Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-01 / 27. szám
io fóság MIROSLAV FLORIAN Régi törvény E nyár-éj hevétől a rózsák öngyulladással lobbannak lángra. E nyár-éj csendjében Dávid király hárfáját, hallom. Zöld legelőkön darabontok lovai legelésznek, s a víz, az ipari víz türelemmel tanulja, hogy sírássá váljon. Gyere el értem, kedves, almák á -ócsillagai vezessenek hozzám. Tóth László fordítása Filep István tusrajzai PIERRE REVERDY: Meglepetés a magasból A folyosó mélyén ajtó nyílik A járókelőket meglepetés várja Egy-két megjelent barát Egy meg nem gyújtott lámpa S egyetlen csillogó szemed Mezítláb megy lefelé a lépcsőn Egy betörő vagy valaki Akire már senki se vár A hold megbúvik egy vizesgödörben A tetőn egy angyal kartkázik A patakban egy dal folyik Cselényi László fordítása A z Illatos sokoleői kenyeret hétköznap mindig délben hozzák, Jó kenyér, de valaha még Jotíb volt, főleg addig, mondják az emberek, amíg az az aprócska kis pék sütötte, aki ugyan szeretett Inni, de mégis sokkalta Jobb kenyeret tudott sütni, mint bárki is a kerskl környéken. Az az apró pék, még mielőtt bedagasztotta volna a kenyeret, a pékség előtt feltekintett az égboltra és aszerint, hogy az milyen volt, rakta bele a kovászt. Ha borult volt az ég, kevesebb kovászt, ha meg, mint ma is, szép idő volt, akkor több kovászt tett bele, aztán saját kezűleg bedagasztotta a kenyeret, saját kezűleg kotorta ki a bükkfa parazsat, és aztán megint saját kezűleg vetette a kemencébe a kenyereket, ügyelve arra, hogy jő kenyér süljön, az emberek Kersk környéki- mindig Jő ízűén egyék, akár egy hét múlva Isten ajándékát, mert azt a kenyeret akár n egy hét múlva Is meg lehetett enni, sőt egy; sek azt állították, hogy mondjuk egy hét után még jobb volt a sokoleől kenyér, mint frissen. Ma egy kicsit megkésett valahogy a teherautó, ültünk.'« pádon a bolt előtt, és susogtak a fenyőfák, illatoztak a virágzó olajfák, a teniszpályáról pedig hallani lehetett a labdák pattogását, döngtek az ütők, Major űr pedig ott ült mellettem, és ragyogó arccal mesélt: — Szurkoltam Niki Laudának, de meg Is nyerte a Forma egyet. Ide figyelj, én ügy képzelem el, hogy egy ilyen Niki, akárcsak a többi versenyző Is, valódi költő, aki a verseny előtt gyötrődve meditál, de amikor beintenek a zászlóval, mintha elbúcsúznának az életüktől, már csak a száguldás marad, amennyire csak lehet, egészen a gyorsaság felső határáig, és .. . Pavlik, tudod, a barátod, aki a tragaccsal furikázik, azt mondta, hogy a Forma egyes verseny minden egyes versenyzőjének egészen közel ülnek egymáshoz a szemel, egy pár emberi szem egymáshoz közel, épp olyan közel, mint a vadászpuska nyílásai, szemek, amelyek csak az előttük lévő célba vett Irányt figyelik, a teret, az utat, amelynek véletlenül, egészen véletlenül a másik nevét csodának mondják, és ügy, mint a költők az írógépen, ők gumikerekekkel írják a verseiket, és gyorsasággal a száguldó gondolatot... Majd, amikor a bolt elé épp behajtott egy kerékpár. Major úr így szólt: — Jő napot Trnka űri — aztán így folytatta: — Tudod, Manuel Fanglának Is, akárcsak Vítéz- slav Nezvalnak épp olyan közel volt egymáshoz a szeme, egészen közel az orr tövénél, mint égy cvlkker, vagy mint a pillangó szárnyal, és ilyen szeme van Jack Brabhamnek, és Frantláek Halasnak Is ilyen szeme volt, közel, mint ]lm Clarknak, John Surteesnek és Denny Hűimének, és a fiam azt mondta, hogy ugyanilyen a szeme Joachen Rlndtnek Is, mint Jackie Stewartnak és Emmerson Flttlpaldlnak volt, no meg az én srácomnak Is, az Idei versenyek győztesének, Niki Laudának, akinek a két szeme egészen közel van egymáshoz, majdnem összeér, egyetlen reflektorrá válik, amelynek a fénysugarával világítja meg a versenyző a versenypályát .. . Oh, hogy szeretem én ezeket a fiúkat, akiknek Ilyen közel van egymáshoz a szeme! — sóhajtott Major úr, és mosolygott, élvezte azokat az egymás mellett lévő bátor emberi szemeket.' Ebben á pillanatban ért oda Junek festőművész is a kenyérért. Major úr azt mondta: — Jó napot, Junek úri A boltból pedig még mindig Jó hangulatban kilépett Vlaátovková asszony, az üzletvezető {elfér köpenyben és azt.kiáltja: ~ -I Hej, de Jó, hogy Jön, mintha hívásra, Ilinek úr. Ide figyeljen, férjhez megy a lányom, nincs magának véletlenül egy félresikerült képe? Erre Junek úr feldühödött: , — Nekem nincsenek félresikerült képeim! Az üzletvezető, barna mint egy cigányasszony, azonban csak folytatja, és azt mondja: — Tudom, de azért Jó lenne, ha egy kicsit körülnézne. Tudja, én olyanra gondolok, amit már ki akart dobni. . . És Junek úr még Jobban haragudott. — És mit gondol maga rólam? Én, aki tíz éve ábécéskönyvet csináltam a gyerekeknek, akik még ma Is belőle tanulnak, én egyáltalán nem készítek félresikerült képeket — mondta haraggal, és levetette magát a padra, és behunyta a számét. Az üzletvezető bement a boltba, Major úr pedig folytatta: — Junek úr, tudja maga, hogy vidékünkön melyik a legszebb virág? És June.k festőművész úr találgatta, sorolta a virágok neveit, szibériai nőszirom, fecskefű, gyöngyvirág, búzavirág, kakukkfű, de aztán feladta, mert Major úr egyre csak Ingatta a fejét, és amikor csend lett, azt mondta: — Nálunk a legszebb virág a burgonyavirág, gyönyörűbb, mint az orchidea, számomra a burgonyavirág a leggyönyörűbb, mert még mielőtt márciusban elültetnénk a gumókat, a pincében- sorjában kitapogatom az apró csírákat, óh, hogy milyen zsengék és átlátszóak, mint a fehér üveg, olyan az ujjalm között, mint a darált kávé, éé én ezekkel a kezekkel egyedül kapálom ki az árkokat, és egyik krumplit a másik után rakom az árokba, aztán gyöngéden betakarom őkét, és ha akárcsak egyetlen egy hajtást is letörök, mintha roppanna a fejemben, ás csak ajnározom ezeket a gumókat, amikor kicsíráznak .... Aztán várok, de két hét múlva már kimegyek- a kertbe, letérdelek, óvatosan elkotrom a földet, és az aztán a nagy öröm, amikor kitapogatom a csírákat, ahogy a földön át a fényre törnek. Aztán megint csak várok, s vagy egy hónap elteltével megint nem bírom tovább, és tudja, micsoda öröm, amikor a szárakon kitapogatom az első leveleket? Mint a gyermek fülecskéje, olyanok azok az első levelek, zsengék, mint a gyermekorrocska ... És mert kíváncsi vagyok arra a gyönyörűségre, az ujjalmmal könnyedén, mint szülész a gyérnek után, nyúlok a földbe, hogy kitapintsam, mi Is történik azokkal a krumpllgumókkal, amelyeknek még nem bújtak ki az első levelet... Mekkora az öröm, amikor kitapintom, hogy a levelek már közvetlenül a föld felszín alatt vannak, aztán ismét betakarom őket, feltöltöm, és mire beköszönt az esős Idő, a krumpllszárak már több mint tíz centimétert nőttek, és én ismét megkapálom őket, de nem kapával, hanem a kezemmel, óvatosan megkerülöm mindegyik krumpliszárai, hogy meg ne sértsem, egészen mélyen, de érzéssel, nehogy bajt tegyek a száraiban, és élvezem, ahogy a növények szárai és levelei hozzáérnek a kezemhez, és érzem, hogy a burgonya Is ugyanazt érzi, mint én. .. így kétszer vagy háromszor is megkapálom a kezemmel, kitapogatom a végeiket, és egy szép napon érzem a kezem alatt azokat a picinyke kis golyócskákat, amolyan fülbevalócskákat, és aztán egy szép napon kinyílnak a vlrágcsapatok, ez a burgonya virágkora, és nem kell nagy Idő, amikor a krumpllszárak fonnyadoznl kezdenek, az eső ledönti BOHUMIL HRABAL KENYÉRRE VÁRVA őket, a szél lehengerll, és én tudom, hogy ez az egyszerű virág, ez a hasznos virág a leggyönyörűbb az összes között. Most Sasklát és félkorai Gertjét termesztek, és aztán egyszer csak nem bírom ki, a kezemmel belevájok a földbe, félrekotrom a földet, kitapogatom a termést, azoknak az apró Saskiáknak, a Gert- Jéknek ts mindig hét óriási, négy közepes és négy kicsinyke gumója van ... És aztán elérkezik az Idő Június - végén vagy Július elején, amikor a burgonyának ki kell kerülnie a földből, ezekkel a kezekkel szedem ki a krumplit, és ez az én diadalünnepem, minden egyes burgonyát beleteszem a kosárba, mint valami különleges őszibarackot vagy almát . .. és mindjárt főzök Is magamnak abból a korai Sasklából vagy Gertjéből, meghintem túróval és szertartásosan eszem, mint pap az ostyát, mert ez az én termesztette, kezemmel megszentelt burgonya, szemekkel díszített burgonya a világ leg- csodásabb alkotása ... — mondta Major úr. Az üzletvezető Ismét kilépett a boltból, egy gömhölyded fiú angyalkával díszített porcelán tányért hozott magával, csak éppen két da- rabban. — Junek úr, kedves mester — mondta —, ha tehát magának nincs számomra egy félresikerült képe, kérem, nem tudná ezt nekem megjavítani, legalább ezt a kettétört angyalkát, összeragasztani a fenekecskéjét? — és Junek úr orra alá dugta a kettétört laposlényért. Junek úr szeme előtt elsötétült a világ, felkiáltott és tiltakozott: — Hiszen megmondtam már magának, hogy semmilyen félresikerült képet nem csinálok, és tetejébe még az angyalkák kettétört seg- gecskéjét sem ragasztom meg! De az üzletvezető nem engedett: — Junek úr, ml az magának, a szobrászatot Is kitanulta, maga mondta a minap. Junek úr felpattant és toporzékolt: — Igen mondtam, de a szobrászat az művé- szét, nem pedig angyalkák seggecskéjének a ragasztása. És különben Is, festettem a gyerekeknek ábécéskönyvet, ezt én nem tudom csinálni, mert én csak azt tudom, amit tudok... Az üzletvezető csalódottan bement a boltba. Major úr még utánaszólt: — VlaStovková asszony, mutassa azt a tányért, én holnap hozok Uhu ragasztót, és megcsinálom magának azt a kettétört tányérkát. Az üzletvezető újra kihozta a törött tányérkát, Major úr megtapogatta, lllenek-e egymáshoz a darabok, majd azt mondta: — Rendben van, ez Jó, passzolnak a cserepek, semmi hiba, nincs lepörcenve egy kis darab se, csak épp az angyalkának valaki kiszúrta a szemét. Az üzletvezető pedig fgy szólt: — Tudja Major úr, a fiatalabbik lányom csinálta, a gyerekek már csak Ilyenek. Major úr pedig csendesen mondta: — Azt a szemecskét Is megcsinálom. A betonútról lekanyarodott a sárga teherautó, megállt, a sofőr fürgén kiugrott a kocsiból, kinyitotta a hátsó ajtót, és az erdei tisztást, ahol csak a Jednota boltja volt, elárasztotta a kenyérlllat, mindenki beállt a sorba, a sofőr hordta kosarakban a kenyeret, s mint valami zászló, lengett mögötte a kenyérlllat: Ekkor Major úr Ismét odafordult hozzám, mert ml még mindig a pádon ültünk, hiszen nem siettünk sehová, és én láthattam, hogy Major úrnak Is, mint Emmerson Flttlpaldlnak mag Niki Laudának, meg Joachem Rlndtnek, olyan közel van egymáshoz a szeme, mint a Saskle- meg a Gertje-szemek. Az üzletvezető kihozta az első kenyeret, beletette Major úr táskájába. Major úr kifizette, majd fogta fehér pálcáját, és kopogva vele lassan elindult lefelé a lépcsőkön, majd megfordult, és azt mondta: — Bogdan, mész délután fürödni? — — Megyek — mondom. Major úr megörült: — Jó, akkor én is elmegyek, délután találkozunk Koblasovejmék alatt a folyónál — és vidáman kilépett, kopogtatta a járdaszegélyt, ment egyensúlyozva a királygyertyák és fűzfacserjék tőkocsányal közt, meg-megérlntve a sarkköveket. A bot a maga remegésével vitte a koccanások után a hírt, hogy ml az, ami vele szembejön, ml elől kell kitérnie. így tűnt el a fűzek és fenyők mögött, feltekerve • hazavlvő pontos, de láthatatlan fonalat, ami a kettes számú fasoron levő otthonához kötötte. Egy polgár, aki csak ebben az évben került Kerskbe, elérzékenyülve mondta: — Szegény, miért nem Jár vele valakl?l Trnka úr, akit csak most vettem észre, megslmogatta a kormányra akasztott táskájában levő kutyust, fölakasztotta a kormányra a kenyeret, és azt mondja: — Jobban eligazodik az erdőben, mint azok, akik látnak, a tévét Is nézi, a képet ugyannem látja, de hallja a hangot, és hozzáképzell a képet. Ha látná, hogyan hasogat fát, azt gondolná, hogy biztosan lát, de ő egészen másképp lát, mint ml, az ujjaival érzékel, és annyira érzékeny, hogy sokszor nem merem megelőzni kerékpárommal, mert egyszer megtörtént már, hogy nem volt valami Jó kedvem, és amikor elmellőztem, egyszer csak megfordult és megkérdezte: „Hát hova, Trnka úr?“ És egyáltalán nem unatkozik. A rádióból Idegen nyelveket tanult, és most mindenfelől hallgatja a híreket, harmonikáznl Is megtanult, és ismer minden dalt, amit csak elképzelünk. A kertje meg nagyobb rendben van, mint az enyém ... A szomszédom, aki csak az Idén költözött Kerskbe, megkérdezte: — Gyermekkorától van így? Trnka úr megslmogatta a kormánykeréken lógó táskában a kutyust, és azt mondta: — Nem, dehogy! A bányában előbb robbant a töltet, mint kellett volna, és akkor történt Major úrnak ... Tudja? — majd gyöngéden ódasúgta a kutyusnak, hogy már mennek, és akkor rátaposott a pedálra, és kikanyarodott a betonútra. Aztán én is beálltam a boltban a sorba, hogy kenyeret vegyek. |unek úr állt előttem, a kenyér már a táskájában volt, és százassal fizetett . . . A boltvezetőnő pedig: — De Junek úr, nekem nincs visszaadnom a százasból, tudja, mit, a kenyér öt hatvan, úgyhogy adok magának még egy rúd szalámit. Ez megvolna, ez harminchat korona/ összesen negyvenegy hatvan, vigyen hozzá még egy üveg rumot, ami ötvenhat korona, vagyis ez most már összesen kilencvenhél hatvan, na jó, adok magának még egy gyökérkefét meg húsz fillérért élesztőt, és meg is van a százas .. . Aztán fogta a százast, az árut meg berakta az elképedt Junek úrnak a táskájába, és Junek festőművész úr elindult a biciklin, és csak áz útelágazásnál tudatosította a történteket. Akkor megállt, majd szétvetett lábbal a bolt felé fordult, és nem vette észre, hogy ott emberek állnak, az autóbuszt várják, Junek festő egyre csak kiabálta a szemükbe: — A mlndenit, mit fogok és csinálni azzal a szalámival ebben a hőségben, hiszen nekem nincs is hűtőgépem És mit azzal a rummal? És én, aki nem tudok tőzni, mit kezdjek azzal az élesztővel? A mlndenltl Már négy gyökérkefém van otthon. És miféle félresikerült képeim vannak nekem odahaza? De mit Is képzelnek ezek maguknak? Én, aki tiz éve, hogy megcsináltam azt az ábécéskönyvet, amelyből még ma Is tanulnak a gyerekek, én ragasztgas- sam az angyalka fenekét? A mlndenltl És az emberek, akik az autóbuszmegállóban várták, álltak, és csak néztek egyik a másikra, és mindegyikük azt hitte, hogy az a másik okozta az egészet Junek úrnak NÉMETH ISTVÁN fordítás»
