Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-15 / 3. szám

tin

A FAFARAGÓ

GUSTAV HUPKA

„ .. Alkotó szenvedéllyel vén fűzfák ágai közé rejt ed a szelet, mely hosszan muzsikál; a szülőföld zengi dalát s beléd lopakodik a csend hogy önmagadra leli".

N

em tévedés a cím, bár eddig festőművészként ismertük Almást Róbertét, a csallóközi rapszódia színekben álmodó és egyre jobban kiforró művészét, aki mostanában újabb meglepetéssel szolgái: a képzőművészet egy másik ágazatára tette át alkotó ténykedését. Műtermében már van néhány jól sike rült faragványa.

— Hogyan lesz tesztóművészből fafaragó? — kérdeztem tőle.

— Erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni. Hogyan is? Már gyermekkoromban, akárcsak a többi srác, én is szívesen faragcsáltam; fűzfasípokat készítettünk, ostornyelet díszítettünk. Hogy különb volt-e az én „alkotásom“ mint a többieké, ezt ma már nehéz eldönteni. Igaz, eleinte a rajzolással is így volt. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban különösebben vonzott volna a rajzolás. Befirkáltuk a falat, ákombáko- mokat húzogattunk az ajtókra, emiatt aztán volt némi zűr. Eleinte Iskolás koromban sem volt valami különösebb rajzolási hajlamom, csak később, talán a nyolcadik osztályban kezdtem egyre többet rajzolgatni a körülöttem levő tárgyakat; házakat, kerítéseket, fákat, később állatokat, majd embereket Is. Falun laktunk, ezért a földet művelő parasztembereket, asz- szonyokat, falusi gyerekeket, kis falunk környezetét, nádfedeles házacs- kákát, parasztudvart, szérűt, aratókat, aratási ünnepségeket, szüretet, legelésző teheneket, libákat, lovakat raj- zolgattam. Ez a témakör mindmáig megmaradt bennem.

— Mostanában kissé háttérbe szorul a rajzolás, festés. Hogyan történt ez az átváltás?

— Régebben is szívesen bajmolód- tam a faragással, ezúttal azonban egy megrendelés kapcsán* tértem visz sza hozzá. Az árvái Tvrdoálnból megbíztak az ottani házasságkötő terem falának díszítésével. Olyan helyről kaptam a megbízatási, ahol a fafaragás szinte ősi hagyomány. Árvában mi más lehelne a díszítés? A fa mellett döntöttem. Fadnmbormű kellene ide — javasoltam és a megrendelők egyetértettek velem. Elkészítettem a domborművet, ők megdicsérték a munkámat, mire fellelkesedve ú- jabb megrendelést vállaltam, a streönól ravatalozó részére készítettem ú- Jabb dombormüvet, sőt már agy újabba is belefogtam.

Szorgalmasan készitgeti alkotásait Almást Róbert, pedig a műtermén kívül Is van miért igyekeznie. Spülő háza előtt találtuk őt, égette a szemetet, a füstíelhőbou alig ismertünk rá.

— Fészekrakás? — kérdeztem tréfásan. Nagy komolyan válaszolta:

— Egy kissé nagyra terveztem a fészket. Elfogyott a pénzem — dör- mögte.

— Majd csak végképp tető alá kerül — vigasztaltam.

— Remélem is, mert nagyon sok időt vesztek. Már pedig a fafaragáshoz sok idó keli.

Egy Kis kikapcsolódást IS Jelent neki a fával való „bajmolódás“. Művészembernek mindig kell valami ú- jat csinálnia, festészetben lényegében befejezte az útkeresést. A kubizmus geometria-légköréből kiindulva végképp eljutott a realista festészeti módhoz, s ebben igen fontos szerepet kaptak nála a színek. Szinte lángolnak a fűzfái, perzselve tűz a Nap, az ő képein nem színtelen a csallóközi táj. Grafikái is ismertek, bár eddigi legnagyobb sikerét mégiscsak a festés hozta. A bratislavai Művészetek Házában egy nagyobb közős kiállításon az ő művei közül a kisfalud! (Vieska) szövetkezet látképét állították ki. Főiskolás lányok Is voltak a kiállításon, tőlük kérdezgettem, melyik festmények tetszenek leginkább. A felsoroltak közt volt Almást Róbert alkotása Is.

— Hogy miért tetszik ez a kép? Azért, mert egyszerű, szelíd, szinte sugárzik róla a nyugalom. A képet nézve az jutott eszembe, hogy jó volna Ilyen környezetben élni a mostani rohanó világban — mondta az egyik lány. Igazat adtam neki. „A szülőföld zengi dalát“ — írta Almást Róberthoz írt versében Gustáv Hupka. Ez a táj jó ismerőse a művésznek, ebben a környezetben született, ebben nőtt fel, ma is gyakran járja a csallóközi rónát. Újabb munkáin is gyakori téma ez a környezet, traktorok, cséplőgépek, legelésző tehenek, szövetkezeti dolgozók, alkonyati csend, nyugalom. Ezek a képek tetszettek leginkább a prágai Makromolekulá- ris intézetben rendezett kiállításán Is, a mezőgazdasági munkáról festett költészete, a csallóközi táj, a duna- ágak különös világa. Festő és fafaragó. Festészetében mindig volt és ma Is van mondanivalója. Nyilvánvalóan domborműveiben Is talál kifejezni valót. A művészet egyszerű eszközeivel.

—os

Álla Pugacsov népszerűségi görbéje az utóbbi két évben oly magasra szökött hazájában, hogy már-már „pugacsovmániát“ emleget a szovjet sajtó, amikor az é- nekesnő szereplését, hatását méltatja. Hasonló ejlenségre eddig nem volt példa a szovjet popéletben, hiszen a tömegek ilyen mértékben befolyásolása csak az igazi klasszisok kiváltsága. Ebből Is kitűnik; Álla Pugacsov személyében egy nem mindennapi egyéniség lépett a színre. Sikerei épp oly viharosak mint bármelyik vi lághirű elődjéé voltak. Moszkvai lakása közelében gyakran őlálkod nak hódolói, ragaszkodásukról na ponta meggyőzik őt a virágcsokrok, melyeket ajtaja előtt talál. Hogy mikor távozik el hazulról és mikor tér haza, titokban tart ja, nehogy rajongói megneszeljék az Időpontot. Telefonját állandóan kikapcsolva tartja, s a dolog o- dátg fajult, hogy kénytelen kicserélni a lakását családi nyugalma érdekében. A Melogylja kiadónál megjelent A lélek tükre című dupla nagylemeze, annak ellenére, hogy már néhányszor {200- -200 ezres példányszámú) utánnyomás készült belőle, hiánycikk a lemezpiacon. Ez az album az év nagyiemeze címet kapta a Klub nevű folyóirat népszerűségi ankétján. S ezt a helyezést úgy érte el, hogy a szavazatok több mint kilencven százalékát ő kapta! A legjobb énekesnő büszke címet Is neki ítélték, s a legkedveltebb tíz dal között öt dalát találjuk — ebből kettő saját szerzeménye. Még figyelemre méltóbb.

AHA

PUGACSOV

hogy abban a kategóriában, ahol az egész világ előadóiból szavazhattak a legnépszerűbbre, Alla a második helyre került, egy tucatnyi vtlágnagyságot utasított maga mögé.

Zongorázni, énekelni és később vezényelni tanult. Mikor azonban elvégezte zenei tanulmányait, egészen másfelé terelődött érdeklődése, s esztrád- és cirkusztanfolyamra iratkozott be. Saját bevallása szerint nagyszerűen érezte

magát a bohócok, artisták és zsonglőrök között. Barátnői unszolására próbafelvételre jelentkezett egy revüszínházhoz, s mivel a bemutatkozás sikerült, a társulathoz szegődött. Itt sem volt soká maradása, egyhónapi szereplés után otthagyta a színházat, s visszatért a cirkusztanoncok közé. Ekkor kezdett együttműködni a rádióval, néhány felvételt készített a junoszty Ifjúsági adó részére. Kezdetben a Novij elektron együttessel lépett fel, majd később az elismert Oleg Lundsztrem zenekarához került. Ez a kapcsolat fontos volt művészi fejlődése szempontjából. A nemzetközi közönség 1975-ben tanulta meg a nevét, a- mikor a rangos díjat átvette. Te- dalfesztiválon első díjat kapott Bohóc című daláért. „Tíz éve vártam erre a dalra“ mondta Álla, mikor a rangos díjat átvette: Tehetségéről tanúskodik az is, hogy a cannes-f MIDEM fesztiválon három éven belül kétszer neki ítélték a Grand Prix-t.

Álla Pugacsov mint színésznő is kitűnőre vizsgázott. A szovjet mozik tavaly mutatták be „A nő, aki énekel“ című filmet, melynek címszerepét ö alakítja. A filmben énekelt számok közül néhány az ő szerzeménye. Álla Pugacsov dalaiban felfedezhetők a tragédia, az irónia, a szatíra hangulati elemei, e hangulati összetevők adják a dalok sajátos ízét. Van egy másik, szívesen énekelt témája; a gyerekek, vagyis a gyerekek naiv világát idéző dalok. A harmadik témakör, amely a modern nő prob- témavilágát öleli fel, csak nemrég került az énekesnő fegyvertárába. A közvélemény úgy tudta, hogy ezek a dalok egy tehetséges fiatal szerző, B. Gorbonosz szerzeményei. A Krugozor című folyóiratban meg is jelent egy fényképes interjú a „tehetséges“ ifjúval. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor kiderült; a fénykép szakállas fiatalembernek álcázott Állót ábrázolta, s a dalok egytől egyig az énekesnő szerzeményei.

—gyökér—

A

LEGÜJABB

ILLÉS

Az első Illés-lemez 1964-ben készült. A rockzene hőskorában az Omega együttes mellett az Illésék voltak a legnépszerűbbek Magyar- országon. Mindennek ellenére a hetvenes évek elején ügy tűnt, a csoport zeneileg kifáradt („elég volt belőle“), nem keltett meglepetést, mikor bejelentették feloszlását. 1973 őszén Illés Lajos zenekar nélkül maradt. Egy álló évig nem lépett színpadra, musical-zenét írt („az egyik legszebb évem volt“), csak 74-ben toborzott új együttest Ez az új formáció, bár nem érte el a legendáshírű elődjének sikerét, színvonalas slágerzenét produkált. Erre utal jónéhány Ismert nóta, első helyezés a Metronóm fesztiválon és egy nagylemez. A zenekar nemrég fejezte be az Opus pezinoki stúdiójában új, angol nyelvű albumának felvételeit. Ami rögtön feltűnt; az együttes szélnek eresztette két énekesét, ezen a lemezen már csak négyen működnek közre. A „miértre Illés Lajostól vártam a választ.

— A személyi változásokra azért volt szükség, mert változik a muzsikánk Is. Világszerte újra szóhoz jut a keményebb hangzás, ml sem szeretnénk lemaradni. Ez olyan helyzetet teremtett, amely ben fölöslegessé vált a két mellőzött tag.

— Kikkel muzsikálsz együtt e- zen az albumotokon?

— A szólógitáros )enei Szilveszter, a szólóéneklés szintén az ö feladata, Selmeczl László basszusgitározik és énekel, Pálmai Zoltán a dobos. Remélem sokáig ősz sze tudom tartani ezt a formációt.

— Honnan származik az ötlet; az Opus kiadónál albumot megjelentetni?

— A dolog előzményéhez tartozik, hogy együtt szerepeltünk Drezdában Marika Gombitovával. Ö mutatott be az Opus szakembereinek, így jött létre a megállapodás. A megegyezés szerint a lemez egyik oldalán saját szerzeményeket, a másikon szlovák szerzők dalait játsszuk. Mivel az LP-t exportra, szánja az Opus, angol nyelven énekeljük a dalokat.

Előreláthatólag tavasszal kerül az üzletekbe, ekkorra tervezünk egy turnét Szlovákia városaiban.

— Odahaza hogy áll az Illés e- gyüttes szénája? Nem zavar, hogy jelenlegi szereplésed már csak árnyéka valamikori sikereidnek?

— Nem zavar, mert a dolog anyagi oldala egyáltalán nem érdekel. Számomra létfontosságú, hogy zenéljek, komponáljak. Különben sem hiszem, hogy eljárt volna felettem az Idő. Minden embernek van erős és gyenge időszaka. Ezt az albumot nagy műgonddal készítettük, kitűnő technikusgárda segédletével. Szeretnénk majd odahaza bemutatni a MHV Illetékeseinek, meglehet, hogy egy esetleges hazai albumra ezekből a nótákból is rákerül valamelyik. Persze, ez még a jövő zenéje. Addig is örülünk ennek a lehetőségnek, nagyon szívesen jöttünk, abban a hiszemben, hogy sikerül majd örömet szerezni a rockmuzslkát kedvelő fiatalságnak. STRIE2ENEC SÁNDOR

Michaela Kordová felvétele

ALMÁSI KÖBÉRT