Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-27 / 22. szám
A CSKP A FELSZABADÍTÓ MOZGALOM ÉLÉN A megnyirbált területű Csehszlovák Köztársaságban a CSKP jelentette azt a politikai erőt, amely képes volt harcolni az erkölcsi bomlás és a széthullás ellen. A párt a dolgozók öntudatának erősítése és a vereség hangulatának a leküzdése közben dolgozta ki a megcsonkított köztársaság védelmének programját. Az ezzel kapcsolatos dokumentumokból félreérthetetlenül kiolvasható, hogy a párt minden erejét arra fordította: Csehszlovákia ne engedjen a München utáni fasiszta hullámnak, s a- mennyire lehet, tartsa fenn a demokratikus és alkotmányos rendszert. A párt harcot indított a munkásság akcióegységéért, a szakszervezetek és valamennyi tömegszervezet egyesítéséért. Amint azzal számolni lehetett, mind a cseh, mind a szlovák országrészben voltak olyan erők, amelyek a CSKP minden összefogását sürgető, ésszerű javaslatát elutasították. A CSKP fokozatosan illegalitásba kényszerült. A pártnak gyorsan át kellett csoportosítania kádereit. A központi bizottság határozatára a párt vezetőségének ténykedési helye Moszkva lett. A hazai pártvezetőség élére Dolan- skf és Zápotock? elvtársakat állították. Megjelentek az első illegális röplapok, de a párt Ilyen nehéz körülmények között is minden legális lehetőséget felhasznált arra, hogy a tömegekkel állandó kapcsolatot tartson fenn. A reakciós nagyburzsoázia homlok- egyenest ellenkező úton járt, mint a kommunista párt. A Németország előtti teljes behódolást tartotta egyetlen lehetséges megoldásnak, hogy az új viszonyok között i$ megvédhesse osztályérdekeit, megtarthassa profitját A rendszer „tömegalapjává“ a „Nemzeti Egységpárt“ vált, vagyis a fasiszta reakció vette kezébe a hatalmat. Erőszaktörvénnyel félreállították a parlamentet, a kommunista képviselőket kizárták a parlamentből, és nagyarányú hajszát indítottak nemcsak a feloszlatott és illegalitásba kényszerített kommunista párt, hanem valamennyi haladó elem ellen. A Hitlerrel szövetkezett reakció csupán formálisan engedélyezett olyan ellenzéki pártot, mint a „Nemzeti Munkáspárt“, amely nyilvánosan megtagadta a marxizmust, és a legteljesebb egyetértésben együttműködött a reakcióval. A kommunisták ebben a nagyon súlyos helyzetben sem mondtak le sajátos céljaikról, a proletár- és dolgozó tömegek mindennapi követeléseinek védelméről. A harc minden tekintetben demokratikus, fasiszta- és imperialistaellenes volt. A CSKP fő jelszavává tette: „Minden erőnket latba vetjük a hitleristák vereségéért, az új szabad Csehszlovákiáért.“ A pártnak ebben az irányvonalában már körvonalazódtak a népi demokráciával kapcsolatos elképzelések. A kommunisták tudták, hogy a nemzeti felszabadítási harc csak a legszélesebb alapokon történő összefogással lehet e- redményes, ezért a legszorosabb szövetségre törekedtek a nem kommunistákkal, a parasztsággal és mindazokkal, a- kik hajlandók voltak a fasiszta elnyomással szembeszállni és harcolni ellene. A párt ebből az elgondolásból kiindulva más ellenállási csoportokkal is kapcsolatot teremtett. A CSKP irányvonala nemcsak a bel-, hanem a külpolitika fő kérdéseiben is szöges ellentétben állt a szintén emigrációba vonult Benesék politikájával, a- kik minden lehetséges módon és eszközzel gyengíteni igyekeztek a csehszlovákiai nemzeti felszabadító mozgalom és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat, s e mozgalmat a nyugati hatalmakhoz akarták fűzni. A kommunisták nemcsak a megcsonkított országban, hanem a megszállt területeken is szervezték és irányították az ellenállást. Dél- -Szlovákiában a Magyarországi Kommunisták Pártja folytatta a pártmunkát, amelynek elszánt harcosai lettek a CSKP funkcionáriusai. A párt következetesen azt vallotta, hogy a felszabadító mozgalom csak akkor arathat győzelmet, ha a Szovjetunió vezette antifasiszta erőkkel szövetkezik. Ilyen értelemben is nagy gondot fordított a nevelő munkára. Illegálisan megjelentette Az SZKjbjP rövid történetét, A Szovjetunió alkotmányát és számos más politikai anyagot. Szlovákiában az SZLKP megjelentette központi lapját, a Hlas ludut. A szervező munka hatására az országban elszaporodtak a szabotázscselekmények. A megszállók kénytelenek voltak a különleges intézkedések egész sorát hozni. Közvetlen a második világháború kitörése előtt több kommunistát tartóztattak le, mint' az előző két évben összesen. S amivel számolni lehetett: Hitler a korábban kötött megnemtámadási szerződést megszegve, megtámadta a Szovjetuniót. Az új helyzetben a CSKP a hazai és külföldi nemzeti frontnak a kiszélesítésére törekedett. E cél érdekében elismerte a köztársaság külföldi képviselőjének, a londoni kormányt, és mindaddig támogatta is, amíg az hozzájárult a felszabadító harc kibontakozásához. Természetesen a CSKP a bur- zsoá emigrációval való együttműködésben is következetesen megőrizte függetlenségét. Elutasította például a londoni kormányba való belépését, amelyben túlsúlyban voltak a reakciós elemek. Itt kell megjegyezni, hogy a londoni emigráció is kénytelen volt elismerni a moszkvai emigrációt mint a külföldi ellenállás második központját. A CSKP moszkvai vezetősége rendkívül nagy figyelmet fordított a Szovjetunióban a csehszlovák katonai egységek kiegészítésére, amelyek 1941 őszétől Lud-i vík Svoboda parancsnoksága alatt Buzin lukban alakultak meg. Ettől függetlenül a moszkvai vezetőség a hazai földön vívott felszabadító harc támogatását tartotta legfontosabb feladatának. Bővült a moszkvai rádió cseh és szlovák adása, működtek az ellenállási gócokat össze-, kapcsoló titkos leadók. A CSKP Moszk-i vában Hitler hátországának a bomlasz- tására német és magyar nyelvű adásokat is szervezett. S indítványára a Szovjetunióban kiképezték az első — nagyrészt kommunista — partizánszervezőket. Az illegális pártszervezetek is aktivizálód-i tak. Szlovákiában a kommunisták a par-» tizánharc szervezését tartották szem e- lőtt. Kidolgozták a Jánosík-féle harci csoportok szervezési szabályzatát, amelyben meghatározták a partizánmozgalom feladatait. Hitlerék villámháborús terve kudarcba fulladt. Németország további embertartalékokat követelt csatlósaitól. A Tiso- -klikk újabb mozgósítást készített elő. A leromlott gazdasági helyzetben egyra szélesebb rétegek lettek elégedetlenek. Nőtt a gyűlölet a Hlinka-párt ellen, s a kommunisták propagandamunkájának hatására bomlás indult meg a hadseregben. A keleti front szlovák katonái csoportosan átálltak, kapcsolatot teremtettek a partizánokkal. Sztálingrádnál megpecsételődött a náci háborús gépezet sorsa. A szovjet csapatok végérvényesen magukhoz ragadták a kezdeményezést. A háborúban bekövetkezett döntő fordulat Csehszlovákiában is új erőt adott az ellenállási mozgalomnak. Kelet-, Észak- és Közép-Szlovákiában megnövekedett a kommunisták, a szovjet ejtőernyősök és a fogságból megszökött vörös katonák által alakított partizánalakulatok száma. 1944 áprilisában a szovjet hadsereg elérte a Csehszlovák Köztársaság régi határát. Még jobban fellángoltak a partizánharcok. A Tiso-klikk már nem tudott úrrá lenni a helyzeten. Pánikba e- sett, bomladozott. A partizánmozgalorn pedig egyre szélesebb méreteket öltött. Partizáncsoportok alakultak valamennyi kerületben. A Szovjetunió fegyvert és lőszert szállított a szlovák népnek, s csaknem 700 tapasztalt és politikailag képzett szervezőt küldött a növekvő partizánmozgalomnak. Hitler úgy akarta megfékezni a hatalmassá fejlődött ellenállást, hogy megszálló csapatokat küldött Szlovákiába. Ennek hatására a fasisztaellenes mozgalom 1944. augusztus 29-én országos fegyveres felkelést robbantott ki. A felkelés központja Banská Bystrica lett. E városból jelentette be a rádió az országnak és a világnak a Szlovák Nemzeti Felkelés tényét. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS Idestova harminchat év telt el azóta, hogy a Szlovákia Kommunista Pártja vezette szlovák nép, a Vörös Hadsereg győzelmein felbuzdulva fegyvert fogott a gyűlölt fasizmus, a nácista megszállók és hazai kiszolgálók ellen. A Szlovák Nemzeti Felkelés a kommunista párt eszmei-politikai és szervező munkájának és a szlovák nép sokéves nemzeti felszabadító küzdelmének logikus kicsűcsosodása volt. A szlovák nép megvetette a klérofasiszta rendiéért, és fasisztaellenes harcba kezdett Ebben a nehéz és bonyolult küzdelemben szilárd támaszra és vezető erőre talált Szlovákia Kommunista Pártjában, amely évekig egyetlen szervezett és aktív szerve volt az ellenállásnak az országban. A cseh országrészekbeli és a szlovákiai eltérő helyzetre való tekintettel a Kommunista Internacionálé már 1938. szeptember 29-én határozatot fogadott el: az újonnan kialakult feltételek következtében Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervezeti összetétele is megváltozott Hogy a szlovák kommunisták politikai, eszmei, szervezeti és agitációs tevékenységének még nagyobb teret biztosítsanak, a CSKP szerves részeként, 1939 márciusában létrejött Szlovákia Kommunista Pártja. Szlovákia Kommunista Pártjának tekintélye és befolyása gyorsan nőtt. Illegális szervezetei a szlovákiai ellenállási mozgalom magvává lettek. A kommunisták leleplezték a szlovák állam népellenes, fasiszta és vazallusi jellegét, a hitleri Németország barbár céljait, és harcba szólították a dolgozókat. A burzsoá Csehszlovákia széthullása u- tán a cseh és a szlovák nép több mint hat évig élt külön, más-más gazdasági és politikai feltételek közepette. Ez a helyzet hatással volt a cseh és a szlovák nemzet antifasiszta harcára, a küzdelem különböző formáira. Viszont a tartalom mindig egy és ugyanaz volt: olyan köztársaság felújítása, ahol a dolgozó népé lesz a döntő szó, amelyben egyenrangúak lesznek a nemzetek és a nemzetiségek, s külpolitikájában ez a népi demokratikus köztársaság a Szovjetunióra támaszkodik majd. A munkások, a parasztok, a dolgozó értelmiség osztályérdekei teljesen ellenkeztek a kollaboráns szlovák burzsoázia érdekeivel. Ezért a szlovák klerikális fasiszta kormány főleg az SZLKP — mint a munkásosztály eszmei és politikai vezetője .— ellen irányította támadásait. A párt négy központi bizottságának tagjait börtönbe vetette és sokat közülük kivégeztetett. A párt ennek ellenére tovább szervezte az antifasiszta mozgalmat, s növelte sorait. 1941 júniusában a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, megalakult a fasisztaellenes koalíció, s Európa leigázott nemzetei megkezdték nemzeti felszabadító harcukat. így volt ez Szlovákiában is. Az SZLKP vezetősége a CSKP moszkvai vezetősége irányvonalának szellemében antifasiszta nemzeti frontot szervezett, amely a széles tömegeket egyesítette a közös ellenséggel szembeni harcban. Nagy szerepet játszottak a harc fegyveres formái, főleg a partizánmozgalom. Az SZLKP az 1941 júliusi illegális Hlas Tuduban közleményt tett közzé: „Szlovákia dolgozó népe minden erejével harcolni fog az egész emberiség e sorsdöntő elárulása ellen. Elítéli a testvéri szovjet nemzetek, a szocializmus hazája elleni bűnös háborút.“ Az SZLKP valamennyi dolgozót mozgósította a fasizmus elleni harcra. „Nem várunk másokra! Jánosík módjára magunk is harcba indulunkl Partizánegységeket szervezünk! “ A szlovákiai antifasiszta ellenállók sorai egyre nőttek, főleg a Vörös Hadsereg sorozatos győzelmei után. A párt illegális központi bizottsága a partizánmozgalmat a fegyveres felkelés döntő részének tekintette. A nemzeti felszabadító mozgalom további fejlesztése szempontjából nagy jelentőségűek voltak a CSKP moszkvai vezetőségének az utasításai, amelyeket a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Tanácsa Titkárságának alapelvei szerint dolgoztak ki. Ennek az alapelvnek az ismeretében, valamint Georgi- Dimitrov és KI ement Gottwald utasításaival érkezett 1943 augusztusában Szlovákiába Karol Smidke, aki Gustáv Husák és Laco Novomeskf bevonásával megalakította az SZLKP ötödik illegális központi bizottságát. Az KB azon igyekezett, hogy felújítsa és kibővítse a párt sorait, növelje a pártszervezetek számát. A Kommunista Internacionálé és a CSKP moszkvai vezetősége utasításaival összhangban hozzálátott a legfőbb forradalmi cél megvalósításához; egyesítette Szlovákiában a fasisztaellenes és demokratikus erőket, vezette őket, megszervezte a nép nemzeti fegyveres felkelését. Az illegális pártvezetőség néhány hónapos kitartó munkájának eredményeképpen sikerült a perzekűció által szétvert illegális pártszervezetek hálózatát kiépíteni, egyben új szervezeteket létrehozni, s megalkotni egy szilárd, szlovákiai méretű és egységes pártfelépítést. A Szlovákiában létező valamennyi ellenállási csoporttal folytatott tárgyalások alapján 1943 decemberében lehetővé vált az antifasiszta ellenállás egységes szervének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a létrehozása, amely az SZLKP vezetésével a szlovák ellenállás legfelsőbb irányító szervévé vált. Az SZNT politikai programját a Karácsonyi egyezmény tartalmazta. A program a közös csehszlovák állam felújítására törekedett az egyenlőség elve alapján, népi demokratikus jelleggel, külpolitikailag a Szovjetunióhoz irányulva. E ténnyel — mint az egyik legdöntőbbel — számoltak a fegyveres felkelés előkészítésében is, s ezért a kommunista párt vezetősége alapos politikai munkát végzett a szlovák hadseregben. E munka első nagy eredménye egy katonai központ létrehozása volt, élén Ján Golian alezredessel, akinek fő feladata az volt, hogy az SZNT vezetésével felkészítse a hadsereget a nácizmus és a hazai fasizmus elleni fegyveres felkelésre. A CSKP moszkvai vezetősége jóváhagyta és támogatta Szlovákia Kommunista Pártja koncepcióját, s azt érvényre juttatta a szovjet vezetőségnél, valamint a csehszlovák emigráció vezetőségénél. 1944. augusztus 29-én a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok átvették a hatalmat, s megkezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. Fő politikai ereje az SZLKP volt, amely a felkelés megkezdése után kilépett az illegalitásból. „Első célunk — mondja az SZLKP jelentése —, hogy a közös harcban legyőzzük a hitleri Németországot, és kiirtsunk minden fasiszta elemet, hogy a dolgozó nép maga határozhassa meg é- letformáját és módját... Üdvözöljük a csehországi harcosokat, és őszinte óhajunkat fejezzük ki, hogy a szlovák és a cseh nemzet egyetértésben, közös államban megteremtse egy jobb és boldogabb társadalom alapjait.“ Az SZLKP a felkelés során jelentősen kiszélesítette sorait, megnyerte a dolgozó nép bizalmát Egyedül szervezett politikai erővé vált, amelynek döntő pozíciói voltak a nemzeti bizottságokban, az üzemi bizottságokban és az SZNT- ben. Az SZLKP-nak a felkelés idején sikerült egyesítenie az egész szlovák munkásosztályt. 1944. szeptember 17-én Banská Bystricában zajlott le az SZLKP és a szociáldemokrata párt egyesítő kongresszusa, amelyen Szlovákia 46 járását, 57 üzemét, 12 partizánegységét képviselve 700 küldött fogadta el a két párt egyesítését a marxizmus-leninizmus elvei alapján, s azt az elnevezést — Szlovákia Kommunista Pártja. Az egyesítés tovább folyt helyi és járási méretben. Nagy veszteségek árán ugyan, de a fasiszta egységeknek sikerült a partizánokat visszaszorítaniuk a hegyekbe. Ott folytatódott a partizánháború, míg a Vörös Hadsereg meg nem hozta a győzelmet. A Szlovák Nemzeti Felkelés, annak valamennyi dicső fejezete szorosan egybekapcsolódik a kommunista párttal, annak moszkvai vezetőségével. A párt tömörítetté a munkásosztályt és a dolgozó nép széles tömegeit, lett szervezője, Ihletűje és vezető ereje a nemzeti és állami függetlenségért vívott hősi harcnak. 1948 februárjában a párt vezette munkásosztály végleges győzelmet aratott a burzsoázia felett, és kezébe vette a politikai hatalmat. A szocialista forradalom győzelmével hazánkban és Kelet-Európa többi államaiban is siker koronázta a dolgozó népnek a nemzeti, állami és szociális szabadságért vívott sok éves küzdelmét. A CSEH NÉP FELKELÉSE Csehszlovákia népeinek szívében és tudatában 1945 májusa dicső napjainak emléke kitörölhetetlen mély nyomot hagyott. A harmincöt évvel ezelőtti tavasz Csehszlovákia legújabb kori történelmének legfényesebb fejezetei közé tartozik. Ekkor érte el tetőpontját az európai népek antifasiszta küzdelme, a szovjet hadsereg és szövetségeseinek csapásai alatt ekkor omlott össze a hitleri Németország, ekkor virradt fel hazánkban a szabadság napja. Három és fél évtized telt el azóta, de a háborút átélt nemzedékek sohasem felejtik el a véráldozatokat, a szenvedést, a nélkülözést, az emberi megaláztatást, amit ez a háború jelentett számukra. Azokban a májusi napokban a cseh néptömegek is fegyvert fogtak a fasiszta megszállók ellen, s hősies harcot vívtak mindaddig, amíg meg nem érkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Nagy antifasiszta népfelkelés volt ez, de ezek a harcok egyben a köztársaság megújításáért vívott osztályküzdelem kifejezői is voltak. A cseh nép májusi felkelése hatalmas kiállás volt egy új, demokratikus állam mellett. A cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmének e kiteljesülését sötét évek előzték meg. Koncentrációs táborok, deportálások, kivégzések, de 1945 májusának első napjaiban Hitler harmadik birodalma romokban hevert, elérkezett a nácizmus agóniájának órája. A Reichstag fölött szovjet zászlót lobogtatott a szél... A náci hadsereg maradványai — létszámban egyáltalán nem elhanyagolható erő ■—, vagy egymillió 20 ezer állig felfegyverzett náci katona azonban még Csehországban volt, s nem tette le a fegyvert. Mindenáron azt szerették volna elérni, hogy — ha már kikerülhetetlen — amerikai vagy angol fogságba kerüljenek. Az előrenyomuló szovjet hadsereg győzelmeinek hatására 1945 tavaszán a náci megszállás alatt sínylődő cseh területeken megerősödött az antifasiszta ellenállási mozgalom. Csehszlovákia Kommunista Pártjának irányításával megtörténtek az előkészületek a nyílt fegyveres felkelésre Prágában és a cseh- és morvaországi helységekben. A kommunista párt felhívása nagy visszhangot és megértést keltett a széles néptömegek körében. „Nem engedhetjük meg, hogy nemzetünk tétlenül várja, míg a Vörös Hadsereg meghozza a felszabadulást... A cseh népnek szembe kell szállnia a városaiban és falvaiban pusztító és visz- szavonuló hitlerista hadsereggel, meg kell akadályoznia a cseh hazafiak nyugatra hurcol ását és Prága megsemmisítését“ — állt az illegális Rudé právó- ban közzétett felhívásban. A cseh nép fasisztaellenes megmozdulása 1945 májusának első napjaiban helyi jellegű akciókkal, felkelések sorával kezdődött, elsősorban a . frontvonalhoz közeli helységekben. A fegyveres felkelések sorát május elején a pFerovi hazafiak nyitották meg. Noha ezt a megmozdulást a fasiszták véresen megtorolták, a cseh nép haragját már nem lefolytatása a 4. oldalon)
