Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-08 / 28. szám
2 VlittÄ iNÉUWH ► 2 A termelés és a szükségletek viszonya Ahogy az egyén és a társadalom nem szüntetheti meg a fogyasztást, úgy nem szűnhet meg a termelés sem. A termelés tehát nem öncélú folyamat (termelés a termelésért], hanem a fogyasztás, vagyis a szükségletek kielégítésének az eszköze. A termelés és a szükségletek viszonya azonban ellentmondásos viszony. Az elentmondás abban rejlik, hogy a szükségletek növekedése és terjedési sebessége mindig megelőzi kielégítésük termelésadta lehetőségeit. A színvonalukban és szerkezetükben állandóan bővülő szükségletek kielégítésének az adott időben létező termelőkapacitások szabnak határt. Ez az ellentmondás,' vagyis a kielégítetlen szükségletek létezése a társadalmi újratermelés bővítésének állandó indítéka. A termelés és a szükségletek ellentmondása általános jellegű, alapja a szükségletek természetében rejlik. A szükségletek — az anyagi javak iránt megnyilvánuló tömeges igények — az emberek tudatában jelentkeznek ugyan, de nem pusztán a tudat termékei. Ezek éppúgy a termelés „termékei“, mint azok a Javak, amelyekkel a szükségletek kielégíthetők. A termelés fejlődésével változnak egyrészt azok a tárgyak, amelyekkel az adott szükségletek elégíthetők ki (pl. új gépkocsitípusok), másrészt merőben új termékek, és itt teljesen új szükségletek keletkeznek (pl. a televízió megjelenése). Nem létező vagy tömegesen még nem termelt javak iránt nem alakult ki társadalmi szükséglet. A szocializmusban a társadalmi tulajdon alapján kialakul a termelés és a szükségletek közvetlen kapcsolata, s mintegy gyújtópontban összegezi a társadalom tagjainak érdekeit, létrehozza socialista gazdálkodás összefüggő célrendszerét. E célrendszer középpontjában a társadalom növekvő szükségleteinek kielégítése áll. Ez képezi a termelés társadalmi célját. A termelés társadalmi célja és megvalósításának eszköze, valamint ezek kapcsolata pedig az adott termelési módra leginkább jellemző összefüggés, a társadalom gazdasági alaptörvényét fejezi ki. A szocialista társadalom gazdasági alaptörvénye kimondja, hogy a szocialista termelési módban az alapvető cél az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek a kielégítése, az anyagi feltételek biztosítása a társadalom tagjainak sokoldalú fejlődésének érdekében. E cél elérésének az eszköze a társadalmi termelés szüntelen bővítése és tökéletesítése, a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása és a dolgozók szakképzettségének növelése. Harna István, mérnök, a természettudományok kandidátusa Az enyhülésért és a békéért Az elmúlt hét kiemelkedő világpolitikai eseménye Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár moszkvai látogatása volt. Schmidtet látogatása alkalmából fogadta Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP KB politikai bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke. A nyugatnémet kancellár moszkvai tartózkodása alkalmából találkozott és fontos tárgyalásokat folytatott Dimitrij Usztyinowal, a Szovjetunió honvédelmi miniszterével is. A csúcstalálkozó eredményeit a legkifejezőbben Leonyid Brezsnyev értékelte, amikor ezeket mondotta: „Nem mondhatom el tiszta lelkiismerettel, hogy nézeteink mindenben megegyeznek, a fő kérdésben azonban, miszerint nem engedhetjük meg, hogy ártsanak az enyhülési politikának, egységesek vagyunk“. Nagyon fontos megállapítás ez, mert bizonyltja, hogy a létező nézetküiönbözőségek és konfliktusok csak politikai eszközökkel oldhatók meg. Mint ahogy azt Brezsnyev elvtárs megállapította földrészünkön, Európában jelentős mértékben sikerült túljutnunk a „hidegháborús időszakon“. Ezen az úton fontos szakasz volt a helsinki. konferencia. Európa polgárai tudatára ébredtek annak, hogy a háború már nem veszélyezteti otthonukat. Kétségtelen tény azonban az is, hogy léteznek a világon még olyan erők is. amelyeknek nem tetszik az enyhülés. Ezeknek érdekük a válságok kirobbantása és a lázas fegyverkezés. Ezekkel az erőkkel szemben — mint arra a szovjet vezetők rámutattak — hatalmas erő áll, a népek békevágya. Ez tartós és mindenkinek számolnia kell vele. A világpolitikai helyzetet