Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-01 / 27. szám
itng 9 Hogyan bell élnünk Európában ? BESZÉLGETÉS SZLOVÁK KÖT TÖKKEL f— Mindenekelőtt Ismerni és becsülni kell egymást. Ez kölcsönösen vonatkozik egymás kultúrájának, művészetének, történelmének stb. ismereteire. A valami csoda folytán fönnmaradt kis népek, bár nem dönthetik el a világ vagy akár csak a kontinens sorsát sem, itt Közép-Európában a létük mégis meghatározó. — Ezekkel a mondátokkal kezdte válaszát Lubomír Feldek szlovák költő, drámaíró, ifjúsági író, műfordító és szerkesztő, amikor a cseh és szlovák irodalom napjainak eseményei már jórészt lezajlottak Magyarországon. Az ünnepi rendezvényekre május 20—25-e között, került sor Budapesten és vidéken. >— Normális emberi tevékenység hétköznapokon is, hogy az ember költő, műfordító vagy szerkesztő. Munkájában tükröződik hazája, népe és talán Európa állapota is. S minél inkább ismerjük egymást, annál igazabb és hasznosabb e kép. Ezért tisztelem például Emil Boleslav Lukác költő műfordítói munkásságát, aki közelivé, barátivá varázsolta anyanyelvűnkön a magyar költészetet Janus Pannoniustól, Balassitól napjainkig. Jól emlékszem arra, amikor elmondtam neki, hogy a maláji költészetet akarom fordítani, ő bölcsen, de határozottan azt mondta, kolléga, először a szomszédainkat kell jól ismerni, mielőtt tovább akarnánk lépni a világbal Ez fontos gondolat és felismerés — folytatta nagy hévvel Lubomír Feldek, aki főként Majakovszkij, Apollinaire stb. műveit szólaltatta meg anyanyelvén, de a beszélgetés folyamán mosolyogva Idézte magyarul Móricz Zsigmond tréfás versének sorait: „Volt egyszer egy Mehemed..." — Mindezekről sose szabad elfeledkeznünk. Én műfordítóként, de még inkább kiadói szerkesztőként igyekszem ösztönözni és elősegíteni a nagyszerű magyar költészet szlovák fordítását, megjelentetését. Itt ül velünk Vojtech Kond- rót barátom, sok közös munkában társam, ő volt-a tolmácsunk is, aki lefordította a szlovákiai magyar költők verseit a mi nyelvünkre, és remek munkát végzett. A kötet Híd á Öunán címmel 1968-ban jelent meg. j Vojtech Kondrót nemcsak tolmácsol, hanem elmondja a saját véleményét is. Olyankor Feldek német és orosz nyelvű mondatokkal gyorsítja a beszélgetést, amely a kérdezősködésből gondolatcserévé változott. Már rég nem ínterjúkészítés a gondom, dolgom. Vojtech, írható így, hiszen ismeretsét Űftk. több éves, ugyanolyan lendülettel, ín- máttel vitatkozik, beszél, mint hat éve Moszkvában, a seremetyovói repülőtéren, ahol megszólított. Majd az Alma Atába tartó gépen, azután a közép-ázsiai utazás folyamán sem lankadt hevülete. Nos, Vojtech jeles költő, hat verseskötete jelent meg, de igen jelentős a műfordítói tevékenysége is. Önálló kötetet fordított Kassák Lajos, Weöres 'Sándor, Babits Mihály és Illyés Gyula költői munkásságából. Nagyobb válogatást tett közzé folyóiratban Nagy László, Juhász Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Eónay György, Pilinszky jános, Váci Mihály, Garat Gábor és mások Verseiből. — /Én is szeretném hangoztatni és bizonyítani, hogy csakis egymást szeretve és tisztelve keli élnünk Itt, Európa közepén. Az előbb Lubomír barátom mellékesen jegyezte meg, hogy vérségíleg is alaposan összekeveredtünk — kezdte Vojtech Kond- rőt —, talán még jobban összevegyült a sorsunk, népeink sorsa. Figyelnünk és vigyáznunk kell, igen — üt nagyot a levegőbe —, vigyáznunk kell egymásra! — Vojtecb egyedülálló missziót végez — veti közbe Feldek —, és nem is akármilyent. A legutóbbi fordításkötete, amely Illyés Gyula verseit tartalmazza, két díjat is kapott Megkapta a műfordítóit, az illusztrátor, Viera Gergelová pedig grafikusi díjat kapott. — Mi is tegyük hozzá, e kötet kiadói szerkesztője Lubomír Feldek volt Már csak azért is