Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-27 / 22. szám
6 TARKA SPORT VILÁG Az NSZK nemzeti olimpiai bizottsága engedett a kormánykörök nyomásának (a kormány viszont teljesen Washington szolgálatába szegődöttI, és elenyésző többséggel megszavazta a moszkvai olimpia bojkottját. Nyilván Igazuk lesz azoknak, a- kík azt állítják, hogy a nyugatnémet politikát Washingtonból irányítják. Mindenképpen szomorú azonban, hogy az olimpiai bizottság egyáltalán nem vette figyelembe a sportolók akaratát, akik teljesen az olimpián váló részvétel mellett száll- tgk síkra. ' Már jóval korábban tiltakozó tüntetést szerveztek a bojkott ellen Dortmundban, mások szóban és írásban fejezték ki akaratukat. — Ha még van nálunk egy csöppnyi demokrácia, akkor a nemzeti olimpiai bizottságnak feltétlenül teljesítenie kell a nyugatnémet sportolók többségének óhaját, és az 1980. évi olimpián való részvétel mellett kell döntenie — jelentette ki Rudolf Miiser súlyemelő világbajnok. Az úszók viszont nyílt levélben fordultak Willi We- í/erhez, az NSZK sportszövetségének elnökéhez. Annak a reményüknek adták kifeje- , zést, hogy részt vehetnek a moszkvai olimpiai játékokon. Keményen bírálták Weyert azért, mert azt ajánlotta az NSZK olimpiai bizottságának: ne küldjön csapatot a moszkvai olimpiára. — A legfelső országos sportfórum elnökének éppen az a szerepe, hogy megvédje a sportolók érdekeit, ön viszont azt a benyomást kel- ti, hogy inkább politikus, mint sportfunkcionárius — áll a levélben. 0 0 0 Weyerben _ azonban nemcsak az úszók és általában a nyugatnémet sportolók csalódtak. Csalódott mindenki, aki számára a becsület és , az adott szó nem olcsó vásári portéka. Weyer úr számára azonban nyilván az. — Hadd valósuljon meg mindaz, amit a közös közleményben egymásnak ígértünk: főleg az, hogy a sport járuljon hozzá az ember ■boldogabb életéhez, a sporttalálkozók segítsék a nemzetek egymáshoz való közeledését, és munkánk szolgálja a béke ügyét. Hogy ki mondta e magasztos szép szavakat? Nos, Willi Weyer, az NSZK sportszövetségének elnöke, alig fél évvel ezelőtt Berchtesgaden- ben, ■ a sporttal foglalkozó IV. európai konferencia záróbeszédében. Ugyanaz a Willi Weyer fél évvel később szemrebbenés nélkül megtör-- pedózta hazája sportolóinak olimpiát részvételét, azt, hogy nemes küzdelemben közelebb kerüljenek más nemzet fiaihoz. A hitszegés egyszerű emberi szempontból is mélységesen elítélendő magatartás. Különösen az, ha egy ember hitszegése egész sereg embert sújt. Mi erről a véleménye. Weyer úr? ooo. A sportolók már nem egyszer kinyilvánították véleményüket, és bizonyára ezután sem tűrik, hogy Willi Weyerhez hasonló tisztség- viselők megfosszák őket képességeik bizonyításának lehetőségétől, a sok évi fáradság jutalmának elnyerésétől — Mindenki kötelességének tartja, hogy ítéletet mondjon, és olyan dologba üsse az orrát, amelyhez semmi köze, csak bennünket, sportolókat senki sem kérdez meg semmiről — jelentette ki Karl-Hans Riehm, a kalapácsvetés volt nyugatnémet világcsúcstartója. Három világhírű sportoló — Patrick Abada francia rúdugró, Cornelia Hannísch nyugatnémet tőrvívónő és Peter Smugg amerikai vízilabdázó — Párizsban közös felhívással fordult a világ sportolóihoz. A felhívásban arra sürgetik a különböző országok sportolóit, hogy foglaljanak állást a moszkvai olimpiai játékokon való részvétel mellett. — Az olimpiai játékok a mienk, és e játékokon akarunk találkozni minden négy évben faji, vallási és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül a megértés és a béke szellemében — áll a felhívásban. — Az öt kör a sportoló ifjúság békés egymás mellett élésének jelképe, az egész világ ifjúságának reménye. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy az olimpiától megfosszon minket. Ezért felhívjuk a világ ösz- szes sportolóit, hogy aláírásukkal csatlakozzanak e tiltakozáshoz. A felhívást máris több neves sportoló biztosította támogatásáról, köztük Sebastian Coe brit világ csúcstartó középtávfutó és Sara St- meoni, a női magasugrás o- lasz világcsúcstartója. A felhívás szerzői úgy tervezik, hogy a válaszok alapján lépéseket tesznek a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál és Lord Killaninnél. Ha valaki, akkor ók jogosultak erre. 0 0 0 Carter elnök bojkottjavaslata egyébként nem talál hívekre. Nyugat-európai szövetségesei közül eddig már a részvétel mellett döntött Nagy-Britannia, Dánia, Luxemburg, Írország, Portugália, Franciaország és rajtuk kívül Görögország, Svájc és San Marino. Különösen szembeötlő Franciaország esete. A francia olimpiai bizottság egyhangúlag a részvétel mellett döntött. Sót, amikor nyilvánvalóvá vált a nyugatnémet döntés, Claude Bollard a francia nemzeti olimpiai bizottság elnöke igyekezett megnyugtatni a világ közvéleményét, hogy ez mit sem változtat a ■ döntésen, és a kormány sincs a részvétel ellen. Oj-Zéland olimpiai bizottsága felülbírálta az elnök, Lance Cross javaslatát, és szintén a részvétel mellett döntött. Elküldi Moszkvába sportolóit Brazília, Mexikó. Peru, Japán és még egész sor további állam, köztük Portortkó is. Az a PortorikŐ, amely hivatalosan az Egyesült Államok része, sőt az amerikai „ügyvezetés“ az Államok további szövetségi államává szeretné megtenni. Ha erre sor kerülne — bár a porto- rikóí nép minden eszközzel hadakozik ellene —, akkor az a furcsa helyzet állna e- lö, hogy Moszkvában mégis az drbócon lengene az amerikai lobogó. Mindenek tetejébe nyolc amerikai sportoló perfelvételi kérelmet nyújtott be a washingtoni szövetségi bíróságnál az Egyesült Államok olimpiai bizottsága jUSOCj ellen, amiért a moszkvai olimpiai játékok bojkottja mellett foglalt állást. A pert indított sportolók szerint az USOC megsértette alapszabályait, mivel engedett a Carter-kormányzat politikai nyomásának, s ezért döntött úgy, hogy az amerikai sportolók ne utazzanak el a XXII. nyári olimpiai játékokra. Carter elnök nagy felfuval kodottságában hovatovább magára marad. (palágyi) TARKA SPORT VILÁG hogy a még nálunk Is esély* telenebb Görögország is megkeverheti a kártyát. Nem lepődnék meg azon sem, ha éppen a görögök ellen elért eredmények dön; tenének a továbbjutásról. Végső soron egy igencsak erős csoportból jutottunk tovább. KI merte volna akár másfél évvel ezelőtt is azt állítani, hogy továbbjutunk az argentínai világbajnokságot megjárt svédek és franciák rovására?' + A csapat gerincét ma is a Jugoszláviában Európa- -bajnoki cfmet kivívott csapat egyes tagjai alkotják. Sokan úgy vélekednek, hogy ez a csapat már kiöregedett. — Nem tudom, hogy ml szerint lehet elfogadhatóan elbírálni azt, hogy valamelyik játékos öreg. A nemzetközi tapasztalatok Is bizonyítják, hogy egy harminc éven felüli játékos Is nyugodtan felveheti a versenyt a nála jóval fiatalabb labdarúgókkal, arról nem is beszélve, hogy az Idősebb játékos tapasztalata, rutinja aranyat ér. Lelkileg is jobban elviseli a megterhelést, mint a fiatal. Az NSZK, 0- laszország, Svédország, Hollandia klubjaiban és válogatottjaiban habozás nélkül szerepeltetik a sokak szerint idősnek tartott játékosokat. Különben Is ez az e- gyüttes kemény csatákban vívta ki a továbbjutás lehetőségét egy olyan csoportban, amelyről a kezdet kezdetén én Is úgy vélekedtem, hogy számunkra itt nem terem babér. Na és mi történt? Továbbjutottunk. Megint csak Ismétlem, a fiúk becsületes munkával harcolták ki a továbbjutást, semmi okom rá, hogy ne bízzam bennük. Számomra különben is a tudás, a teljesítmény a mérvadó, és semmi okát sem látom annak, hogy egyik-másik posztra új játékost állítsak. (Befejezése következik) Palágyi Lajos Helexa felvétele NINCS VESZTENIVALÓNK Négy évvel ezelőtt roppant szerény esélyekkel Indultunk el Jugoszláviába a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjébe. Már azt Is sikernek könyveltük el, hogy egyáltalán eljutottunk odáig. Ámbár csapatunk erejéről valamit sejtetett az, hogy a csoportküzdelmek során o- lyan együtteseket utasítottunk magunk mögé, mint Anglia és Portugália, sőt a negyeddöntőben még az akkor Európa élvonalába tartozó Szovjetuniót is kivertük. De még így sem mertünk gondolni arra, hogy egyforma eséllyel vehetjük fel a versenyt a „friss“ világbajnok NSZK együttesével, a Cruyffal felvonuló Hollandiával vagy akárcsak Jugoszláviával is. Aztán be következett az, amit senki sem remélt. A majdhngy nem esélytelen csehszlovák együttes Hollandia legyőzése után a döntőben, gigászi küzdelemben, tizenegyes rúgásokkal kerekedett felül az NSZK csapatán, és megnyerte az Európa-bajnoki címet. A páratlan siker főszereplői: Viktor, Vencel, Pivar- nik, Dobiáé, Ondrué, Jnzef CapkoviC, Gogh, Móder, Pol- lák, Panenka, Bíróé, Jurke- mik, Herda, Vese!?, Nehoda, Gallis, Masny és Svehllk. Csupán azért soroltam fel őket, mert közülük néhé- nyan ma is a válogatott gerincét alkotják. Annak a válogatottnak a gerincét, a- mely két hét múlva a forró olasz földön megkísérli a lehetetlent: megvédeni az Európa-bajnoki elmet. Hogy egészen pontos legyek: a négy év előtti siker szereplői között ott volt még egy ember, dr. Jozef V e n g 1 o S, igaz, akkor még csak Václav Jegek segítőtársaként. Ezúttal azonban ő vezeti rohamra a legénységét. Ezért megkértük, hogy nyilatkozzék lapunknak, és ő készségesen rendelkezésünkre állt. + Osztja a véleményt, hogy esélytelenül megyünk Olaszországba? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Az NSZK és Hollandia ma is az európai ranglista élét uralja, ezt bizonyítják a kupaküzdelmekben elért eredményeik, de a válogatottak mérkőzései is. Szeretném a- zonban felhívni a figyelmet arra, hogy négy évvel ezelőtt sem fogadtak volna ránk még egy a százhoz sem, mégis képesek voltunk térdre kényszeríteni Hollandiát és végső soron az NSZK-t ts, pedig állítom, hogy akkor mindkét ország jobb csapattal szerepelt, mint ma. Tehát várjuk ki a végét, és ne felejtsük el, LOHOLTAM A FUTAPESTEN Az, olvasók többsége bizonyára már a cim elolvasása után tisztában van azzal, milyen verseny Is a Futa- pest, melynek újabb évfolyamát május másodikén rendezték meg Budapesten. A táv hét kilométer volt s ezúttal először nevezték — leleményesen — Futapest- nek azt a tömegfutóversenyt, melyet, évekkel ezelőtt a magyarországi kocogómozgalom „klasszikusai“, Peter- dl Pál és Monspart Sarolta szerveztek a Magyar Rádió és a Képes