Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-27 / 22. szám
(Folytatás a 3. oldalról) hetett megfékezni. A következő napokban Nymburkban és Podébradyban tőrt ki felkelés, amelyeknek irányitól általános sztrájkot hirdettek meg. Sztrájkba léptek más cseh városok — Svatoftovice és Upice — munkásai is. Fegyvert fogott a semilyi, a Nová- és Stará Baka-i, valamint a ZeJeznJ Brod-í lakosság. E helységek környékén a felkelők a partizánokkal szoros együttműködésben vették kezükbe a tényleges hatalmat. A Csehország területén tevékenykedő partizánalakulatok egészen a szovjet hadsereg megérkezéséig harcban álltak a német alakulatokkal. Május 3-án a Ján Zi2ka-partizánbrigád elfoglalta Vízovicét és a környező falvakat. Ezalatt Príbra- mot és Berount fegyveres munkások és partizánok szabadították fel. Országszerte valóságos felkeléshullám tört ki. Forradalmi nemzeti bizottságok alakultak, amelyeknek első dolguk a népi e- rők mozgósítása és a partizánegységek támogatása volt. A dél-csehországi antifasiszta ellenállásban tevékenyen részt vettek az ott-tartózkodó magyar katonák is. Ma Tfn nad Vltavouban utca hirdeti a vérrel pecsételt barátságot,, s a szomszédos Kolodéjében emlékmű áll a fasiszták által bestiálisán kivégzett magyar katonák sírja fölött. Május 5-én tört ki a prágai felkelés. A prágaiak barikádok százait emelték a város több közlekedési útszakaszain, s ezeket a rögtönzött torlaszokat legalább 30 000 ember védelmezte. Forradalmi gardák szállták meg a rádió, a posta épületét, a pályaudvarokat, a villany- erőmüveket és sok más fontos objektumot. E harc élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. A cseh nép májusi felkelésének lefolyása is fényesen bizonyította, hogy a kommunista párt volt az egyedüli politikai erő, amely veszteségeit pótolva napról napra elmélyítette befolyását a felkelő néptömegekben, a nemzeti bizottságokban és a harcoló fegyveres alakulatok soraiban. Prágában élethalálharc kezdődött a felkelők és a fasiszták között. Hetedikén és nyolcadikén, de még kilencedikén is folyt a harc a fasiszta túlerővel szemben. Május 9-én a felkelők segítségére megérkezett a Vörös Hadsereg. A prágaiak határtalan lelkesedése közepet* te nyitották meg a szovjet tankok előtt a barikádokat Pár óra, s vége a háborúnak, nagyon közel volt a béke a sza* badság órája. Prága utcáin mégis több száz szovjet katona áldozta életét. A prágai hadművelettel a szovjet hadsereg megsemmisítette a hitlerista hadsereg utolsó számottevő európai gócát. Hazánk felszabadításáért nyolc hónapig folyt a harc, s népünk szabadságáért csehszlovák földön több mint 14Q ezer szovjet katona áldozta fel életét^ és közel félmillió sebesült meg a harcok során. 1945 májusában dőlt el, hol a helyünk a világ küzdőterén. Ezekben a harcokban, hasonlóképpen, mint a Szlovák Nemzeti Felkelésben vagy a Duklánál és a szovjet hadsereg felszabadító harcai során az egyazon ellenséggel szemben vívott közös harcban pecsételtük meg örök barátságunkat a Szovjetunióval. E- zekben a harcokban nyilvánította ki népünk megmásíthatatlan állásfoglalását a haladás, a béke és a szocializmus mellett. Mai szocialista jelenünk 1945 májusából fakad.-•Vífc.-' -Ú k í HARMINCÖT ÉVI ÉPlTÖMUNKÄNK EREDMÉNYEI Az új népi demokratikus rendszer megteremtésével teret biztosítottunk az új népi hatalom megszilárdításáért, a mélyreható politikai, szociális és gazdasági változásokért folytatott küzdelem kibontakoztatásához. Döntő politikai küzdelmet kellett folytatnunk a burzsoázia ellen, amely nem mondott le arról a tervéről, hogy visszaállítsa a régi viszonyokat. A kommunisták a háború u- táni- évek nagy osztályharcaiban le tudták leplezni a burzsoázia terveit, meg tudták nyerni a dolgozók többségét, hogy támogassák nemzeti és demokratikus forradalmunk továbbfejlesztése programját. Amikor a reakció 1948 februárjában megkísérelte a nemzetközi imperializmus segítségével megmásítani országunk helyzetének alakulását, a csehszlovák nép egységes, határozott fellépésével meghiúsította az ellenforradalmi puccsot. A februári győzelem végérvényesen eldöntötte a hatalmi kérdést: hazánkban megnyílt az út a szocialista változások előtt. A csehszlovák nép egyúttal véglegesen megerősítette országunk külpolitikai orientációját, amelynek alapját a Szovjetunióval való barátság és szövetség képezi. Az elmúlt évtized drámai harcaiban népünk a kommunista párt vezetésével érvényesítette a szocializmus építésének irányvonalát, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa tűzött ki. Történelmi szempontból rövid idő alatt megvalósítottuk társadalmunk alapvető szociális változásait. Korszerű, fejlett gazdaságot teremtettünk, megvalósítottuk a szocialista társadalom erős anyagi-műszaki alapját. A fejlődés dinamikáját tanúsítja, hogy idén a nemzeti jövedelem eléri az 1937. évi nemzeti jövedelem hatszorosát. Iparunk ma nem egész egy hónap alatt többet termel, mint a München előtti köztársaság idején egy év alatt. Az ipar gyors fejlesztését összekapcsoltuk a jelentős strukturális változások végrehajtásával, új progresszív ágazatok kiépítésével, elsősorban a gép- és a vegyipar megszilárdításával. Ez megteremtette az anyagi feltételeket ahhoz, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatában egyre nagyobb méretekben érvényesítsük a tudomány és a technika eredményeit. O- lyan tudományos kutatási alapot építettünk ki, amellyel országunk eddig még nem rendelkezett. A mezőgazdasági termelést a szövetkezeti szocialista nagyüzemi termelés útjára vezettük, és ezzel megoldottuk a szocialista építés egyik legbonyolultabb feladatát. Ennek eredményeképpen alapjában megváltozott falvainkon a munka és az élet. A mezőgazdasági termelés ma 50 százalékkal nagyobb, mint a háború előtt volt, annak ellenére, hogy a mezőgazdáságban ma a háború előtti létszámhoz viszonyítva kétharmaddal kevesebben dolgoznak, és csökkent a megművelt földterületek nagysága is. Elsősorban az utóbbi évtizedben haladtunk nagyot előre: teljesítettük az egyik programcéiunkat — a város és a falu életfeltételei közti nagy eltérés kiegyenlítését. A gazdasági fejlődés legfontosabb tényezője az egyre nagyobb méretű bekapcsolódás a nemzetközi szocialista munkamegosztásba. Ma, a Szovjetunióval lebonyolított árucsere képezi árucserénk több mint egyharmadát, és a szocialista országokkal folytatott árucserénk teszi ki külkereskedelmi forgalmunk több mint 70 százalékát. A dolgozók saját tapasztalataik alapján győződnek meg arról, hogy a szocializmus alapvető értelme anyagi- és kulturális szükségleteink egyre teljesebb kielégítése. A teljes foglalkoztatottság, a reálbérek és jövedelmek állandó növekedése, a fejlett betegbiztosítási, szociális és nyugdíjellátás, a személyes és társadalmi fogyasztás tartós növekedése, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége és magas színvonala, a kultúra és a művelődés magas színvonala, mindez minőségileg új lét- és szociális biztosítékom kát teremt lakosságunk számára. Az a- ránylag nagy átlagos élelmiszer- és iparcikk-fogyasztás, valamint a háztartásoknak tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága kifejezi, mennyivel magasabb a legszélesebb néptömegek élet- színvonala nálunk a kapitalizmushoz viszonyítva. A szocializmus vívmánya a társadalmi fogyasztás óriási fejlődése. Különösen a hetvenes években több elvi jelentőségű intézkedést foganatosítottunk a nyugdíjbiztosításban, a népesedés alakulásának javítására, az idősek, a gyermekes családok és a fiatalok társadalmi ellátásában, valamint a műveltség és a kultúra fejlesztésében. A társadalom ezekre a célokra csupán ebben az évben több mint 130 milliárd koronát fordít. Ez 70 százalékkal több, mint 1970-ben és nyolcszor több, mint 1948-ban volt. A gondoskodás színvonalát illetően a világ élenjáró országai közé tartozunk. A lakásépítésben is jelentős eredményeket értünk el, 1945 óta 2 600 000 lakás épült, amelyekben ma országunk lakosságának több mint a fele él. A lakásprobléma megoldása elsősorban az u- tóbbi évtizedben gyorsult meg, amikor 1300 000 új, korszerű lakást adnak áh Jelentős eszközöket fordítottunk a közlekedési hálózat, a távösszeköttetési rendszerek, a kereskedelmi, oktatási, egészségügyi, kulturális és más intézmények építésére. A szocializmus hozzáférhetővé tette a dolgozók számára a kultúrát és a művelődést. Szüntelenül növekszik dolgozóink szakképzettsége. Jelenleg már minden negyedik dolgozó szakközépiskolai vagy főiskolai végzettséggel rendelkezik. A főiskolákon ma több mint 190 000 diák tanul. A szocialista társadalom továbbfejlesztése végett és a szükségleteknek megfelelően fokozatosan átépítjük egész nevelési-oktatási rendszerünket. Nagy figyelmet szentelünk a munkásfiatalok felkészítésének. fi" • * rass■EnBBEBSOBB se 5ÉF SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ MÄJUS A SZABADSÁG SZIMBÓLUMA Harmincöt éve, 1945. május 9-én a szovjet hadsereg felszabadította hazánk fővárosát, Prágát, és ezzel Európában végétért a második világháború, amely mérhetetlen szenvedést zúdított úgyszólván az egész emberiségre. Kétségtelen, hogy ez volt a történelemben a haladó és reakciós erők legnagyobb összecsapása, amely — mily törvényszerű — a haladó erők győzelmével ért véget. Bizonyos azonban, hogy ez volt egyben az emberiség eddigi legnagyobb tragédiája. 1939. szeptember 1-től 1945. szeptember 2-ig, tehát teljes 2194 napig tartott. Összesen hetven ország vett benne részt, több millió emberéletet követelt. A legnagyobb emberáldozatot — húsz millió embert — a Szovjetunió hozta. Ugyancsak a Szovjetunió viselte a háború legnagyobb terhét és legfőbb része van a fasizmus felett aratott győzelemben. Fél Európa, köztük hazánk is i— neki köszönheti szabadságát. A második világháborút az imperializmus és torzszülötte, a fasizmus idézte elő. A Szovjetunió mindjárt Hitler uralomra jutása után sürgette egy európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását, sajnos nem talált meghallgatásra. A Kommunista Internacionálé 1935. évi VII. kongresszusa is felvetette egy fasisztaellenes egységfront létrehozásának szükségét, ám a kapitalista országok kormánykörei elvetették a javaslatot. A német fasizmus vérszemet kapva indította el minden idők legnagyobb hódító háborúját. AZ ELŐZMÉNYEK ÉS MÜNCHEN Vlagyimir Iljics Lenin A háború és forradalom című előadásában a. kapitalista kormányok magatartását, politikájuk és háborújuk összefüggéseit az a- lábbi sorokban magyarázta, és ez éppúgy vonatkozik Hitlerre és a német monopoltőkés vezető körökre, mint az angol és francia tőkések kormányának magatartására. „Minden háború elválaszthatatlanul össze van kötve azzal a politikai rendszerrel, amelyből ered. Ugyanazt a politikát, melyet egy bizonyos nagyhatalom, egy bizonyos osztály ezen a nagyhatalmon belül hosszú időn át a háború előtt követett, ugyanazon osztály elkerülhetetlenül és elmaradhatatlanul folytatja a háború ideje alatt is, amikor is csak cselekedeteinek formáját változtatja. A háború a politika folytatása más eszközökkel“. Szinte közmondássá vált ez az utóbbi mondat. De érvényes abban az értelemben is, hogy a háborúval már eleve lehet politizálni: politikai lépésekkel, területi követelésekkel, erőszakos cselekedetekkel és végül magával a háborúval való fenyegetéssel is. Hitler a háborúval való politizálás széles skáláját alkalmazta azzal a kiegészítéssel, hogy minden, célpontjául kitűzött területen az előzetes hidegháború kibontakoztatására kiépítette az ún. 5. hadoszlopait, a politikailag erőszakos, provokáló és céljait híven szolgáló szövetségeseit. Ausztria eltörlése Európa térképéről világosan mutatta, hogy az így már délről is körülzárt Csehszlovákia ellen indul a következő csapás. A szudétanémet vidékeken hangoskodó 5. hadoszlop fegyveres provokációi, merényletei szolgáltatták az indokokat arra, hogy Hitler alig hat hónappal Ausztria bekebelezése u- tán a „nagy német egység“ jegyében Csehszlovákia szudéta-vidékét követelje. 1938. szeptember 28-án már össze is ültek Münchenben Chamberlain angol, Daladier francia miniszterelnökök, Hitler és Mussolini az olasz fasiszta vezér, hogy a független Csehszlovákia sorsáról döntsenek, anélkül, hogy a szóban forgó nép kormányának képviselőit beengedték volna a sorsukat eldöntő tárgyalásokra. De céltudatosan távol tartották a megbeszélésekről a Szovjetuniót is. Ez lényegesen befolyásolta a müncheni tárgyalások kimenetelét. A Szovjetunió, miután diplomáciailag nem sikerült megakadályoznia a fejleményeket, a világ akkor legilletékesebb fóruma, a Népszövetség előtt foglalt állást a leghatározottabban Csehszlovákia integritásának megőrzése mellett. Még a müncheni egyezmény szeptember 29-i hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt, sőt Chamberlain angol miniszterelnök Hitlernél tett szeptember 15-i berchtes- gadeni és szeptember 22—23-i godesbergi látogatásai között, szeptember 21-én Litvinov külügyi népbiztos a Népszövetség közgyűlésén kijelentette: „Amikor néhány nappal a Genfbe való ideutazásom előtt a francia kormány először fordult hozzám azzal a kérdéssel, hogy milyen álláspontot foglalunk el, ha Csehszlovákiát támadás éri, én kormányom nevében tökéletesen világos és egyértelmű feleletet adtam. Kijelentettem, hogy szándékunkban áll az egyezmény szerinti kötelezettségeinket teljesíteni, és Franciaországgal együtt segítséget nyújtani Csehszlovákiának, az általunk elérhető úton.“ A segítséget azonban senkk sem kérte, és Hitler csapatai októberben — a müncheni egyezmény szerint — bevonultak a szudétanémet vidékre, ugyanakkor az ún. bécsi döntés értelmében feldarabolták Csehszlovákiát: Szlovákia és Kárpát-Ukrajna déli részét Magyarország kapta, és Teáin vidékén Lengyelország is bizonyos területhez jutott. Ebben a szélsőségesen összetett helyzetben a CSKP azt az utat választotta, amely teljes mértékben megfelelt politikai erejének és forradalmi hagyományainak. Habozás nélkül — szoros kapcsolatban előző döntéseivel — a politikai élet kellős közepébe lépett, és „Csehszlovákia sohasem lesz a horogkereszt tartománya“ jelszó jegyében az önállóság és a függetlenség védelmére riadóztatta az országot. A kommunista képviselők parlamenti klubja a párt nevében teljes támogatásáról biztosította a kormányt a köztársaság védelmére tett minden intézkedésében. A kommunista párt azonban ezzel egyidejűleg kidolgozta a nép és az ország védelmére vonatkozó saját programját. Szorgalmazta, hogy a kormány gyorsan dolgozza ki és terjesz- sze a Nemzetgyűlés elé a szociális és a gazdasági reformok programját; a munkásszervezetek képviselőivel tanácskozza meg a felkészülést a védelemre, és részvételükkel ellenőrizze az államvédelem szempontjából fontos vállalatokat. Egyben azt is követelte, hogy a köztársaság élére olyan kormány kerüljön, amely az ország demokratikus erőinek széles frontjára támaszkodna, s haladéktalanul hozzanak létre bizottságokat a köztársaság védelmére, amelyek soraiban tömörítenék a lakosság minden demokratikus erőit WVIIIIIIi » I ISIIWII !■ HM MllHPWli—MM»™—mviniui—m—
