Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-03 / 23. szám

Ne izgulj, gyerekjáték! IM 3 Az Idén október 25—31-e között hazánk valamennyi háztartását népszámlálási biz­tosok keresik fel. Kérdőíveket osztanak ki a Családtagoknak, és tanácsot adnak, ho­gyan kitölteni őket. A további teendők a számítógépekre hárulnak. Az Idei népszámlálás célja: rögzíteni az október 31-ről november 1-re virradó álla­potot, helyzetet, a lakosság létszámán kí­vül az épületek és a lakások számát is. El­ső ízben 1970-ben segített a népszámlálás­ban a számítógép. Az akkori adatok sze­rint hazánknak 14 344 987 lakosa volt Eb­ből a CSSZSZK-ban 9 808 000, az SZSZK-ban pedig 4 537 000 lakos élt Hazánkban a népszámlálás már hagyomá­nyosan az egész ország részvételével zaj­lik le. Ez önszámlálásí módszerrel a vég­rehajtó szervek — a népszámlálási bizott­ság, a közigazgatási és társadalmi szerve­zetek segítségével történik. Ez azt jelenti, hogy a nyilvántartási ívet, illetve a nép­számlálási lapot a lakások és egyének a- dataival, a háztartásokról szóló tudnivalók­kal valamennyi lakó bevonásával és nevé­ben (az Ideiglenesen külföldön tartózkodó­kat is beleértve) a lakástulajdonos vagy a háztartás felnőtt tagja tölti ki. A tömeg- szállások lakói, az üdülőközpontokban, kór­házban tartózkodó személyek és mindazok, akik a fent említett időpontban nincsenek állandó lakhelyükön, a kérdőívet felelős­ségük tudatában saját maguk kötelesek ki­tölteni. Az idei népszámlálás célja az n a la­kosság, az épületek és lakások nyilvántar­tásán kívül —, hogy képet nyerjünk ha­zánk fejlődéséről, életszínvonalunk emelke­déséről, az elmúlt tíz évben, s ugyanakkor rögzítsük a lakosság osztály- és szociális összetételében bekövetkezett változásokat. Ezek az adatok ugyanis kiindulópontként szolgálnak fejlett szocialista társadalmunk további építésében, gazdasági-szervező és kulturális-nevelő munkában. Ezenkívül nagy mértékben befolyásolják az általános ter­vezés irányítását is. Október utolsó napjaiban 60 ezer nép­számlálási biztos, illetve ellenőr keresi fel hazánk háztartásait. Munkájuk eredménye nem kis mértékben függ attól, hogyan le­szünk segítségükre, mennyire támogatjuk őket. Hiszen mindnyájunk célja, hogy az adatok pontosan tükrözzék a valós helyze­tet. VERSENY! VERSENY! VERSEÍ 4 KIÉ A LEGSZEBB Ennek a versenynek a kiírását még ta­valy határoztuk el, amikor városaink, üz­leteink kirakataiban a tablókat nézeget­tük, és örömmel nyugtáztuk, hogy diákja­ink ötletesebbnél ötletesebb tablókat készí­tettek vagy készíttetnek. Röviden ismét közszemlére teszik érett­ségiző diákjaink fényképeit. Ezzel egyidő- ben kezdi lapunk a tablókról készített fény­képek közlését. Minden számban két-két tablóképet és a tablóboz tartozó számozott szelvényt közlünk. A győztes tablóról az ol­vasó dönt. Az a felvétel nyeri el a legjobb tabló címet, amelyre a legtöbb szelvényt küldik be. A győztesek díja sem minden­napi. Az Oj Ifjúság szerkesztősége lesz az egyik szervezője a győztes osztály öt év mú|vo sorra kerülő érettségi találkozójá­nak, ami azt is jelenti, hogy a szerkesztő­ség a találkozó kiadásainak bizonyos ré­szét is magára vállalja (jeles művészek felléptetése, zenekar biztosítása, tombola a találkozó alkalmával stb.). Várjuk a tablókról készített fényképet i— mérete lehetőleg 18x24 cm legyen —, hogy az elkövetkező hetekben lapunkban közölhessük. A SZERKESZTÖSEG VERSENY! VERSENY! VERSEI^ így bátorítják a „tapasztaltak“, azok, akik egy héttel eze­lőtt érettségiztek az e héten érettségizőket. Bátorítják és nem gondolnak többé arra az Álmatlan éjszakára, amely az ő érettségijüket ugyanúgy, mint valamennyiükét megelőzte. ÉRETTSÉGIK K edd, délelőtt fél tizenkettő. Dunaszer- dahelyen (Dun. Streda) a gimnázium előtti parkban négy fiú a reform- korszakot szajkózza. Egy másik pádon a lá­nyok Tolsztoj müveit ismétlik. Ezek a diá­kok már két tantárgyból >— magyarból és matematikából — vizsgáztak, de azért azt vallják, az utolsó pillanatban tanultak Is hasznosak lehetnek... A gimnázium igazgatója Horváth Tibor elmondja, hogy a három érettségiző osz­tály diákjainak 76 százaléka jelentkezett hazánk valamelyik főiskolájára. Tegnap az első érettségizők nagyszerű eredményt ér­tek el, rendkívül jók voltak biológiából. Kohót Gyöngyi annak ellenére, hogy már tegnap érettségizett, osztálytársaival e- gyütt izgul. Persze ez azért már egészen más: Más félve Izgulni önmagunkért, és más érzés az osztálytársak helytállásáért szurkolni. Nevetve mondja: balkézzel húzta a kérdéseket, azért sikerült. Csak akkor jött kissé zavarba, amikor az érettségiztető elnök azt kérdezte tőle, szokott-e kereszt- rejtvényt fejteni. A kérdés nem volt vé­letlen, mind később kiderült, Mikes Kele­men költészetével volt kapcsolatos... Skarba Ildikó, a Nyitrai Pedagógiai Fő­iskolán szeretné folytatni tanulmányait. t—t Éjszaka volt, vagy talán már hajnal is lehetett, amikor lefeküdtem; reggel bor­zasztóan fáradtan ébredtem és olyan ér­zéssel, hogy semmit sem tudok. Anyukáék velem együtt izgulnak, de már nem tart soká. Estig túl leszek mindenen, remélem nem alszom át a tévé Anna Karenináját. Szabó János ügyet sem vet ránk, számá­ra nem létezünk, nyugodtan böngészi a tankönyveket. es Jaj, ne tanulj már annyit mond­ják a lányok. Átnézek a válla felett, a szlovák tan­könyvben a Tudomány és az irodalom kap­csolata címet pillantom meg. Talán nem véletlen, hogy János az érettségi előtti u- tolsó pillanatokban is épp ezt a tárgykört tanulmányozta, hiszen a bratislaval népmű­velési továbbképzőben szeretné folytatni ta­nulmányait. Szabó Ervin olyan nyugodtan figyeli tár­sai kéztördelését, hogy már-már azt hi­szem, túl van mindenen. —I Fenét, w mondja. Holnap kerülök sor­ra. i—i Akkor ma éjszaka biztosan nem al­szol?... ►s Hát ha a tévében jó műsor lesz, akkor biztos nem. A többiek derülnek, felenged kissé a fe­szültség. Nyílik az „izguló szoba“ ajtaja, az ügye­letes tanárnő bejelenti az ebédszünet vé­gét. Kezdődik az érettségi második része. > E n voltam az első ^mondja Ambrus Zol­tán, a Koáicei Magyar Tannyelvű Kö­zépfokú Ipariskola diákja, aki ebben az évben elsőként húzott kérdést a zöld posztóval leterített asztal borítékai közül, n Magyarból folytatja —• a reneszánsz Előre izgulók, akik csak a következő na­pokban kerülnek sorra. „A filmművészetnek a tévé mellett is nagy jövője van. ■ * „Próbáljon idézni az említett versből.. »" kor irodalma volt a kérdés és hozzá még az Időmértékes verselésről kellett beszél­nem. — Melyik bizonyult könnyebbnek? i_ Az irodalmi téma. A verselésben járat­lan vagyok, nem értek hozzá, csak ami az óráról az emlékezetemben maradt, azt tu­dom. Meg aZ az igazság, hogy ezt a téma­kört nem is ismételtem át az elmúlt héten. Miközben délelőtt a harmadik emeleti fo­lyosón beszélgettünk, körülöttünk ünneplő­be öltözött fiúk, lányok suhannak el. Be-, benyitnak egyik, másik osztályba, érdek­lődve figyelik diáktársuk feleletét, Izgulnak értük, szurkolnak nekik. Az egyik érett­ségizőnek könnyek csillannak meg a sze­mében, pedig könnyű a kérdés: Jókai Mór­ról kell beszélnie. De valahogy annyira iz­gul, szorong, hogy alig jön ki hang a tor­kán. Irodalomtanára, Kovóts Miklós báto­rítja, biztatja őt s így máris könnyebb. Pe­dig az előtte lévő papír telistele jegyzetek­kel, de ilyenkor még a felolvasás is gon­dot okoz. Ojra a folyosóra lépve a siető igazga­tóval, Boda Pállal találkozom, aki elmond­ja, hogy ebben az évben 174 negyedikes tanuló lép az érettségiztető bizottság elé. Szorítanak mindenkinek. Aztán máris rohan tovább, sok Ilyenkor a dolga. i— Mit gondolsz, hányasra sikerült a fe­leleted i— kérdezem újra Ambrus Zoltánt. n Az írásbelim hármas lett, remélem, a szóbelim se lesz rosszabb. Jobbat, sajnos, nem is várhatok. De csak az meg legyen, már akkor Is örülni fogok, n Hogyan telt el a tegnapi napod? i Tegnap, vasárnap kezembe vettem a könyveket, de aztán hamar sutba dobtam valamennyit Arra gondoltam, hogy amit eddig nem tanultam meg, az már egy nap alatt úgy sem pótolható. Pihentem inkább. Ma már fél hétkor talpon voltam, és mon­danom sem kell, azóta egyfolytában izgul­tam. Most, hogy már utána vagyok. Jobb. A többiek, akikre később, az elkövetkező napokban kerül majd sor körülállják őt, faggatják, milyen érzés volt öt tanár jelen­létében felelni. Odébb, a folyosó egyik pad­jánál többen is összesereglettek. Az egyik fiú képletet vezet le, valamit számol és ma­gyarázza a többieknek. Mindenki fülel, fi­gyel. Hátha épp ezt a kérdést húzza vala­melyikük .. .71 Nem lehet tudni! Az izgalom még tart. E érettségiznek a surányi (Surany) Köz­gazdasági Szakközépiskola magyar tagozatának tanulói a IV. B és D osz­tály. Azért kezdték ők, mert mint Zsigár- dí László mérnök, a IV. B osztályfőnöke mondja, itt már ez hagyomány. Egyik év­ben a szlovák tagozat tanulói ülnek előbb a zöld asztalhoz, a következőben pedig a magyar tagozatosok. Tehát egyszer az e- gyik, másszor a másik élvezi a megnyúlt a- ranyhét előnyeit. Akik pedig elsőként kény­telenek számot adni négy évi munkájuk­ról, így sóhajtoznak: Jaj, csak legalább ne az utolsó kér­déseket húzzam! n Miért ti kérdem Fábián Zsuzsannát, aki néhány pillanattal a belépés előtt is a tananyagot bújja. n Mert az utolsókat már át sem tudtam lapozni. Úgy elszaladt ez az egy hét, hogy az embernek semmire sem jutott ideje. n És milyen tételnek örülnél a legjob­ban? m Talán ha Móricz Zsigmondot, Mikszá- thot vagy Hemingwayt húznám. i Miért? *i Mert sok mindent olvastam tőlük, sze­retem a regényeiket. Különösen Hemingway regényeit n és máris sorolja a regények címét, beszél olvasmányélményeiről. A szerencse forgandó: Zsuzsanna a 19-es kérdést húzza: „A proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság eszméi József At­tila költészetében“. Kétségbe van esve. jaj, éppen ezt nem akartam, mondogatja, de az­tán lassan végig gondolja a tételt, jegyze­tel, s amikor Rudolf Stehlík mérnök, a Se- nicai Közgazdasági Szakközépiskolá igaz­gatóhelyettese, az érettségi bizottság elnö­ke elé lép, nyugodtan és kiegyensúlyozot­tan beszél. Előbb József Attila hányatott gyermekkoráról, majd elemzi néhány versét, idézetekkel támasztja alá gondolatait. A fe­lelet jól sikerült: akarva sem húzhatott volna jobb tételt. Amikor Zsuzsa négy évvel ezelőtt ide került, nemcsakhogy mindenki idegen volt a számára, hanem a szerencse is elkerül­te. Még történelemből is ötösöket hordott haza, de aztán nekiveselkedett s ennek meg is lett az eredménye. Az ötösök után meglett az első egyes is. Aztán az osztály­ban is egyre jobban Összebarátkoztak. Kü­lönösen az a tizenhat lány, akik a diák­otthonban is egy szobában laktak, össze­tartottak, segítették egymást, kiálltak egy­másért, és már el sem tudták képzelni, hogy valaki is kiváljék közülük. Most le­zárult a négy év, ki-ki megy a maga út­ján. Zsuzsa Komáromban szeretne dolgozni, legszívesebben valamely vállalat könyvelő! ségében. A riportokat ZÄCSEK ERZSÉBET, NÉ­METH ISTVÁN és ZOLCZER JÁNOS készítet­ték. Felvételeink a Kosicei Magyar Tan­nyelvű Középfokú Ipariskolában készültek. Foto: ZOLCZER JÁNOS * T A NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐKÉSZÜLETEIRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents