Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

M 5 ként rokon-testvőr-házassá- gokból szaporodó falusiak­nak. Most kivetkezik, mond­ja valaki, St. Pölten, ami számomra apám háborús él­ményeinek egyik igen fon­tos színterét jelenti és az­tán Mariazell, ahová nagy­anyám gyalog jött el —< nem is egyszer >— búcsúba a Monarchia idején. Mind­ezekkel csak azt akarom mondani, hogy a hajósok már úgy ismerik ezt a vi­déket, mint a tenyerüket. Az idősebbek átadják a fiata­labbaknak ismereteiket, tör­téneteket mesélnek órák hosszat 4 Tizenkét óránként váltja egymást a legénység. Aki letudta a szolgálatot, máris indul aludni. Van, aki át- alussza a nap másik tizen­két óráját, csak épp enni kel föl, van, aki inkább a tévé előtt ül, lézeng a fe­délzeten. Valójában szabad­idő nem sok marad a ha­jón. Behajózástól kihajózá­sig szinte egyfolytában mun­ka meg munka váltakozik. S- ' V frontot is, később meg is sebesültem, s fölépülésem után hajóra kértem magam. Abban a szerencsés helyzet­ben lehettem, hogy Í945. májusát Degendorfban él­tem át, a Morava hajó fe­délzetén. Mert kórházban lévő bajtársaim közül alig tőrt vissza valamelyik a frontról. r— Idővel matrózból kapi­tány, majd parancsnok let­tem. Mindaddig míg 1975. január 24-én Bécsben in­farktust nem kaptam, öt hó­napig kezeltek, majd azt mondtam, igazán csak ak­kor gyógyulok meg, ha újra hajózhatok. Kapitányi rang­ban visszahelyeztek. m Hogy ml húz ide? ... 6—8 éves gyermekkoromtól, ahogy tutajozni kezdtem, számomra a víz az életet jelentette. A vízen otthon éreztem magam. A Duna 1- gazi otthonommá vált, és et­től az otthontól még egy infarktus sem tántoríthat el. 3 Az 1980. folyami kilomé­ternél elértük az első vízi­erőművet, zsilipkamrát. Ezt, az Altenwirí-it az osztrák szakaszon még hat követi: Ybbs, Wallsee, Abwinden, Ottensheam, Aschachv Jo- chenstaln. A fönti szakasz nyolcadik „gátja“ a 2230 f. kilométernél, Passaunál van ős még további három épí­tés alatt. Több talán már el sem férne a Duna ezen sza­kaszán. Ezekben a zsilip­kamrákban ellentétben a vaskapuival valóban per­cek alatt megtörténik a föl-, ős leereszkedés. Sehol sem kell várakozni, megy min­den, mint a karikacsapás. Fél óra alatt már le is küz­dötte a hajó a 15—25 mé­teres szintkülönbséget. Innen a Duna-parti táj i- rigylésreméltóan csodála­tos. Várak és várromok, kastélyok és pazar lakóhá­zak, ragyogó kisvárosok és hangulatos minifalvak min­denfelé. Az osztrák családi- ház-építkezéseken csak á- mulní tudok. A fehér falu, fekete fedelű teraszos, föld­szintes épületek üde, kelle­mes látványa gondolkodás­ra készteti az embert Me­rem állítani, hogy abból a pénzből, amiből a hazai fal­vak lakossága sokszor or­mótlan de ezt már el­mondtam egy másik riport­ban <—, ízléstelen házakat épít, abból ilyen kettő vagy akár három is kitelne. Egy­szerűek, emberszabásúak. És még egy kutyaól sincs a ház mellett. Egyébként, csak mint érdekességet jegyzem meg, hogy a hajó­sok már előre mondják, most ilyen házat látsz majd, most következik az üzlet­ház, amelyiknek harmadik emeletét már három éve é- pítik; most az a falu, aho­vá még Mária Terézia ide­je alatt magyar huszárokat hoztak azért, hogy — hogy is mondjam?... — új vért kölcsönözzenek az egyéb­Bécs óta ki sem kötöttünk. S ma, hétfő este lévén, már ötödik napja nem volt szá­razföld a talpunk alatt. Egy­részt, nem is lett volna in­dokolt a kikötés, hiszen oda-vissza útra van ivóvíz és eleségkészlet a hajón, másrészt késésben vagyunk, jobb lesz igyekezni. A Du­na továbbra sem enged: á- rad és árad. Koraeste, még napnyugta előtt elérjük az NSZK-beli Passau határvárost. Itt fo­lyik össze az Inn a Duná­val. Most látjuk csak, hogy valójában nem is a „fo­lyam“ vize annyira koszos —i mert kegyetlenül piszkos volt lejjebb a Duna —, ha­nem a folyóé. A folyóé, a- mely itt már-már szélesebb, mint a Duna, mégis elnye­li őt Európa második leg­nagyobb „vize“. 5 Passau fényei már tündö­kölnek, amikor partra lé­pünk. Jó, kellemes érzés új­ra földet érezni, szilárd ta­lajt a láb alatt. Nyakunkba vesszük a várost, bekukkan­tunk egy pornófilmet vetí­tő kocsmahivatalba, de bá­torkodjon hinni nekem a kedvep olvasó: annyira u- nalmas félórát már rég nem éltem át, mint ott. Aki még nem látott, inkább ne is le­gyen kíváncsi ilyesmire: nem éri meg a várakozást! Hajnalban a Dukla fölszed­te a horgonyt, elindult — nélkülem. Két napig csava­rogtam a környéken, aztán a salzburgi műútra kiálltam stoppolni. Az első kocsi egy zöld Mercedes volt, meg­állt, magamkorabeli fiatal férfi a volánnál: elvisz. Ko­ra délután volt. Még, ami­kor beültem a Mercedesbe sem gondoltam, hogy más­nap hajnalban már Jugo­szláviában, Újvidéken le­szek. Ilyen a sors: kiszámítha­tatlan! A szerző felvétele A hajós az anyakikötőt elhagyva szabad em­beri i—i mondja a vál­las, megtermett idős kapi­tány és még hozzáteszi: legyen bár felesége, család­ja, akkor is. Mégis furcsa szabadság ez a szabadság. Nem telik el nap, hogy a legénység ne hozná szóba az otthont, a családot, ne mesélne a gyerekekről, ne elevenítené fel azokat az emlékeket, *- mikor utoljára együtt volt az asszonnyal, a kedvessel sétálni, moziban, vagy a ba­rátoknál. Bár, nem állítom azt — mert irtózatos hazug­ság lenne —, hogy egy-egy szabad estén nincsenek ki­ruccanások kocsmákba, könnyű vérű lányok után, hogy a fönti szakaszon nem ülnek be a férfiak pornó- filmre, de... De mit Is mond az egyik dunaszerda- helyl (Dunajská Streda) matróz: — Mióta megnősültem, ti­zenhárom éve, hajón va­gyok. Két gyermekem van. Most Is, hogy hosszabb 1- delg otthon voltam, láttam, hogy asszonyom már nem bír velük. A fejére nőnek. Hiányzik nevelésükhöz az apai kéz. Még ezt az idényt végigdolgozom, aztán bú­csút mondok. Pedig nagyon megszerettem a vizet, de a család mindennél előbbre való. Helyben is találok va­lami jó munkát. És elmeséli azt is, hogy legutoljára két hónapot töl­tött otthon egyfolytában. A sok túlóra meg a szabad­ság tette ki ezt a dologta- lan időt. A szomszédok csak azt látták, hogy nem Jár munkába. Valaki megiri­gyelte és följelentette őt „é- lősködés“ vádjával. Van ilyen is mondja szomo­rúan !—i hajóséknál nem egyszer megtörténik. „Látja, milyenek az emberekl?!!!“ *— zárja mondókáját Ami a Duklán számomra a legszembetűnőbb volt, ■ hogy a legénység tizenhét tagja sörön kívül nem Iszik alkoholt. Később kiderült, azért nem, mert a parancs­nok nem nézi jó szemmel az ivászatot. i—i Mert félnek, azért nem isznak — mondja később, miután rákérdezek. <— Az ívászatból még jó sosem származott. Tudja, minden kapitánynak van bizonyos híre a szakmában: kinél mit, s milyen mértékben le­het megengedni. ROlam tud­ják, vicces természetű, ba­rátkozó ember vagyok, de ivászatról szó sem lehet. Nem egyszer küldtem már haza félútróí hajóst, mert szolgálatban részeg volt. Számomra ezek a monda­tok különösképpen szimpa­tikusak. Egyrészt, mert így nem leszek rákényszerítve, hogy gyomorfekélyemet in­gereljem; másrészt, mert a „játék“ nem babra megy. Főleg két uszály benzin „rakománnyal“ a hátunk mögött nem. És persze il- mondák, de az Is csak o- domos megemlíteni még azt lyan, mint a tavalyi hő: is, hogy minél inkább föl- senki sem veszi komolyan, felé haladunk, annál inkább Tűző napon, amikor a ha­szűkül a folyó medre, annál jó farában lévő nyugágyon inkább keskenyedlk a ha- napozott, odamentem hozzá józható szakasz. S bár ma- és megkérdeztem tőle: kinél gas — nagyon magas — a hagyta kilenc hónapos kis­vízállás, mégis csalóka a fiát? Azt mondta, Árvában Duna. A magas víz eltakar- van az édesanyjánál. A szü­ja a kisebb, nagyobb ho- lés óta ez az első útja és mokbuckákat, sziklákat, zá valószínűleg az utolsó is. A tonyokat és sodrása, óriás- gyermekével akar lenni, más -ereje sokszor klszámítha- munka után néz. Aztán le- tatlan. Megesett velünk, fut a kabinjába és kezében hogy a hajózható útként gyermeke fényképével tér megjelölt szakaszon inkább vissza. Örömmel, boldogan hátrafelé haladtunk, mint mutatja, aztán hirtelen el­előre. Nem volt más válasz- komorodik az arca: sejtem, tás, mint egyre Inkább mire gondolhat. Magára ha­partközelbe húzódni, ahol gyom. kisebb a sodrás ugyan, de Fölbaktatok a kommandó­veszélyes, zátonyos lehet az ra, ahol a kapitány már útvonal. Annyira közel jár- vár: szeretné elmesélni az tunk már a parthoz, hogy életét. Hosszú órákig hall­egy jobb távolugró vígan gattam őt, minden szavát „leléphetett“ volna hajónk- .följegyeztem. A jegyzetek­ről. A kormányos arca ve- bői most csak ennylra fut­rejtékcseppektől volt teli, a hatja: parancsnok pedig — bár tit- — A Vágón kezdtem a kolta izgalmát — le-föl jár- hajóséletet, tutajon. Jóval a kált a kommandón. Párán- háború előtt. Megjártam a csőt ad a gépháznak, hogy a motorok tartalékerejét használják ki, de ez sem se­gít Még vagy ötven méter hiányozhat a kritikus pon­tig. Ez az ötven méter ö- rökkévalóságnak tűnik. De szerencsésen túljutottunk rajta. A kormányos most már megkönnyebbülten meg- törll a homlokát, egy pil­lantást vet a parancsnokra, elmosolyodnak: sikerültl 2 A két szakácsnőt s—. egyik hatvan körül, másik huszon­öt körül járó leányanya *— ritkán látni a fedélzeten. Elvégzik a dolgukat a kony­hában, aztán mennek a ka- jütjükbe pihenni. A leánya­nyáról keringenek mende­HAJÚ, MERCEDES ZOLCZER JÁNOS SZABÁLYTALAN ÜTIJEGYZETEI 2. SZOCIALISTA JAVASLAT A BÉCSI TÁRGYALÁSOKON A közép-eurőpal fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozaton a közvetlenül részt vevő négy szocialista or­szág, a Szovjetunió, Lengyel- ország, az NDK és Csehszlo­vákia közös, újabb kompro­misszumokat tartalmazó Ja­vaslatot terjesztett elő. En­nek lényege, hogy a fő erő­feszítéseket az első szakasz­ban megvalósulandó csökken­tésre, illetve az arról rendel­kező megállapodás kidolgozá­sára kell összpontosítani. Eb­ben a szakaszban kulcsfontos­ságú a Közép-Európában ál­lomásozó szovjet és amerikai haderők csökkentése. A szocialista országok azt javasolják, hogy a ténylege­sen meglevő haderők létszá­mát alapul véve — az első szakaszban — a Szovjetunió 20, az Egyesült Államok pe­dig 13 ezer fővel csökkentse csapatainak létszámát. Ez a kötelezettség nem foglalná magában azokat a kontingen­seket, amelyeket a Szovjetu­nió egyoldalúan kivont az NDK-ből, illetve amelyek ki­vonását a közeljövőben befe­jezi. A szocialista országok ezzel egyidejűleg megoldást terjesztettek elő a két kato­nai szövetség Közép-Európá- ban állomásozó haderői kö­zös, legfelsőbb létszámszint­jének megállapítására. Az új Javaslatokat az a tö­rekvés hatja át, hogy megta­lálják az utat a kölcsönösen elfogadható határozatokhoz, a- melyek segítenék az európai béke megszilárdítását és a fegyverkezési hajsza megfé­kezését. Emlékezetes: a nyu­gati országok tavaiy azt Ja­vasolták, hogy a Szovjetunió 30 ezer, az Egyesült Államok pedig 13 ezer katonát vonjon ki. Az új szocialista inlciatí- va viszont (az NDK-bell 20 ezer főnyi csökkentését Is be­leértve) végeredményben 40 ezer szovjet katona kivonását tartalmazza. Ez tehát több, mint amennyit a nyugati tár­gyaló partnerek javasolnak. Ennek ellenére — mint a TASZSZ megállapítja — a kezdeményezés nincs ínyére bizonyos nyugati köröknek, a- melyek nem érdekeitek abban, hogy haladást érjenek el a bécsi tárgyalásokon. ELLENTÉTEK A NATO-BAN Mind nyilvánvalóbb: ellen­tét mutatkozik az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Európa kö­zött annak megítélésében, ho­gyan — s főleg milyen gyor­san — reagáljanak a Szovjet­unió múlt héten kinyilvání­tott tárgyalási Javaslataira az európai középhatótávolságü nukleáris fegyverzet korláto­zását illetően. A brüsszeli NATO-központba érkezett amerikai jelzések sze­rint „előbb pontosan ki kell deríteni, milyen fegyverekről hajlandó tárgyalni a Szovjat, unió.“ Pedig ez köztudott: a Szovjetunió nein csupán a nyugat-eurőpaí NATO-tagálla- mok területén 1983-ig elhelye­zendő 572 ú] eurostratégiai ra­kétáról tartja fontosnak a tárgyalást, hanem a Nyugat- ■ és Dél-Eurőpában előretolt tá­maszpontokon állomásoztatott amerikai nukleáris, eszközök­ről is. A szovjet álláspont sze­rint a tárgyalásokat már a közeljövőben meg lehetne kezdeni, azok eredményeinek realizálására azonban termé­szetszerűleg csak a SALT—II amerikai ratifikálása után ke­rülhetne sor. A nyugat-európai NATO-or- szágok — főként az NSZK — arról szeretnék meggyőzni Washingtont, hogy mihama­rább vizsgálja meg a szovjet álláspontot, és semmi esetre se halogassa az ügyét az őszi elnökválasztásig. Illetékes a- merlkal vezetők egyelőre arra hivatkoznak, hogy a tárgya­lások programjának meghatá­rozására a NATO-n belül már működik egy szerv, az úgy­nevezett speciális leszerelési és fegyverzet-ellenőrzési cso­port. Úgy tetszik, hogy Wa­shington Ily módon j válasz elodázására Játszik. Csak a jö­vő adhat feleletet, hogy a nyugat-európai szövetségesek képesek-e érvényt szerezni ál­láspontjuknak. ■í 'i ) ES KAMION

Next

/
Thumbnails
Contents