Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
fM 5------------------------------------\ JÄN BLAZEJ IZLANDI ÜTIBESZÄMOLÖJA termesztenek, hanem banánt ás kávét Is, de nyílik Itt orchidea Is. A lávakőből ízléses dísztárgyakat készítenek és exportálnak, de olcsó, kitűnő építőanyagként Is keresett cikk. Az erős áramlású gleccserfolyék jóvoltából a villamosáram a legeldugottabb településre Is eljut, és elegendő annak az a- lumíniumgyárnak az üzemelteléséhez, ahol az ausztráliai és kanadai bauxltot dolgozzák tel. A kész terméket pedig számottevő nyereséggel még Japánba is szállítják. Sőt, azon gondolkodnak, hogy fölős villanyáramukat nem lehetne-e tengeralatti vezetéken Európába exportálni. 1973-ban a láva majdnem betemette az 5000-es lélekszámú Vestmannaeyjart. Most, az akkor keletkezett 200 méter magas vulkáni kúp lejtőjébe vízvezetékcsöveket fektettek, mert az két évtizeden át kazánként melegítheti a vizet. Ugyanúgy, munkába fogták egyetlen; működő tűzhányójukat, a Kraflát. Talajába nyílásokat fúrtak, és hatalmas csöveken vezetik el a kráter forró gőzét a kísérleti vulkanikus erőmű turbinájához. A GLECCSEREK ES A GEJZÍREK ORSZÁGÁBAN *-< Autóval Izlandra? - kérdezték ismerőseim megütközve, amikor hallották tervemet, hiszen akkora távolságra repülőgéppel szokás utazni. — No és hogyan? tették hozzá rögtön. Érthető ez a kétkedés, hiszen Európának e legnyugatibb országa, távol a kontinens szárazföldjétől, messze északon az Atlanti-Óceán térségében fekszik. Most már elmondhatom: sokkal egyszerűbb Izlandra autóval eljutni, mint hittem. Az é- szak-skóclal Scrabsterből vagy a nyugat-norvéglai Bergenből nyáron hetente indul komp, és 48 öral tengeri út után kiköt a kelet-izlandi Seydhísfjördhur- ban. Ennek a járatnak köszönheti Izland, hogy 1973 óta megkétszereződött a turistaforgalma. Nemcsak azért, mert hajóval utazni olcsóbb, mint repülőgéppel, hanem az Is nagy előnye, hogy 120 személygépkocsit ts felvesz. Aki ezt a megoldást választja, már az első órákban megbizonyosodik felőle, hogy a 110 dolláros térti hajójegy a kocsiért nem is oktalan befektetés. Ugyanis négykerekű jószága nélkül nehezen boldogul itt az ember, és mindenképpen többet lát, mint a busz vagy a repülőgép ablakából. Bár azt Is be kell vallanom, hogy az első kilométerek utón még nem voltam elragadtatva az ötlettől. Felkészültem minden eshetőségre, de azt azért mégsem hittem volna, hogy olyan úttalan utakon barangolom be Izlandot, amilyenen az említett kikötővárosban nekivágtam. A parányi áruház mögött *— mely egyúttal a finn és a nyugatnémet alkonzulátus székhelye és utazást iroda Is, de árusítanak Itt emléktárgyakat éppúgy, mint repülőjegyet — az aszfaltút véget ér, és ami ezután következik, bárminek nevezhető, csak útnak nem. A földgyaluval elegyengetett és úthengerrel tömörített sávot az útkaparó a fej nagyságú kőtömböktől megtisztította, de a kisebbjét már nem görgette félre. A lavórnyi kátyúkat tes- sék-lássők betemették agyaggal, kaviccsal vagy salakkal. A szűk, poros keréknyom meredeken kapaszkodik a vulkanikus eredetű magaslatokra, majd a nem túl magas, de meredek hegyekkel szegélyezett fjordok mentén kúszik tovább. Itt az egyedüli közúti „találmány“ az az útjelző tábla, a- mely közvetlen a hegy legmagasabb pontja előtt a vezetőt enyhén jobbra kanyarodni u- tasítja. Fönt ugyanis általában az út ketté válik, hogy a mit sem sejtő autósok egymásba ne szaladjanak. Izlandon a megengedett' maximális sebesség még az autópályán is csak 70 kilométer óránként. Hadd áruljam el a- zonban rögtön azt Is, hogy sztrádát Izlandon sehol sem láttam, mint ahogy a sebességmutató sem jelzett 70 kilométeres száguldást soha. Abban világjárók az országban, ahol a statisztika szerint 3,7 emberre jut egy személygépkocsi, ekkora gyorsaság egyenlő lenne a vesztükbe rohanással. A térkép vagy 12 ezer kilométer úthálózatról tájékoztat, de a valóságban jó, ha a városokon kívül 300 kilométernyi aszfaltozott vagy be- tonútja van az országnak. A többi olyan, mint az említett seydhisfjördhurl, amely egyébként főút: a partvidék! városokat és településeket köti össze a fővárossal, Reykjavík- kal. A sziget belsejében még 1- lyen utak sincsenek. Olyan fényűzést, mint fahíd, hiába keresnénk, a gépkocsi vagy autóbusz kénytelen belegázolni a gleccserpatakokba és átevic- kélnl rajtuk, de jobbára ez is csak nyáron lehetséges. Megannyiszor előfordult, hogy miközben az egyik kátyút elkerültem, belezuttyantam a másikba. Idehaza a fényképeket nézegetve Ismerőseim megkérdezték, hogy nem féltem-e. Én u- gyanezt, kérdeztem attól a zenész barátomtól, aki az izlandi filharmónia zenekarral turnézott a szigetországban. A fővároson kívül felléptek olyan vidéki falvakban is, ahol a tágas teremben elfért az egész együttes. Bizony előfordult, hogy mindannyian nekiveselkedve segítették ki a hótorlaszba rekedt buszt. Nemegyszer utaztak repülőgépen, márpedig a parányi vidéki repülőterek kifutópályáját csupán néhány terep- és személygépkocsi fényszórójával világítják meg. iz- landnak több mint hatvan repülőtere van, de ezek többsége csak homokkal és kaviccsal felszórt és lehengerelt pálya, ahol az összes röptéri berendezés a fehér-piros csíkos szélzsák meg a leszállás helyét jelző piros gombák. Ilyen, hogy meteorológus, földi irányító központ nem létezik. A térképen és saját tapasztalatain, ügyességén kívül a pilótának más segítsége nincs. A Holdra készülő amerikai űrhajósok — bármennyire furcsán hangzik is — előbb Iz- lahdra mentek, hogy hozzászokjanak a holdbéli tájhoz. A sziget ugyánis vulkanikus eredetű hegyeivel nagyon is emlékeztet a Hold vidékére. Némelyik hegye nemrég kialudt tűzhányó. A szürke és szürkésbarna egyhangúságot csak a part menti legelők üde zöldje meg a kékes-fehér gleccserek oldják egy kissé. Amerre a szem ellát, sehol egy fa. A szigetlakók fából és gabonából teljes behozatalra szorulnak. Itt a gabona a hideg miatt nem érik be, helyette évente négyszer szénát kaszálnak, amely az aprócska, de szívós póni lovak és juhok e- gyedüli téli takarmánya. Amikor a IX. század második felében a vikingek kikötőt századunk elején is éhínség sújtotta a lakosságot, most pedig a szigetország életszínvonala annyira emelkedett, hogy e téren a tőkés országok között az élvonalba került. Izmosak, erősek, szélcserzettek a szigeten, a kopár sziklákkal borított kietlen tájon kívül mást nem találtak. Ha nem azzal a szándékkal lépnek Izland földjére, hogy olyan helyet találjanak maguknak, ahol szabadon élhetnek, nem is maradnak itt. Amikor Európában mind nagyobb méreteket öltött a jobbágyi elnyomás, a szlgel lakói rendszeresen eljártak parlamentjük, az Althing ösz- szejöveteleire, hogy mint e- gyenrangúak döntsenek sorsukról. A XIV. században a- zonban a dánok véget vetettek ennek a szabadságnak, sok viking települést pedig a láva pusztította el. De a vikingek le származottaí maradtak. A le gelőkön megtermett a nyájnak az egész évi takarmány, a part menti vizek pedig bőséggel kínálták a halat. A második vjlágháború után fellendült Izland külkereskedelme. A szigetlakók bevételük 80 százalékát a halból és a halkészítményekből nyerik. És hogy ez mit jelent, elég p- gyetlen összehasonlítás; még te arcúak az Izlandiak, de éppoly gyorseszűek is. Hogy idegen halászok ne garázdálkodhassanak Izland egyetlen természeti kincsében, a halállományban, halászterületüket a partoktól 200 mérföldre kiterjesztették. Anglia ezzel nem értett egyet, s amikor az izlandi halászhajók megrongálták az angolok hálóit, a „károsult“ hadihajókat küldött rájuk. Izland egyetlen egy lövést adott le, de azzal telibe talált: az érdekeltek ugyanis azt mégsem engedhetik, hogy a szigetország kilépjen a NATO-ból. Igaz, Izlandnak nincs katonasága, de területén hatalmas amerikai támaszpont van, amely pedig az Észak-atlanti Szövetségnek-’ sokkal fontosabb, minthogy az angolok zsákmánnyal megrakott hajókkal térjenek haza i- degen vizekről. A szabadságszerető izlandiak azonban soha sem fognak belenyugodni a NATO-támaszpontok létezésébe. A természet évszázadokon keresztül edzette, tette próbára Izland lakóit, most ők próbálják kordába szorítani a természetet. A hőforrások melegével fűtik Reykjavíkot és más városokat. Hveragerdhiben, 40 kilométerre a fővárostól üvegházakban nemcsak zöldséget A sziget területének 11 százalékát gleccserek borítják Saját termésű, üvegházi banán Az ország főútvonala Az izlandi halászflotta hajói A zord természeten kívül már csak az izlandiak hagyo- mányszeretete a régi. Egyébként semmi sem emlékeztet már a ságákban megörökített hajdani időkre. Hagyománysze- retetük segítette őket át a dán gyarmatosításon. Az országban még ma is mindenki mindenkit tegez, mert nyelvük, amely megőrizte a XII. századi formáját, nem is ismeri a magázást. Nyelvészeik éberen őrködnek azon, hogy az új fogalmákat, a technika vívmányait saját szókészletükből vett. szavakkal nevezzék, meg, tiszteletben tartva az ősi izlandi nyelv törvényeit. Hajdan a családon azt értették, egy férfi és egy nő' e- gyűtt él, dolgozik, ős nevelik gyerjnekeiket., A, családnak ez-' zel a fajta értelmezésével napjainkban is találkozunk Izlandon, s ezek a kötelékek néha szorosabbak, mint a hivatalosan megpecsételt házasságok. Ezt a szót, bűnözés, a szigeten alig ismerik. A 223 000 lakosú szigetországban az elmúlt évtizedben három gyilkosság történt, egyetlen börtönében alig tartanak fogva 15—20 bűnözőt. Azelőtt két börtöne volt. Azt, amelyik Reykjavik közelében áll, mert jobbára üresen ásított, felszámolták. A XVIII, századi épületet aztán tatarozták, barátságosabban berendezték, s ma itt van a köztársasági elnök és a miniszterelnök székhelye. Azért Izland Izland, s ami lehetséges itt, nem utánozható talán sehol a világon. A szerző felvételei I
