Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-15 / 3. szám

7

Néhány jótanács azoknak, akik a házasság rögös útjait járják, vagy éppen olyan döntés előtt állnak, hogy erre az útra lépnek. Persze összeállításunkat azok is elolvashatják, akiknek még eszükbe sem jutott a párválasztás.

Csak férfiaknak, írtuk a címben. Nem árt azért, ha nő‘ olvasóink is átfutják ezt az írást, persze úgy, hogy a férfiak ne tudjanak róla. Lapunk valamelyik következő számában éppen a nők viselkedésével kapcsolatban nyújtunk át néhány jó tanácsot.

CSAK FÉRFIAKNAK

I

'A házasság nem lehet boldog, ha a férfi az asz- ezonynak mindig a szemére veti női természetét, és minduntalan azt emlegeti, másmilyennek kellene lennie, mint amilyen. Férfiak Jellemző hibája, hogy elvárják a nőtől: a házasságkötés után másmilyen legyen, mint azelőtt volt. Esküvő e- lőtt a férfi nem győzött lelkesedni, hogy milyen remek csevegő — most pedig már lármázik: „Hallgass már kérlek.“ Jegyességük előtt nem tudta eleget dicsérni, milyen *,ragyogóan“ öltözik. Most, hogy valamelyik ruhadarab többe kerül, mint amennyire számított, már szidja ezért a képességéért. Tűsarkalt tül magasnak találja — azelőtt el volt bűvölve sudár alakjától —, és ráadásul „a magas sarok nagyon egészségtelen Is“. Sok férfi azt gondolja’, hogy mintha a nő csak egyszerűen levetkőzhetné tetszeni vágyását, mivel május 16-án bejegyezték az anyakönyv- vezetö előtt. Nem veszik tekintetbe azt, hogy a nő a- lapvető tulajdonságai közé tartozik a tetszem vágyás. Tanuljunk meg örülni a nő jő tulajdonságainak, gyengéin pedig ne bosszankodjunk. Csodáljuk meg érdé-; melt és hálából fogadjuk el különösségéit is.

Egész házasságod alatt o- lyan légy a feleségedhez, a- mily-en akkor voltál,' -amikor még csak versengtél érte. A nő szereti, ha minden nap újból meghódítják, ez jőlesik neki. Tartsd tiszteletben feleségedet úgy, a- hogy más asszonyoknak is megadod a tiszteletet. Áll) fel ha Jön, segítsd le e- kabátját, vedd ki'"a csomagot a kezéből. Hozz neki gyakran kis ajándékokat!' Tizenkét figyelmesség az év folyamán elosztva többet ér, mint egy értékes bunda, a- mi teljes pompájában terül e! a karácsonyfa alatt, és sokszor nem más, mint váltságdíj, amellyel tizenkét hőncpt háborúság után karácsonyi fegyverszünetet kötnek.

Tanítsd meg párodat a háztartási pénzügyek kezelésére. A fiatalasszonyoknak házasságuk első Idejében államháztartásuk vezetésében gyakran van a férfi segítségére szükségük. Tanítsa meg férje a fiatal- asszonyt, hogyan vezet az ember háztartáskőnyvet.

Minden férfinak tudni kell, hogy a házasságban nincs te és én, csak mi, mert amit a másiknak teszünk, azt mindig kettőnkért tesszük. Sose tehetünk valamit „a másikért“, mindig csak a házasságunkért. Ha meg tudnánk szokni, hogy az „én“ és „te“ névmásokat egyáltalán nem használjuk, hanem mindig csak ezt mondanánk: „mi“, nem ts kerülhetne sor arra, hogy akár az egyik/ akár a másik valamiért „hálát“ várna. A házasságban nem lehet sző háláról. Ez nem

Tartsd tiszteletben a nők

•I 4

természetét Tudomásul kell venni a női nem gyengéit Ügy bánj a feleségeddel, j mintha

.

nem is a feleséged volna A házasságban nincs te és én A házasság nem

nevelőintézet

»

z V

I

Adám és Eva, . XX. század

Filonov Vlagyimir (Szovjetunió) felvétele

T

állás, ahol az ember bérért

dolgozik.

A férfi ne várja el feleségétől, hogy annyit bírjon, mint egy férfi. A boldog házasság nem abban különbözik c- boldogtalantól, hogy nincsenek benne problémák, hanem abban, hogy a házaspár a nemek egymás -mellett éléséből származó problémákat természetesnek tartja. A házasságban a nemek harcolnak egymással, egyéniségük megtartásáért, és bizony mindkét oldalról hallatszik ennek a harcnak a jajszava. Csakhogy ez nem a boldogtalanok hangja, hanem a küzdőké. A boldog házasság útja sóhajokkal van kikövezve.

Mindenki hagyja meg a másikat olyannak, amilyen. Főleg a férfiaknak van gyakran Pygmalion-ikomp- lexusuk: „olyan asszonyt

faragok belőle!“, semmilyent sem farag. Legfeljebb ö fogja felsérteni a kezét, ha üveggolyót akar formálni. Tapintatlan házasok szeretik mások jelenlétét felhasználni, hogy nevelési próbálkozásaiknak nagyobb nyomatékot adjanak. Gyakran hallunk férjektől ilyen kijelentést: „Nem szörnyű, hogy egy asszonyban ennyi belátás sincs ...?“ Miért nem találta ezt a házasság előtt szörnyűnek, hiszen valószínűleg ekkor sem volt több belátás benne. Szerethetitek egymást, vagy gyűlölhetitek, de egymást alapvetően meg nem változtathatjátok.

A mindennapi életben elkerülhetetlenül adódnak dolgok, amiket az ember nem akar, vagy nem tud mással közölni, vagy legalábbis nem mindjárt. Ne tegyünk fel kérdéseket, hanem hagyjuk, hogy a másik -mondjon el annyit, ameny- nyl Jólesik neki. Ilyen kérdéssel például: „Miért Jöttél ma- később?“, vagy „Kivel beszélgettél olyan sokáig?“, „Mindig foglaltat Jelzett a telefon, amikor kerestelek!“ — az ember a másikat esetleg hazugságra kényszeríti és ezzel belopódzik a házasság legnagyobb ellensége: egymás becsapása.

Minden férfinak tudomásul kell venni, hogy a házastársak egyenrangúak, de nem egyformák. Tudnunk kell, hogy az ember a házasságban is bizonyos értelemben magányos marad. Ne azzal a hamis Illúzióval lépjünk a házasságba, hogy mostantól kezdve van egy ember, aki hozzám, csakis hozzám tartozik és megóv a magányosságtól. A házasságnak nem az az értelme, hogy két ember egymásba olvadjon. A házasság nem mulatság, hanem küzdelem. A házas-boldogság pedig ennek a küzdelemnek a sikere. A házasságnak a valóság talaján kell állnia, és a boldogság nem hull . senkinek az ölébe, hanem azt ki kell harcolni.

Érzelem és értelem

__Semmire sém tudom megraimonl,

mert nem szeret engem.

Szókratészröl mondják, hogy egyszer egyik te^tván^W visszaküldte apjához azzal, hogy nem vállalja el nevelését.

— Miért nem? — kérdezte az apa.

_ Semmire sem tudom megtanítani, mert nem szeret engem' — mondta Szókratész.

8 S Goethe a maga gyermekkorára emlékezve ugyanezt.mond- t«- CsEik attól tanulunk, akit szeretünk.

£s a kisgyerekre még az a szabály is áll, hogy msak azt tanulja me! ..amit szeret“, ami érdeklődését, figyelmét fel^Persze^azt is megtanulja, amitől félni kell, például, hogy a forró fazékhoz nem szabad nyúlm de erre is az fjzés nem éppen a szeretet, hanem a forró fazék okozta fájdalom

Ebből' azt a következtetést ■ levonni, hogy fájdalommal, fenyegetéssel — veréssel és „szigorúsággal — nevelni lehetj olyan tévedés, ami egész életeket ronthat, keseríthet meg.

_ Tessék elhinni, ennek a gyereknek mindene megvan.

Nem is tudom, hove legyek szégyenemben! Lop az én gyereEgv-egy ilyen gyerekkori sőt kisgyerekkori lopás mélyén sok mindenféle szál húzódhat, gubancolhat össze, Ez a tünet semmiképpen sem valamiféle elvetemültséget jelez — egészen mást. A gyerek valamiből keveset kap — -.és amiből keveset -kap, az éppen a törődés, az érzelem, a szeretet.

Jól ellátott, nagyon elfoglalt szülők kisgyermekei , lopnak, gyakran Ettől akitől - szeretetet szeretnének elvenni. S olyan gyerekek, akiknek az élete verések és fenyegetések árnyékában szomorú. Akik otthon csak azt hallják, hogy zavarnak, hogy ügyetlenek; hogy sikertelenek. Arm az élet folytatásához kell, így szerzik meg azt a kevéske erőt, ör-ö^at^— az ellopott pénzzel és pénzből vagy az ellopott csokoládéból.

S bár értelmes, okos gyerekek, a szülők panesza szerint:

— Nem jóra használják az eszüket! S ez még a jobbik e- set. A gyerek még „tiltakozik“,- még akar valamit.

Az Egyesült Államokban az 1950—60-as években or-vosok,- szociológusok, pszichológusok nagy vizsgálatsorozatban kutatták hogy E- környezeti hatások hogyan hatnak a személyiség fejlődésérea családi környezet hogyan -hat a. gyerekre.

Ügy találták — és ez a- kutatókat is meglépte, .nem vártak efféle eredményt —, hogy a válás, önmagában nem növeli a lelki károsodások valószínűségét.

Pontosabban: súlyosabban károsodik m a gyerek, aki egy erőszakkal--vagy a körülmények kényszere által fenntartott, összetartott „családi pokolban“ él, mint az, akinek, a szülei elváltak. A kisgyerek körül & teljes világot természetesen a teljes, az egész család alkotja, és ha ez a család megbomlik, felbomlik, a gyereket jelentős'‘veszteség éri.

Jó válás!

Van-e-ilyen.?

Azt- nevezném „jó“ válásnak^ amikor ,a szülők — feszültségeik és indulataik ellenére; — emberien tudnak egymástői elszakadni, az idő elteltével még meg is enyhülnek, esetleg mindketten újabb családot alapítanak,. és- esetleg ..még, -talál- kozgatnak Is, mint afféle baráti • ismerősök. -Ilyen esetekben nem’küzdenek egymással — nem- bosszantják egymást — a gyerek 'láthatásáriak1 ürügyén,- hanem a-gyerek -szabadon. Jön- -megy a két ház-között, ahogy, ideje engedi, s ahogy-a szülők megállapodnak benne. -. =

—■Megmondjuk: neki? :

....

— Most mit mondjak neki? A- gyerek csak néz rám és kérdezi: „Anyu, apu miért nem jön haza?“

— Négyéves korában ment eh az apja, egy -Ideig még kereste, aztán mindig mondtuk neki, hogy majd visszajön,- csak vidékre ment. Aztán észrevette, hogy elvitte a ruháit is; már nincsenek a szekrényben. Nincs ott ■ a papucsa. Ez -nagyon rosszul esett neki; Talán azóta ilyen nyugtalan.

Meg kell mondani. :

Úgyis mindent tud, Illetve érez — csak nem érti.

Amit nem ért, ami titokzatos, az nyugtalanítja, szorongással tölti ei. Persze nem arról, van szó, hogy a felháborodott vagy feldúlt -anya vagy ape zúdítsa a gyerek fejére egész bosszúságát, fájdalmát, nála keresve igazságot.

A gyerekek — öntudatlanul:két dolgot követelnek, kívánnak meg tölünk (akkor érzik magukat biztonságban): hogy legyen valamiféle tiszta és világos képünk, véleményünk a világról, és arról, hogy hogytn is kell az embernek élni,- helytállni, viselkedni;

és hogy: őszinték legyünk, hogy merjük bevallani, hogy mi magunk sem tudunk — Időnként — saját követelményeinknek megfelelni. .m •

Az őszinteséget, amelyik .pillanatnyi csalódásaiban és bukásaiban se mond le eszményeiről, de-nem is képmutató,- nem játssza meg magát, nem prédikál, a gyerek nagyon ha- m£>r, nagyon érzékenyen felfogja, ez megnyugtatja és később majd ugyan ő is szemtelen lesz kamaszkorára, a fejlődéssel Jár, hogy kritikai érzékét legelőször rajtunk; közvetlen környezetén próbálgatja, de azért titokban akkor is úgy látja majd, hogy „apa“ vagy „anya jó fej“.

Gyakran találkozom két-háromgyermekes anyákkal, akik két-há rom-négy-öt éve nem fordítottak úgyszólván egy percet sem magukra. Olyan feszült, elgyötört Idegállapotban-vannak „a gyerekeikért, a családért“ végzett állandó munkától, hogy Igazából már nincs mit adniuk a gyerekeknek.

Az apának és az anyának együtt kellene gondoskodniuk róla, hogy egyikük se kerülhessen ilyen állapotba.

Hogy mindegyiküknek meglegyen a maga napi félórája — és ez a legkevesebb, igazából napi két-há rom óra kellene —} amikor „csak magával“ foglalkozik, bámészkodik, üldögél, olvas, pihen, lehetőleg olyan helyen vagy helyiségben, ahová még véletlenül se tévedhetnek be gyerekek, de felnőtt' sem.

Egy angliai Iskoláról olvEstam, ahol a pedagógusok munkaidejébe számit napi két-három óra, amikor „semmit“ se csinálnak, nem készülnek az órájukra, de nem is szaladnak el bevásárolni, „egészen mással“ — pihenéssel, hobbyjukkal, szemlélődéssel, személyiségük építésével foglalkoznak.

C. G. Jung — Siegmund Freud új utakra tért t£-nítványa —> századunk egyik legjelentősebb pszichiátere Irt arról, hogy ez-a század valami kétségbeesett elszánással ■ vetette faagát a nevelésre — önnevelés helyett.

Mert ez könnyebb. . •

Gyerekeinkből akarunk ^személyiséget“ nevelni — anélkül, hogy mf magunk felnevelődtünk volna.

Neveletlen felnőttek — erőszakoskodva neveljük gyerekeinket.

Hadd rugaszkodjak el egy kicsit: azt hiszem, nincs Is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel,- és nem azzal nevelünk, amit mondunk vágy követelünk, sokszor -még csak nem is azzal, amit teszünk ■-*»• hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bújká 16 és keveredő jő és rossz indulatok szerint.

Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek.

Törődjünk hát magunkkal — így törődünk legjobban gyerekeinkkel Is.

VEKERDY TAMÁS