Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-03 / 23. szám
4 ÜB8BI A z út ezen a szakaszon nyílegyenes. Vele párhuzamosan vasúti sínpár halad, amelyet a töltés út felőli oldalán dróthuzal szegélyez. Gyalogosoknak átkelőhely ugyan Itt nincs, de a környékbeliek olyan gyakran vágnak át ezen a helyen, hogy már messziről Is Jól látható ösvényt tapostak ki a fűvel benőtt töltésen. Túloldalon az óvoda játszótere és a bölcsőde, ahol Berkesné, Róbert édesanyja dolgozik. — Itt történt — mondja. Nem voltam kíváncsi a helyszínre, tapintatból megpróbáltam elkerülni a két évvel ezelőtti események felidézését, de úgy látszik, ezt most már nem tudom megállítani. itt állunk a töltés a- latt, a gyermekkocsiban felsír a kéthónapos Ingrid. Próbálom csltltgatni, de csak egyre sír, ringatnám, ám Berkesnő olyan rendületlenül, szinte emberfeletti erővel szorítja a kocsi fogantyúját, hogy nem bírom megmozdítani. Gondolatait nem zavarja a gyermeksírás, talán nem Is hallja. Mozdulatlanságában megrendítő: itt, ezen a helyen két évvel ezelőtt egy pillanatra elengedte a fia kezét... A baleset előzményeit már a Jegyzőkönyvből Ismerem. A hatéves Róbertke a szemben levő óvodába Járt, anyukája aznap, miután bevásárolt, kerékpáron érte Jött. A biciklikormányon akkor már két tele szatyor volt, a kisfiúnak hátul, a csomagtartón Jutott hely. Berkesné, ha a gyermek Is vele volt, nem szokott felülni, maga mellett tolta a kerékpárt. így volt ez aznap Is. A sínekhez érve a gyermeket leemelte a Járműről, és miközben azzal vesződött, hogy a kerékpárt a szatyrokkal együtt átemelje a sínpárt szegélyező dróthuzalon, észrevette, hogy a kisfiú leszaladt a töltésről. Utána kiáltott, hogy azonnal álljon meg, de a gyermek bizonyára nem hallotta, mert kiszaladt az úttestre, ide, ahol mi most állunk, és a motoros, — egy 21 é- ves fiatalember t— mérnem tudta elejét venni a balesetnek. A kisfiú a motorossal együtt vagy negyven métert röpült, csúszott az úttesten — magatehetetlenül. A mentők tíz perc múlva a helyszínen voltak, a kisfiú azonban a rendkívül gyors újraélesztési kísérletek ellenére Is meghalt. Diagnózis: agyrázkódás, koponyatörés, vérömleny a tarkó táján, többszörös bordatörés, lép- és tüdőszakadás, nyílt lábszárcsonttörés.. * Az úttesten ott maradt egy fél pár gazdátlan ct- pőcske, amelyet sötétkék, apró fehér virág díszített. 1978. február 28-án 16.30 órakor K.-ban a lakótelepi útkereszteződésnél halálos kimenetelű gázolás történt. Az áldozat: B. István hatéves kisfia, Róbert. (Újsághír) HOSSZÚ ÚT O Az idén lenne harmadikos. „Cicás kapcsú“ Iskolatáskája ott van a szekrény mellett. Iskolát még nem látott, majd Ingridke hat év múlva a hátára veszi. Ingridke. Tulajdonképpen ő az, aki miatt e riport íródik. Nélküle az élet tanulsága szokványos lenne, bizonyára az, hogy a szülők sohasem lehetnek eléggé éberek, óvatosak. Berkesné 30 éves korában ment férjhez, most 40 éves. Márciusban, amikor klslá nyát a világra hozta, a szülészeten minden eshetőségre felkészültek: vérátömlesztés, infúzió, -műtéti beavatkozás. Végül a csecsemő úgy Jött a világra, mint a legtöbb apróság. A komplikációk, amelyekkel az orvosok az Ilyen korú nők szülésénél rendszerint számolnák, elmaradtak. © Indulunk hazafelé, útközben többször Is megállunk. A húszéves anyukák gyerekkocsit tolva Jönnek velünk szembe, Berkesné vált velük néhány szót: „Igen, voltam a tanácsadóban, 95 dekát hízott, és már adhatok neki gyümölcslevet... „Nem, nem oltották«!.“ „0, Igazán ödes«..“ „A sarkon szép salátát árulnak, Igyekezzen.“ Senki sem gondolatolvasó, senki sem kérdi, mire gondolt ez a 40 éves asszony öt perccel ezelőtt. Én nem nagyon bízom abban, hogv még egyszer „találkozom“ azzal a két évvel ezelőtti Berkesnével, aki néhány pillanattal előbb olyan görcsösen markolászta a gyermek- kocsi fogantyúját. Nem nagyon bízom benne í— amikor egy 9—10 év körüli kisfiú az anyukájával Jön velünk szembe. i— Igen, már mondta a szomszédasszony — nyugtázza Berkesné, ismét a szép saláta hírét; s én közben a kisfiút figyelem, aki Ilyen korú gyermektől szokatlan meghittséggel gügyög Ing- ridkének. Ez a kisfiú volt a fiam legjobb barátja; Csaknem szüntelenül együtt voltak. Az eset után elhtdegült tőlünk, hosszú ideig nem is köszönt, mintha csak haragudott volna ránk. Hiába csalogattam süteménnyel, csokoládéval, nem jött l)oz zánk, csak amikor Ingridke megszületett. Azt mondta eljött meglátogatni Róbert ke kis húgát. Hosszú idő u tán akkor ez előtt a gyér mek előtt sírnom kellett, — Későn mentem férjhez, és azt hittem, nekem inár soha sem lesz gyermekem. A faluban vaserődnek neveztek, bevehetetlennek. Csak azért, mert nem toli időm köztük élnt. Eveken at súlyosan beteg édesanyámat gyógyítgattam, napközben hajnaltól sötétedésig az állami gazdaságban dolgoz tam. Amikor anyuka meghalt, teljesen egyedül maradtam. Próbáltam emberek közé járni, de rájöttem, hogy már késő. A kortár- satmnak más gondjaik voltak és akik délutánonként beültek a presszóba, kinevettek, gúnyt űztek belőlem: az ómódi vénlány teljesen megzavarodott. És Igazuk volt. Felhagytam a presszóba Járással, de azért csak tovább kapkodtam. Megragadtam volna minden felém nyújtott szalmaszntat, de néhány csúfos szóbeli a- jánlaton kívül senkitől. Semmit sem kaptam. Az a jró- hirdetés tulajdonképpen az utolsó lehetőség volt. Válaszoltam egy fiatalembeijnek és három hőnap múlva férj- hezmentem. Ide költöztem hozzá — el a falunkbó . A férjem négy évvel fiata abb nálam, nagyon rosszul lát, olvasni egyáltalán nem tud. Nem voltak nagy igényeim, nagyon kevéssel; beértük: a férjem azzal, h Jgy- ha hazajött, terített asztal várta, volt kihez szólni!i, én azzal, hogy a társam volt akiért élhettem, akit segíthettem. Egymásba kap kodtunk mi, a két gáti ember, a tragédia után Különben hogyan is tudtuk volna elviselni azt a mérhetetlen fájdalmat, amikor a fiunk meghalt. A bölcsedében dolgozom, mint kácsnő és a fiam baijátai nagyon gyakran kérdezgették: néni, mikor jön m^r a Róbertke óvodába? Azokat az estéket senkinek senj ki vánom ... aszísos Is. © Az anya számára talán a legnagyobb fájdalom gyermeke elveszítése. Kétszeresen nagy csapás volt ez Ber- kesnének, hiszen pillanatnyi gondatlanságával közvetlenül előidézte a bajiesetet. Ami csodálatraméltjó az az életkedve, az optimizmusa. Korát és előző viszontagságos sorsát meghazudtoló vagy éppen abból eredő i— életkedv. Élni kell. Hosszú | még a ml utunk. Ezt a kislányt fel kell nevelni, ha íjörlk, ha szakad. Egészségeseik vagyunk mindketten s erővel egészen biztos, hogy bírjuk. Ingridkét is arra fogju c tanítani, az élet arra való, hogy örömünket leljük benne. ZÄCSEK ERZSÉBET Nem túlzás a címben foglalt megállapítás, jóllehet « diákok ezt a „küszöböt“ sok-sok nyugtalan napon, órán túli messzeségben látják. Azok viszont, akik a pioní rok, az ifjúság szünidei foglalkozását, hasznos nyara lását szervezik, másképp vélekednék, < — Más évekhez viszonyítva kissé talán meg is kés tünk. A táborunk idei lehetőségeivel kapcsolatos kérdések tisztázására, pontosabb meghatározására vártunk — magyarázza Képes Tibor, az Ipolysági (Sahy) Jankó Krát Ifjúsági és Pionírház igazgatója. A „táborunk“ kifejezés számomra világos. A várostól mintegy három kilométernyire az Ipoly mellett léte sült oktató és üdülő telepről van szó. A „Somos“ — ahogy ezt a tábort nevezik — több mint tízéves működésé során mélyen belevésődött több ezer pionír, SZISZ-tag