Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-22 / 30. szám
m 9 Asszony a népből , „Én, egy megtépett nemzet dalosa, asszony a népből: anya, hitves, testvér." Várnai Zsenit sokan az érzelmek költőjének nevezik. Verseivel önfeláldozóan szolgálta a haladás ügyét, a forradalmat. Hányatott életű költő. Szokatlan tisztességgel, humánus gondolatokkal átitatott verseivel tör be a századelő irodalmába. Költő és író egy személyben. Teljes odaadással dolgozik a háború, a fasizmus ellen. Művei széles néptömegek, leginkább a proletárok, munkások köreiben találnak megértésre, mert Várnai Zseni a nép bánatát, kívánságát é- nekli meg. 1944-ben egy ellenálló csoport veszi fel a nevét. Üldözött versek *-> ezt a címet viselte a háború után megjelent első műve. Bevezetőjében így ír a költőnő: „25 évvel ezelőtt a fehér terror máglyára ítélte a könyveimet. Azóta mindig üldözött verseket írok és Üldözött voltam magam is.“ És az Üldözött Várnai Zseni a' legnagyobb megpróbáltatások közepette is hű maradt önmagához. Bátran vállalta a harcot, mert tudta: ahhoz, hogy Magyarország a néptömegek országa legyen csak egy út vezet: szembeszállni a fasisztákkal. A kötet első helyén van az 1918-as forradalom verse: Kaíonafiamnakl A vers visszatérő soraiban a proletáranyák kívánságát fejezi ki: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek! Kitörő örömmel fogadta a szocializmust, erről számos verse tanúskodik. 1978-ban egy interjúban a következőket mondotta az idős költőnő: „Az ember annyira szeret, hogy az életét odaadná érte, ha szükség lenne rá. És az én életem többször volt úgy, hogy az életemmel játszottam a verseimben, mert állandóan ügyvédi cenzúrával álltam szemben. Egyszerre voltam szeretett és Üldözött költő és én mind a kettőt szerettem. Nem bántam, ha üldöznek. Az üldözést tudtam, hogy miért kell vállalnom. És a nép legnagyobb rétege, a proletárok, a dolgozók, azok szerettek és ez a szeretet mindennél fontosabb volt.“ Kamoncza Márta H armincöt éve a Berlin melletti Potsdam Cecilienhof kastélyban tartották meg az antifasiszta koalícióban részt vevő három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia legmagasabb rangú képviselőinek értekezletét. Az értekezlet megtartásáról már a „három nagy“: Sztálin, Roosevelt és Churchill februári jaltai konferenciáján döntés született. A július 17. és augusztus 2. között megtartott értekezleten elsősorban a német kérdésről és a világ háború utáni jövőjéről tárgyaltak és írtak alá egyezményeket, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy csirájában elfojtsák egy újabb háború kirobbanásának lehetőségét, és megvessék a háborúban bevált együttműködés továbbfejlesztésének alapjait. A fasizmus fölött aratott győzelmet követően azonban rövid idő alatt o- lyan változások álltak be a nyugati szövetségesek politikájában, amelyek eleve lehetetlenné tették a potsdami egyezmények megvalósítását. Nem véletlen, hogy a történelem a potsdami értekezletet nemcsak a második világháború befejezésének egyik fontos dátumaként tartja számon, hanem innen számítja bizonyos tekintetben a hidegháború kezdetét is. Röviddel a jaltai konferencia után elhunyt Roosevelt amerikai elnök, és a reakció azonnal támadást indított egész addigi politikája ellen. Az új elnök, Harry S. Truman későbbi politikájában a legreakciósabb amerikai monopóliumok világuralml törekvéseit igyekezett megvalósítani. Churchill angol miniszterelnök pedig burkoltan néhányszor már korábban is színt vallott, hogy nem veszi komolyan a Szovjetunióval való szövetséget. Ilyen körülmények között ült ösz- sze a csonka „három nagy“, illetve az értekezlet folyamán csatlakozott hozzájuk C. R. Attlee angol munkáspárti vezér, akinek a pártja időközben győzött a választásokon. Még a potsdami értekezlet érdemi vitáinak megkezdése előtt történt valami, ami már előrevetítette az antifasiszta koalíció későbbi felbomlásának, a hidegháború korszakának árnyékát. A tanácskozás megkezdésének napján rejtjeles távirat érkezett Truman elnök számára Washingtonból. A rejtjeles szövegben mindössze ez állt: „A fiúk örvendetesen megszülettek.“ Truman, sőt Churchül ebből a látszólag semmitmondó szövegből is tudták, hogy valahol Üj Mexikóban egy sivatagi területen sikeresen felrobbantották a világ első kísérleti atombombáját. Ennek tudatában az erősebb jogán szándékoztak tárgyalni Sztálinnal. A hírt meglepetésnek szánták, és kíváncsian várták a hatást. Sztálin szenvtelenül, nagy nyugalommal, sőt bizonyos lelkesedéssel fogadta a bejelentést, Churchül később így írta le az eseményeket: „Láttam, hogy az elnök odaieuait Sztálinhoz, és ketten, kizárólag tolmácsaik jelenlétében, társalogni kezd tek. Én körülbelül öt méter távol ságra lehettem tőlük, és feszült figyelemmel kísértem a nagy fontosságú megbeszélést. Hiszen tudtam mire készül az elnök. Lemérni a Sztálinra tett hatást: ez volt a lényeg. Ügy áll előttem minden, mintha tegnap történt volna. Ogy látszott, Sztálin örömmel fogadja a hírt, Egy új bomba) Rendkívül hatásos! Valószínűleg döntő az egész japán háború kimenetelére! Nagyszerűi r-i Ez volt a benyomásom akkor, és bizonyos voltam afelől, hogy fogalma sem volt annak horderejéről, amit hallott.“ Hogy Sztálinnak fogalma volt-e arról, amit hallott, arra nincs bizonyíték. A későbbi évek eseményei a- zonban azt igazolják, hogy a szovjet tudósoknak akkor már határozott elképzelésük volt az atomhasadás lefolyásáról és annak jelentőségéről, A POTSDAMI ÉRTEKEZLET 35. ÉVFORDULÓJA Ä nyugati szövetségesek hitszegése illetve felhasználásának lehetőségeiről. Az azonban bizonyos, hogy a nyugati szövetségesek már eleve azzal a szándékkal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy engedményekre kényszerítsék a Szovjetuniót, és a lehetőség szerint megőrizzék Németország gazdasági és katonai erejét egy, a Szovjetunió ellen indítandó esetleges háborúhoz. Erre vall egyébként Arthur D. Kahnnak a visszaemlékezése. Arthur D. Kahn abban az Időben a Német- országi megszálló amerikai hadsereg hírszerző szolgálata információs hivatalának egyik vezetője volt, tehát csöppet sem vádolható „kommunista“ elfogultsággal. „Már 1945 augusztusában, mindössze három hónappal a háború befejezése után, szép számban akadtak olyanok, akik helytelenítették a nagyhatalmak Között létrejött potsdami egyezményt, mivel azt a Szovjetunió előtti behódolásnak tartották. Ezek nem értették meg, hogy a potsdami egyezmény nem volt egyéb, mint a mi roosevelti politikánk nemzetközi ratifikálása, és rendelkezéseit tekintve megfelelt az akkori kormányunk által leszögezett irányelveknek.“ Egy másik helyen így folytatja: „,..a nagy amerikai vállalatoknak a német Rarteiiekkei pénzügyi és kereskedelmi megáííapodásalk és szabadalmakra vonatkozó egyezményeik voltait, amelyek most, a háború befejezése után ismét érvényessé váltak. Tehát számos amerikai és angol üzletember és Ipari vállalkozó nyíltan szembehelyezkedett azokkal a potsdami rendelkezésekkel, amelyek a jóvátételre, a hadiüzemek lerom- Dolósára és a német termelés korlátozására vonatkoztak.“ Ennek ellenére t—i és ezt az iménti Idézet is igazolja e* Potsdam számos kérdésben jelentett fontos haladást. Elfogadták Németország deml- litarlzálásának, nácitlanításának és demokratizálásának programját, ezenkívül jóvátételre kötelezték. Elhatározták, hogy a szövetséges hadseregek megszállják egész Németországot, és a legfőbb kormányzati hatalmat az amerikai, az angol, a francia és a szovjet haderők főparancsnokai gyakorolják saját megszállási övezetükben, illetve együttesen —■ mint az Ellenőrző Tanács tagjai t— a Németország egészét érintő kérdésekben. A megszállás célját Németország teljes lefegyverzésében és leszerelésében, a hadiipari célokra felhasználható egész német ipar felszámolásában vagy ellenőrzésében jelölték meg. Hangsúlyozták, hogy teljesen és véglegesen megsemmisítik Németország egész szárazföldi, tengeri és légi haderejét, a háborús bűnösöket és a kegyetlenségek irányítóit vagy elkövetőit bíróság elé állítják. Ma, harmincöt év távlatából megállapítható, hogy a potsdami döntéseket maradéktalanul csak a szovjet megszállási övezetben hajtották végre. Azon a területen, amelyen aztán kialakult a Német Demokratikus Köztársaság, miután a nyugati megszállási övezetben egyoldalúan kikiáltották a Német Szövetségi Köztársaságot, és annak újrafelfegyvérzése u- tán bevonták az agresszív Észak-Atlanti Szövetségbe. Itt határozták el, hogy a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok, valamint további két nagyhatalom, Franciaország és Kína külügyminisztereiből tanácsot létesítenek, a tanácsnak London lett a székhelye, ős feladatként azt kapta: készítse elő a legyőzött országokkal megkötendő békeszerződéseket. Potsdamban jelölték ki előzetesen Lengyelország új nyugati határait. Ez az Odera >— Neisse-határ, amelyet a két szocialista országban, a Lengyel Népköz- társaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban békehatárnak neveznek. A három kormány, illetve államfő ügy határozott Potsdamban, hogy a legyőzött országokat a békeszerződés aláírása után fel kell venni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és minden segítséget meg kell adni a- zoknak az országoknak, amelyek semlegesek maradtak. Kivételt képezett Spanyolország, amely az értekezlet megállapítása szerint a tengely- hatalmak támogatásával alakult, és keletkezése, jellege az agresszor államokkal való szoros kapcsolaton a- iakult. A történelmi tényékhez tartozik azonban, hogy Bulgária, Finnország, Magyarország, Olaszország, Románia és Spanyolország — ez utóbbi némi nyugati segédlettel — egyszerre, 1955. december 14-én lett az ENSZ tagja. Potsdam a maga idejében, közvetlenül a nagy világégés befejezése u- tán azt a reményt nyújtotta, hogy a győztes hatalmak teljes egyetértéssel rendezik a különböző nemzetközi problémákat, és a különböző társadalmi rendszerű országok továbbfejlesztik a háborúban jól bevált együttműködést Sajnos, az imperializmus, főleg az Egyesült Államok Potsdam szellemétől eltérő politikája miatt ez nem valósulhatott meg. J. L. Vers mindenkinek Egy versantológia utószavaként olvastam neves szerző tollából a nagyiából így hangzó sorokat: van-e napjainkban lét- jogosultsága a költészetnek? Kell-e költészet, kellenek-e a költők, kell-e a vers? ... Valahogy ezek a kérdések minden szombat este eszembe jutnak, amikor pontban nyolc órakora Magyar Televízió műsorában megjelenik a már ismert fej- léc-cím: Vers—mindenkinek. Aztán az ember rámered a képernyőre, és bár tudja, öt, nyolc perc múlva kalandfilm, krimi következik, mégis próbál átszellemülni. Nemrégiben hallottam az egyik üzem munkásnő- jétOl, hogy Tóth Árpád-költemény hallatán odalépett a könyvespolchoz, előkereste verseit és újra meg újra végigolvasta a verset. És büszkén mondja „szeretném megtanulni kívülről“. Tudom, az egyedi eset, nem általánosítható — még és sajnos. De ahhoz, hogy az a munkásnő kezébe vegye a könyvet, ahhoz most ez a műsor kellett. Ha nagyobb eredményt nem is könyvelhetne el magának a műsor, azt hiszem ez is elég. De bizonyára ettől sokkal nagyobb a hatása. A műsoré, meg magáé a költészeté is, mint azt sokszor hinnénk. És, ha a válogatás tartja a színvonalat, akkor bizonyára népszerűségi és nézettségi szintje még magasabb lesz. És szurkolok azért, hogy — bár sokak szemében szentségtörés lehet e kijelentés — napjaink modern és mo- derneskedő költőinek szavalha- tatlan verseit ne válogassák be a műsorba. Maradjon a Vers — mindenkinek, valóban mindenkié. Mindenki számára érthető, magasztos, maradandó igévé. Most még ne vegyünk el a Balassi Bálintban, Ádyban, József Attilában, Nagy Lászlóban hívők kedvét a költészettől. Ne fosszuk meg őket annak a varázsnak a melegétől, hogy a vers szavalható, érthető — és mindenkihez szólhat. Nem csak a kiváltságosokhoz — mindenkihez. Verset — mindenkinek! Z. J. FELHÍVÁS 1980. július 31-től augusztus 8-ig megrendezzük a VI. honismereti kerékpártúrát Gyülekező július 31-től Gombaszögön (Slavec), ajánlott vasútállomás gyorsvonattal érkezőknek Pelsőc (Ple- Sivec). A túra táborhelyei: júl. 31. aug. 1-2. — Gomba- szög, aug. 3-4. — Szádellő jZádiel), aug. 5-6. Hím (Ohym), nug. 7-8. — Somodi (Drienoveo). A túrán bárki részt vehet, felszerelést, élelmet mindenki biztosítson magának, fontos a személyazonossági igazolvány. Csatlakozni túra közben is lehet. ütünk a Művelődési Tábor megnyitásával végződik. Mindenkit szeretettel várunk. A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG
