Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-27 / 22. szám

M 5 Szahel. Határ. Minek a ha­tára? A sivatagé, a Szaha­ráé, amely forró leheletével perzselt a szomszédos ter­mőföldeket. Évente kilenc kilométerrel halad dél felé a homok- és kőslvatag, a- melynek terjeszkedő kedve szinte ellenállhatatlan. Nemrég Ismét Maliban, a Szahel-övezetben Jártam. Megtudtam, hogy a szahelt népek régi szokás szerint nevet adnak a nagyobb a- szályoknak, az emlékezetes éhínségeknek. A rettenetes 1918-os aszályhullámot Gon- da Bérinek (A roppant nagy) - nevezték el, az 1938. évit Nwanda Wasunak, Magá­nyos asszonynak. Az 1954. évi szárazságnak több neve Is volt, Felső-Volta terüle­tén például Így emlékeznek rá: A Tettenért Gabonatol­vaj .. , Azt a tömeggyllkos aszályt, amely hét évig tartott, és 1973-ban tetőzött, még nem keresztelték el semmilyen névre. Talán azért, mert még nem merik elhinni, hogy véget ért Akkor, 1974 tavaszán, mindenütt szívszaggató lát­vány fogadott bennünket. Csonttá száradt folyómedrek, alig lépkedő, teljesen ki­aszott tehenek, birkák, kecs­kék, lelegelt növényzet Fel­tűnt, mekkora nyájak tén- feregnek az összeorgyáslg, szinte aléltan csipkedve a homok között száradó sárga füvet A túllegeltetés (angolul: overgrazing) az éhínség és a tömeges növény pusztul ás egyik fő oka. A szahell né pék általában nem vesznek tudomást a földtulajdonról >— óriási kiterjedésű, cse­kély népsűrűségű országaik­ban bárki ott vet, arat, ahol tud. Annál fontosabb státus szimbólum a nyá], a sok ál lat. Aki egy kicsinyke kis összeghez Jut, újabb állato­kat vesz, nem a tejükért, nem ts a húsukért, hanem a rosszul értelmezett presz­tízsért. Az óriásira duzzadt nyájak pedig mindent leta­rolnak. A kecske még a fá­ra Is fölmászik, és az ága­kat Is lekopasztja. Tovább romlik a legelők minősége. Hogy miért? Bizonyos füve­ket az állat nem hajlandó lelegelni, inkább belepusz­tul. Természetes, hogy e- miatt a hasznos füvek Jut­nak hátrányos helyzetbe, éppen ezek nem érik el a termőkort, nem hajtanak ki újra, miközben a kártékony füvek zavartalanul nőnek, teremnek, szaporodnak, fgy minden legelő fokról fokra elgazosodik, használhdtat- lanná válik. A vízhiány miatt a nyája­kat egyre messzebbre-kell terelni. Eközben tovább so- ványodnak az állatok, vetél­nek és meddővé válnak a tehenek, elhullanak a gyen­gébb példányok. Furcsa és fonák módon károsnak bizonyult az ENSZ szakosított szerveitől és né­hány nyugat-európai or­szágtól kapott segítség is, amelyhez pedig nagyon nagy reményeket fűztek az ötve­nes években. A segítőkész külföldiek például mély ar­tézi kutakat fúrtak, a sok­ezres nyájak erre messze földről odasereglettek, és mindent letapostak. Miután teleitták magukat vízzel, a szó szoros értelmében éhen vesztek, mert közel s távol nem maradt eev fűszál sem. Halászat után zsákmánnyal m Ez a tábor Timbuktu szélén nincs elkerítve. Sen­kit sem kényszerítenek ar­ra, hogy Itt tengesse életét, a hangulatosan kutyasátor­nak nevezett ponyvák alatt, hogy Itt hessegesse hiába a legyek mlriádjait, hogy itt vigasztalja — ugyancsak hiába f— az éhségtől pókha­súvá puffadt gyermekeit. A táborok alvégén t—i és ezt nem fényképeztük i—i nap­ról napra növekvő temetőt látunk. Bőrbetegség, gyors, trachomás vakság, vészes fe­hérje- és vitaminhiány, megannyi élősdi pusztítja az éhezőket és csonttá aszott kicsinyeiket. Kevés a tábori konyha, ahol a világ kö- nyöradományaiból ízetlen, de életmentő kását főzhet­nek, kevés a munkaalkalom: kosárfonás, miegymás... Ez nem Auschwitz, nem is Mauthausen. Ebbe a tábor­ba senkit sem kényszeríte­nek, az államhatalom irgal­mas és segítőkész, csak Job­bára tehetetlen. Az egykor büszke tauregek utolsó me­nedéke ez a tábor, és hálát ad Allahnak, aki talpalatnyi helyhez Jutott a forró ho­mokban, a legyek felhői kö­zött. világjárók Azt mondják, az D] ifjúság olvasói közül sokan fi­gyelmes tévénézők, emlékeznek a Magyar Televízió egy- -két műsorára. Talán akad, aki emlékszik még egy öt- -hat évvel ezelőtti filmriportomra, amelyet A Hétben láthattak. Címe A HÉT SOVÄNY TEHÉN ESZTENDEJE volt. Abban a veszélyeztetett övezetben készült, amely az afab Szahel (Határ) nevet kapta. A Szahel-övezetbe nyolc ország tartozik: Csád, Niger, Felső-Volta, Mali, Manretánia, Szenegál, Gambia és a Zöld foki-szigetek. Bambara és malinké nők, akinek a tején kendő van, as már asszany Ráadásul a kutak megnöve­kedett vízhozama miatt igen nagy körzetekben vízhiány lépett fel: a mélyebb réte­gekből is eltűnt az életadó nedű, messze földön elpusz­tultak a korábban még na­gyon ellenállónak bizonyult öreg fák Is. űt évvel ezelőtt bemutat­tuk a Timbuktu szélén léte­sített menekülttábort, ahol az éhhalál elől futó tuare- geket, feketéket, arabokat igyekezett megmenteni az életnek a Mali Köztársaság jőszándékú, de eszközökben nem bővelkedő kormányza­ta. Életem legborzalmasabb élményei között tartom szá­mon ezt a forgatást, s hadd illusztrálja akkori rettene­tes benyomásaimat a film kísérőszövegének ez a rész­lete: Forgatás közben elmond­ták nekünk, hogy mire a filmet előhívjuk, a rajta lát­ható gyerekek többsége már aligha lesz az élők sorában. Volt olyan gyermek is, aki­nek legyengült szervezete még a folyékony táplálékot sem volt képes befogadni. Ekkor Írták az ENSZ fő­titkárának a szomszédos Csád Köztársaságból ezt a kísérteties levelet: „Kedves ENSZI Ne küld­jön többé gyógyszereket ne­künk, mert az orvosság meg­hosszabbítja az emberek é- létét; a vérhas okozta halál gyorsabb, tehát könnyebben elviselhető, mint a lassú éh­halál.“ A megrettent világ persze segített. Megalakult a Sza- heli Aszály-ellenes Állam­közi Bizottság (CIUSS), az ENSZ-tagállamok nagy ré­sze gabona- és egyéb szál­lítmányokat küldött. De a segélyszállítmányok elosztá­sakor kiderült, hogy az ér­kező élelmiszer számottevő része veszendőbe ment vagy spekulációs vagyonszerző eszközzé változott át. A Franciaországnál hússzorta nagyobb területen szinte a- lig van közlekedési rend­szer, úthálózat. A szállít­mány gyakran az esős év­szak elején érkezik, amikor egyáltalán nem lehet közle­kedni, és az egyébként é- letmentő segítség gyorsan a patkányok, rovarok prédájá­vá válik. Malinak, Nigernek, Csád- nak és Felső-Voltának nincs tengerpartja. Ugyanakkor Szenegál fővárosa >— Dakar i—i korszerű kikötőváros, és TERJED A HOMOK ES DATAG csak „természetes“, hogy ide több szállítmány érke­zik, mint a több száz kilo­méterre beljebb fekvő Ni­gerbe. Abidjan (Elefánt­csontpart) modern kikötőjé­ben is sok ezer tonna hal­mozódott föl. Hogyan lehet mindezt eljuttatni a távoli éhező falvakba? Előfordult, már, hogy katonai repülő­gépekkel szállították a ga­bonát, de 1973 óta i talán fölösleges is külön hangsú­lyozni —' az üzemanyag drá­gább és becsesebb kincs, mint ugyanannyi tonna ga­bona. Ingyen adják a gabonát vagy pénzért? Ez a kérdés nem is olyan egyszerű, mert az ingyenes gabonát senki sem őrzi, senki sem óvja a kártevőktől, a szemhullás­tól. Amint azonban éra van, nyomban megkezdődik az üzérkedés. A felső-voltai Go- rom-Gorom piacán egy zsák kölest 12 000 CFA-frankért (600 francia frank) árulnak, bár hivatalos ára csupán 8500 CFA-frank. Mindezt a rengeteg tényt csak emlékezetem távoli zu­gaiban vittem magammal ta­valy, amikor öt év elmúltá­val ismét fölkerestem a Sza- hel-övezet egyik országát, Mailt. Amit ezúttal tapasz­taltam, általában kedvező, néha egyenesen szívderítő volt. A „Zöld Szahel“ akció, amelyet hat Szahel-ország indított, a Jelek szerint si­kerrel folyik. Még a barná­kéi repülőtér épületét övező külső betonmezőn Is, ahol azelőtt egy-két unatkozó személygépkocsi-vezető ásí­tott a parkoló kocsikban, azt láttam, hogy lyukakat fúrtak a betonba, és 2—3 méterenként fát ültettek. A csemetéket lelkiismeretesen öntözik. Mindenfelé téglákkal, ka­rókkal óvják a kis fákat a kecskéktől vagy akár a vi­gyázatlan csizmáktól. Még akad ugyan gyár, ahol fá­val (I) fűtik a kazánokat, de bamakói Ismerőseim es- küdöztek, hogy kizárólag ki­száradt fákat vágnak ki, vagy a rőzsét gyűjtik csak össze. Ki tudja? Nemcsak mangófát ültet­nek, hanem eukaliptuszt is, amely rendkívül gyorsan nö­vekszik, és Jól tűri a szá­razságot. Külföldi, főleg a- rab olajpénzből Jó ütemben épül a Niger mellékfolyóján, a Sankaranin a Séllngué nagygát; 55 ezer ha föld öntözését Is lehetővé teszi, s emellett árammal látja el a fővárost. Az itt dolgozó francia szakemberek között volt egy köpcös, ötven év körüli technikus Is, aki ma­gyarul szólított meg. Maries úr tavaly is Pesten töltötte a karácsonyt, három éve magyar lányt vett feleségül. Elmondta: ez az egyetlen af­rikai nagygátépítés, amely várhatóan határidőre készül el ,i. Benyomásaim persze csak egy-két országból, tarto­mányból valók. Ám sokasod­nak a borúlátó Jóslatok. Dr. Derek Winstanley meteoro­lógus a New Scientist ha­sábjain kifejti, hogy az a- merikal és európai időjárá­st anomáliák, a kemény te­lek és aszályos nyarak miatt a világ figyelme hirtelen „cserbenhagyta“ a Szahel 24 millió lakóját, pedig a Szahelben a csapadék nem éri el az 1910-től 1960-ig terjedő ötven év átlagát sem. A szárazság továbbra Is u- ralkodó tendencia marad. Aggodalmaink nem oszla­nak el. Természetesen a meteorológiai rulett kereke nagyot fordulhat, és lehet, hogy az elkövetkező évek­ben megnyílnak az ég csa­tornái. De erre nincs bizto­síték. Az emberi tényező, a Zöld Szahel akció szép kez­dett eredményeket hozott, de a mértéktelen legeltetés, a fölösleges nagycsordák tartása éppen olyan makacs hagyománynak bizonyult, mint megannyi más vissza­húzó ősi szokás. SUGÁR ANDRÄS Duzzasztógát épül a Sankarani folyón, a Niger melléki'ulyóján Sébékorunai falu vasárnapja

Next

/
Thumbnails
Contents