Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-29 / 31. szám
Hímig 9 Cí&s'-,'- WStf&fo mwMii Kulimba* Sevesenkoban, mely 53 nemzetiségnek ad otthont A soknemzetiségű szovjet kultúráról mondja el gondolatait Kamii Jasen üzbég író BÁBÉI HELYETT BARÁTSÁG Csikmák Imre felvétele — Kamii Nugmanovics, milyen értelemben beszélhetünk ön szerint a szovjet kultűra egységéről? — A Szovjetunióban több mint száz nép és nemzetiség él. Napjainkban 89 nyelven Jelennek meg könyvek, 76 Irodalmi nyelven születnek művek, 45 nyelven tartanak színházi előadásokat. A nemzeti nyelvek, az ízlés, a szokások, a hagyományok tarka sokfélesége az egész szovjet kultúra, művészet és Irodalom jellegzetes vonása. Ugyanakkor megalapozottan kijelenthetjük, hogy minden szovjet nép kultúrájának sajátja a fő fogalmak és az alapvető népi eszmények egysége. Érdekes elgondolkodni azon, ml az oka ennek. A válaszhoz nélkülözhetetlen a történelmi háttér Ismerete, hiszen a kultúra elszakíthatatlan a nép életétől, a politikától és a gazdaságtól. Egy soknemzetiségű országban pedig — a nemzetiségi kérdés megoldásától. A történelem tanú rá, hogy ez a kérdés évszázadokon át végzetesen rendezetlen volt. Összeütközéseket, vitákat, félreértéseket eredményezett. A forradalom előtti Oroszország sem volt kivétel. A gyarmatosító módszereket alkalmazó eárizmus szembeállította egymással a népeket, bizalmatlanságot, gyűlölködést, sőt közvetlen ellenségeskedést szított. Oszd meg és uralkodj! — volt a jelszó, s közben Oroszország sok népe egész történelmi korokkal maradt el másoktól a gazdálkodás színvonalában, a kultúrában; középkori, feudális viszonyok között élt, mint például Kö- zép-Azsia népei, vagy patriarchális-nemzetségi kötelékben, mint Eszak-Szíbéria nemzetiségei. Ilyen hihetetlenül nehéz körülmények között kellett a szovjethata- lomnak megoldania minden feladatot, közte a nemzetiségi kérdést. A szocialista forradalom eszméje egyesítette Oroszország minden népének dolgozóit, a néphatalomért vívott közös harc adta az első tapasztalatokat a kölcsönös segítségre és megértésre. A győztes szovjetek első intézkedéseik között hirdették meg a hatalmas ország valamennyi nemzetiségének egyenlőségét. Ezt az elvet kellett érvényesíteni a népek életének minden területén. • A forradalomban szövetséges népek hamar eljutottak az önkéntes államszövetség létrehozásához, a- mely képes megadni minden nép dolgozó osztályainak a szocializmus közös megteremtésének és támadásoktól való védelmének előnyét 1922-ben megalakult a Szovjetunió. A nemzetiségi kérdés politikai részét így elvben megoldották. De a népek tényleges e- gyenlőségáig még hosszú volt az út. Es elkezdődött a hatalmas gazdasági és kulturális munka, minden nép, különösen az addig leginkább elnyomottak felemelésére. A nagy építkezéseknek, az írástudatlanság felszámolásának, az első üzemek és iskolák, majd az e- gyetemek megnyitásának hősi korszaka volt ez, amit a történészek a népek közti „fejlettségi szintkülönbségek megszüntetési folyamatának“ neveznek. Bár a közép-ázsiai népek soraiból sok olyan nagy tudós, gondolkodó és költő került ki, mint Ibn Szina, Biruni, Farabi., Horezmi, Na- voi, Ulugbek, Mukimi és mások, szőkébb hazám az Októberi Forradalom előestéjén Oroszország egyik legelmaradottabb része volt. Az, hogy ma Üzbegisztán olyan magas fejlettségi szinten áll, a szovjet emberek óriási, forradalmi jellegű munkájának az eredménye. Ezt az egész tevékenységet áthatotta az Internacionalizmus szelleme. A gazdaságilag erős népek segítették a gyengébbeket, a fejlettebb kultúrával rendelkezők támogatták az elmaradottakat. Önzetlen, áldozatoktól vissza nem riadó, „előfeltételektől mentes“ segítség volt ez. Emlékszem, vagy a húszas években egyik rokonom új gyárba ment dolgozni, amely azelőtt valahol Moszkva környékén működött, majd áttelepítették Üzbeglsztánba, a Fergánai völgybe. Ez volt a kezdet. Később Ivanovo városából jött orosz szakemberek Irányításával megkezdte a termelést a taskentt textílkom- binát. Uráli szakemberek közreműködésével gyújtották be a bekabadi martin- kemencéket. Kormányhatározat alapján még 1920-ban külön vasúti szerelvénnyel tudósok érkeztek Moszkvából Taskentbe, hogy megszervezzék Közép-Azsia első felsőoktatási intézményét a Turkesztáni Egyetemet. Ekkortól számítják a modern üzbeg tudomány kezdetét.,. Hasonló események zajlottak le abban az időben mindenütt. Minden szovjet nép hozzájárult az elmaradottak felemeléséhez, de az elsődleges érdem az orosz népé. Történelmi törvény- szerűség volt a különböző szovjet népek közeledése ebben az egész országot átfogó munkában, Á közeledés, amiről beszélek, minden területre kiterjedt, az állami ős gazdasági életre csakúgy, mint a mindennapi emberi kapcsolatokra. Mindegyik nagy építkezés soknemzetiségű ügy volt, és ez a hagyomány napjainkban is folytatódik, akár a szibériai Bajkál — Amúr vasútvonal, akár az Ozbe- gisztánnal szomszédos Tádzsikisztánban létesített Nu- rekl Vízerőmű építőinek összetételére gondolunk. — A száz népet számláló Szovjetunióban a kultúrák közeledésének volt egy elkerülhetetlen nehézsége: a ssknyeivfiség. A népek kulturális kapcsolatteremtéséhez est. le kellett küzdeni. Hogyan sikerült? — Ismeretes a bibliai legenda: Bábel tornya elbizakodott építőinek nyelvét isten összezavarta. Mi is hasonló helyzetbe kerültünk volna, ha nem találunk megoldást. A soknyelvű szovjet nép számára a kapcsolat hídját az orosz nyelv jelentette. A kérdés kiváló kutatója, Sarat Rasidov, a neves üzeég író így fogalmazott: Az orosz nyelv ma nemcsak a tudományos-műszaki és a kulturális értékek cseréjének nyelve a Szovjetunió népei között, hanem a fő közvetítő a tudományos-műszaki és a szellemi élet gazdagításának folyamatában is. Az orosz nyelvnek köszönhető, hogy üzbég írók kötetei eljutottak az ukrán, a lett, a jakut olvasókhoz, s az üzbégek olvassák az ukrán, a lett és a jakut irodalmi alkotásokat. Orosz nyelvű fordításban Szovjetuníó-szer- te elolvassák P.aszul Garn- zatov verseit. A költő avar nyelven Ír, amelyet mindössze 385 ezren beszélnek. A csukás 11 ezer ember a- nyanyelve, de Jurij Ritheut, a csukcsok íróját a Szovjetunió mindén nemzetiségű olvasója ismerheti. A csukcs Ritheunak, a kirgiz Ajtmatovnak vagy a ka- zah Aúezovoak és sok más nemzetiség íróinak müveit a világ sok országának nyelvére lefordították — szintén oroszból. így az orosz nyelv nemcsak a szovjet népek közötti kapcsolat eszköze lett, hanem a nemzetközi együttműködésé is. Kapocs lett a Szovjetunió népei és a világ kultúrája között, Homérosz, Shakespeare, Goethe, Faulkner, Abe Kobo műveivel a szovjet népek és nemzetiségek orosz nyelven ismerkedtek meg. .(A Szovjetunió nyomán) Ez a Józsi, ez a Józsi... Ez a Karinthy, ez a Karinthy ... Most ő is áldozatul eseti a tévé)Ilm-masinériának. Pedig micsoda írás ez az elbeszélés, amiből Szönyi G. Sándor a Magyar Televízióban filmet készített. A Rakétában olvastam, és miközben a hasamat fogtam a röhögéstől, valóban egy Sztan- kai féle alak rajzolódott ki előttem. Józsi figurája valóban rá van mintázva és — bár játéka ellen nem is nagyon lehet kifogásom — adta önmagát, látszott, élvezte a helyzeteket —, mégsem szórakoztam, mégsem szurkoltam most annyira Józsinak, mint olvasva történetét. Hiszen Józsi mellett a többi „Józsinak" is szurkolt az ember, mintha egyben visszaforgatná a történelem kerekét és múltba nyúló képzeletbeli erős karjával elkaphatná azokat a félholtakat, akik a Duna-partről zuhanták a vízbe: Szálast- „vitézek“ gólyózáporának füzében. Ez ugyan komoly ábránd egy humoros, szatirikus tévé film kapcsán, de nem hinném, hogy Karinthy Ferenc se komoly szándékkal írta volna „Józsiját“ Bármennyire is vérrel áztatott volt az 1944-es Budapest, nem hinném, hogy szentségtörés lenne azokról a napokról így írni: valószínűleg ilyen is volt. Józsi, a szökött katona, akinek — azon kívül, hogy szökevény — csupán egyetlen bűne van: szereti a nőket, de a- zokat aztán nagyon. Nagy a szive, minden nőt egyszerre szeret. Kurvát, alezredes asszonyt és lányát, Szálast- „legényt“, pontosabban nőt. Válogatás nélkül. Ami éppenséggel nem baj, mert ha nincs meg eme „finom“ tulajdonsága, nem valószínű, hogy kacsinthatott volna a szovjet felszabadítók egyik mongoloid arcú katona-hölgyére. Bár Józsi nem hős, nem avatja őt azzá az író sem, csak épp szemet hány egy bolondos, bohém figura fölött, akire — háború ide, nőimádat oda — nem lehet haragudni. Csak egy kicsit a tévéfilm készítőire, mert a sok udvarlás közepette belefeledkeztek a női bájakba és elfelejtették annak rendje és módja szerint megcsinálni, megrendezni ezt a filmet. Z. J. ÉVA TRIZULJAKOVÁ FESTŐMŰVÉSZ Éva Trizuljaková festőművész 1926. szeptember 25-én Bratlslavában született. A képzőművészeti középiskolán rajzolást és festészetet tanult 1946—1949-ig Bratislavá- ban, ahol Ján Mudroch, és Dezider Milly festőművészek voltak a tanárai. Majd 1949—1955 a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Fulla Eudovít és HloZník Vincém voltak a professzorai. Első közös kiállítása a szlovák grafikusok tárlatán Bratlslavában 1957-ben volt, majd Budapesten a képző- művésznők nemzetközi kiállításán 1959-ben ért el sikert. Ónálló kiállítása volt „dunai képeivel-“ Budapesten 1966-ban és Bratlslavában 1967-ben a Majerník Galériában. 1970-től „szövött kárpit“ művészeti alkotásaival hívta fel magára a figyelmet. A CSKP 50. évfordulójára megrendezett közös kiállításon nagy tetszést aratott mind hazánkban, mind Bécsben. Képeivel és szövött kárpitjaival önálló tárlata Bratlslavában, Dolny Rubinban, az Árvái Galériában volt. Munkáival Olaszországban, Svéd országban, a Szovjetunióban, az NDK-ban is sikert ért el. A művésznő szövött kárpit alkotásai monumentáli sak. Témái a hazai történelem, irodalom és a népi mon dák. Most az Érsekújvár! (Nővé Zámky) Művészgalériá- ban láthatók olajképei. Műveiben a természet szépségeit örökíti meg realisztikus alapon, modern felfogás ban. Szereti a folyókat, vizeket. Míg a textil művészeté ben a hatalmas méretekre törekszik, addig, festészetében a kisméretű képeken örökíti meg mondanivalóját. Képei mindenki számára érthetőek, ezért nyári tárlatának látogatottsága előreláthatólag nagy lesz. Dr. HOFER LAJOS
