Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
'mm MINDÉIN TALPALATNYI FÖLDET... Alig egy éve hangzott el a elféri fiatalok felhívása. Szinte megszoktuk már, hogy a jó kezdeményezés termő talajra hull. A cíferi felhívás esetében a szó szoros értelmében is íg^j volt. A SZISZ helyi szervezetének tagjai nyitott szemmel jártak a faluban, a mezőgazdasági udvarokon, kint a határban, és kisebb nagyobb parla gon heverő szántót, vagy ha ügy tetszik, termő földet találtak. Amikor a felhívást közzétették, két hektár föld termővé tételét vállalták magukra. Ma egy év elteltével büszkén jelentették, hogy a vállalást 150 százalékra teljesítették. Példájukat a trnavai járás fiataljai is követték, és ebben az évben 25 hektárnyi területet tettek termővé. Mint azt Andrej Greá, a SZISZ SZLKB alelnöke elmondta a cíferiek kezdeményezése nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületben talált kellő visszhangra, hanem hazánk számos helyi szervezetében. Ma, amikor a hatalmas építkezési tempóban sok ezer hektárral csökkent a termő terület, valóban minden talpalatnyi földet meg kell művelni. -csiXXIX jvfolyam 1980. augusztus S. Ara 1.— korona \ A ratgatunk. Aratunk. ■ Aratnánk, ha ... Hol melyik változat éppen az idó szerűbb. Mert ami idén történik a gabonaföldeken, az mindennek elmondható, csak épp a szó igazi ér telmében vett aratásnak nem. Nagy apám azt mondja: „Kllencszázhétben * két hét szabadságot kaptam, a kato naságtól jöttem haza, aratni. Augusz tus volt, letelt a szabadság,5 de úgy mentem vissza, hogy egy kaszavágás' sem tettem. Azelőtt, azóta mifelénk az Ipoly mentén július végére mái magtárban volt a gabona.“ Kilenc venöt éves, van mire emlékeznie. Van a fiatalabbaknak is. Jó, zökkenőmén tes, verőfényes időben végzett aratásokra, amikor még nyár volt a nyár és aratás az aratás. Amikor még volt igazi ropogó, havas tél: lágy-szellős tavasz; izzasztó nyár; lassan rozsdá sodó ősz: amikor helyén voltak az évszakok. Amikor a falu embere még a kombájnra úgy nézett, mint a hét fejű sárkányra és nem hitte az általa véghezvitt „csodát“. Nem egv aratótól hallottam a napokban: — Most, amikor már mindent elvé gezne a gép, az ember csak irányít, tervez, amikor a húsz évvel ezelőttihez képest kétszeresek a hektárhozamok, lassan odajutunk, ha így megy tovább, nehezebb lesz az aratás, mint a hajdani kaszás-idők ben. De az ember most is a helyén van. Gordiuszi csomókat old meg. Ma is, holnap is. Arat. Mert nyáron — még az ilyen nyá ron is — aratni kell! I Aratási körképünk a negyedik olda Ion.) .í/l Vll|i ' • í 'J • < * 5Í)liCZEt jrÄi'S’ RIPORTJA