hozzá kellett ezt tennünk, mert beszélgető társaink szaval mögött igencsak nyomós fedezet van. Kötetek sora hitelesíti szavaikat... E vonatkozásban alighanem a mi tartozásunk a nagyobb. r— Lubomír kitalált egy sorozatot — folytatta Vojtech Kondrőt —, amelyben kiváló költőink adják közre műfordításaikat. E kötetekben a műfordító személye a fontos. Vagyis az, hogy ki fordította a műveket. Mutatok is egyet, itt van Ján Smrek müfordításkötete, rá jellemző, hogy milyen ablakokon tekintett ki a költészet minden- ségére. Ján Smrek vaskos kötetének címlapján ezeket a neveket olvashatjuk: Villon, Puskin, Petőfi, Ady, József... Aligha kell ehhez bármit is hozzáfűzni. Beszélgetésünk időközben Olga Feldeková fró, szerkesztő ^ Lubomrí Feldek felesége — mondataival Is gazdagodott. Három novelláskötete jelent meg. Két elbeszélés kapott helyet a most készülő magyar válogatásban, amelyet majd az Európa Kiadó jelentet meg. Bratislavában ő foglalkozik a fiatal szlovák prózaírók alkotásainak újságban való közlésével, és azt se hallgassuk el: öt gyermek édesanyja, miközben alig látszik harmincesztendősnek. — Én azt szeretem, ha a fiatal írók arról írnak, amit megéltek — válaszolja arra a kérdésre, hogy az ifjú szlovák prőzaí- rőkat milyen témák foglalkoztatják. — Általában a jó művekben a saját korukat, életüket és sorsukat Írják meg. Én magam is erre biztatom őket. A saját élmény a leghitelesebb téma az író számára. A mondatok a továbbiakban is közös tájakat, gondokat és örömöket Idéztek. E találkozásnak sok tanulsága lehet, de egyet külön is említeni kell. Mégpedig azt, hogy magyaroknak, cseheknek, szlovákoknak és más inépeknek találkozni, beszélgetni, Ismerkedni, barátkozni kell. Számunkra ez kötelező, hiszen jóban, rosszban szomszédok voltunk és maradunk. Talán egymás irodalmának napjait is gyakrabban kellene megrendezni, hiszen akár gyalogosan is fölkereshetjük egymást. Föl is kell keresnünk, hogy ki ne haljon sem az Irodalmi, sem az emberi barátság. Ezzel egyúttal példát mutathatunk arra Is, hogyan kell élnünk Európában. Kiss Dénes A fenti interjú a magyarországi Népszava című napilapban jelent meg. A beszélgetés során számos olyan kérdés vetődött fel, a- mely olvasóink érdeklődését is felkeltheti. Ezért közöljük az interjút. Két férfi sakkban ÉVADZÁRÓ BEMUTATÓ A THALIA SZÍNPADON Miroslav Hornlíek komédiának nevezi kétrészes játékát. A gyakran helyzetkomikumon alapúié vígjáték, amely mellőz mindennemű bo- hőzati színpadiasságot, kitűnő alkalmat teremt mulatságos helyzetek, fonák viselkedések klfl gurázására. öt pompás színészi alakításra ad alkalmat a népszerű cseh szerző, s a célzó Iróniát végeredményben már nem Is 6 adagolja, hanem az a történelmi távlat, ahol a darab cselekménye bonyolódik. Valahol Itáliában a XVIII. században olyan szánalmas helyzetek válnak „siralmasan nevetségessé“, ahol a „hadsereg nélküli vitézek“ groteszk alakot öltenek, hogy humorukból a sok vidámság közepette nagyon Is súlyos emberi problémák kerülhessenek a felszínre. Ezzel a bemutatóval az Idei színi évad legszórakoztatóbb és legkiegyensúlyozottabb estéjét szerezte számunkra a fiatal Halasi Imre vendégrendező, aki megtalálta azokat az alkotó típusokat szereposztásához, akikkel rá tudott mutatni a színpadi valóság és a valóságos élet jelenlétében a tegnapi ős a mai Igazságok, számunkra Is érvényes „racionálisabb magvára“. Koncepciójának lényege abban összegezhető, hogy az értelmesebb, űj minőségű értékek csak akkor lehetnek összhangban a haladással, ha a szlnpadmüvészet érvelő erővel bar közönségére. Mint minden Igazi vígjátéknak, ennek is egyszerű az alapötlete. Két olasz katonatiszt valamilyen helyi érdekű háború befejezése után kölcsönösen fogságban tartja egymást egy falusi istállóban. Ez esetben két részre osztott „színpad a színpadon“ függönyökkel elválasztott területén már egy éve „békesség uralkodik“, amiről persze a két lovag nem vesz tudomást. Miért Is venne, amikor temperamentumos olasz lányok járnak el hozzájuk elemó- zslás kosaraikkal?! Mindkét vitéz arra vár, hogy egyhamar megérkezik győztes csapatuk, és foglyukat átadhatják parancsnokaiknak. Közben a lányok, az elemőzsiahordás mellett, rádöbbentik őket arra, hogy ne a hiábavaló ra- boskodást játsszák Itt szüntelen, hanem éljenek szabadon, élvezve az életet, amely tele van romantikával. Frappáns Jelenetek váltják egymást, hogy végül megszűnjék az egymás elleni kakaskodás, és a játék most már kettős happy enddel végződjék. Azt Is mondhatnám, hogy Itt olyan képtelenségről van sző, amelyben a valóság groteszkül eltorzult, de lényege nagyon Is Igazi képet tár elénk. Nem böhóctréfa vagy csiklandozó bukfenc, amit látunk. Logikus cselekmény, amely megeshet a valóságban Is, holott mégsem valószínű. Mégis, mikor felszabadultan nevetünk a képtelen helyzeteken, egy-egy fordulatos mondatból, célzásból, metaforából és szellemes szójátékból kitűnik az a szerzői célzás, amiért Hornlíek határozottan küzd, amikor klnevettetl a halálosan komolyan küzdő hőseit, és gúnyt üz az értelmetlen hadakozásból, a pózoló, élősködő katonákból. S ebben a természetes elgondolásban már egy sajátos színházi motívum Is rejlik: a játékosság. így a néző Is részese lesz az előadásnak, ahol a rendező reálisan megszerkesztett színpadi helyzetekben mind az öt szereplőjével kölcsönös élményt nyújt. Formája költői. Az egybeötvözött cselekménybouyolítás, és a mögöttes gondolatrendszer jelenléte nyilvánvaló. Stílusa előnyösen alkalmaz arisztokratikusnak vélt gesztusokat, „rituális elemeket“. Színészeit szobahangon beszélteti, kerülve minden fölösleges pátoszt. A fegyelmezett, Intelligens koncepció következetes véghez vitele egyben Halasi Imre sikerének a titka. A kedélyes vándort oktató-nevelő bölcselkedéssel ruházza fel Lengyel Ferenc, és ezzel az előadás tartalmi mondanivalóját Is hangsúlyozza. A falusi olasz lányokat alakító Kövesdl Szabó Marl (Blanca) és Cs. Tóth Erzsébet (Gu- lletta) raflnáltan naiv, kedvesen természetes „csupa tej és "vér“ Játéka érdekes. A cselekmény javára válna, ha játékuk Inkább pajkos, huncutkodó, mint buján csintalankodó, Inkább játékos, mint helyenként megjátszott lenne. A két lovag, Barblnek Péter m. v. (Giacomo) és Csendes László (Marcello) alakítása az emberábrázolás magasiskolája. Játékukban a valóság és a színház kettőssége váltakozik. Mozgásuk, dlkcíőjuk élvezetes és a néző örömére szolgál, hogy íme nálunk is lehet színvonalas színházat „játszani“. Mindvégig megmaradnak a vígjátéki modor gunyoros értelmezésében, kerülve minden olcsó burleszk mutatványt, ügyelve a folyamatos jelenetváltásokra, a szertartásosan lovaglás, groteszkül komolykodó párbeszédek elevenségére. Az előadás végén, amikor megelégedett mosollyal és tartalmas gondolatokkal távozunk, azt Is megállapíthatjuk, hogy aktív nézői voltunk az előadásnak. A hibátlan szereposztás, és ebben a minőségükben a kiválót nyújtó színészek mellett, mi, a nézők is[!) beleilleszkedtünk Miroslav Hornlíek drámavllágába, és őszinte tapsunkkal honoráltuk a Thálla évzáró játékát, az Idény legegységesebb bemutatóját. SZ0CHY M. EMIL Anna Bergman, akinek világhírű édesapja nem más, mint Ingmar Bergman, tucatnyi kisebb-nagyobb filmszerepet játszott már választott lakhelyén, Angliában, a televízió Is többször foglalkoztatta. Anna Bergman mind eddig egyet nem ért el: azt, hogy édesapja szerepel tesse valamelyik filmjében. Most megtört a jég: Ingmar Bergman 1981 áprilisában kezdi a Fanny és Alexander című filmjének forgatását, és a film egyik szerepét leányának szánta. APJA LÁNYA
