Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-03 / 23. szám

Az északi sarkkörön túli Finnország, vagyis Lapii — a finn Lappföld — bármi­lyen furcsán hangzik, a sarkkörön innen kezdődik: Rovantemiben, Lappföld „fő­városában“. Azt mondják, hogy valamikor magán a te­lepülésen, Rovaniemin ke­resztül vezetett az északi sarkkör láthatatlan vonala, de a csillagok állása sze­rint végzett pontosabb meg­határozás eredményeként később ki kellett „helyezni“ a városból. Ám ma is úgy reklámozzák ezt a 30 ezer lakosú megyeszékhelyét, hogy város a sarkkörön. Pe­dig az a vonal, amelyet az tdegenforgalmi hivatal a tu­risták számára különböző táblákkal nagyon is látható­vá varázsolt,' Rovaniemitöl kilenc kilométerrel észa­kabbra vezet. Egy turista- adoma szerint a taxisofőrök ötlete volt az „áthelyezés“, hiszen így a sarkkörre ki­váncsi turistáknak taxiba kell ülniük, hogy kiruccan­janak a ma már vendéglő­vel, ajándékbolttal, turista­szállással ellátott Napapilrt- hez, vagyis a sarkkörhöz... Ez pedig nem rossz üzlet a rovanlemi taxisoknak. Kovanlemi a kaamos napjai­ban Rovanlemi egyébként a Lappföld kapuja és „fővá­rosa“ is egyben. Tizenki­lenc évvel ezelőtt, amikora Helslnkthől érkező vonatból kiléptem az állomásra, min­denfelé fából épült és fe­hérre festett házak között vezetett az utam. A työváen- talo es munkáskultúrház — volt az egyik legnagyobb é- pület a városkában. Olykor feltűnt egy-egy kékruhás lapp férfi rénszarvas vontat­ta szánjával. Akár a pioní­rok földjén is képzelhettem volna magam. A rovanie- miek akkor >— másfél évti­zeddel a háború után f— még a város újjáépítésével voltak elfoglalva, amelyet 1944-ben a németek bosszú­ból földig égettek. Rovanle­mi akkor a sok lóval és rén­szarvassal egy vadnyugati amerikai település képét mu­tatta. Most, 1980-ban alig Is­merni rá. Igazi város lett, széles utakkal, magas épü­letekkel, s olyan színházzal és koncerthallal, amelyet bármelyik más európai vá­ros örökbe fogadna. Városi buszjáratok, áruházak, fél tucat szálloda, futballmér­kőzéseknek otthont adó ha­talmas sportcsarnok *-< ez is Rovanlemi. Kísérőm, Seija Hurri fél órányi pihenést sem hagyott számomra, hajnaltól éjfélig minden percet arra hasz­nált, hogy megismertessen Lappföld kapujának mai ar­cával, Férjével még éjfél­kor is az utcára tessékelt, hogy csodáljam a felhőket az éjszakai sötétségben hó­fehéren világító északi fény­ben, ha már a kaamos, a sarki éjszaka hónapjaiban járom a Lappföldet és nem júniusban, amikor a nap­fény négy hétig éjjel sem tűnik el ezen a vidéken... Első rovaniemi estémen a Lapin Kansa szerkesztőségé­be invitáltak. A lappföldi újság négyszínű ofszetnyo­mással naponta 35 ezer pél­dányban jelenik meg. s ez nem kis szám, ha tudjuk, hogy Lappföldön mindössze 200 ezren élnek. A legtöbb itteni családhoz eljut reg­gelente a főként hirdetések­ből élő újság. Juhani Nur- melának, a Lapin Kansa fő- szerkesztőjének csak este, a Polar-szálló fehér asztalánál, rénszarvaspörkölt mellett ju­tott rá ideje, hogy beszá­moljon arról, miért volt o- lyan zsúfolt azon a napon szerkesztőségi programja. Tanárokat hívtak a szerkesz­tőségbe, konferenciát ren­deztek az újságolvasásról, mert az újságolvasás, a tö­megtájékoztató eszközökkel való ismerkedés szerepel a finn iskolák tantervében. Nemcsak arról beszélgettek, hogyan kell kiigazodni a hí­rek, a sokféle információ között, hanem az úlság nyel­vezetéről js vitatkoztak. Az ilyen konferenciákra évente egyszer „miniújságot“ készí­tenek, amelyet azután a diá­kok között terjesztenek. Ez is egyfajta olvasó- és előfi­zető-toborzás a fiatalok kö­zött, s ugyanakkor biztatás is, hogy írják meg észrevé­teleiket, érdekes híreiket az újságnak! Lappföldön, Finnország legritkábban lakott részében erre különösen szükség van, hiszen az újságnak nincse­nek tudósítói a néhányszáz lakosú falvakban meg a szétszórt, tanyaszerü telepü­léseken. Pedig Lappiban is van esemény elegendő, s hogy a hírek eljutnak a szerkesztőséghez, azt sok­szor éppen a tollat ragadó vagy telefonáló, a Lapin Kansát tárcsázó olvasóknak köszönhető. Ezt magunk is tapasztalhattuk, amikor éj­szaka a jeges országúton nem éppen a legkellemesebb találkozás részeset voltunk: elütöttünk gépkocsinkkal egy rénszarvast, és befor­pedtünk és gyökeret eresz­tettünk. A svédek nem me­részkedtek túl a termékeny partvidéken, a mocsarak visszarettentették őket. Mi azonban éppen ezt a vidé­ket keressük és szeretjük, a tavak, a mocsarak, a sötét erdők és a csend világát... Mi finnek csak a sisuval tudjuk leküzdeni a zord sarkköri Időjárást, az orszá­gon végigsöprő háborúkat, ez segített bennünket abban is, hogy a sok évszázados idegen uralom alatt Is meg­őrizzük nyelvünket, nemzeti létünket. Hányán és hányán érkez­tek a sarkkörön túlra az el­múlt fél évszázadban, hogy szerencsét próbáljanak, és otthont, családot alapítsa­nak. Először sátrat vertek maguknak, azután faházat SEBES TIBOR FINNORSZÁGI JEGYZETE világjárók A SARKKÖRÖN TÚL dúltunk a hóval teli árok­ba. Néhány óra múlva vala­mennyi lappföldi magyar tudott az arrafelé gyakori karambolról... Akadnak ugyanis magya­rok jó néhányan, akik ezen a kietlen, köves-mocsaras, a nyolchónapos téli időszak­ban vastag hötakarö alá bújt Lappföldön telepedtek meg. Pándy Pál f—i finn nevén Paavo Pándy >— még a 30-as évek elején telepedett meg a magas északon, az Inari- -tó egyik kis szigetén. Ásó­val törte fel a sziklás föl­det és a kopár tájon még paradicsomot is termesztett magának. Az Idős Pándy fél évszázad alatt a lappok ki­váló Ismerője lett. Európa több egyetemén « többek között a prágai Károly E- gyetemen Is ■— tartott elő­adást a lappok szokásairól, életmódjáról, nyaranként pe­dig néhány néprajzi érdek­lődésű turistacsoporttal is- merkedtetl meg a néhány e- zer finnországi lapp életét. Mi az a sisu? A lappföldi élethez ke­mény akarat és kitartás kell, vagyis sisu. Hogy mi az a sisu? Először egy ha­talmas teherautó hűtőjén ol­vastam ezt a szót. Finn ba­rátaim nem tudták magyar­ra fordítani, csak azt mon­dogatták, hogy ez a sző ma­gába sűríti a finn ember, különösen a lappföldi vidé­ken új otthont alapító fin­nek fő jellemvonásait: kitar­tó, vasakaratú, makacs, ren­díthetetlen, bátor, meg nem alkuvó... De ezek a sza­vak még mindig szegénye­sek ahhoz, hogy megértsük a sisu valódi jelentését. Ro­vaniemitöl csaknem 300 ki­lométerrel északabbra, a százezer lakosú Ivalőban egy lappföldi gépkocsivezető, Voitto Kalliokoski közelebb vitt a sisu megértéséhez. Szávait jól megjegyeztem: — Nem véletlen — mond­ta —, hogy ezen az istente­len sarkköri vidékep, ahol nyáron . a moszkitők ural­kodnak, télen a kibírhatat­lan hideg az űr, s. hófúvá­sok zárják el egymástól gyakran hetekig, hőnapokig a tundrán egyedül élő csa­ládokat, mi finnek megtele­építettek szaunával és lakó­helyiséggel, amelyben átte­lelhettek. Halat, legtöbbször szárított halat ettek egész télen át a hó fogságában, és porrá tört fakérget ke­vertek fogyó lisztjükhöz... Derékig begázolva a sekély vizű folyókba irányították a papírgyáraknak meg a fa- feldolgozóknak szánt fatör­zseket ... Ivalo, Inart, Utajo- ki, Kittilä i—< mind olyan te­lepülés, ahol egykor egyet­len makacs ember sátrat vert, kunyhót ácsolt magá­nak, s nem hátrált meg. A slsura ma Is szükség van, de hol van már az az idő, amikor a Lapin Llnjat autóbuszán <— tizenkilenc esztendeje ennek — impreg­nált zacskót osztottak az u- tasoknak, mert a hepehupás tunturlkon, dombokon ét vezető makadámos úton so­kan kaptak tengeribetegsé­get. Most aszfaltos utak ve­zetnek északra, s már a ro­vaniemi repülőtér füvét sem rénszarvasokkal legeltetik le. A gépek olyan sűrűn szállnak fel és le Rovanie- miben, hogy a kóborló rén­szarvasokat drótkerítéssel kell távoltartani a kifutó­pályától. Rénszarvassült lakkával Lappokkal is ritkán talál­kozhatunk a hosszú téli hó­napokban, legalábbis jelleg­zetes kék öltözetet és a négy széljárást jelölő sap­kát viselő lappokkal. Nem Is rénszarvasszánnal közle­kednek a városokban, ha­nem a jómódúak és a fiata­labbak motoros szánnal. Az idősebbeket nehéz megtalál­ni az utaktól és települé­sektől távoli házaikban, mert a hő elzárja őket a világtól. Faházukban a té­li nyugalmat és a csendet élvezik, bár a rádió és a televízió már ezekben az el­dugott lapp otthonokban sem ritkaság^.. Rénszarvasaik szabadon kóborolnak a lappföldi tundrán, kikaparják maguk­nak az élelmet a hő alól, hosszú vándorutat tesznek meg, s a negyedmilliónyi rénszarvasállományt tavasz- szal, hóolvadás előtt fogják be a karámokba. A bőrükbe vágott vagy égetett jelzé­sekből minden gazda meg­találja a maga állatát, per­sze előfordul, hogy száz ki­lométerekről kell gépkocsi­val hazafuvaroznia rén­szarvasát vagy a helyszínen eladnia az állatot. Húsát, prémjét, agancsát, s szinte minden porcikáját felhasz­nálják. Tavasszal, májusban a legjobb és a legolcsóbb a rénszarvashús. A finnek gyakran fél állatot vesznek egyszerre, s otthon, a hű­tőszekrényben tárolják. A füstölt vagy szárított rén­szarvashús <—í ahogyan a lappok régen konzerválták maguknak *-< ma már nem népszerű, mert olyan ke­mény, hogy senki sem vál­lalkozik megrágására. Jomppannenéknél rénszar­vasebédre Invitálták, Az 1- valől lapp rénszarvastenyész­tő felesége, Helvl az aszta­lon bemutatta a legnépsze­rűbb lappföldi ételeket. A gerendákból ácsolt, ám belül prémekkel szigetelt tá­gas szobában tálalta felHel- vi az ebédet. Orrunkat a tepsiben sült rénszarvashús illata csiklandozta, Előbb a- zonban mindannyian vajban sült pisztrángot vettünk tá­nyérunkba. Hozzá vajat, saj­tot, áfonyalekvárt, héjában főtt krumplit és lakkát. A lakka különleges mocsári szeder. Északon, ivalo kör­nyékén hlllának nevezik. Nyáron fáradságos munká­val szedik a tüskés bokrok­ról sárgás-piros szedret a medvék Is nagyon kedve­lik *—i, és öblös üvegekben tárolják, erjesztik. Főzni sem kell, s egy kis cukor­ral kellemes savanyúságként fogyasztják. A rénszarvassülthöz meg az elmaradhatatlan rénpör- kőlthöz Is vettem a lakké­ból. A Jomppannenék kémé­nye mellett szárított >— és némileg megfüstölt f—i rén- hűsből már csak az illen­dőség kedvéért vágtam egy darabot. Borzasztóan nehéz vele megbirkőznll Egyszer úgy mentettem meg a hely­zetet, hogy egy darabot a zsebembe csúsztattam belő­le. Vendéglátóim örültek, hogy nekem ízlett a szárí­tott rénhús. Az étlap Inkább finn, mint lapp volt Erkkl Jomppan- nen házában, de hiszen Hel­vl nem Is titkolta, hogy a vegyes, mármint a finn-lapp konyha híve. Hideg tej és kávé Is bőven került az asz­talra, no meg süteményfélék. Elsősorban karjalan pírok­ká, vagyis karéllai pirog rizzsel, meg olyan sütemé­nyek, amelyekből a cukrász­nál Is van bőven. Jomppannennek száznál több rénszarvasa van, akár­csak tizenkilenc évvel eze­lőtt, de csak kettőt tart a háznál, szánkóvontatáshoz, a többi a csordával kóbo­rol, ki tudja, merrefelé. Két tehén kérődzik az Istálló­ban: tejük Itt, nagy kincs, rendszeresen visznek belőle a városba is, csak ki kell tennie délután a tejeskan­nát az országút menti áll­ványra, a postaláda mellé, s egy gépkocsi elviszi, egy üres kannát pedig odatesz helyébe. Télen a családnak úgyszólván ez az