elemezve a szovjet vezetők azt a következtetést vonják le, hogy a hetvenes évek bizonyították az enyhülés nagy jövőjét, valamint azt a tényt, hogy a népek békés holnapját szilárd alapokra lehet építeni. A szovjet nép terveit és tetteit egyaránt ezekre a célokra összpontosítja. Leonyid Brezsnyev világosan tudtára adta nyugatnémet vendégének, -hogy a Szovjetunió most is kész bővíteni a már bevált utakat és újakat építeni, amelyek a Német Szövetségi Köztársasággal és más államokkal a megértéshez és az együttműködéshez vezetnek. Leonyid Brezsnyev az afganisztáni helyzet politikai rendezéséért is síkra szállt, az afgán kormány közelmúltban közzétett javaslatai alapján. Helmut Schmidt, a tárgyalások során leszögezte, hogy az NSZK kormányának nem érdeke a nemzetközi feszültség fokozása és az sem, hogy ez a feszültség más területekre Is kiterjedjen. Kiemelte, hogy az enyhülési politika folytatása továbbra is az NSZK fontos célja, és a kapcsolatok, valamint a párbeszéd folytatása mellett szállt síkra Kelet és Nyugat között. A nyugatnémet kanc»'iár szerint az NSZK elő kívánja mozdítani a haladás elérését, a leszerelési tárgyalásokon. Az NSZK-nak érdeke a SALT-2 ratifikálása és a bécsi tárgyalások sikeres befejezése. A moszkvai tárgyalások során a kőt gazdasági és ipari együttműködési programot írt alá. Ez az egyezmény hosszú távra biztosítja ’a két ország gazdasági kapcsolatait megbízható hozzájárulás a kölcsönös kapcsolatok megszilárdításához és a nemzetközi gazdaság stabilizálásához. Eredményes politikai nevelő munka A losonci (Lucenec) járás SZISZ-alapszervezetei a sok egyéb feladat mellett figyelmüket mindenekelőtt az ifjúság eszmei-politikai nevelésére fordították. A most lezárult oktatási évben 379 tanulmányi csoportot alakítottak, s ezekben összesen 8528 SZISZ-tag vett részt. A politikai oktatás és eszmeinevelő munka formái közé tartoztak a Lenin-kö- rök, a forradalmi hagyományokat tanulmányozó szakkörök és a SZISZ magasabb formájú esti iskolái. Az előadók munkáját hatékonyan elősegítették a Smenában és az Űj Ifjúságban megjelent módszertani segédanyagok is. A SZISZ járási bizottsága rendszeresen figyelemmel követte a politikai okta- tás’léfoIySsat. Ebben az évben a jelentős politikai ] feladatok mellett nagy figyelmet szenteltek az 1980 évi spartakiádnak. Ebben a munkában főleg az Iskolák és a szaktanintézetek alapszervezetei jeleskedtek. Több fiatal pedagógus SZISZ-tag vállalta a gyakorlatok betanítását. A SZISZ járási bizottsága már kidolgozta politikai-szervezési irányelvét, hogy valóra vlátsák a CSKP KB 15. ülésén elfogadott határozatokat, valamint hatékonyabbá tegyék az Ideológiai nevelő munkát. Az alapszervezetek vezetősége ezekben a hetekben megtárgyalta a járársl pártbizottság intézkedéseit, kidolgozta saját szervezetük tervét. Az ideológiai nevelés egyik jól bevált formája a fiatalok bevonása a nyári munkába. Ennek megszervezése szintén nagy gond. Cél, hogy a nyári szünidőben minél több fiatalt bekapcsoljanak társadalmi munkába a mezőgazdaság és az ipar megsegítésére. Id. Csák István MINDIG KÉSZEN H árom óráig tartott az út Sumava nyaktörő szerpentinjein. Megérkezve úticélunkhoz, pirosfehér csíkos sorompó előtt fékez le a kocsi. A fiatal határőr miután megnézte iratainkat, tovább enged. Dőlni Dvofiáté-l határőrség udvarán nagy a sürgés-forgás. Bekapcsolt motorral, útra készen zúg a terepkocsi, arra vár csak, hogy felpattanjon ülésére a két géippisztolyos határőr meg a pórázra fogott kutya. — Mi történt? — kérdem az egység tisztjét, Zdenék Most. — Semmi különös — nyugtat meg —, itt a határövezetben állandó készültségben vagyunk. Esik, vagy fúj a szél, süt a nap, vagy éjszaka van, a fiúknak készen kell állniuk megvédeni országunk határát. Ez csak természetes. Erre a nehéz feladatra pedig férfi kell a javából, nem afféle anyámasszony katonája. — Mozgalmasak a szolgálataik? — Attól füg, mit ért mozgalmasságon ... Gyakoriak a határsértések. Ahhoz, hogy közbelépjünk, nem elegendő a bátorság és az éberség, ösztönösen Is meg kell érezni a veszélyt. Nemrég határállomásunkon egy svéd kamion akart átmenni Ausztriába. A gépkocsivezetőn kívül még két Idegen polgár utazott vele, a