emlékezetébe, szívébe. Kedves élmények, nagy barátságok születtek itt. Sok útravalót, ismeretet szereztek Somoson és környékén a pionírok, akik most felnőttként hasznosítják az akkori okulást, tapasztalatot. S van még egy vonása, Jellegzetessége ennek a tábornak, amiben szinte országosan példamutató. Évről évre nemzetközi Jellege van a szünidei műsorának. Rét sági és váci pajtások találkoztak itt mladá boleslaví pionírokkal, de eljöttek közéjük szovjet gyerekek is és a találkozóról természetesen nem hiányozhattak a vendéglátó körzet szlovák és magyar pionírjai sem. Mindennek tudatában kérdezem, milyen kérdések tisztázásáról volt szó. — Lényegében azt igyekeztünk tisztázni, mire összpontosítsuk a figyelmet a nyár folyamán. Ml a legidőszerűbb feladat a mozgalomban, életünkben. Mit tudunk megoldani magunk erejéből, mihez kell kérnünk támogatást a városunktól, a polgároktól. — Nos, kialakult a nyári programtervezet? — Alapjában véve igen. Tartalmi szempontból fontosnak tartjuk, hogy Jó vezetőket neveljünk a pionírrajok, őrsök számára. Ezért több turnusban hívunk majd meg olyan SZISZ-tagokat, gimnazistákat, tanoncokat, a- kik e tekintetben az elemi követelményeket, de a természetet Járva szép élményeket is szerezhetnek. Kiválasztott csoportok számára szlovák nyelvű konver- zációt is Iktatunk a műsorba, hogy ezzel is elősegítsük e téren a magasabb fokú nyelvismeretek elsajátítását. Az Idei nyáron a múlthoz képest több feladat vár Králik Ferencre, a műszaki osztály vezetőjére. Szeret nénk ugyanis elmélyíteni a tábor vendégeinek politechnikai Ismereteit, s egyben felkelteni érdeklődésüket i- lyen Irányú szakmák, foglalkozási ágak iránt. Králik elvtárs csoportjának műsorán modellezés, ismerkedés a kismotorokkal, felfedező természetjárás szerepel, de a vidék mezőgazdasági Jellegére való tekintettel nem feledkeztek meg a szövetkezetek, állami birtokok gazdasági telepeinek meglátogatásáról sem. Fontos szerepet kap ebben az évben Is a honvédelmi nevelés. A menetelések, tájékozódási versenyek, a céllövészet mindig nagy népszerűségnek örvendett a pionírok körében s nyilván így tesz ez Idén is. Beszélgetésünket telefoncsengetés szakította félbe. Képes elvtárs a beszélgetés után Jóleső mosollyal állapította meg: — Lám, még a fővárosban Is Ismerik Somost. Bratislava második körzetéből érdeklődtek, el tudunk-e he lyezni táborunkban a nyár folyamán vagy harminc gyereket. — S a válasz? — Ez már az előbb elkezdett hangos gondolkodásom másik részéhez tartozik, vagyis a szünidei programunk részletes időbeosztásától függ. Természetesen a felsorolt tartalmi szempontok betartása mellett segíteni fogjuk azokat, akik rászorulnak és nem mondunk le táborunk hagyományos Internacionalista szellemű munkájáról sem. Lesznek tehát vendégeink a járásunk határán túlról is, hogy megismerkedjenek az lpoly-mente szépségével, hagyományaival, Jelenével s barátságot kössenek az Itteni fiatalokkal. Közben látogató érkezik Frantiíek Blanárik elvtárs. a Fasisztaellenes Szövetség városi szervezetének elnöke, — Tájékozódni Jöttem: mit is kell elvégezni a táborban, hány embert toborozzak, milyen szerszámra, gépre van szükség ... Blanárik elvtárs vagy félszáz lelkes ember nevében beszél. Olyan egykori harcosok nevében, akik csaknem negyven évvel ezelőtt helytálltak a felszabadítás! csa fákban, de most sem húzódnak félre, szívesen segítenek abban, hogy a „Somos“, jól záródó ablakokkal, vízcsapokkal, rendezett környezettel, megjavított felszere léssel, játékokkal várja-fogadja majd vendégeit. Képes elvtárs a táborba indul újabb vendégével, én pedig azzal az érzéssel hagyom el a pionírház épü letét, hogy lám, itt már valóban küszöbön a szünidő, a pionírnyár.’ petrik|iÓzsff t I
