Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

A MUMb együttes usztafödémesen {Pusté ÜlanyJ született 1764. Július 5-én és nyugtalan, zaklatott életének u- tolsó vándorútja pedig a Zemplén me­gyei Tályán ért véget. Ott halt meg 1820, augusztus 10-én. Szülőhelyéről hozta magával a zene Iránti fogékonyságát. Tízéves korában már szépen hegedült, apja — aki kép­zett zenész volt — maga tanította. É- desanyja korán meghalt, mostohája rosszul bánt vele. Ezért az otthoni foj­tó légkör tette őt bolyongóvá, nyugta­lanná Édesapja Bécsbe vitte, ahol to- vábbképezte magát. Hegedűjátékában egy év alatt hihetetlen haladást ért el. Kimagasló játékával meghódította egész Bécset..Két év múlva egy ausztriai kis­városban, Fürchtensteinben telepedett le, de nyugtalan természete itt sem hagyta őt huzamosabb ideig. Budapestre ment, ahol 1792-ben Pro- tesewitz Igazgatása alatt álló első ma­gyar színtársulat karmestere lett. Ek­korra már számtalan szerzeménye volt. A „Lavotta szerelme“ című nótájára mindenki felfigyelt. Ez volt legszebb szerzeménye. Lavotta a verbunkos zenének is úttö­rője volt. Lakodalmi táncaiba szilajsá- gát vitte, majd azt lassúbb ütemű Já­tékával felváltva szenvedélyesen, gyorsabb tempóban folytatta. Műveiben ő alkalmazta először a magyar skálát, amely a külföldi zeneszerzés tanköny­veiben még ma is „Ungarische Scala“ címen szerepel. Virtuozitása páratlan, régi magyar, feledésbe menő dalokat variálásával cifrázott, s így lettek maradandóvá, a- kárcsak a „Cserebogár, sárga cserebo­gár ..." és még számos egyéb régi dal. Szíve vágya Haydn zenekarához ke­rülni Kismártonba vagy Eszterházára. Későn érkezett, Haydn 1809 május 31- én már halott volt, így Lavotta re­ményvesztetten vándorolt tovább. Ritka élményben volt'részem, amikor a debreceni Délibáb'népzenei együttes művészi technikával előadott számait hallottam. Az együttes mind a hét tagja Debre­cenben végezte a Zeneművészeti Főis­kolát. Vezetőjük: Joőb Árpád tanárse­géd, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola debreceni tagozatán. Tagjai: Dé­vai János, Dévai Jánosné, Dologh Sarol­ta, Herczeg Mária, Rómer Ottó és Sza­bó Viola. Mindegyikük három-négy hangszeren játszik. Műsorukból a népi dalokat kitűnő énekkel: furulya, török­síp, tökduda, tekerőlant, koboz, citera, cimbalom, bőrduda, ütőgardon, regős síp, hegedű és bőgő művészi szintű kí­séretével adták elő. Bartók Béla szavait mottóként hasz« nálják: „Népi dallamaink mindegyike valóságos mintaképe a [ legmagasabb- rendű művészi tökéletességnek. Kicsiny­ben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bacb-fúgát vagy Mozart-szonátát.“ Az együttes már eddig is számtalan nagy sikert aratott. Sokszor szerepeltek a rádióban és a tv-ben. Ä Táncház-sorozatban 1974-ben kis­lemezük jelent meg. Az Egyetemi és Főiskolai Népzenei Fesztivál T. díját 1974-ben elnyerték. A Népművészet if­jú Mesterei címet is méltán viselik. Debrecen városának Csokonai díját 1979-ben kapták meg. Rómer Ottó hajdúsági, somogyi nép­dalokat, Dévai János furulyára való da­rabokat dolgoz fel és hangszerel. Az együttes vezetője mondókák hangsze­relésével is kísérletezik. Műsoruk sokrétű, magas szintű nép­zenei muzsika. A műsor után Joőb Ár­pád, a Délibáb együttes vezetője mond­ta: „Hisszük, hogy muzsikánk a népze­nei hagyomány megőrzése mellett ál­talában a zene iránti érzékenységet is fejleszti, szólaljon az meg a közeli ta­nyákon, egyetemi ifjúság előtt, európai fesztiválokon, a rádió és a televízió e- lőadásaiban vagy a lemezjátszó hang­szóróján. A régi zenében rejlő általános emberi tartalomnak kifejezésére kell válogatni, csoportosítani a dalokat. A népzene kulcs a XX. század magyar műzenéjéhez is. dr. Hofer Lajos Fájlalta, hogy nem kerülhetett Haydn zenekarához, mert tudta, hogy Haydn maga is a magyar zenei hatásokra épí­tette zeneműveiben tánc- és dal moti­vációit. Természetleírások s a népi köl­tészet inspirálta legnagyobb műveihez a „Teremtés“, és a „Négy évszak“ .című­oratóriumához komponált vezérmotívu- mait. Vándorlásai során két hű kísérője volt: Stradivári hegedűje és a „Servus humillimus“ — kedves borocskája. Bár­merre is járt, boroskulacsából egyre kóstolgatott, s maga körül magasztos bűvkört érezve egyetértett Goethével ,,... Bárhol hívjad is a múzsákat, ott van szentélyük...“ Ilyenkor kevés dal­lam maradt rögzítve. Borocskája fogytán lévén, vándordí­ját a Zemplén megyei Tálya felé vet­te, orvos barátjához, akinél lelki fáj­dalmain kívül orvosoltatni szerette vol­na betegségét. Gyengesége egyre job­ban eluralkodott rajta. Tudta, hogy to­vábbi vándorútra már nem igen indul­hat, a halál elől pedig már nem szök­hetett meg. Petrásné, Kovdts Gizella 160 éve halt meg Lavotta János Debbie Harry és Chris Stein Lehet, csak az ügyes reklámhad­járatnak köszönhető, de a Blondie úgy vonult be a köztudatba, mint az „új hullám“ képviselője. Az új hul­lám megjelölést a túlságosan is pro- fanizált punk helyett találták ki, te­hát valami provokáló, csipkelődő, üz- letiessőgtől mentes zenét kellene ta­karnia. A Blondie esetében ennek több tény is ellentmond.? A Blondie-t két tehetséges, hétpró- bás muzsikus hozta össze 1975-ben. Chris Stein és Deborah Harry, a von­zó külsejű szőke (innen az együt­tes neve) énekesnő, akit nagy meg­lepetésre a tekintélyes Melody Maker szaklap 1978-ban a harmadik legjobb énekesnő címmel tüntetett ki. Deborah vagy Debbie Harry (ko­rát diszkréten elhallgatja, de sokak szerint már közel jár a negyvenhez) előzőleg két kemény rockot játszó együttesben énekelt minden különö­sebb eredmény nélkül. Később hátat fordított a zenélősnek, s mint pincér­nő dolgozott. így akadt rá Chris Stein, aki ekkor már tízéves profi tapasztalattal rendelkezett. Első nagylemezük szimpla sláger­zenét hozott, ráadásul jó adag ama­tőr melléklzzel. A második már ke­ményebben szólt, s ebben nagy sze­repe volt annak, hogy agy kitűnő gi­tárossal, Frank Infantival gyarapod­tak. Ez az album meghozta az első kiugró sikert; a Denise című dal nagy sláger lett. A kővetkező album címe Parallel Lines, azaz Párhuzamos vo­nalak. E cím képletesen kifejezi a rajta hallható zenét: újhullámos meg­oldások plusz slágergyanús melódiák. Be Is Jött egyik tipp, a Heart of Glass (Üvegszív) népszerű lett. Igazi népszerűséget azonban akkor ért el, amikor a stúdió keverőpultján kissé felhígítva, megédesítve kislemezen is kiadták. Példátlan sikerét a Blondie következő slágerei sem szárnyalták túl. Eat To The Beat (Fald fel a beat-et) címen jelent meg mindmáig legutolsó nagylemezük. Itt sincs hiány slágerekben, például az Ato­mic