Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
FOKOZOTT GONDOSSÁGOM... A gyerekeknek, a kis. és nagyiskolúsok- nak csupa örüli), vidámság a rég várt nyári vakáció, a szülőknek, a nyáron is dolgozó anyukáknak, apukáknak meg dupla gond. A városi család, amelynek közelében nincs nagymama, nagypapa, bizony töri a fejét, melyik nap melyik szülőnél lábatlan- kodjon a gyerek, melyik napra mit találjon ki erre az oly hosszú-bosszú szünidőre. Évtizedes országjáró útjaim során csak nagyon néha tapasztaltam, s akkor gondolatban százszor megemeltem előttük a kalapom, hogy csapatvezető, rajvezető, vagy pedagógus úgy szervezte volna meg a pionírok nyári tevékenységét, hogy legalább egy-egy hétre a munkaidőben biztonságos helyen legyenek a gyerekek, s ugyanakkor megfelelő, programjuk is legyen. A minap éppen a dunaszerdahelyl (Dun. Stredaj járási ifjúsági- és pionírház szolgáltatta a jó példát. A gyerekek kedvenc helyét, a külsőre kastélyra emlékeztető, meglehetősen régi épületet tatarozzák, átépítik a nyáron. Végre, erre is sor került, örvendeznek a pionírház dolgozói, a szakosztályok vezetői, hiszen így szeptembertől jóval tágasabb helyiségek, több műhely, szertár, terem áll majd a gyermekek rendelkezésére. Különösen a technikai szakkörök tagjai, az ifjú modellezők, barkácsolók meg a fotósok örülnek ennek, mert az ő lehetőségeik műhelyek hiányában bizony nagyon korlátozottak voltak eddig. A tatarozás miatt most nyáron megcsappant a pionírház látogatottsága. Annál több akciót szerveznek a szabadban, a természetben. Ez örvendetes tény, hiszen nyár lévén éppen az a kívánatos, hogy a gyerekek minél többet tartózkodjanak kint a természetben. — Erre a két hónapra fokozott gondossággal állítottuk össze munkatervünket, hiszen tudjuk, hogy évközben csupán a gyermekek néhány órás szabadidejét keli tartalmasán kitöltenünk, ilyenkor viszont egész napokat. Állandó pionírtábort az idén nem létesíthettünk egészségügyi, higiéniai szempontok miatt. Ezért határoztunk úgy, hogy reggeltől késő délutánig tartó akciókat szervezünk. Kisslégi Hilda már eddig is több alkalommal maga köré gyűjtötte a gyermekeket, s kerékpárokon iekerekeztek a Kis-Dunához. Másnap a gyermekek nagy- nagy lelkesedéssel mesélték nekem, milyen sok kellemes élményben volt részük. Útközben meg-meg álltak, virágokat, növényeket gyűjtöttek, figyelték, s próbálták meghatározni a madarak énekét, horgásztak, szalonnát sütöttek. Szóval nem voltak azok csak egyszerű kerékpártúrák — mondta Lovas Jenő igazgató. Gondoltak az úszni nem tudó gyermekekre is. Kisslégi Hilda és Lépes György három csoportra osztva 4—4 napon keresztül oktatja őket a helyi strandfürdőben. Az óvodások részére négy alkalommal tartanak szórakoztató délutánt, a napközi otthonok tanulói számára pedig három alkalommal filmvetítést a Gorkij utcai általános iskola nagytermében. A dunaszerdahelyi járás pionírcsapataí- nak legkiválóbb tagjai vesznek részt azon a táborozáson, amelyet a baráti Győr megye felajánlására Balatonszárszón valósítanak meg. A magyar pajtások pedig cserébe Baton (Eatince) nyaralhatnak. A balatoni táborozáson 29 iskola 50 pionírja képviseli csapatát. A fotósokon kívül a többi szakkör tagjai is dolgoznak. A sport-körök tagjai és a futballcsapatok focistái a pionírstadion- ben és a DAC stadionjában edzenek nap mint nap. A filatelisták, az ifjú bélyeggyűjtők Feigler Ladislav mérnök irányításával rendezik gyűjteményeiket, albumaikat. Az ifjú csillagászok — akik vezetője Bödök Zslgmond, nem hivatásos pedagógus, mégis szívesen foglalkozik a pionírokkal — most Őgyallán (Hurbanovo) szlovákiai tanfolyamon gyarapítják tudásukat. A modellező szakkörök tagjaira is a nyár folyamán több verseny vár. Az évközben elkészített, nagy-nagy türelemmel és igyekezettel ösz- szeállílott repülő-, rakéta- és hajómodellek- kel ugyanis ilyenkor bizonyítják, hogy azok nemcsak kivitelben tökéletesek, hanem működőképesek is. E tekintetben főleg a nagymegyeri (Calovo) és a dióspatonyi [Orech Potőh) pajtások modelljeinek jó helyezéseire, sikereire számítanak. Természetesen tudjuk, hogy a város és a járás valamennyi pionírját, gyermekét nem áll módunkban foglalkoztatni a vakáció alatt. Akik viszont egyszer-egyszer részt vettek túráinkon, akcióinkon, azok máskor is szívesen, kedvvel, örömmel jöttek el. S ez a legnagyobb elismerése munkánknak, igyekezetünknek. BENYÄK maria APA ÉS FIA Oravecz István, a három községet (Nyárasd, Vásárút, Csallóköz- kürt — Topolníky, Trhové M^to, Ohrady) egyesítő szövetkezet al- elnöke visz ki a nyárasdi határba, Két napja megszűntek az esőzések, természetes hát, hogy az időjárásról beszélgetünk. Eső nem is volt olyan sok, legalábbis nálunk nem « mondja —, mindig csak kevéske esett, du az jól elosztódott, így a gabonáink elég szépek, be is értek egyenletesen. Az első eredmények a- lapján elég gazdag termés Ígérkezik. Az Idő azonban nem kedvur zett a kapásoknak, főleg a kukoricának. Jó augusztusra, szeptemberre van szükség... XXX A nagy árpatábla szélén Varga István mérnök, a növénytermesztés vezetője, és társa, Tóth Nándor áll, és nézi, ellenőrzi a munkát. A táblán vagy tíz kombájn, számtalan teherautó, traktor. Papp István gépesítő bent járt a tábla közepén, valami probléma adódott, de amikor kiér a föld szélére, már mosolyog. Tegnap eltört az egyik gép utánverő dobja, gyorsan telefonáltak a szeredi (Sered) alkatrészelosztóba, azok pedig megüzenték, hogy van, de egész Tynistébe kell érte menni. Míg a növénytermesztő „páholyból“ nézheti a munkát, ő szinte naponta, óránként, percenként vizsgázik, a gépek minden pillanatban felmondhatják a szolgálatot. Jő ideje már csak erre készültek, mindent megtettek, de azt soha sem lehet tudni előre, hogy elég-e ez a minden. — Tud nyugodtan aludni? — kérdem kicsit tréfából, de kicsit komolyán Is: — Persze hogy tudok, amikor az ember reggel öttől este kilen- cig-tízik talpon van, utána már úgy zuhan az ágyba, mint a kéve. XXX Elég erősen fúj a szél, hajladozik az árpa, de. ez most bár növeli a természetes veszteséget, itt-ott már kiperget néhány szemet a kalászból — jőt is tesz. Gyorsabban szárad a gabona, reggel korábban indulhatnak, este pedig tovább dolgozhatnak. Vagyis: akár be is lehet hozni valamit a késésből — gondolkodik hangosan Varga István mérnök, és azt is elmondja, természetesen fejből, hogy a 4465 hektár szántóföldből 1120 hektáron búza, 340 hektáron árpa és 100 hektáron repce van, tehát összesen vagy ezerötszáz hektárról kell betakarítaniuk a termést. XXX Az egyik legújabb E—516-os kombájn nyergében az idősebb és az ifjabb Laki Károly ülnek. Apa és fia. Az apa traktoros, a fiú pedig az idén -érettségizett a Szep- sl (Moldava aad Bodvou) Mező- gazdasági Szakközépiskolában. A szövetkezet ösztöndíjasa volt, és íme, az idén már másodszor üi a gép nyergébe. — Miért? — kérdezem az apától, amikor ebéd után felváltja fiát, és magam is beülök mellé a gép kabinjába. Nem sokat gondolkoztunk rajta. Jött az aratás, kellett az ember, hát ő is jött. Ért a géphez, s nem árt, ha egy kicsit belekóstol, hogyha majd irányítania kell a munkát, tudja, milyen is az — válaszolja az apa, és közben, mintha csak játékból, forgatja ennek a gépóriásnak a kormánykerekét. Lehet, hogy túlzók, amikor gépóriásról beszélek, hiszen tudom, vannak nagyobb gépek Is, de a- hogy elnézem az előttem levő hat méter széles és az egykori kaszarendre gondolok, úgy érzem, egyáltalán nem túlzás. Idősebb Laki Károly szeme a gép munkáját figyeli, sima, egyenletes tarló marad mögötte. A visszapillantó tükörben ellenőrzi az irányt, a munka minőségét és a tartályt. Amikor megtelik, bekapcsolja a gép tetején levő villogó lámpát, és a Jelre elindul a tábla végéről a készenlétben álló traktor, hogy kiüríthessék a kicsépelt gabonát. Laki Károly szép egyenletesen elosztja a rakományt és újra indulnak. Nem beszédes ember, amit kérdezek, arra válaszol ugyan, de mindig csak szűkszavúan. Szívesen megmutat mindent a gépen. Erősebbre kapcsolja a légkondicionáló berendezést, aztán visszaállítja eredeti helyzetbe, és most már megint szinte észrevétlen á- ramlik a friss levegő. Kint nagy porfelhő van a gép körül, idebent azonban kellemes, tiszta levegőt szívhatunk. Egy kör után elbúcsúzom Idősebb Laki Ká- rolytöl, és a fiatalabbat vallatnám, de ő még hallgatagabb. Arra sem válaszol, hogy ki kettejük közül a jobb kombájnos. Íme, nem kell attól tartani, hogy kiöregednek az emberek a mezőgazdaságban. Ma már szinte természetesen váltják egymást, ahogy az egyik nyugdíjba vonul, jönnek a fiatalok. — Ml lenne, ha most váratlanul leállnénak a gépek, és elő kellene venni a kaszákat? — kérdem. — Nono, azért valahogy csak meglennénk — véli Tóth Nándor, és magyarázatképpen hozzáteszi, hogy régen sem volt kisebb a határ, és akkor is learattak. Persze, abban az Időben azért jóval többen serénykedtek Ilyenkor a határban, nehezebb ts volt a munka, mint most a gépekkel. xxx Búcsúzok a kombájnosoktői, traktorosoktól, de útközben még sok mindenről szót váltunk Varga István mérnökkel, aki mint u- tőlag kiderült, régi ismerősöm. 1966-ban találkoztunk, amikor elsőéves volt a Nyitrai Mezőgazda- sági Főiskolán, Előbb Vásárúton, majd a szövetkezetek egyesítése után a három község vezető mezőgazdasági szakembere lett. A Felső-Csallóközből való, az iskola után itt telepedett meg, és a mezőgazdaságban végbement fejlődés során került ebbe a vezető beosztásba. Meggyőződtem arról, hogy nemcsak a régi, nehéz, emberölő testi munka a múlté, hanem az a félelem is, hogy nem lesz, aki az idősek helyére lépjen a mezőgazdaságban. Németh István — cfni 3 ARATNAK a BÉKE Efsz - ben A nagyfödémesí (Veiké Óla* ny) Béke Efsz-ben az Idén 2225 hektárról kell learatni a gabonát. Amikor a szövetkezetben jártam az őszi árpát már le is aratták. Az aratási munkálatokra összesen 21 kombájn áll felkészülve, s ha az időjárás megengedi, teljes ütemben a- ratnak. Az élmúlt évekhez haj sonlőan az Idén is nagy segítséget nyújt a helybeli SZISZ- -alapszervezet, amelynek tagjai beneveztek a SZISZ járási bizottsága által meghirdetett „Szemveszteség nélkül“ versenybe. Az aratási munkákba a helyi művelődési otthon Is bekapcsolódik. Feladata elsősorban az aratás eréSményei- nek ismertetése, a hangosanbeszélő összeállítása.-Sz. P.j ÉRETTSÉGIZŐK FIGYELMÉBE A Szlovák Oktatási Minisztérium közli, hogy a bratislaj vai Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karára, a kassal (Kosice) Safárik Egyetem Műszaki Főiskolájára és Természet- tudományi Karára, a Zvolenl Erdészeti és Faipari Főiskola Faipari Karára, a Zilinai Közlekedési Főiskola Gépipari és Elektrotechnikai Karára, a Pre- sovi, a Banská Bystrlca-i és a Trnavai Pedagógiai Karra a fel. vételi vizsgákat ez év augusztus 18-tól 20-ig tartják (a pedagógiai főiskolákon az 1 —4. évfolyamban a pedagógusok képzésére). Az említett karokra már jelentkezett hallgatók újra kérhetik felvételüket, ha eredetileg olyan tanulmányi szakra jelentkeztek, amelyekre a felvételi vizsgákat már az első szakaszban megtartották, de nem vették őket fel. IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Hazánk (elszabadulásának 33. évfordulája és az idei országos spartakiád liszteietáre rendezték meg Kürtön (Strekov) „Nyári Bé- keünnepségek" néven a IX. nyári ifjúsági találkozót. Kovács Károlyt, a helyi SZISZ- szervezet elnükét, az ifjúsági találkozó rendezőjét kértem meg, mondjon néhány szót erről a rendezvényről. — A találkozó három napig tartott. A megnyitó ünnepélyes hangulatát emelte 22 fiatal fogada- lomtétele. A tábortűz meggyújtása után beszélgetést szerveztünk Záprel Ferenc és Cikei Kálmán elvtársakkal, a II. világháború partizánjaival. A beszélgetés végezetével 250 fiatal szórakozott nagyon jól együttesünk, az Ura- gan zenéjére. A második nap sem volt eseményekben szegényebb, ekkor került sor a sportvetélkedőre. A résztvevők versenyezhettek minifotbailban, röplabdában, futásban, lövésben. Az értékelést táncmulatság követte a szimői (Zeninél Vulkán együttes közreműködésével. A harmadik nap délután hagyományos kulturális vetélkedő volt, amelyen részt vettek a besenyői (Besenov) köböl- kúti (Gbelce), a kisfalui (Nová Vieska), az alsőpéteri (Dolny Pétért és a helyi szervezet csapatai. A verseny bárom kategóriából állt: népi tánc, modern tánc és egyéb műsorszámok. Az elmondottakból kitűnik, minden a legnagyobb rendben zajlott le. KAMONCZA MARTA