papírjaik rendben voltak, de őreink mégis gyanút fogtak. Valahogy idegesek voltak, sárosak, és olyan hosz- szú útra poggyász nélkül nem szokás menni. Leszállították őket, és kitűnt, hogy bűnözők, akiket valutaüzérkedésért körözött a rendőrség. — Hogyan segítenek a határőröknek a kutyák? — Megint csak példával válaszolok. Egyik határőrünk felderítő kőrútján egyszeriben szimatot kapott a kutya. A szag irányába haladva vagy egy kilométernyire elfogták az Illetőt, aki Illegális határátlépést kísérelt meg. A visszatérő bűnöző öt gyermek elvált apja, és a gyermektartás fizetése elől akarat így megmenekülni. — A határőröknek valóban elválaszthatatlan segítőtársa a kutya — kapcsolódig a beszélgetésbe Josef Král. — Emlékezetemben maradt Azor nevű négylábú barátunk története. Kitűnő szaglakutya volt és bátor. A Ceské Budéjovice-1 Jirko Janeűekhez osztották. Egyszer, »alami őrült a fejébe vette, hogy kirabolja a takarékpénztárt. Párszor elsütötte a fegyvérét, a pénztárost meg is sebesitette, majd a zsákmánnyal kereket oldott, s egyenesen a hegyekbe ... Azonnali riadót rendeltünk el, de nem mellőzhettük az óvatosságot sem, hiszen az illetőnek fegyvere volt. Egy ismerős erdész figyelmeztetett, hogy az államhatárhoz közeli szénatárolóban valami csa- vargő bujkál, személyleírása egyezik a körözöttével. Körülzártuk a pajtát, majd Jirko csendben utasította a kutyát: „Azor, futási" Bent lövés dördült, mi lecsaptunk. Azor a körözöttel birkózott. Az ügy le is zárult volna, de láttuk, hogy Azor találatot kapott a hasába. Jirko ölébe véve rohant vele az orvosi rendelőbe, és még aznap szabadságot kért. Az eset megviselte a fiút, pihennie kell, gondoltuk. Az állatorvoson kívül, akit jirko rábeszélt a nehéz és veszélyes műtétre, nem tudta senki, hogy az alatt a 14 nap alatt ott virrasztóit Azor barátja mellet, cserélgette sebén a borogatást, szúrta neki a fájdalomcsillapító injekciókat.1 Az egységhez már derűsen tért vissza, s nyomában ott lépegetett a lábadozó Azor. Amikor letelt a szolgálati idő, jirko kérte feletteseit, engedjék vele a kutyát ts. A szabály azonban szabály: a ku- tyus még „szolgálatköteles“ lévén nem követhette gazdáját. Ám Azor is megmakacsolta magát, elutasította az eledelt, senkit sem engedett közelébe, éjszaka meg fájdalmasan nyüszített. Mitévők legyenek? Sürgönnyel mindent elintéztek: „Jirko, gyere a kutyáért! “ Jirko pedig gyorsasági rekordokat megdöntve rohant barátjáért Prágából. A határőrök nagyra becsülik a lakosság segítségét, azt, hogy minden gyanús elemről jelentést tesznek. És felelősséget éreznek az államhatár sérthetetlenségéért. De katonáink sem maradnak adósaik. Segítenek a lakosoknak a választási program teljesítésében, a nehezen hozzáférhető helyekről ők takarítják be a szénát, az aratás sem lehet meg nélkülük. A lejtőkön a szántóföldeket megtisztították kőtől, segítenek a len betakarításában. A Z-akciő- ban tornatermet építettek, de társadalmi munkában ott szorgoskodtak az egészség- ügyi központ, a korszerű tehénistálló építkezésénél Is. A határőrökből és a helyi nőszövetség tagjaiból verbuválódott vegyeskar nem hiányozhat egyetlen társadalmi rendezvényről sem, sőt a széles környék rofeon- szenvőt is kivívta már. Jó barátságban vannak a pionírokkal: télen síznek, nyáron a természetet Járják, miközben észre sem veszik, hogy katona barátaiktól a pionírok bátorságot, kitartást és természetszeretetet tanulnak. Erről az együttműködésről a Dőlni DvofiS- té-í Alapiskola krónikája Is tanúskodik. Az iskola igazgatója, Svatava Bulantová szeretettel emlékezik vlsz- sza az 1948-tól tartő barátságra: — Minden évben felújítjuk a védnökségről és az együttműködésről szőlő megegyezést. A katonák segítik a pionírcsapatok munkáját, sport- és turistaversenyeket szerveznek ifjú barátaiknak, nyáron a pionírtábor tapasztalt vezetőket kap soraikból. Ennek fejében a pionírok kölcsönzik a tornatermüket, műsort adnak az alakulat SZISZ-alapszer- vezetének évzáró gyűlésein, ünnepeken és más neves alkalmakkor. A határőrök mindig ts jő barátságban voltak a gyerekekkel, és ez a barátság most is tart. Itt, Dőlni Dvo- FistSben éppúgy, mint a többi határmenti faluban, városban. V. S. 3
