Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-22 / 30. szám
M 5 ként rokon-testvőr-házassá- gokból szaporodó falusiaknak. Most kivetkezik, mondja valaki, St. Pölten, ami számomra apám háborús élményeinek egyik igen fontos színterét jelenti és aztán Mariazell, ahová nagyanyám gyalog jött el —< nem is egyszer >— búcsúba a Monarchia idején. Mindezekkel csak azt akarom mondani, hogy a hajósok már úgy ismerik ezt a vidéket, mint a tenyerüket. Az idősebbek átadják a fiatalabbaknak ismereteiket, történeteket mesélnek órák hosszat 4 Tizenkét óránként váltja egymást a legénység. Aki letudta a szolgálatot, máris indul aludni. Van, aki át- alussza a nap másik tizenkét óráját, csak épp enni kel föl, van, aki inkább a tévé előtt ül, lézeng a fedélzeten. Valójában szabadidő nem sok marad a hajón. Behajózástól kihajózásig szinte egyfolytában munka meg munka váltakozik. S- ' V frontot is, később meg is sebesültem, s fölépülésem után hajóra kértem magam. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy Í945. májusát Degendorfban éltem át, a Morava hajó fedélzetén. Mert kórházban lévő bajtársaim közül alig tőrt vissza valamelyik a frontról. r— Idővel matrózból kapitány, majd parancsnok lettem. Mindaddig míg 1975. január 24-én Bécsben infarktust nem kaptam, öt hónapig kezeltek, majd azt mondtam, igazán csak akkor gyógyulok meg, ha újra hajózhatok. Kapitányi rangban visszahelyeztek. m Hogy ml húz ide? ... 6—8 éves gyermekkoromtól, ahogy tutajozni kezdtem, számomra a víz az életet jelentette. A vízen otthon éreztem magam. A Duna 1- gazi otthonommá vált, és ettől az otthontól még egy infarktus sem tántoríthat el. 3 Az 1980. folyami kilométernél elértük az első vízierőművet, zsilipkamrát. Ezt, az Altenwirí-it az osztrák szakaszon még hat követi: Ybbs, Wallsee, Abwinden, Ottensheam, Aschachv Jo- chenstaln. A fönti szakasz nyolcadik „gátja“ a 2230 f. kilométernél, Passaunál van ős még további három építés alatt. Több talán már el sem férne a Duna ezen szakaszán. Ezekben a zsilipkamrákban ellentétben a vaskapuival valóban percek alatt megtörténik a föl-, ős leereszkedés. Sehol sem kell várakozni, megy minden, mint a karikacsapás. Fél óra alatt már le is küzdötte a hajó a 15—25 méteres szintkülönbséget. Innen a Duna-parti táj i- rigylésreméltóan csodálatos. Várak és várromok, kastélyok és pazar lakóházak, ragyogó kisvárosok és hangulatos minifalvak mindenfelé. Az osztrák családi- ház-építkezéseken csak á- mulní tudok. A fehér falu, fekete fedelű teraszos, földszintes épületek üde, kellemes látványa gondolkodásra készteti az embert Merem állítani, hogy abból a pénzből, amiből a hazai falvak lakossága sokszor ormótlan de ezt már elmondtam egy másik riportban <—, ízléstelen házakat épít, abból ilyen kettő vagy akár három is kitelne. Egyszerűek, emberszabásúak. És még egy kutyaól sincs a ház mellett. Egyébként, csak mint érdekességet jegyzem meg, hogy a hajósok már előre mondják, most ilyen házat látsz majd, most következik az üzletház, amelyiknek harmadik emeletét már három éve é- pítik; most az a falu, ahová még Mária Terézia ideje alatt magyar huszárokat hoztak azért, hogy — hogy is mondjam?... — új vért kölcsönözzenek az egyébBécs óta ki sem kötöttünk. S ma, hétfő este lévén, már ötödik napja nem volt szárazföld a talpunk alatt. Egyrészt, nem is lett volna indokolt a kikötés, hiszen oda-vissza útra van ivóvíz és eleségkészlet a hajón, másrészt késésben vagyunk, jobb lesz igyekezni. A Duna továbbra sem enged: á- rad és árad. Koraeste, még napnyugta előtt elérjük az NSZK-beli Passau határvárost. Itt folyik össze az Inn a Dunával. Most látjuk csak, hogy valójában nem is a „folyam“ vize annyira koszos —i mert kegyetlenül piszkos volt lejjebb a Duna —, hanem a folyóé. A folyóé, a- mely itt már-már szélesebb, mint a Duna, mégis elnyeli őt Európa második legnagyobb „vize“. 5 Passau fényei már tündökölnek, amikor partra lépünk. Jó, kellemes érzés újra földet érezni, szilárd talajt a láb alatt. Nyakunkba vesszük a várost, bekukkantunk egy pornófilmet vetítő kocsmahivatalba, de bátorkodjon hinni nekem a kedvep olvasó: annyira u- nalmas félórát már rég nem éltem át, mint ott. Aki még nem látott, inkább ne is legyen kíváncsi ilyesmire: nem éri meg a várakozást! Hajnalban a Dukla fölszedte a horgonyt, elindult — nélkülem. Két napig csavarogtam a környéken, aztán a salzburgi műútra kiálltam stoppolni. Az első kocsi egy zöld Mercedes volt, megállt, magamkorabeli fiatal férfi a volánnál: elvisz. Kora délután volt. Még, amikor beültem a Mercedesbe sem gondoltam, hogy másnap hajnalban már Jugoszláviában, Újvidéken leszek. Ilyen a sors: kiszámíthatatlan! A szerző felvétele A hajós az anyakikötőt elhagyva szabad emberi i—i mondja a vállas, megtermett idős kapitány és még hozzáteszi: legyen bár felesége, családja, akkor is. Mégis furcsa szabadság ez a szabadság. Nem telik el nap, hogy a legénység ne hozná szóba az otthont, a családot, ne mesélne a gyerekekről, ne elevenítené fel azokat az emlékeket, *- mikor utoljára együtt volt az asszonnyal, a kedvessel sétálni, moziban, vagy a barátoknál. Bár, nem állítom azt — mert irtózatos hazugság lenne —, hogy egy-egy szabad estén nincsenek kiruccanások kocsmákba, könnyű vérű lányok után, hogy a fönti szakaszon nem ülnek be a férfiak pornó- filmre, de... De mit Is mond az egyik dunaszerda- helyl (Dunajská Streda) matróz: — Mióta megnősültem, tizenhárom éve, hajón vagyok. Két gyermekem van. Most Is, hogy hosszabb 1- delg otthon voltam, láttam, hogy asszonyom már nem bír velük. A fejére nőnek. Hiányzik nevelésükhöz az apai kéz. Még ezt az idényt végigdolgozom, aztán búcsút mondok. Pedig nagyon megszerettem a vizet, de a család mindennél előbbre való. Helyben is találok valami jó munkát. És elmeséli azt is, hogy legutoljára két hónapot töltött otthon egyfolytában. A sok túlóra meg a szabadság tette ki ezt a dologta- lan időt. A szomszédok csak azt látták, hogy nem Jár munkába. Valaki megirigyelte és följelentette őt „é- lősködés“ vádjával. Van ilyen is mondja szomorúan !—i hajóséknál nem egyszer megtörténik. „Látja, milyenek az emberekl?!!!“ *— zárja mondókáját Ami a Duklán számomra a legszembetűnőbb volt, ■ hogy a legénység tizenhét tagja sörön kívül nem Iszik alkoholt. Később kiderült, azért nem, mert a parancsnok nem nézi jó szemmel az ivászatot. i—i Mert félnek, azért nem isznak — mondja később, miután rákérdezek. <— Az ívászatból még jó sosem származott. Tudja, minden kapitánynak van bizonyos híre a szakmában: kinél mit, s milyen mértékben lehet megengedni. ROlam tudják, vicces természetű, barátkozó ember vagyok, de ivászatról szó sem lehet. Nem egyszer küldtem már haza félútróí hajóst, mert szolgálatban részeg volt. Számomra ezek a mondatok különösképpen szimpatikusak. Egyrészt, mert így nem leszek rákényszerítve, hogy gyomorfekélyemet ingereljem; másrészt, mert a „játék“ nem babra megy. Főleg két uszály benzin „rakománnyal“ a hátunk mögött nem. És persze il- mondák, de az Is csak o- domos megemlíteni még azt lyan, mint a tavalyi hő: is, hogy minél inkább föl- senki sem veszi komolyan, felé haladunk, annál inkább Tűző napon, amikor a haszűkül a folyó medre, annál jó farában lévő nyugágyon inkább keskenyedlk a ha- napozott, odamentem hozzá józható szakasz. S bár ma- és megkérdeztem tőle: kinél gas — nagyon magas — a hagyta kilenc hónapos kisvízállás, mégis csalóka a fiát? Azt mondta, Árvában Duna. A magas víz eltakar- van az édesanyjánál. A szüja a kisebb, nagyobb ho- lés óta ez az első útja és mokbuckákat, sziklákat, zá valószínűleg az utolsó is. A tonyokat és sodrása, óriás- gyermekével akar lenni, más -ereje sokszor klszámítha- munka után néz. Aztán le- tatlan. Megesett velünk, fut a kabinjába és kezében hogy a hajózható útként gyermeke fényképével tér megjelölt szakaszon inkább vissza. Örömmel, boldogan hátrafelé haladtunk, mint mutatja, aztán hirtelen elelőre. Nem volt más válasz- komorodik az arca: sejtem, tás, mint egyre Inkább mire gondolhat. Magára hapartközelbe húzódni, ahol gyom. kisebb a sodrás ugyan, de Fölbaktatok a kommandóveszélyes, zátonyos lehet az ra, ahol a kapitány már útvonal. Annyira közel jár- vár: szeretné elmesélni az tunk már a parthoz, hogy életét. Hosszú órákig hallegy jobb távolugró vígan gattam őt, minden szavát „leléphetett“ volna hajónk- .följegyeztem. A jegyzetekről. A kormányos arca ve- bői most csak ennylra futrejtékcseppektől volt teli, a hatja: parancsnok pedig — bár tit- — A Vágón kezdtem a kolta izgalmát — le-föl jár- hajóséletet, tutajon. Jóval a kált a kommandón. Párán- háború előtt. Megjártam a csőt ad a gépháznak, hogy a motorok tartalékerejét használják ki, de ez sem segít Még vagy ötven méter hiányozhat a kritikus pontig. Ez az ötven méter ö- rökkévalóságnak tűnik. De szerencsésen túljutottunk rajta. A kormányos most már megkönnyebbülten meg- törll a homlokát, egy pillantást vet a parancsnokra, elmosolyodnak: sikerültl 2 A két szakácsnőt s—. egyik hatvan körül, másik huszonöt körül járó leányanya *— ritkán látni a fedélzeten. Elvégzik a dolgukat a konyhában, aztán mennek a ka- jütjükbe pihenni. A leányanyáról keringenek mendeHAJÚ, MERCEDES ZOLCZER JÁNOS SZABÁLYTALAN ÜTIJEGYZETEI 2. SZOCIALISTA JAVASLAT A BÉCSI TÁRGYALÁSOKON A közép-eurőpal fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozaton a közvetlenül részt vevő négy szocialista ország, a Szovjetunió, Lengyel- ország, az NDK és Csehszlovákia közös, újabb kompromisszumokat tartalmazó Javaslatot terjesztett elő. Ennek lényege, hogy a fő erőfeszítéseket az első szakaszban megvalósulandó csökkentésre, illetve az arról rendelkező megállapodás kidolgozására kell összpontosítani. Ebben a szakaszban kulcsfontosságú a Közép-Európában állomásozó szovjet és amerikai haderők csökkentése. A szocialista országok azt javasolják, hogy a ténylegesen meglevő haderők létszámát alapul véve — az első szakaszban — a Szovjetunió 20, az Egyesült Államok pedig 13 ezer fővel csökkentse csapatainak létszámát. Ez a kötelezettség nem foglalná magában azokat a kontingenseket, amelyeket a Szovjetunió egyoldalúan kivont az NDK-ből, illetve amelyek kivonását a közeljövőben befejezi. A szocialista országok ezzel egyidejűleg megoldást terjesztettek elő a két katonai szövetség Közép-Európá- ban állomásozó haderői közös, legfelsőbb létszámszintjének megállapítására. Az új Javaslatokat az a törekvés hatja át, hogy megtalálják az utat a kölcsönösen elfogadható határozatokhoz, a- melyek segítenék az európai béke megszilárdítását és a fegyverkezési hajsza megfékezését. Emlékezetes: a nyugati országok tavaiy azt Javasolták, hogy a Szovjetunió 30 ezer, az Egyesült Államok pedig 13 ezer katonát vonjon ki. Az új szocialista inlciatí- va viszont (az NDK-bell 20 ezer főnyi csökkentését Is beleértve) végeredményben 40 ezer szovjet katona kivonását tartalmazza. Ez tehát több, mint amennyit a nyugati tárgyaló partnerek javasolnak. Ennek ellenére — mint a TASZSZ megállapítja — a kezdeményezés nincs ínyére bizonyos nyugati köröknek, a- melyek nem érdekeitek abban, hogy haladást érjenek el a bécsi tárgyalásokon. ELLENTÉTEK A NATO-BAN Mind nyilvánvalóbb: ellentét mutatkozik az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között annak megítélésében, hogyan — s főleg milyen gyorsan — reagáljanak a Szovjetunió múlt héten kinyilvánított tárgyalási Javaslataira az európai középhatótávolságü nukleáris fegyverzet korlátozását illetően. A brüsszeli NATO-központba érkezett amerikai jelzések szerint „előbb pontosan ki kell deríteni, milyen fegyverekről hajlandó tárgyalni a Szovjat, unió.“ Pedig ez köztudott: a Szovjetunió nein csupán a nyugat-eurőpaí NATO-tagálla- mok területén 1983-ig elhelyezendő 572 ú] eurostratégiai rakétáról tartja fontosnak a tárgyalást, hanem a Nyugat- ■ és Dél-Eurőpában előretolt támaszpontokon állomásoztatott amerikai nukleáris, eszközökről is. A szovjet álláspont szerint a tárgyalásokat már a közeljövőben meg lehetne kezdeni, azok eredményeinek realizálására azonban természetszerűleg csak a SALT—II amerikai ratifikálása után kerülhetne sor. A nyugat-európai NATO-or- szágok — főként az NSZK — arról szeretnék meggyőzni Washingtont, hogy mihamarább vizsgálja meg a szovjet álláspontot, és semmi esetre se halogassa az ügyét az őszi elnökválasztásig. Illetékes a- merlkal vezetők egyelőre arra hivatkoznak, hogy a tárgyalások programjának meghatározására a NATO-n belül már működik egy szerv, az úgynevezett speciális leszerelési és fegyverzet-ellenőrzési csoport. Úgy tetszik, hogy Washington Ily módon j válasz elodázására Játszik. Csak a jövő adhat feleletet, hogy a nyugat-európai szövetségesek képesek-e érvényt szerezni álláspontjuknak. ■í 'i ) ES KAMION