című az angol lista harmadik helyéig jutott. Ha az „új hullám“ az őszinte tö­rekvésű, nem anyagi előnyökért ü- gyeskedő csoportok gyűjtőcíme, ak­kor a Blondie csak fenntartással so­rolható közéjük. Hiszen a harmadik albumuk óta nem kisebb slágergyá­ros egyengeti útjukat, mint Mike Chapman, a Sweet, a Smokie, Suzi Quatro és még ki tudja hány együt­tes mecénása. Manapság futó siker- daluknak (Call Me Hívj fel) a szerzője pedig Giorgio Moroder, akit Donne Summerral szoktak együtt em­legetni. Vitathatatlan, hogy a Blondie ze­néjében találunk újszerű, érdekes megoldásokat Sőt, a fémes rock ki­fejezési formájával is élnek. De ü- gyesen álcázva mindig ott bújnak a fülbemászó, táncra ingerlő motívu­mok: hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. STRIEZENEC SÁNDOR E z a név két esztendeje még Ismeretlen fogalom volt a rock-rajongók körében, ma pedig a leg­népszerűbbek közé soroljuk. Ha akadnak olyanok, márpedig akadnak, akik túlságosan is megtervezettnek vélik a zenekar gyanúsan simán ívelő pályáját, első albumukat meghallgatva bizonyára elismerik: az elő­legezett bizalom nem volt alaptalan. A siker tulajdon­képpen törvényszerű, hiszen a hajdani Skorpió-fiúk, a Mini nagystílű basszusgitárosa és a E. Mobil hangosz­lopa jókora rutint gyűjtött az elmúlt évek során. Őket már az idősebb muzsikusgárdába sorolják. Nem is a koruk miatt érettek, inkább a tapasztalataikért. Arinak ellenére, hogy az albumon egységes, jól kö­rülhatárolható muzsikával szerepel az együttes, a da­lok magukon viselik alkotóik előző ténykedés! helyé­nek stílusjegyeit. És ez érthető. Nehéz levetkezni azt a zenei hatást, amely az együttes magvát a Skorpióban érte. Annál is inkább, mivel ők is részt vettek az ot­tani hangzás kialakításában. Vikidál Gyula sem tagad­hatja meg magát, a P. Mobilban megismert módon é- nekel, hiszen ő ott is önmagát adta. Röviddel megalakulásuk után két igen sikeres kisle­mezzel mutatkoztak be a nagyközönségnek. Azzal a négy számmal felvázolták stílusuk körvonalait: a rock­zene nyersebb, keményebb válfaját igyekeznek művelni. A bemutatkozó dalok telitalálatnak bizonyultak, kettő közülük felkerült a nagylemezre is. 9 tinédzser dal és az Igazság bár régebbi keltezésűek, nemcsak hogy meg­állják a helyüket a többi szerzemény mellett, hanem az album legértékesebb tételei is. A nyers kíséretnek megfelelő a dalok témája. A ka­maszkor érzelmi világán keresztül szólnak a felnőtté válás problémáiról, a megalkuvás veszélyeiről, a Senki sem szóljon hozzám és az Engem ne sajnáljatok című dajokban. Az álszent képmutatásról, a szinte az egész életünket átszövő képmutatásról szól kritikusan az Ar­cok álruhában című dal. Könnyebb fajsúlyú a Dinamit a vérem; lágyabb énekhang (Szűcs Antal Gábor?), könnyedebb kíséret. Szuggesztív képet festenek a Kül­városban születtem és a Születés című dalokkal. Létkérdés egy rock-csoport számára, hogy nagylemezt jelentessen meg. Biztonságot nyújt a koncertezéshez, biztatást a további munkához. A Dinamit-album számai különösen alkalmasak élő előadásra, mert mentesek minden stúdiótrükktől, illúziókeltő megoldásoktól. Ez szavatolja a koncertek sikerét, mert a rock igazi ereje a vérpezsdítő hangversenyeken tör felszínre. STRIEZÉNEC SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents