Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

SZÜNIDŐ — SZISZ ÉPÍTŐTÁBOROK — PIHENÉS — NYÁRI ÉLMÉNYEK SZÜNIDŐ — SZISZ ÉPÍTŐTÁBOROK — PIHENÉS — NYÁRI ÉU Falunk fiatalsága még tavasszal elhatározta: szervezünk egy közös ki­rándulást a Balatonhoz. Persze, Job­bára diákok lévén nagyobb összegű pénze nem volt senkinek. De men­ni akartunk, mindenáron. Aratás előtt felkerestük a szövetkezet fiatal elnökét, és előálltunk kérés-javasla­tunkkal: a fiúk, lányok vállalnak há- rom-négy-öt nap munkát, cserébe szeretnénk a szövetkezet autóbuszát a kiránduláshoz. Az elnök örömmel üdvözölte az ötletet S amikor meg­kezdődött a munka, mindenki rohant a földekre, dolgoztunk a tűző na­pon, tettük, amit épp ránk bíztak. Emlékszem, nagy-nagy kedvünket lel­tük a munkában. Es elérkezett az indulás napja. Összejöttünk vagy tizenöten-húszan. (Előző este még két lány szüleit Is meg kellett győznünk, engedjék őket is, ők Is dolgoztak, megérdemlik a kiruccanást.) Nekivágtunk, Jó hangulatban, öröm­mel, boldogan az útnak. Emlékszem, csupa szép négy napot töltöttünk el együtt Felejthetetlen négy napot. És örömmel töltött el bennünket az a tudat Is, hogy sokan életünkben elő­ször a két kezünk munkája által megkeresett pénzen kirándulhattunk. Azóta, sokfelé vitt már az utam, talán sZebb tájakra is, mint a Ba­laton. Mégis, valahogy az a nyolc év­vel ezelőtti nyár emléke marad meg bennem az első, Igazi nagy kirándu­lásként, a nagy útként. Ha odahaza találkozom a többiekkel, mindig föl­emlegetjük azt a nyarat, azt az uta­zást. És főleg azt, hogyan izzadtunk, verltékeztünk a földeken. De megértei Ojra megérnél l ill V», , WI 4P* Cs a fia* 1 1T1 vf 1/ V A kert alatt fociznak a srácok. Hiányzik közülük az egyik csatár. Az Iskolatáska már két hete a sarokban hever. Ugyanennyi Ideje nincs kivel régészetről beszélni. Tiszáéknál pap­rikás krumpli van vacsorára. Ez a kedvenc étele fiuknak, Gyuszinak, aki ma este Jön haza a spartakiádról. Kopognak, nyílik az ajtő. fi De megnőttél, fiam — fogadja nagy örömmel Erzsi néni a fiát. (—< Na, aztán mit láttál, megis­mersz-e még minket, te „prágai fiú“ t— élcelődnek vele testvérei. Mert mégis csak nagy esemény Lúcskán (Lúcky), hogy valaki részt vesz az országos spartakiádon. Gyuszi válasz helyett kanalazza a paprikás krumplit, jó friss tejet iszik hozzá. Igazi sporteledel. e-ü Hát ittál-e Jő sört Prágában? est ugratja a bátyja. f—i Azt bizony nem, de annál több szépet láttam ■ válaszolja Gyuszi, aki először járt a fővárosban. Milyen érzés volt több mint hat­ezer fiatallal, több mint százezer né­ző előtt gyakorlatozni? —■ kérdem tőle. — Azt nehezen tudnám elmonda­ni. Mindenesetre nagy élmény volt, majdnem könnyekre fakasztott. Gyuszi egyébként a rozsnyői (Ro2- ftava) gimnázium 68 tanulójával e- gyütt vett részt a bemutatón. Elsős gimista, nagyszerű focista és szen­vedélye a régészet. >— Hogy újra elmennék-e Prágába? Hát persze. Korcsmáros László Diákok számára a július, augusztus a felhőtlen örömök időszakát jelenti Ezek a hónapok a lazítást, a pihenést szolgálják. Riportereink nyakukba vették az országot, építőtáborokat és pihenő fiatalokat látogattak meg. Segí tőtársaik, az Üj Ifjúság tudósítói is nyári tapasztalataikról írnak. A z idén Jól fizetett a meggy — mondja Olga Aksamitová, a Malino vói Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára. A héthektáros meggyes­kert kellős közepén vagyunk, körülöttünk lányok, fiúk szedik a gyümölcsöt. Munkaidejük reggel hétkor kezdődik, délután fél egykor végződik. — Meséljetek, mivel töltitek szabadidőtöket? Kulik Nóra, az iskola másodikos diákja: < — A tegnapi program már tulajdonképpen itt a kertben elkezdődött. A fiúk kitalálta nem hivatalos program. Kijelentették, hogy nagyon sok itt a csinos lány, sőt a túl csinos is, így legfeljebb a lábak alapján le­hetne kiválasztani a legcsinosabbakat, és mi lányok persze kaphatók vagyunk minden hülyeségre. <— Mondjad már, hányadik lettél? i— A tizenkettedik. Látom rajta, hogy a helyezéssel elégedett és Joggal, mert hiszen eb­ben az építőtáborban 82 leány dolgozik, és ahogy elnézem őket nehéz dolga lehetett a „zsűrinek“. A mai nap szabadidő-programja: kirándulás Bratislavába, szabadtéri hangverseny, holnap nincs szabadidő,estig meggyszedés, mert hétfőtől há­rom koronával esik az átvételi ára. — a •— a meggyeskertben Téves kapcsolás Délelőtt fél tizenegy, az ásítás Idő­szaka. Korog a gyomrom, harapni kéne valamit. De Jó azoknak, akik a tengerparton süttettk magukatl Bár­csak felcsengene a telefon. És cseng. Kétségbeesett gyermek­hang szólal meg: — Doktor néni, azonnal jöjjön, a- nyukának Ismét rohama van... — Nem vagyok doktor néni, de ki van ott? — Csiba Angéla, születtem 1972. március 3-án. Nyolc éves és az anyukája beteg, segítségre van szüksége. Gondolko­dom. — Angéla, rossz számot hívtál, tu­dod a kórház számát? ^ A kórházat hívtam, tessék siet­ni, doktor néni, mert anyuka nagyon szenved. Látom, itt reménytelen a helyre- igazítás, ezért gyorsan megtudakolom még a címét. Kisül, hogy a telefoné­______[____ l^ptcypi* npazotl cl , Sclll/lXXlXm. n Dal gozni bárhol lehet, de az építőtábor mégsem olyan Igazi munka­hely. És ez a Jó benne. A munkahelyre reggel vagy délután bemegy az ember és ha letelik a munkaidő, hazajön és kész. Ide, a táborba, an­nak ellenére, hogy Itt is a munka a legfontosabb — hiszen csatomét é- pítünk — azért jöttünk, hogy együtt legyünk az Iskolán kívül Is. Az, hogy egy ilyen tábor hogyan sikerül, lakóin és annak SZISZ-vezetősé- gén múlik. Itt tartalmas a szabadidő-program és tétlenkedni sincs Idő, mert a munka Jól szervezett. Osztályfőnökünk szinte irigykedve mond­ta, amikor elbúcsúzott tőlünk: szép vidékre mentek, ismerjétek meg a tájat és egymást is. I— Csak az Idő lenne Jobb, borzasztó ez az Izgalom az eső miatt, már kétszer is beázott a sátrunké. Elmondta: Réthy Gábor, a Piesfanyl Vendéglátóipari Szakközépiskola diákja. >-*— ló gyermek a szomszéd faluból va­ló, értelmes, még a járást Is be­mondja. Ebből gondolom, hogy anyu­kájának nem először biztosít segítsé­get, Így telefonon keresztül. Feltár­csázom a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) kórházat, a szolgálatos or­vos éppen Indulóban van, megkérem, először Angéla édesanyjához menjen, nagyon sürgős. Megígéri. Leteszem a kagylót, kint perzsel a nap, de Jó azoknak, akik a ten­gerparton süttetik magukat. Cseng a telefon: Édeském, kapcsolja hodósi (Vydrany) tehénistállónkat... >—< Egy pillanat türelmet kérek, máris kapcsolom ... Szelte Beáta Menekülés az eső elől Szálaink hosszú, meggyőző rábeszélés után mondtak igent. Reggel teljes fel­szereléssel az állomásra, Irány Ruiom- berok. A vonaton egyetlen szabad ülőhelyet sem találtunk, így a hátizsákunkra te* lepedtflnk. Teljesen belefáradtunk az u- tazásba. Viszont mindenért kárpótolt bennünket a táj, a kristálytiszta vfz, a levegő Másfél órát gyaloglás után kimerül­ve rogytunk le egy kidőlt fatörzsre és miután felvertük a sátrat, nekiláttunk az evésnek. Laci előhúzta a kenyeret, én meg a szalonnát. A kenyér elég fur­csa alakot öltött, mivel legfelül volt a hátizsákban, megviselte az utazás. A sötétedés előtt még gyorsan összegyűj­töttünk néhány száraz gallyat, gondol­ván, a tűz se hiányozzon a romantikus tájképből. Nagyon szép volt, a tűz mellett az ember sok mindenre gondolhat. Reggel aztán vésztjósló zúgásra ébredtünk: az eső úgy verte sátrunkat, mintha csak tőle loptuk volna. Ijedten összekapdos- tuk cökmókunkat, belegyömöszöltük a hátizsákba és rohantunk a legközeleb­bi faluba, ahol szerencsére egy flcla vasútállomást Is találtunk. 01yat, ahol a személyvonat is megáll. A hazafelé út legalább olyan szép volt, mint oda. Pálinkás Ubwr Autóstop Két hét a Balaton partján! Micsoda napok várnak ránkl Budapesten a Nyu­gati pályaudvaron szálltam le, Innen gondolván egy nagyot, autóstoppal uta­zom Balatonlellére, Budapest határában egy kedélyes ö- regurakkal és aggődő nénikékkel telt autóbusz vesz fel. Az utasok egymás szavába vágva figyelmeztetnek a stoppo- lás veszélyeire, kifaggatnak, kf vagyok, ml vagyok, a végén már alig vártam, hogy Székesfehérvárra érjünk. Ojből kint állok az országúton, ve­gyen már fel valaki. Megáll egy ka­mion, a sofőr azt mondja, csak Siófo­kig megy. Bánom Is én, az Is valami. Közben a ténczenel koktélt hallgatjuk, a sofőr meglehetősen fáradt, egész úton meg sem mukkan, fgy én Is csendben vagyok. Siófokon meg kell fürdenem. A Balaton olyan, mint azokon a valőszl- nfltlenül színes képeslapon. A strand zsúfolt és zajos. Megfürdöm, szívesen maradnék a parton, de hát Lalién vár az unokabátyám. A város határában egy csehszlovák há­zaspár vesz fel, nagyon elcsodálkoznak, amikor megtudják, hogy hazai vagyok. Nem tudnak magyarul, megkérnek, se- gitenék-e tolmácsolással a szállodában. Hamar nyélbe ütötttük a dolgot, a há­zaspár ellenszolgáltatásként elvitt egész Balatonlellére. Elégedetten vetettem ma­gam rokonaim karjába. * Kamoncza Márta Kibékülün k Építészként dolgozom. Hogy miért vá­lasztottam éppen ezt a sokat bírált szakmát, magam sem tudom. De azt tu­dom, hogy sok keserűséget ie kellett nyelnem az évek során. Rengeteg érde­kes történetnek voltam főszereplője. íme egy a sok közül: Egy nyári napon az öltözőnk falának támaszkodva életúnt képpel nézegettem vagy másfél óra hosszig a reám bízott, félig kész épületet. „No, ml van öcsi, nem Jöttek a kollégáid, hogy csak lő­dörögsz?“ Felinérgedtem, de azért 1- gyekeztem Jő pofái vágni. „Nem“ — szóltam. 'A Dühösen bementem a bódéba, ami az építkezésen az Irodát jelentette, s rög­tön megnéztem magamat az ablak tük­rében, tényleg olyan öcsi formám van-e. Bosszantott a dolog, aztán félfüllel el­kaptam egy mondatot az épttőmunkások beszélgetéséből. Pista bácsi, hát mi a mén­kűt beszél maga, hiszen ő az új épltésve- zetőnk. Pista bácsi, akiről mindenki ál­lítja, hogy szaki a szakmában — azóta kerül. Már nyugdíjas, de dolgozik. Sok kell a főiskolás lányaira, mondogatja másoknak. Remélem, hogy még a nyár folyamán összebarátkozom az öreggel. Száraz Pál Az oldalt az Oj Ifjúság levelező konferenciáján készült felvételekkel illusztráljuk. Zolczer János felvételei SZÜNIDŐ — SZISZ ÉPÍTŐTÁBOROK — PIHENÉS — NYÁRI ÉLMÉNYEK SZÜNIDŐ — SZISZ ÉPÍTŐTÁBOROK — PIHENÉS — NYÁRI ÉLMI ___ v p, (^LJF M ■ wl I m. N yölc C V V cl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents