Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-27 / 22. szám

A CSKP A FELSZABADÍTÓ MOZGALOM ÉLÉN A megnyirbált területű Csehszlovák Köztársaságban a CSKP jelentette azt a politikai erőt, amely képes volt har­colni az erkölcsi bomlás és a széthul­lás ellen. A párt a dolgozók öntudatá­nak erősítése és a vereség hangulatá­nak a leküzdése közben dolgozta ki a megcsonkított köztársaság védelmének programját. Az ezzel kapcsolatos doku­mentumokból félreérthetetlenül kiolvas­ható, hogy a párt minden erejét arra fordította: Csehszlovákia ne engedjen a München utáni fasiszta hullámnak, s a- mennyire lehet, tartsa fenn a demokra­tikus és alkotmányos rendszert. A párt harcot indított a munkásság akcióegységéért, a szakszervezetek és va­lamennyi tömegszervezet egyesítéséért. Amint azzal számolni lehetett, mind a cseh, mind a szlovák országrészben vol­tak olyan erők, amelyek a CSKP minden összefogását sürgető, ésszerű javasla­tát elutasították. A CSKP fokozatosan il­legalitásba kényszerült. A pártnak gyor­san át kellett csoportosítania kádereit. A központi bizottság határozatára a párt vezetőségének ténykedési helye Moszkva lett. A hazai pártvezetőség élére Dolan- skf és Zápotock? elvtársakat állították. Megjelentek az első illegális röplapok, de a párt Ilyen nehéz körülmények kö­zött is minden legális lehetőséget fel­használt arra, hogy a tömegekkel állan­dó kapcsolatot tartson fenn. A reakciós nagyburzsoázia homlok- egyenest ellenkező úton járt, mint a kommunista párt. A Németország előtti teljes behódolást tartotta egyetlen lehet­séges megoldásnak, hogy az új viszo­nyok között i$ megvédhesse osztályér­dekeit, megtarthassa profitját A rend­szer „tömegalapjává“ a „Nemzeti Egység­párt“ vált, vagyis a fasiszta reakció vet­te kezébe a hatalmat. Erőszaktörvénnyel félreállították a parlamentet, a kommu­nista képviselőket kizárták a parlament­ből, és nagyarányú hajszát indítottak nemcsak a feloszlatott és illegalitásba kényszerített kommunista párt, hanem valamennyi haladó elem ellen. A Hitler­rel szövetkezett reakció csupán formá­lisan engedélyezett olyan ellenzéki pár­tot, mint a „Nemzeti Munkáspárt“, amely nyilvánosan megtagadta a marxizmust, és a legteljesebb egyetértésben együtt­működött a reakcióval. A kommunisták ebben a nagyon súlyos helyzetben sem mondtak le sajátos céljaikról, a prole­tár- és dolgozó tömegek mindennapi kö­veteléseinek védelméről. A harc minden tekintetben demokra­tikus, fasiszta- és imperialistaellenes volt. A CSKP fő jelszavává tette: „Min­den erőnket latba vetjük a hitleristák vereségéért, az új szabad Csehszlová­kiáért.“ A pártnak ebben az irányvona­lában már körvonalazódtak a népi de­mokráciával kapcsolatos elképzelések. A kommunisták tudták, hogy a nemzeti felszabadítási harc csak a legszélesebb alapokon történő összefogással lehet e- redményes, ezért a legszorosabb szövet­ségre törekedtek a nem kommunisták­kal, a parasztsággal és mindazokkal, a- kik hajlandók voltak a fasiszta elnyo­mással szembeszállni és harcolni ellene. A párt ebből az elgondolásból kiindul­va más ellenállási csoportokkal is kap­csolatot teremtett. A CSKP irányvonala nemcsak a bel-, hanem a külpolitika fő kérdéseiben is szöges ellentétben állt a szintén emig­rációba vonult Benesék politikájával, a- kik minden lehetséges módon és esz­közzel gyengíteni igyekeztek a cseh­szlovákiai nemzeti felszabadító mozga­lom és a Szovjetunió közötti kapcsola­tokat, s e mozgalmat a nyugati hatal­makhoz akarták fűzni. A kommunisták nemcsak a megcsonkított országban, ha­nem a megszállt területeken is szervez­ték és irányították az ellenállást. Dél- -Szlovákiában a Magyarországi Kom­munisták Pártja folytatta a pártmunkát, amelynek elszánt harcosai lettek a CSKP funkcionáriusai. A párt következetesen azt vallotta, hogy a felszabadító mozgalom csak ak­kor arathat győzelmet, ha a Szovjetunió vezette antifasiszta erőkkel szövetkezik. Ilyen értelemben is nagy gondot fordí­tott a nevelő munkára. Illegálisan meg­jelentette Az SZKjbjP rövid történetét, A Szovjetunió alkotmányát és számos más politikai anyagot. Szlovákiában az SZLKP megjelentette központi lapját, a Hlas ludut. A szervező munka hatására az országban elszaporodtak a szabo­tázscselekmények. A megszállók kényte­lenek voltak a különleges intézkedések egész sorát hozni. Közvetlen a második világháború kitörése előtt több kommu­nistát tartóztattak le, mint' az előző két évben összesen. S amivel számolni lehe­tett: Hitler a korábban kötött megnem­támadási szerződést megszegve, megtá­madta a Szovjetuniót. Az új helyzetben a CSKP a hazai és külföldi nemzeti front­nak a kiszélesítésére törekedett. E cél érdekében elismerte a köztársaság kül­földi képviselőjének, a londoni kormányt, és mindaddig támogatta is, amíg az hoz­zájárult a felszabadító harc kibontako­zásához. Természetesen a CSKP a bur- zsoá emigrációval való együttműködés­ben is következetesen megőrizte függet­lenségét. Elutasította például a londoni kormányba való belépését, amelyben túl­súlyban voltak a reakciós elemek. Itt kell megjegyezni, hogy a londoni emig­ráció is kénytelen volt elismerni a moszkvai emigrációt mint a külföldi el­lenállás második központját. A CSKP moszkvai vezetősége rendkí­vül nagy figyelmet fordított a Szovjet­unióban a csehszlovák katonai egységek kiegészítésére, amelyek 1941 őszétől Lud-i vík Svoboda parancsnoksága alatt Buzin lukban alakultak meg. Ettől függetlenül a moszkvai vezetőség a hazai földön ví­vott felszabadító harc támogatását tar­totta legfontosabb feladatának. Bővült a moszkvai rádió cseh és szlovák adása, működtek az ellenállási gócokat össze-, kapcsoló titkos leadók. A CSKP Moszk-i vában Hitler hátországának a bomlasz- tására német és magyar nyelvű adásokat is szervezett. S indítványára a Szovjet­unióban kiképezték az első — nagyrészt kommunista — partizánszervezőket. Az illegális pártszervezetek is aktivizálód-i tak. Szlovákiában a kommunisták a par-» tizánharc szervezését tartották szem e- lőtt. Kidolgozták a Jánosík-féle harci csoportok szervezési szabályzatát, amely­ben meghatározták a partizánmozgalom feladatait. Hitlerék villámháborús terve kudarc­ba fulladt. Németország további ember­tartalékokat követelt csatlósaitól. A Tiso- -klikk újabb mozgósítást készített elő. A leromlott gazdasági helyzetben egyra szélesebb rétegek lettek elégedetlenek. Nőtt a gyűlölet a Hlinka-párt ellen, s a kommunisták propagandamunkájának hatására bomlás indult meg a hadsereg­ben. A keleti front szlovák katonái cso­portosan átálltak, kapcsolatot teremtet­tek a partizánokkal. Sztálingrádnál meg­pecsételődött a náci háborús gépezet sorsa. A szovjet csapatok végérvényesen magukhoz ragadták a kezdeményezést. A háborúban bekövetkezett döntő fordu­lat Csehszlovákiában is új erőt adott az ellenállási mozgalomnak. Kelet-, Észak- és Közép-Szlovákiában megnövekedett a kommunisták, a szovjet ejtőernyősök és a fogságból megszökött vörös katonák által alakított partizánalakulatok száma. 1944 áprilisában a szovjet hadsereg elérte a Csehszlovák Köztársaság régi határát. Még jobban fellángoltak a par­tizánharcok. A Tiso-klikk már nem tu­dott úrrá lenni a helyzeten. Pánikba e- sett, bomladozott. A partizánmozgalorn pedig egyre szélesebb méreteket öltött. Partizáncsoportok alakultak valamennyi kerületben. A Szovjetunió fegyvert és lőszert szállított a szlovák népnek, s csaknem 700 tapasztalt és politikailag képzett szervezőt küldött a növekvő par­tizánmozgalomnak. Hitler úgy akarta megfékezni a hatalmassá fejlődött ellen­állást, hogy megszálló csapatokat kül­dött Szlovákiába. Ennek hatására a fa­sisztaellenes mozgalom 1944. augusztus 29-én országos fegyveres felkelést rob­bantott ki. A felkelés központja Banská Bystrica lett. E városból jelentette be a rádió az országnak és a világnak a Szlo­vák Nemzeti Felkelés tényét. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS Idestova harminchat év telt el azóta, hogy a Szlovákia Kommunista Pártja ve­zette szlovák nép, a Vörös Hadsereg győzelmein felbuzdulva fegyvert fogott a gyűlölt fasizmus, a nácista megszál­lók és hazai kiszolgálók ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés a kom­munista párt eszmei-politikai és szerve­ző munkájának és a szlovák nép sok­éves nemzeti felszabadító küzdelmének logikus kicsűcsosodása volt. A szlovák nép megvetette a klérofasiszta rend­iéért, és fasisztaellenes harcba kezdett Ebben a nehéz és bonyolult küzdelem­ben szilárd támaszra és vezető erőre talált Szlovákia Kommunista Pártjában, amely évekig egyetlen szervezett és ak­tív szerve volt az ellenállásnak az or­szágban. A cseh országrészekbeli és a szlovákiai eltérő helyzetre való tekintet­tel a Kommunista Internacionálé már 1938. szeptember 29-én határozatot fo­gadott el: az újonnan kialakult feltéte­lek következtében Csehszlovákia Kom­munista Pártjának szervezeti összetéte­le is megváltozott Hogy a szlovák kom­munisták politikai, eszmei, szervezeti és agitációs tevékenységének még nagyobb teret biztosítsanak, a CSKP szerves ré­szeként, 1939 márciusában létrejött Szlo­vákia Kommunista Pártja. Szlovákia Kommunista Pártjának te­kintélye és befolyása gyorsan nőtt. Il­legális szervezetei a szlovákiai ellenál­lási mozgalom magvává lettek. A kom­munisták leleplezték a szlovák állam népellenes, fasiszta és vazallusi jellegét, a hitleri Németország barbár céljait, és harcba szólították a dolgozókat. A burzsoá Csehszlovákia széthullása u- tán a cseh és a szlovák nép több mint hat évig élt külön, más-más gazdasági és politikai feltételek közepette. Ez a helyzet hatással volt a cseh és a szlo­vák nemzet antifasiszta harcára, a küz­delem különböző formáira. Viszont a tar­talom mindig egy és ugyanaz volt: olyan köztársaság felújítása, ahol a dolgozó népé lesz a döntő szó, amelyben egyen­rangúak lesznek a nemzetek és a nem­zetiségek, s külpolitikájában ez a népi demokratikus köztársaság a Szovjetunió­ra támaszkodik majd. A munkások, a pa­rasztok, a dolgozó értelmiség osztályér­dekei teljesen ellenkeztek a kollaboráns szlovák burzsoázia érdekeivel. Ezért a szlovák klerikális fasiszta kormány fő­leg az SZLKP — mint a munkásosztály eszmei és politikai vezetője .— ellen irá­nyította támadásait. A párt négy köz­ponti bizottságának tagjait börtönbe ve­tette és sokat közülük kivégeztetett. A párt ennek ellenére tovább szervezte az antifasiszta mozgalmat, s növelte sorait. 1941 júniusában a hitleri Németor­szág megtámadta a Szovjetuniót, meg­alakult a fasisztaellenes koalíció, s Eu­rópa leigázott nemzetei megkezdték nem­zeti felszabadító harcukat. így volt ez Szlovákiában is. Az SZLKP vezetősége a CSKP moszkvai vezetősége irányvonalá­nak szellemében antifasiszta nemzeti frontot szervezett, amely a széles töme­geket egyesítette a közös ellenséggel szembeni harcban. Nagy szerepet ját­szottak a harc fegyveres formái, főleg a partizánmozgalom. Az SZLKP az 1941 júliusi illegális Hlas Tuduban közleményt tett közzé: „Szlovákia dolgozó népe min­den erejével harcolni fog az egész em­beriség e sorsdöntő elárulása ellen. Elí­téli a testvéri szovjet nemzetek, a szo­cializmus hazája elleni bűnös háborút.“ Az SZLKP valamennyi dolgozót mozgó­sította a fasizmus elleni harcra. „Nem várunk másokra! Jánosík módjára ma­gunk is harcba indulunkl Partizánegysé­geket szervezünk! “ A szlovákiai antifa­siszta ellenállók sorai egyre nőttek, fő­leg a Vörös Hadsereg sorozatos győ­zelmei után. A párt illegális központi bi­zottsága a partizánmozgalmat a fegy­veres felkelés döntő részének tekintet­te. A nemzeti felszabadító mozgalom to­vábbi fejlesztése szempontjából nagy je­lentőségűek voltak a CSKP moszkvai ve­zetőségének az utasításai, amelyeket a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Tanácsa Titkárságának alapelvei szerint dolgoztak ki. Ennek az alapelvnek az ismeretében, valamint Georgi- Dimitrov és KI ement Gottwald utasításaival érke­zett 1943 augusztusában Szlovákiába Ka­rol Smidke, aki Gustáv Husák és Laco Novomeskf bevonásával megalakította az SZLKP ötödik illegális központi bizott­ságát. Az KB azon igyekezett, hogy fel­újítsa és kibővítse a párt sorait, növel­je a pártszervezetek számát. A Kommu­nista Internacionálé és a CSKP moszkvai vezetősége utasításaival összhangban hozzálátott a legfőbb forradalmi cél megvalósításához; egyesítette Szlovákiá­ban a fasisztaellenes és demokratikus erőket, vezette őket, megszervezte a nép nemzeti fegyveres felkelését. Az illegális pártvezetőség néhány hó­napos kitartó munkájának eredménye­képpen sikerült a perzekűció által szét­vert illegális pártszervezetek hálózatát kiépíteni, egyben új szervezeteket létre­hozni, s megalkotni egy szilárd, szlová­kiai méretű és egységes pártfelépítést. A Szlovákiában létező valamennyi ellen­állási csoporttal folytatott tárgyalások alapján 1943 decemberében lehetővé vált az antifasiszta ellenállás egységes szervének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a létrehozása, amely az SZLKP vezetésé­vel a szlovák ellenállás legfelsőbb irá­nyító szervévé vált. Az SZNT politikai programját a Karácsonyi egyezmény tar­talmazta. A program a közös csehszlovák állam felújítására törekedett az egyen­lőség elve alapján, népi demokratikus jelleggel, külpolitikailag a Szovjetunió­hoz irányulva. E ténnyel — mint az egyik legdön­tőbbel — számoltak a fegyveres felkelés előkészítésében is, s ezért a kommu­nista párt vezetősége alapos politikai munkát végzett a szlovák hadseregben. E munka első nagy eredménye egy ka­tonai központ létrehozása volt, élén Ján Golian alezredessel, akinek fő feladata az volt, hogy az SZNT vezetésével fel­készítse a hadsereget a nácizmus és a hazai fasizmus elleni fegyveres felke­lésre. A CSKP moszkvai vezetősége jóvá­hagyta és támogatta Szlovákia Kommu­nista Pártja koncepcióját, s azt érvény­re juttatta a szovjet vezetőségnél, vala­mint a csehszlovák emigráció vezetősé­génél. 1944. augusztus 29-én a Szlovák Nem­zeti Tanács és a nemzeti bizottságok át­vették a hatalmat, s megkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. Fő politikai ereje az SZLKP volt, amely a felkelés megkezdése után kilépett az illegalitás­ból. „Első célunk — mondja az SZLKP jelentése —, hogy a közös harcban le­győzzük a hitleri Németországot, és ki­irtsunk minden fasiszta elemet, hogy a dolgozó nép maga határozhassa meg é- letformáját és módját... Üdvözöljük a csehországi harcosokat, és őszinte óha­junkat fejezzük ki, hogy a szlovák és a cseh nemzet egyetértésben, közös ál­lamban megteremtse egy jobb és boldo­gabb társadalom alapjait.“ Az SZLKP a felkelés során jelentősen kiszélesítette sorait, megnyerte a dol­gozó nép bizalmát Egyedül szervezett politikai erővé vált, amelynek döntő po­zíciói voltak a nemzeti bizottságokban, az üzemi bizottságokban és az SZNT- ben. Az SZLKP-nak a felkelés idején si­került egyesítenie az egész szlovák mun­kásosztályt. 1944. szeptember 17-én Ban­ská Bystricában zajlott le az SZLKP és a szociáldemokrata párt egyesítő kong­resszusa, amelyen Szlovákia 46 járását, 57 üzemét, 12 partizánegységét képvi­selve 700 küldött fogadta el a két párt egyesítését a marxizmus-leninizmus el­vei alapján, s azt az elnevezést — Szlo­vákia Kommunista Pártja. Az egyesítés tovább folyt helyi és járási méretben. Nagy veszteségek árán ugyan, de a fasiszta egységeknek sikerült a partizá­nokat visszaszorítaniuk a hegyekbe. Ott folytatódott a partizánháború, míg a Vö­rös Hadsereg meg nem hozta a győ­zelmet. A Szlovák Nemzeti Felkelés, annak va­lamennyi dicső fejezete szorosan egybe­kapcsolódik a kommunista párttal, annak moszkvai vezetőségével. A párt tömörí­tetté a munkásosztályt és a dolgozó nép széles tömegeit, lett szervezője, Ihletű­je és vezető ereje a nemzeti és állami függetlenségért vívott hősi harcnak. 1948 februárjában a párt vezette munkásosz­tály végleges győzelmet aratott a bur­zsoázia felett, és kezébe vette a politi­kai hatalmat. A szocialista forradalom győzelmével hazánkban és Kelet-Európa többi államaiban is siker koronázta a dolgozó népnek a nemzeti, állami és szo­ciális szabadságért vívott sok éves küz­delmét. A CSEH NÉP FELKELÉSE Csehszlovákia népeinek szívében és tu­datában 1945 májusa dicső napjainak emléke kitörölhetetlen mély nyomot ha­gyott. A harmincöt évvel ezelőtti tavasz Csehszlovákia legújabb kori történelmé­nek legfényesebb fejezetei közé tarto­zik. Ekkor érte el tetőpontját az euró­pai népek antifasiszta küzdelme, a szov­jet hadsereg és szövetségeseinek csapá­sai alatt ekkor omlott össze a hitleri Németország, ekkor virradt fel hazánk­ban a szabadság napja. Három és fél év­tized telt el azóta, de a háborút átélt nemzedékek sohasem felejtik el a vér­áldozatokat, a szenvedést, a nélkülözést, az emberi megaláztatást, amit ez a há­ború jelentett számukra. Azokban a májusi napokban a cseh néptömegek is fegyvert fogtak a fasisz­ta megszállók ellen, s hősies harcot vív­tak mindaddig, amíg meg nem érkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Nagy antifasiszta népfelkelés volt ez, de ezek a harcok egyben a köztársaság megújí­tásáért vívott osztályküzdelem kifejezői is voltak. A cseh nép májusi felkelése hatalmas kiállás volt egy új, demokra­tikus állam mellett. A cseh és a szlovák nép nemzeti fel­szabadító küzdelmének e kiteljesülését sötét évek előzték meg. Koncentrációs táborok, deportálások, kivégzések, de 1945 májusának első napjaiban Hit­ler harmadik birodalma romokban he­vert, elérkezett a nácizmus agóniájának órája. A Reichstag fölött szovjet zászlót lobogtatott a szél... A náci hadsereg maradványai — lét­számban egyáltalán nem elhanyagolha­tó erő ■—, vagy egymillió 20 ezer állig felfegyverzett náci katona azonban még Csehországban volt, s nem tette le a fegyvert. Mindenáron azt szerették vol­na elérni, hogy — ha már kikerülhetet­len — amerikai vagy angol fogságba ke­rüljenek. Az előrenyomuló szovjet hadsereg győ­zelmeinek hatására 1945 tavaszán a ná­ci megszállás alatt sínylődő cseh terü­leteken megerősödött az antifasiszta el­lenállási mozgalom. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának irányításával megtör­téntek az előkészületek a nyílt fegyve­res felkelésre Prágában és a cseh- és morvaországi helységekben. A kommu­nista párt felhívása nagy visszhangot és megértést keltett a széles néptömegek körében. „Nem engedhetjük meg, hogy nemzetünk tétlenül várja, míg a Vörös Hadsereg meghozza a felszabadulást... A cseh népnek szembe kell szállnia a városaiban és falvaiban pusztító és visz- szavonuló hitlerista hadsereggel, meg kell akadályoznia a cseh hazafiak nyu­gatra hurcol ását és Prága megsemmisí­tését“ — állt az illegális Rudé právó- ban közzétett felhívásban. A cseh nép fasisztaellenes megmozdu­lása 1945 májusának első napjaiban helyi jellegű akciókkal, felkelések sorával kezdődött, elsősorban a . frontvonalhoz közeli helységekben. A fegyveres felke­lések sorát május elején a pFerovi ha­zafiak nyitották meg. Noha ezt a meg­mozdulást a fasiszták véresen megtorol­ták, a cseh nép haragját már nem le­folytatása a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents