha! A 90 kilós súlycsoport újdonsült olimpiai bajnokával első ízben a prie- vidzai Európa-bajnokságon találkoztam — a nézőtéren. Árgus szemmel figyelte, ml folyik a szőnyegen, különösen ha az ő súlycsoportjában birkózott valaki. Ö volt az egyetlen, aki nem lépett szőnyegre a 90 kilóban azok közül, akik valamit is számítanak ebben a sportágban. Ha figyelembe vesszük, hogy a kötöttfogásban az európai mezőny szinte egyenértékű a világbajnoki mezőnnyel, akkor egyértelmű volt az Is, hogy Prie- vidzában e súlycsoportban tulajdonképpen az olimpiai bajnokság főpróbáját tartották; igaz, az egyik főszereplő nélkül. Azonban nem járt az EB-n hiába. Látta például a román Dicu és a finn Manni találkozóját. Mellettem San Diego világbajnoka, Kocsis Ferenc ült, akivel éppen interjút készítettem. E mérkőzés időtartamára telepedett mellénk Növényi Is. Nem vette le szemét a szőnyegről, mozdulatai szinte kopírozták a szőnyegen történteket. Csak úgy félhangosan, Inkább csak magának mondta, nem Is a legválasztékosabban: „Ez a Dícu meg van hülyülve, hogyan dobálja ezt a marha erős finnt...?!“ Nézelődése nem volt hiábavaló, bár akkor még aligha tudhatta, hogy az olimpiai döntőben majd éppen Dicu- val kell megmérkőznie... Növényi pályafutása úgy kezdődött, hogy nem készült sportolónak, sőt édesapja — aki korának neves birkózója volt —, nem szánta fiának saját sportágát. Az ifjabb Növényi birkózó-pályafutásának elindítója az lett, hogy vásott rossz kölyök volt. Amikor aztán csínytevéseit már nem nagyon lehetett elviselni, az apa úgy döntött, hogy elviszi a birkózók közé. Így legalább szem előtt lesz... „Norbi“ meg kedvére játszadozhatott, meg birkózhatott is a többiekkel. A számára veszélyes baráti körből Ilyenformán kiesett, a szőnyegen azonban nem sok jelét mutatta annak, hogy benne egy leendő olimpiai bajnok rejlik. Az edző-édesapa nyilatkozta erről: .....mozgásából ítélve nem láttam benne sok fantáziát, nem is figyeltem rá különösebben ...“ Mindaddig, amíg 17 éves korában nem lett Ifi bajnok. Ez már egy túl szigorú szülő lelkében sem múlhatott el nyomtalanul, aki e győzelem után leült fiával beszélgetni, és ekkor kiderült, hogy érhetik még további meglepetések Is. Az ifjabb Norbert ugyanis minden köntörfalazás nélkül kijelentette, hogy világbajnok akar len- nil Nem szeretne, hanem akar... A gyerek önbizalma fölöttébb meglepte az apát, aki eredeti ötlettel állt elő: fia villamosbérletének hátuljára ráíratta: „Világbajnok akarok lennil“ Azért, hogy naponta többször is maga előtt lássa saját kezűen leírt, maga választotta célját. Világbajnok akart lenni, de előbb lett olimpiai bajnok, ezt azonban a- ligha bánja. Igaz, tavaly a San Die- go-i világbajnokságon csaknem sikerült is az aranyérem, amelyet végül Is a svédek birkózó fenoménja, Frank Andersson kapott. Az a Frank Ander- sson, aki a tavalyi bukaresti EB-n alaposan „elpáholta“ Növényit, de az őszi világbajnokságon csak hajszálon múlott a svéd győzelme. A mérkőzés elején szerzett tetemes Andersson- -előnyből már csak egy pont maradt, sőt Növényi átfogta a „nagy Frankié" derekát, de ekkor megszólalt a duda ... A svéd himnusz közben, az ár- bórcra kúszó lobogókat látva Andersson megveregette Növényi vállát: „Jól van, fiú, de látod, milyen dobogó van középen .. .71“ — mondta a szőke svéd, mire Növényi: „Moszkvában majd alulról veregetsz, Frankié!“ Nos, Andersson dobogóra sem került, Növényi viszont új tuskírály „születését“ sejtetően birkózott. Az első fordulóban a finn Manni ellen 2 perc 22 másodperc után ütötték le a tust, szírlal ellenfele ennél 16 másodperccel volt hosszabb ideig ellene a szőnyegen. A további két fordulóban is tussal verte görög. Illetve kubai ellenfelét. Ezután az ötödik fordulóban pedig az a borzasztóan erős, fiús képű, nagy, csodálkozó szemű Igor Kanvi.ein az ellenfél, aki Prie- vldzáhan And-rsson ellenében a „trónfosztást“ elkövette. Az a mérkőzés nem Növényire jellemző mődon, fergeteges rohamával indult. Az első összeakaszkodásuk utáni sodort csi- pődobása Kanylgint is meglepte egy pillanatra. Ez az akció Növényinek három pontot hozott, de Kanyiglnnek is kettőt, mert a tushelyzetből átbillentette Növényit, aki ugyancsak veszélyes helyzetbe került. Ennek ellenére az első menet vége 5:2 — Növényi javára. A második pedig már 7:3. Kanyigin innen jön fel 7:6-ra, de a mérkőzés végén sejteni lehet, hogy ez volt az igazi döntő. Igaz, a másik ágon Dícu kiveri Anderssont, így a román fiú kerül a hármas döntőbe Növényi és Kanyigin mellé. Növényi számára az olimpiai bajnoki cím sorsa, a Dícu elleni mérkőzésen dől el. Petre Dicu nem akárki. Tudja ezt Növényi is. Tavaly az EB-n négy fogát verte ki Növényinek, az idei fel- szabadulási emlékversenyen egyet. A döntőben azonban mégis Dicu a „fogatlan oroszlán“. Az első menetben intik is, 3:0 Növényinek. A második menetben egy-egy Intést „osztanak kt“ a bírók, a harmadikban nem történik semmi. Azaz, hogy a végén annál több. A győztes Növényi hátraszaltózik, fejreáll, megcsókolja Di- cut, az edzőjét, a mérközésvezetőt, akinek mellesleg még egy kézcsók is kijár, majd méterekről ugrik egy volt tuskirály nyakába ... Hegedűs Csaba talán most még jobban örül, mint tanítványa, sőt még talán annál is jobban, mint amikor nyolc évvel ezelőtt ő nyert olimpiát. Aki csak a szőnyegről ismeri Növényit, annak talán nehéz elhinnie, hogy az, aki a 90 kiló világklasszisait úgy vágta a szőnyeghez, mint valami két balkezes kezdőket, az tulajdonképpen galamblelkü, sőt — stílszerűen — „kanárilelkű“ kisfiú, ha nincs éppen szőnyegen. Hobbija u- gyanis a kanáritenyésztés. Ezt azonban már nagyon sokan tudják azóta az új bajnokról, mint ahogy azt szintén nagyon sokan sejteni vélik, hogy Moszkvában talán egy nagy birkózó- -pályafutás első világra szóló eredményének lehettünk tanúi. Végül még egy dolgot, úgy érzem, helyére kell tenni. A tavalyi birkózó- VB után ugyanis egy cikket láttam valamelyik újságban. A címe ez volt: A nagy hármas. Az írás Ráczról, Tóthról, Kocsisról, a kötöttfogás három magyar világbajnokáról szólt. A mellékelt képen viszont négyén voltak: a nevezettek és Növényi. így a cím kissé sántított, hiszen a képen tulajdonképpen egy „nagy négyes“ volt látható. A 90 kilés súlycsoport fentebb már ecsetelt V'B döntőjét tekintve ez már akkor is igy volt! MÉSZÁROS JÁNOS
