Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-17 / 25. szám

BAJNOKAVATÄS, «römflnnep a Csallóközben A DAC labdarúgói a Szlovák Nemzeti Ligában 6 fM Akiknek legnagyobb érdemük van a siker­ben. Szikara Gyuri és Hrivnák Vladimir edző. T avaly' múlt hetvenöt éve, hogy Du­• naszerdahelyen (Dunajská Streda) labdarúgó-egyesületet alapítottak, és most, háromnegyed évszázad után a DAC elérte fennállásának legnagyobb sikerét. Óriási tölénnyel megnyerte a divízió nyugati cso­portjának bajnokságát, és így ősztől a Szlovák Nemzeti Ligában szerepelhet. Nem csoda, hogy a minap, az utolsó forduló mérkőzésén valóságos örömünnep volt a stadionban, sőt túlzás nélkül mond­ható, hogy az egész városban és járásban. Már jóval a találkozó előtt özönlött a tö­meg a lelátókra, rezesbanda szórakoztatta a közönséget. Mintegy ötezren lehettek, és pontos számot csak azért nem lehet mon­dani, mert Dunaszerdahelyen a nők és a gyerekek ingyen járhattak a mérkőzésekre. Amikor elhangzott a mérkőzés végét jel­ző sípszó, tetőfokára hágott a hangulat. Nem akart szűnni a csapat éltetése, és a DAC labdarúgói valóban megérdemelnek minden elismerést. Szép, látványos játékot űznek, olyat, amely akár a legfelsőbb osz­tály mércéjével is összehasonlítható. Annál is inkább, mert a felkészülés során több első ligás együttessel is megmérkőztek, és nem játszottak alárendelt szerepet. fi unaszerdahely először 1963-ban ke­** rült be a divízióba. Aztán egészen 1977-ig bukdácsolt. Két-három évenként ki- -kiesett, aztán ismét visszakerült. Az idén viszont bekövetkezett a legnagyobb fegy­vertény, amelyet csak kevesen reméltek. E kevesek közé tartozik Veréb István, az e- gyesület labdarúgó-szakosztályának elnöke, „civilben“ a járási pártbizottság ellenőrző és, revíziós bizottságának elnöke. Tisztségé­ből kifolyólag Is épp elég elfoglaltsága van, de a csapat ügyében is fáradhatatla­nul dolgozott, hogy minél kedvezőbb fel­tételeket teremtsen a játékosoknak. És ez sikerült is. Ilyen kedvező légkör még so­hasem volt Dunaszerdahelyen mint most, így vélekedik Weisz Mihály, a sportegyesü­let elnöke. Ezt a légkört.természetesen, emberek ala­kították ki. Ezért feltétlenül meg kell di­csérni többek között a csapat vezetőjét, Reisz Árpádot, a szakosztály és az egész egyesület vezetőségét. De igén nagy támo­gatást kaptak az állami és pártszervektől, a társadalmi és tömegszervezetek járási és városi szerveitől. És ennek meg is lett az eredménye. A korábbi évekhen maga a vezetőség is gyakran széthúzott — mondja Veréb István, akivel (és nemcsak vele) most ma- dárat lehetne fogatni , nem mindig állt a feladata magaslatán. A gyakori személvl változások sem váltak a munka javára. El­keseredésemben én is többször leköszön­tem. Aztán tavaly kezdtük egymást meg- győzögetnl, hogy ideje lenne már valami komolyabb koncepció szerint dolgozni. Tud­tam, hogy ezt a munkát a vezetőségben kell elkezdeni. Ezért feltöltöttük néhány lelkes, csupa szív emberrel. Felmértük a csapat addigi szereplését, káderösszetéte­lét, és arra jutottunk, hogy ha kissé igé­nyesebbek lennénk, akkor magasabbra e- melhetnénk a lécet. Nagyon sokat konzul­táltam Hrivnák edzővel, és ő is erre a vé­leményre jutott, hogy igényesebben kell dolgozni. Ezek után tavaly nyáron már na­gyon Is céltudatosan indultunk el. Tudtuk, hogy mit akarunk. Az edzőpartnereket Is úgy válogattuk ki, hogy komoly erőkifej­tésre késztessék a csapatunkat. Ezenkívül erősebb edzésbe fogtuk a fiúkat. Kezdet­ben azt hittem, 'hogy nem bírják el, de bírták, és ez volt a döntő. Sokat jelentettek az erősítések is. Az 1- dény elején a csapathoz kerüli a huszon­egyszeres csehszlovák válogatott Szikora Gyuri', továbbá a nitrai Tóth László, idén pedig az ugyancsak nitrai Majoros, Kriátof a Slovanből, és a nemzeti ligás tapasztalat­tal rendelkező Brosz és Laincz. Aránylag hamar és jól beilleszkedtek a csapatba. Különösen Szikora jelenléte volt érezhető. Érkezésével kultiváltabb játékmodorra tér­hetett át a csapat. A többiek, akiknek még hiányzott a kellő tapasztalatuk, igyekeztek felnőni hozzá és a szintén ligás tapaszta­lattal rendelkező játékosokhoz. Kezdetben nem boldogultak a góllövéssel, és a helyze­tek kihasználása ma sem erős oldala a csapatnak, de Szikora tizenhat góljával, amellyel elnyerte a csoport gólkirályi cí­mét mégiscsak produktívabb volt minden más együttesnél. N agyszerű csapatszellem alakult ki. A játékosok egy emberként küzdöttek úgyszólván minden mérkőzésen. A közös­ségi szellemmel kapcsolatban érdekes epi­zódot mesélnek: a csapat egyik tagja, Tő- sér István szövetkezeti tag, s mint ilyen­re, bizonyos nagyságú répaföldet is kiosz­tottak. Egyedül több napig sem boldogult volna vele. Mikor azonban a többiek meg­hallották, hogy miről van szó, megkérték az edzőt, hogy a foglalkozás előtt enged­je el őket kapálni. Szereztek tizenkét ka­pát, és tizenkét labdarúgó egyelte a ré­pát. Az edzésen aztán többet nyújtottak, mint bármikor, s mivel még nem jártak a végére, edzés után újra kézbe vették a kapákat. Vladimír Hrivnák edző is elégedett a csapattal. Két éve irányítja az edzéseket, és ilyen rövid idő alatt ilyen nagyszerű eredményt kevés ember mutathat fel. Az idén nagy segítséget kapott Szikora Gyuri pályaedző személyében. Mivel ő egykor a Slovanban és a válogatottban is a véde­lemben játszott, többnyire a védelem .fel­készítését irányította, Szikora viszont, akj kivételes tehetséggel megáldott csatár, a támadósorral foglalkozott. Ennek az ún. „csapatmunkának“ meg is lett az eredmé­nye. A DAC a legkevesebb gólt kapta és a legtöbbet adta a divízióban.-n A játékosok egész évben felelősség- teljesen viszonyultak a munkához mond­ja az edző. Kezdetben én is tartottam attól, hSgy nem bírják el a megterhelést, mert alaposan ráadtunk mennyiségben és minőségben is, de elbírták, és most már csak azzal foglalkozunk, ami érdekli a já­tékosokat. Ez modern felfogású edzésmód­szer, amelyből hiányzik a drill; könnyed, elsősorban a technika csiszolására, takti­kai elemek elsajátítására irányul, és több­nyire labdával végezzük a gyakorlatokat. Ezt a fényűzést persze már csak alaposan képzett játékosokkal engedhetjük meg ma­gunknak, olyanokkal, mint Szikora, Tóth meg a többiek. Korábban erre gondolni sem mertünk. Az edző legjobban ismeri legényeit, e- zért megkértem, hogy egy-két mondatban röviden jellemezze a csapat, illetve keret tagjait. Majthényi Lóránt (33 éves, csapatkapi­tány): „Jó képességű kapus, rendkívül meg­bízható, kiváló bajtárs. Bár mindenki o- lyan komolyan venné a felkészülést, mint ól“ Dudáé Bohumír (23): „Tartalékkapus, aki Majthényi mellett még egyszer sem jutott szóhoz, de az előkészületi mérkőzéseken szolid teljesítményt nyújtott.“ Kriátof Karol (25): „Tapasztalt ligajáté­kos, óriási területen játszik, küzdőtípus.“ Velicky fibor (27): „Az a játékos, aki­nek idő kell ahhoz, hogy lendületbe jöjjön. Rengeteget mozog, és mozgása a többieket is mozgásra készteti labda nélkül is.“ Horváth Dénes (30): „A védekező játék professzora. Biztosan szerel, nyugodt, nagy­szerű fejjátékkal, de nem beállós.“ Laincz Jozef (28): „Rövid idő alatt a szá­mára szokatlan helyen is jól beilleszkedett a csapatba. A középpályán is jó. Azt hi­szem, ő lesz az a beállós, akit már régóta keresek.“ Brosz Jozef (24): „Tavasszal egy kicsit visszaesett. Az ellenfél kapuja előtt, a tá­madások befejezésénél határozottabb is le­hetne.“ Szikora György (33): „Mi újat mondhat­nék róla? Az a focista, akinek minden a kisujjában van. Mindent tud, főleg akkor, ha nyugodt, és az ellenfél szurkolói sem piszkálják megjegyzéseikkel. Az ellenfél vé­dői sem kímélik. Egész támadójátékunk rá épül.“ Tóth László (26): „Ha Nitrán is úgy ját­szott volna, mint most tavaszkor, akkor e- gész biztos ott hagyják. Még a válogatott­ban is megállná a helyét.“ Lépes György (27): „Egy évvel ezelőtt kulcsjátékosként vonult be katonának, de a szolgálati idő nem vált hasznára.“ Majoros György (24): „Tipikus szélsőjá­tékos, de már kezd fokozatosan nagyobb téren játszani.“ Sül Mihály (24): „ősszel a csapat egyik erőssége volt, de sérülések miatt kiesett a tempóból.“ Domonkos Tibor (27): „Évek óta megbíz­ható védőjátékos, kemény és gyors.“ Tősér István (27): „A csapat neveltje, pá­ratlan harcos. KriStof kiszorította a csa­patból, de ha pályára lépett, mindig meg­állta a helyét. Számítunk rá a jövőben is.“ Leükiv Pavel (28): „Univerzális játékos, az edzéseket komolyan veszi, rá is számí­tunk a jövőben.“ Ü- gyancsak számítunk Lelkes Tibor, Thaly Zoltán, Nagy Gábor, Janiga Leó és Psotka Eduárd játékára, mert a ligá­ban nagyobb keretre lesz szükségünk. Vé­gül szeretném megköszönni a játékosok­nak a becsületes hozzáállást, a közönség­nek a buzdítást. Reméljük, hogy a jövőben sem okozunk nekik csalódást, és a nem­zeti ligában is megálljuk a helyünket. PALÄGYI LAJOS A DAC bajnokcsapata. Fent: Sill Mihály, Janiga Leó, Tóth László, Szikora György, Laincz Jozef, Thaly Zoltán, Velicky Tibor és Lelkes Tibor. Középen: Dudág Bohumír, Lépes György, Nagy Gábor, Brosz Jozef, Reisz Árpád a csapat vezetője, Domonkos Tibor, Horváth Dénes és Majthényi Lóránt. Lent: Legkiv Pavel, Tősér István, Nagy István alelnök, Hrivnák Vladimír edző, Veréb István, a szakosztály elnöke, Kriätof Karol és Majoros György. , ' ■ Csordás felvételei A világot, főleg azokat az országokat, amelyek a moszk­vai olimpia, bojkottja mellett döntöttek, még mindig láza­san foglalkoztatja az ügy. A sportolok sehogy sem akarnak beletörődni nemzeti olimpiai bizottságaik szégyenletes dön­tésébe. Élesen bírálják a gyá­va megfutamodást, és kéreslk a módját, hogyan juthatnának el mégis a világ legjobb spor­tolóinak seregszemléjére. Különösen nagy az elkese­redés az NSZK-ban, amelynek sportolói több sportágban és versenyszámban biztos siker re számíthattak. Az öklözök véleményét Ernst Müller nyil­vánította ki: — Felháborító eljárás ez ve­lünk szemben, akik négy teljes éven át óriási felelősséggel és maximális erőfeszítéssel ké­szültünk a Játékokra. Bezárták előttünk az ajtót, sutba dob­ták az olimpia eszményeit. Ezt olyan könnyen nem bocsátjuk meg nekik. Adolf Seger szabadfogású birkózó is felháborodva nyi­latkozott: — Két olimpiai bronzérem után harmadszorra már ara­nyat akartam nyerni, de még csak el sem juthatok az olim­piai szőnyegre. Egyetlen dol­got csinálhatok, fájó szívvel abbahagyom a sportolástl Hasonló sors fenyegeti a vi­lágbajnok nyugatnémet kézi­labda-válogatottat is. A kiváló csapat szétesett, mert legjobb játékosai: Hoffmann, Rauer, Brand és Klühspless végső el­keseredésükben. visszavonul­tak a válogatott szerepléstől. Ha most egy kicsit rosszmá­jnak lennénk, megkérdezhet­nénk Willi Weyertől, az NSZK sportszövetségeinek elnökétől, aki leginkább kardoskodott a bojkott mellett: Ezt akarta, Weyer űr? XXX Egész biztos nem ezt akar­ta, és nem ezt akarták az NSZK olimpiai bizottságának további tagjai sem, akik an­nak idején a bojkott mellett szavaztak. Időközben többen kinyilvánították, hogy ha most kerülne sor szavazásra, akkor egész biztos az olimpiai rész­vétel mellett lennének. Hason­ló kijelentést tettek a csel­gáncs-, a kosárlabda-, a bir­kózó- és az evezős szövetség elnökei. Willi Daume, a nemzeti olim­piai bizottság elnöke sem mon­dott még le arról, hogy vala­milyen módon kiharcolja a részvétel mellett szóló dön­tést. Korábban kijelentette, hogy „borzasztó lesz, ha a nyugat-európai nagyhatalmak közül csak mi bojkottáljuk az olimpiát, s a többiek elutaznak Moszkvába." Daume „aggodalma" nem • volt hiábavaló, a többiek va­lóban utaznak Moszkvába, s így az NSZK elszigetelődött. Már csak ezért Is megtesz mindent, hogy megmásítsák a döntést. Nem kis elkeseredés­sel, de némi optimizmussal közölte, hogy az NSZK spor­tolói előtt még nem zárult be az olimpiai játékok kapuja. — Az NSZK teljesítette a Fehér Ház urának óhaját, és ezzel — természetesen a boj­kotthoz csatlakozott többi or­szággal együtt — saját hibá­jából elszigetelődött. Az NSZK sportolói azonban nem adják iel a harcot. Július 19-ig még megmásíthatjuk a döntésünket, és elküldhetjük jelentkezésün­ket a nyári olimpiai játékpk szervezőinek." Az egész világ szívből örül­ne ennek. XXX Carter elnök azonban a je­lek szerint legfontosabb „tör­ténelmi magánügyének" tekin ti az olimpiai -játékok bojkott­ját. Nem válogat a módszerek­ben, hogy engedékenységre bírja az egyes kormányokat és olimpiai bizottságokat. Nyo mására az üj-zélandi kormány ismét felszólította a nemzeti olimpiai bizottságot, hogy ve­gye fontolóra a távolmaradást. Fontolóra vette, és megint a részvétel mellett döntött, jól­lehet maga a bizottság elnö ke is a bojkott híve. Rosszabbul jártak azonban a norvég sportolók. Miután a sportszövetségek és a politi­kai pártok képviselői élesen bírálták az olimpiai bizottsá­got, hogy a bojkott mellett döntött, ismét szavazást ren­deztek, és ezúttal is a bojkott tábora győzött, ✓ Annál nagyobb elismerést érdemel a brit olimpiai bi­zottság, nevezetesen Sir Den­nis Follows elnök, aki bátran szembeszállt a kormánnyal. Azután sem hátrált meg, hogy a kormány beszüntette a bi­zottság anyagi támogatását. Sajtóértekezleten Jelentette be, hogy pár hét alatt háromne­gyed millió font gyűlt össze közadakozásból. Mindössze ne­gyedmillió font hiányzik ah­hoz, hogy az ugyancsak né­pes, 340 főt számláló brit csa­pat elutazhasson Moszkvába, de a játékok kezdetéig ez is összegyűlik. A közadakozás egyébként azt bizonyítja, hogy Nagy-Britan- rila lakosságának többsége az olimpiai játékokon való rész­vétel mellett foglal állást. XXX Carter elnök „fenékig tejfel" Amerikájában is valószínűleg közadakozáshoz kell folyamod­ni, hogy előteremtsék a Lake Placld-i téli olimpia hiányá­nak kiegyenlítéséhez szüksé­ges pénzt. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis egyetlen centet sem vállár a téli olim­piai játékok 5,9 millió dollá­ros deficitjéből. Ez a hozzáállás nem kíván kommentárt. X X X A világ figyelme azonban e napokban megoszlik. Lapzár­ta után kezdődött el Olaszor­szágban a labdarúgó Európa- -bajnokság döntője, és erről egyelőre nem számolhatunk be olvasóinknak, A házigazda Olaszországban azonban tovább gyűrűzik a megvesztegetési botrány, amely némi adalékkal szolgál a kapitalista sporter­kölcs anatómiájához. Ejtsünk falán néhány szót e sötét ügy­ről a labdarúgó EB ürügyén. Az Olasz Labdarúgó Szövet­ség sportbírósága valóban pél­dás büntetést hozott az első osztályú „bundamérkőzések" ügyében, bár az a vélemény, hogy még így sem sikerült és valószínűleg sohasem sikerült fényt deríteni a fekete totóval folytatott üzelmek minden részletére. A B osztályú „bun­dák" ügyét lapzárta után tár­gyalták. . Az ügyben érdekel! öt csapat közül a híres neve­zetes AC Milano egy osztály- lyal lejjebb került. A Perugia, az Avellino és a Bologna ősz­szel mínusz öt ponttal kezdi a bajnokságot, a Lazlo Roma 10 millió lírás pénzbírságot fizet. A Milano elnökét, Felice Co- lombót örökre eltiltották a tisztségviseléstől. Rlcky Alber- tosl (Milano) és Massimo Cac­ciatori (Lazio) élete végéig nem léphet pályára, öt évig nem játszhat Mauro Della Mar­tira (Perugia) és Stefano Pel­legrini (Avellino). Három é- vlg nem szerepelhet a legjobb olasz labdarúgó, Paolo Rossi (Perugia) és Luciano Zecchinl (Perugia), három és fél évig nem léphet pályára Giuseppe Savoldi és Carlo Pertini (mind­kettő Bologna), 1981. június 30-ig nem szerepelhet Fran­cesco Cordova (Avellino), 1981. március 31-ig tartó letiltást kapott Giorgio Morinl (Mila­no), míg Maurizlo Montesi (Lazlo) 1980. szeptember 30-ig nem léphet pályára. Colombó kivételével vala­mennyi. „vádlott“ fellebbezett, és élesen tiltakozott az elle­nük felhozott vád ellen. — Semmit sem csináltam, nem értem, miért tiltottak el — jelentette ki Paolo Rossi. — Tizenöt évig becsülettel játszottam, az idén Is ugyan­úgy, fogalmán sincs, hogy miért Ítéltek el — közölte Sa­voldi. Megszólalt Enzo Bearzot, a válogatott edzője Is, akit érzé­kenyen érint két játékos, Ros­si és Giordano kiválása most, amikor az azúrkékek csapata hazai pályán küzdhet az Euró pa-bajnoki címért. — Giordano és Rossi tagja lett volna az Eurőpa-bajnok- ság nyolcas döntőjében sze­replő válogatottnak — mond­ta. — Két értékes játékost ve szítettem. Mindkettőjüket na­gyon jól ismerem, s nem té­telezem fel róluk, hogy meg­állapodtak a mérkőzés eredmé­nyében. G. Darecco olasz sport- és idegenforgalmi miniszter így nyugtázta a drákói ítéletet: „Ez az olasz sport legszomo rúbb napja!" Persze lehet ennél még szo­morúbb is, mert az ügy ezzel nem zárult le. A bíróság jú­nius 23-án, tehát egy nappal az Eurőpa-bajnokság döntője után kezdi tárgyalni a bundá zó játékosok ügyét, és az sincs kizárva, hogy egyikük-másikuk börtönbe kerül. (palágyi) \ r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents