Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
A TERMELŐERŐK ÉS A TERMELÉSI VISZONYOK ÖSSZHANGJA A SZOCIALIZMUSBAN A termelőerők a természet meghódításénak emberi és tárgyi (dologi) feltételeit képezik. Ide soroljuk elsősorban az embert mint munkaerőt tudásával és képzettségi szintjével, valamint a termelőeszközöket (gépeket, anyagokat). A munkaerő elért képzettségi szintje, valamint a termelőeszközök elért műszaki szintje képezi a termelőerők fejlettségi szintjét, amely a társadalmi ismeretek bővülésével és a műszaki haladással állandóan fejlődik. Termelési viszonyok alatt a társadalmi termelés keretében az emberek között létrejövő viszonyokat értjük. Ide tartoznak a társadalmi munkamegosztásból fakadó együttműködési (kooperációs), vezetési, csere — stb. viszonyok. A termelési viszonyok alkotják a társadalom gazdasági struktúráját, gazdasági alapját. A termelési viszonyok alapját az adott társadalom tulajdonviszonyai képezik és ezáltal meghatározzák a termelési viszonyok jellegét. A társadalmi termelés e két oldala (a termelőerők és termelési viszonyok) dialektikus összefüggésben van egymással. A termelőerők állandó fejlődése a társadalmi haladás legfőbb eszköze és indítéka. Ez a fejlődés megköveteli, hogy a termelési viszonyok elért fejlődési szintje mindenkoron összhangban legyen a termelőerők elért fejlettségi szintjével. Ha ez nem így van, akkor ez társadalmi feszültségeket okoz. Mint mondottuk, a termelőerők fejlődése minden korban a társadalmi fejlődés alapvető tartalma. A termelési viszonyokat aszerint értékeljük, milyen mértékben biztosítanak megfelelő formát e tartalom érvényesítésének. A szocializmust megelőzően a társadalmi változások — minthogy a magántulajdon keretén belül maradtak — csak a termelőerők és termelési viszonyok ellentmondásának mozgásformáit változtatták meg. A szocialista forradalom viszont az ellentmondás jellegét alakítja át. A munkásosztály hatalmának megteremtése oly társadalmi-történelmi korszakot nyit meg, a- melyben a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentmondások a fejlődés során fokozatosan feloldódhatnak. A szocializmusban megvalósul a termelőerők és a termelési viszonyok összhangja. A termelés társadalmi jellegének mégtelelően az elsajátítás is társadalmi jelleget ölt. Az alapvető társadalmi-gazdasági egyenlőség viszonyai, a valóságos társadalmi egyenlőség és annak tudatos érvényesítése teljesen új hajtóerőt jelent és lehetővé, egyben szükségessé teszi a termelés tervszerű fejlődését. A szocializmusbeli tulajdonformák és elosztási viszonyok ugyanakkor megfelelnek a még szükségszerűen fennmaradó egyenlötíeasegeknek. Az elkülönült érdekek mozgásformát mikroőkonómlaí szinten segítik elő és ösztönzik a termelőerők fejlődését. Mindezek alapján a szocialista országokban a termelés hosszú távon gyors ütemben bővül, emelkedik a munka termelékenysége és ennek nyomán a lakosság életszínvonala. A szocializmusban sem valósulhat meg természetesen az abszolút összhang a termelési mód két oldala között. A termelőerők fejlődése — rövldebb és hosszabb távon egyaránt — megköveteli a termelési viszonyok változásait. Történelmi perspektívában a szocializmus viszonyait szükségszerűen a fejlett kommunista társadalom viszonyai váltják fel. E változás jellege azonban különbözik a szocializmus korszakát megelőző változásoktól. A kommunizmus viszonyai nem társadalmi forradalom, hanem a termelési viszonyok fokozatos átalakulása nyomán jönnek létre, hiszen a szocializmus és a kommunizmus ugyanazon termelési mód fejlődési szakaszai. A termelési viszonyok és azok mozgásformái napjainkban Is fokozatos változásokon mennek keresztül a szocialista országokban. Ez év januárjában hagyta jóvá a CSKP Központi Bizottsága a népgazdaság tervszerű Irányítást rendszerét tökéletesítő Intézkedéseket, amelyek a termelést viszonyok és a termelőerők fejlődésé; niztosítják. A gazdasági növekedés Intenzív útjának kibontakozása szükségessé teszi a termelés -hatékonyságának növelésére jobban ösztönző, új formák kialakítását. Változnak és tökéletesednek a munka szerinti elosztás eszközei és formál Is. A vállalatok érdekeltségi rendszerének fejlődésével kedvezőbb mozgásformát nyernek a szocializmusbeli érdekellentmondások. Ezek a változások, visszahatva a termelőerőkre, meggyorsítják azok fejlődését. A szocializmus termelési viszonyainak fejlődése elősegíti a tudományos-technikai forradalom teljes kibontakozását, lehetővé teszi, hogy a tudomány és a technika eredményei társadalmi korlátok és hátrányok nélkül szolgálják a termelés növekedését, az emberek életkörülményeinek állandó javulását. HARNA ISTVÁN mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa H armincöt éve ezekben a napokban Európa már két hónapja békében élt, a második világháború azonban még nem ért véget. A Távol-Keleten még dörögtek a fegyverek, a szövetséges hatalmak az utolsó erőfeszítéseket tették, hogy Japánt térdre kényszerítsék. Ez szolgált végül ürügyül arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok bevesse az emberiség addigi történetének legszörnyűbb fegyverét, az atombombát. 1945. augusztus 6-án reggel nyolc óra tizenöt perckor Hirosima japán város fölött szabadult el az apokalipszis, amely azóta is rettegésben tartja az emberiséget. Sőt, három nappal később Naga- szakl is Hirosima sorsára jutott. A történelem azóta már igazolta, hogy teljesen felesleges és értelmetlen volt az atombomba fel- használása, ha ugyan egy ilyen borzalmas fegyver alkalmazása lehet egyáltalán értelmes. A japán császári hadsereg az utolsókat rúgta, és az atombomba már a legyőzött militarista Japán két nagyvárosának védtelen és' ártatlan lakosságára esett. Az Egyesült Államok merőben más célt követett az atombomba bevetésével, mint Japán megadására kényszerítését. Blackett angol tüdős már nem sokkal később megállapította: „Arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az atombomba le- dobása nem annyira a második világháború utolsó katonai akciója, mint inkább az Oroszország elleni diplomáciai hidegháború első nagy hadművelete volt.“ Annál szomorúbb, hogy ilyen alantas érdektől vezérelve úgyszólván a szempillantás alatt két várost töröltek el a föld színéről, százezreket gyilkoltak meg vagy tettek nyomorékká. Hirosima mintegy 12 kllométe rés körzetben teljesen elpusztult, 80 ezer ember halt meg azonnal, és körülbelül 80 ezer volt a megégettek száma Is, őket aztán a sugárfertőzés okozta betegség ölte meg. A város 90 ezer épületéből 65 ezer pusztult el. A másik elpusztított városról, Nagaszakiröl általában kevesebb szó esik. Pedig a Nagaszakira ledobott atombomba is azonnal megölt 40 ezer embert és további 70 ezer ember lassú kín halálát okozta. Bizonyos források szerint ma is legalább háromszázezer ember él, aki túlélte az atomtámadást, s közülük legalább 80 ezer szenved gyógyíthatatlan betegségben. Hirosimában, a robbanás középpontjához közel csak a Kereskedelmi Kamara székházának kiégett félgömb kupolája maradt „lábon“. Hamar a meggyilkolt város szimbólumává lett. Az épület falára még akkor, augusztusban korommal felírta valaki — valószínűleg egy amerikai katona — ezt a mondatot: „No more Hiroshimas!“ „Soha többé Hirosimát! — az emberiség leikiísmeretéhez szóltak a kormos betűk, amelyek Wil- Ired Burchett, a tiatal ausztrál riporter jóvoltából még ugyanazon év szeptemberében az egész világot bejárták. Burchett volt az első külföldi újságíró, aki az atombomba pusztította Hirosimát felkereste, és megrázó riportját a londoni Daily Expressben tette közzé. A borzalmas fegyver ellen azonban már sokkal korábban Is szót 35 ÉVE SZABADULT EL AZ EMBERISÉG APOKALIPSZISA NO MORE HIROSHIMAAS emeltek. Az amerikai atombomba születésének történetéhez tartozik, hogy a fasizmus elöl a tengerentúlra menekült két magyar származású tudós, Wigner Jenő és Szilárd Leó 1939 augusztusában felkereste a szintén Hitler elől A- merikába menekült Nohel-díjas Albert Einsteint és megkérte: írjon Roosevelt elnöknek levelet, hívja fel ebben a figyelmét az a- tomenergia felhasználásának lehetőségére — különös tekintettel arra, hogy a nácik is foglalkoznak az uránhasadással kapcsolatos kísérletekkel, és ha egy, az új e- nergiaforrást hasznosító bomba a fasiszták kezébe kerül, az az emberiség tragédiáját okozhatja, Roosevelt elnök haladéktalanul utasítást adott a Manhattan fedőnevű program, vagyis az atombomba előállításának megkezdéséhez, azonban a tudósokat vajmi keveset terhén a felelősség azért, hogy az atombombát be is vetették. A felelősség kizárólag a politikusok, pontosabban az amerikai uralkodó körök lelkiismeretét terheli. 1945. június elején, néhány héttel azelőtt, hogy az első kísérleti robbantást végrehajtották, kilenc atomtudós, mindannyian a bombakészítés részesei, köztük Jacob Robert Oppenheimer, Szilárd Leó, Enrico Fermi, Arthur Compton és a többiek társuk, James Franck ösztönzésére, beadvánnyal fordult az amerikai hadügyminisztériumhoz, figyelmeztetve, milyen borzalmas fegyver az atombomba. „Az emberiséget csak egy, az egész világot átfogó politikai szervezet óvhatja meg attól, hogy e- gyik pillanatról a másikra elpusztítsa önmagát“ — írták a tudósok, és azt követelték, hogy az újonnan kifejlesztett atomfegyvert csak az Egyesült Nemzetek egy küldöttségének mutassák be elrettentő figyelmeztetésként, így kényszerítve a már legyőzött Japánt a harci cselekmények beszüntetésére. Sajnos nem fogadták meg a tudósok szavát. Truman, a közben elhunyt Roosevelt elnök utóda a potsdami értekezleten ezzel akarta zsarolni szövetségesét, a Szovjetuniót. A Potsdamba küldött rejtjeles távirat története már több, mint ismeretes, ennek ellenére Truman elnök utasítást adott az atombomba bevetésére. 1945. augusztus 6-án hajnali 2 óra < 22 perckor a Marianna-szige- teken levő Tinian nevű amerikai légitámaszpontról felszállt az Eno- la Gay nevű gép, hogy borzalmas terhét Hirosima fölé vigye. Nyolc óra 15 perckor Ferebee őrnagy,a bombázótiszt kioldotta a város fölött az öt méter hosszú, négy tonna súlyú bombát, és 43 másodperccel később rádiőjelzéssel felrobbantották. Paul Warfield Tibbets alezredes, a repülőgép parancsnoka a következőket jegyezte fel erről: „Amikor a légnyomás hullámai elérték a gépet, a gép megcsúszott, zörgött, akár egy bádoglemez... A géppuskás látta a felénk közeledő első hullámpt, szemmel látható csillogás volt a levegőben, de amíg el nem kapott bennünket, természetesen fogalmunk sem volt róla, mi lehet... A város az alatt a szörnyű felhő alatt rejtőzött, amelyet most már fényképről mindenki ismer. Óriási, hihetetlenül nagy, ijesztő gomba emelkedett felfelé. Valamennyien hallgattunk. Azután mindenki összevissza beszélt. Emlékszem, Lewis egyre csak azt hajtogatta: „Nézd csak! Nézd csak!...“ A hirosimai bombázás később egyik legtöbbet emlegetett szereplője az a Robert Eartherly őrnagy, másodpilóta volt, aki a tö- meggyllkosság miatt érzett lelkí- ísmeretfurdalástól hajtva, előbb különböző bűncselekményeket követett el szándékosan, hogy megkísérelje megkapni a „megérdemelt büntetést“, több ízben elmebajt színlelt, később pedig azok közé állt, akik felléptek az egyre terjedő amerikai háborús irányzatok, az atombomba és a hidrogénbomba birtokában kialakult a, merikai imperialista politika ellen. Maga J. R. Oppenheimer Is minden atomkísérlet folytatása ellen fordult. Az USA atomenergiával foglalkozó bizottsága tanácsadó testületének elnökeként az egész testület egyhangú döntésének értelmében a negyvenes évek végén követelte az atomkísérletek beszüntetését. A beadvány szerint: műszaki, katonai és erkölcsi o- kokból. Az amerikai kormányzat azonban ügyeimen kívül hagyta a bizottság és a tudósok követelését, folytatja az atomkísérleteket. Oppenheimert smerikaellenes tevékenységgel vádolták, és 1954- ben megfosztották minden tisztségétől. 1963-ban részben rehabilitálták, de ez számára vajmi kis kárpótlás lehetett, mert az amerikai kormányzat lázasan folytatta tovább az atomfegyverkezést. Az Egyesült Államok kezdettől fogva arra használta fel a nukleáris fegyvereket, hogy birtokukban valóra váltsa világuralmi terveit. Csakhogy három évvel később megszűnt a borzalmas fegyver e- gyedüli birtokosa lenni. A ’Szovjetunióban 1949. szeptember 23-án felrobbantották az első kísérleti atombombát, és 1953. augusztus 12-én az első hidrogénbombát is. Megszületett az erőegyensúly, sőt, a Szovjetunió a későbbi években a hordozórakéták tekintetében bizonyos előnyre tett szert. Ennek ellenére sohasem akarta felhasználni erőfölényét, hanem minden lehető eszközt megragadott, hogy nemzetközi egyezményekkel biztosítsák az atomfegyverek betiltását. Ma is ez az elv vezérli a Szovjetunió és a szocialista országok kül- és katonapolitikáját. Ezt véssük jól az emlékezetünkbe az atomkorszak kezdetét jelentő borzalmas nap évfordulóján, amely egyúttal az atomveszély elleni harc világnapja. J. L. KÖZÖS ERŐVEL A Nádszegi (Trstice) Efsz a galántai járás legeredményesebb mezőgazda- sági üzemeinek egyike. A reájuk háruló feladatokat mindig teljesítik. A napokban Győri István mérnök, állat- tenyésztő, tájékoztatott azokról az e- redményekről, amelyek az állattenyésztés területén születtek. Az első félévben 10,8 liter napi átlagos tejhozamot értünk el — mondotta. Június utolsó harmadában az átlagos napi piaci termelés egy tehéntől már 12,4 liter volt, És így, az első félévben a tejfelvásárlás tervét 104,5 százalékra teljesítette a szövetkezet, s terven felül 50 000 liter tejet adott el. A sikerek annak köszönhetőek, hogy a szövetkezet vezetősége és a pártszervezet nagy gondot fordít a termelésre, az állattenyésztésre és a növénytermelésre egyaránt. Sokat segít a jól szervezett szocialista munkaverseny. Ha bármilyen probléma akad, igyekeznek közös erővel megoldani. SZÁRAZ PÁL TAKARÉKPÉNZTÁRI DOLGOZOK VERSENYE A napokban értékelték a Szlovák Állami Takarékpénztár érsekújvárí (Nővé Zámky) járási fiókintézetének szocialista versenyét. A gazdasági és politikai szempontból jelentős versenyt hazánk felszabadulásának 35. és az Októberi Forradalom 63. évfordulója tiszteletére szervezték. Fő célja az volt, hogy minél több fiatalt vonjanak be a fiatalok 12. jutalomtakarékosságába. Szocialista hazánk e ' takarékossági formával is segíteni akarja a fiatalokat. Az érsekújvári (Nővé Zámky) járásban az akcióba 1530 fiatal kapcsolódott be, ami nagyon jó eredménynek tekinthető. A Szlovák Állami Takarékpénztár alkalmazottai közül a legjobb eredményt Strofek Stefan párkányi (Stúrovo), valamint Miklisová Éva, Hamar Mária és Tóth Szerény érsekújvári dolgozók érték el. A postások közül Horváth Brigitta tardoskeddi (Tvrdosovce), Kovács Erzsébet udvardi (Dvory nad Zitavou), és Zradulová Helena komjattcei dolgozó állta meg legjobban a helyét. A takarékpénztár üzemi bizalmijai közül Kanov- ská Lívia, az érsekújvári Novodev, Juhosová Anna a suranyi Elitex és Lőrincz Zsuzsanna a Csúzi (Dub- ník) Efsz tagja bizonyult a legjobbnak. Dr. HOFER LAJOS Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Krím félszigeten találkozott a Szovjetunióban szabadságát töltő Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasági elnökkel. A két politikus kölcsönösen tájékoztatta egymást a- zokról az időszerű feladatokról, amelyek a két testvérpárt figyelmének középpontjában állnak. Közöttük megkülönböztetett helyen szerepel az SZKP XXVI, és • CSKP XVI. kongresszusának előkészülete, valamint as ideológiai és szervezési mun. ka a Szovjetunió és Csehszlovákia ötéves gazdasági és társadalomfejlesztési terveinek befejezésében. A megbeszélésen nagyra értékelték a szovjet-csehszlovák együttműködés színvonalat a társadalmi tevékenység minden szakaszán: a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában. A két ország népgazdasági kapcsolatainak további fejlesztéséhez jó feltételeket teremt az 1990-ig szóló szakosítási és kooperációs program. A nemzetközi helyzetat a- lemezve megállapították, hogy az imperialista erőknek a szocialista országok ellen indított lármás támadása kezdi erejét veszíteni. A Szovjetunió politikai és gazdasági elszigetelésére tett kísérletek egyre-másra csődbe jutnak. A népek biztonságát azonban súlyosan veszélyeztetik az agresszív nyugati körök, amelyek igyekeznek megbontani a jelenlegi erőegyensúlyt, és a lázas fegyverkezés fokozásával akarnak katonai fölényre szert, tenni. Az Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentőségű- a szocialista országok változatlan és következetes orientációja az enyhülési folyamat megőrzésére és elmélyítésére. Ezt világosan kifejtette a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének közelmúltban megtartott ü- lésén elfogadott nyilatkozat. Az ENSZ közgyűlésének 7. rendkívüli ülésszakán 29 el nem kötelezett, Iszlám és szocialista ország határozattervezetben követelte egy, független palesztin állam megteremtését a jelenleg Izrael által megszállva tartott Gázai-övezet és a (ordán-folyó nyugati partvidékén. Az okmányban azt követelik Izraeltől, hogy november 15-ig feltételek nélkül vonuljon ki az összes, 1967- ben megszállt területekről, így Jeruzsálemből is. Egyben felkérik Waldheim ENSZ-főtitkárt arra, hogy a közgyűlés őszi ülésszakán számoljon be az eredményekről, a Biztonsági Tanácsot pedig arra, hogy vegyen fontolóra szankciókat arra az esetre, ha Izrael nem tartaná meg a határozat előírásait. A kanadai kormány elhatározta, hogy érvényteleníti g Szovjetunióba irányuló gabonaszállítási tilalmat. Ezt Házén R. Argue, a kanadai búzabtzottság minisztere jelentette be, és hozzáfűzte: — A korábbi konzervatív kormányzat nagy hibát követett el, amikor az amerikai nyomásnak engedve elrendelte a Szovjetunióba irányuló gabonaszállítások tilalmát.