Sport hozzájárulásával, s melynek eredetileg Keresztül Budapesten volt a neve. Az idei, hetedik évfolyam olimpiai hangulatban zajlott: egyik főszáma volt a háromnapos olimpiai fesztiválnak. Kb. háromezer résztvevő gyűlt össze a Szabadság- -hid budai hídfője közelében a rakparton, a Műegyetem előtti nagy térségen, hogy kipróbálja erejét, és legyőzze a hétezer méteres útszakaszt. Maga az útvonal Budapest egyik legszebb része volt: a Műegyetemtől áthaladt a mezőny a Szabadság- -hídon, elloholt a Vásárcsarnok előtt, majd a Múzeum, Illetve a Tanácskörút aszfaltját koptatva futott rá a Bajcsy-Zsilinszky és a Nép- köztársaság útra. A cél a Hősök tere mögötti Városliget volt, ahol a nemzetközi vásárt rendezik évente. A háromezer futó között akadtak külföldiek is: nyolc csehszlovák, egy nyugatnémet és egy osztrák résztvevő. A mezőny magába nyelte a válogatott atlétákat csakúgy — az olimpikon Szekerest vagy Fancsalit például — mint a sző legnemesebb értelmében vett a- matőröket, köztük e kis jegyzet íróját Is. A legidősebb résztvevő egy hetvennégy esztendős bácsi, a leg- ííataiább egy ötéves kisfiú volt. Akadt, aki a kutyájával együtt teljesítette a távot, volt, aki a barátnőjével iramodott neki. Alig tudtam a két szőke kislányt az utolsó métereken lehagyni, pedig ók — nem tagadva meg női mivoltukat — vé- gigtréCselték a hétezer métert. A rajt előtt harminc perccel a tévéből jól Ismert Müller Kati, az esti tornák e- gylk főszereplője tornáztatta meg a futni kívánókat, azt jósolva nekik, hogy ha nem melegítenek be kellően, az útszakasz több keserűséget szerez majd nekik mint örömöt. Ezután vágott neki az 6- rlásl mezőny a távnak. Jómagam a boly végében, a kígyó farkában indultam, sápadt tinik, középkorú háziasszonyok, néhány kisfiú ás egy kutyás úr társaságában. A legnehezebb feladat — mint ez a célban kiderült — a rajt perceiben várt rám. Ügy kellett a tömegből a közeli Szabadság-hidra jutnom, hogy ne sérüljek meg közben és én sem o- kozzak másoknak sérülést. Azt eleve elhatároztam, nem pályázom meg az első helyet, maradjon az a válogatott maratoni futók zsákmánya. Én végig élvezni akartam a futást, s úgy egyeztem meg magammal, hogy óriási sikernek könyvelem majd el, ha a célig befurakodom az első ezer közé. A tervem várakozáson felül sikerült; mindvégig, jó iramban, de a loholást nagyon élvezve futottam be a célba. Külön örültem a jó — nevezhetnénk eszményi — időnek, és annak, hogy tízévi rendszeres futkáro- zás után már nem kellett a technikára, a légzésre és a lépés ritmusára ügyelnem. A célban boldogan adtam át rajtszámomat a rendezőknek, majd megkerestem a tájfutás világbajnokát, a futás egyik megszállottját, Monspart Saroltát egy villáminterjúra. • — Szerintem háromezernél is többen álltak rajthoz a versenyen, amelyből — ez az én egyik régi álmom — egy budapesti tömegmaratoni futóversenyt szeretnénk egyszer kifejleszteni. A nagy érdeklődésnek örülök, a rajt és a befutás körülményeit azonban keményen megbírálom. Háromezer embernek is olyan elindulási és befutási feltételeket kell tudni teremteni, hogy ne zavarják egymást, és senki sem kerüljön hátrányos helyzetbe. Egyes országokban ezt a gondot megoldották már, rajtunk múlik, hogy a jövőben hasznosítsuk tapasztalataikat — mondta. BATTA GYÖRGY A házasság egyik örömteli pillanata: a feleség kissé meggyárja férjét a célba érkezés után. Befutottunk: anya és fia a Futapesten. NAGY LÄSZLÖ felvételei