egyetlen pénzforrása, mert Jomppan- nen a magas hő beállta u- tán nem Jár a városba á- csolnt, hiszen az építkezé­sek Ilyenkor szinte teljesen szünetelnek. Néha kisebb lapp konyhafelszereléseket farag otthon egy szövetke­zetnek, amely a turistáknak adja el jő pénzért a faedé­nyeket, székeket, rokkákat, bölcsőket. Az elmúlt két évtizedben alig változott valamit Jomp­pannenék élete, maradt a kantele Is, a pengetős hang­szer, amelynek húrjait bú­csúzáskor Erkkl Jomppan- nen Is megszólaltatta. EMBERI JOGOK AMERIKAI Nagy telhfiborodást keltett aa egész világon az Egyesült Ál­lamok rendőrségének ét ka­tonai alakulatainak a kegyet­len megtorlása miami tünte­tő néger lakosságával szem­ben. Az amerikai rendőrség brutalitása Ismételten megerő­sítette a fajüldözés, az erőszak és a jogfosztottság napjaink­ban ts létező valóság az Egye­sült Államokban. Ezek a té­nyek rávilágítanak az ameri­kai adminisztráció képmuta­tására, amely mái államokat kíván megtanítani az emberi jogok tiszteletben tartására. Az amerikai négerek jogainak tiszteletben tartása érdekíben a Prágában székelő Szakszer­vezeti Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség Is felemelte szavát. A Szakszer­vezett Világszövetség a világ általa képviselt ISO milllő dol­gozójának a nevében teljes, szolidaritását nyilvánítja az amerikai fekete lakosság, a fa­ji megkülünbüztetés áldozatai iránt. Követelt, hogy az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bi­zottsága indftson szigorú vizs­gálatot a történtek ügyében és büntessék meg a jogtiprás bű­nöseit. A KÍNAI STRATÉGIA NEM VÁLTOZOTT Hna Kno-feng tokiéi és Keng Pisa kínai miniszterelnökhelyet- tes és hadügyminiszter wa­shingtoni űtja arról tanúskod­nak, hogy a kínai külpolitika koncentrált támadást Indított az enyhülés ellen. A pekingi vezetők az utóbbi időben arra törekszenek, hogy „valamilyen széles nemzetközi egységfron­tot“, vagyis Jlyan szövetséget hozzanak tétre, amely a Szov­jetunióval és a szocialista vi­lágrendszerrel szemben állá bármilyen erőt képes tömö­ríteni. Egy Ilyen tömb létre­hozásához Kina a nemzetközi feszültség kiéleződését kedve­ző tényezőnek tekinti. Szovjet- ellenességével tüntetve a kínai vezetés arra számit, hogy az Egyesült Államok és a többi kapitalista állam szemében felértékelődik. Kína az Egye­sült Államokhoz hasonló te­vékenységet űz Afganisztán­ban, és hangsúlyozott sajnál­kozásáról biztosította Washing­tont, Irán ellen végrehajtott provokációs katonai akciójá­nak kudarca után. Peking fenntartás nélkül támogat minden olyan tevékenységet, amely a nemzetközi feszült­ség kiélezését szolgálja. VERES MEGTORLÁSOK DEL-KOREÄBAN A dél-koreai hadseregnek nagyobb tank és páncélozott járművei segítségével sikerült elfojtani azt a felkelést, ame­lyet többségében diákok kez­deményeztek a szöuli rendszer ellen. Becslések szerint a har­cokban 400—S00 ember vesz­tette életét. A felkelők a rend­kívüli állapot megszüntetését, a katonai diktatúra eltörlését és demokratikus reformokat követelnek. KÖZEL-KELETEN FESZÜLT A HELYZET Meir Vilner, az Izraeli Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának főtitkára moszkvai sajtóértekezletén részletesen a- lemezte a közel-keleti helyze­tet.. Elmondotta, ismét bebizo­nyosodott, hogy a Camp Da- vid-i alku keretében kezdemé­nyezett, a palesztfnal nép fin: önkormányzatáról kezdett tár­gyalások semmilyen ered­ményt nem hoztak. Ezzel Is bebizonyosodott, hogy az USA bábáskodása segítségével meg­kezdett tzraelt-egyiptoml alku­dozás nem vezethet célhoz. Minden jel arra mutat, hogy égy, ahogy sűrűsödnek a fel­hők a válságba jutott Begin- -kabinett telett, Izrael fokozza az arab nép elleni kirohaná­sait. I t

Next

/
Thumbnails
Contents