Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-27 / 22. szám

KÜLPOLITIKAI MOZAIK fáradozások az enyhülés Érdekében Az elmúlt hét világraszúló eseménye Leonyid Brezs- nyev és Giscard d’Estaing lengyelországi találkozója «olt. A moszkvai Pravda kommentárban foglalkozik a wl- lanowl tárgyalások eredményeivel. A lap szerint a Brezsnyev t—i Giscard-találkozó ismételten bebizonyítot­ta, hogy mennyire fontosak a legmagasabb szintű esz­mecserék a szovjet—francia kapcsolatokban. Lehetővé teszik nemcsak a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos részletes tárgyilagos eszmecserét és a két­oldalú kapcsolatok kérdéseinek megvitatását, hanem jó feltételeket teremtenek a kölcsönös bizalom megerő­sítése és a hagyományosan Jó kapcsolatok elmélyítése terén. Az óceánon túlról meglehetősen felháborodott reagá­lások érkeztek. Az USA Giscard tárgyalásairól úgy vé­lekedett, hogy ezzel a francia elnök megsértette „a nyugati szolidaritást“ a Szovjetunióval kapcsolatos ál­láspontot Illetően. Az AP-hírtlgynökség jelentése sze­rint a washingtoni külügyminisztériumot felháborította az a tény, hogy a szovjet—francia csúcstalálkozó lét­rejöttéről az utolsó pillanatban tájékoztatták őket, és a francia külügyminiszter amerikai kollégájával Bécs- ben pénteken folytatott tárgyalásán nem is tett emlí­tést a találkozó lehetőségéről. Giscard d’Estaing elnök nyilatkozott a francia televí­zióban Leonyid Brezsnyevvel folytatott tárgyalásairól. „A megbeszélések, amelyeket Gierek úr kezdeményezé­sére Leonyid Brezsnyevvel folytattam, elérték céljukat. Lehetővé tették, hogy az év eleje óta először a legma­gasabb szinten sor kerüljön eszmecserére a nemzetkö­zi helyzet alakulásáról, és arról, miként lehet csökken­teni a feszültséget. Egyes kérdésekben e megbeszélé­sek azt mutatták, hogy az álláspontok távol vannak egymástól. Ez volt a helyzet Afganisztán kérdésében, amellyel kapcsolatban mindkét részről a legvilágosab­ban kifejtettük álláspontunkat. Ebben a kérdésben is kitűnt azonban, hogy mindkét fél keresi a politikai meg­oldás lehetőségét. A BECSI MEGBESZÉLÉSEK Alighanem igazuk van azoknak, akik úgy látják, hogy az 1982-es kubai válság óta nem volt a mostanihoz hasonló mélyponton a szovjet-amerikai viszony. Technológiai és ga­bonaembargó, olimpiai bojkottfelhívás, szovjetellenes propa­gandakampány Afganisztán ürügyén, washingtoni nyomás a szövetségesekre, hogy kövessék az Egyesült Államok „ke­mény vonalát“ a Szovjetunióval szemben, a SALT-2 szerződés bizonytalan időre való elnapolása, hirtelenjében fölsorolni is nehéz, ml minden vet napjainkban hosszú és sötét árnyát Washington és Moszkva viszonyára. Ha évek óta váltakozva érvényesült a kooperáció és a konfrontáció irányzata, most ügy látszik, tartósan felülkerekedett az utóbbi. Ilyen légkörben Andrej Gromlko szovjet külügyminiszter találkozója az amerikai politikai hierarchia .harmadik em­berével Muskle külügyminiszterrel, önmagában is nemzet­közi figyelmet érdemlő fejlemény. Néhány egyéb körülmény tovább fokozta a bécsi eszmecsere fontosságát. így például az, hogy a két külügyminiszter találkozója az első magas szintű kelet-nyugati érintkezés a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói, Illetve a NATO-tanács brüsz- szell ülésszaka után. Az első alkalom az új afgán rendezési javaslat megvitatására és végül az első személyes találkozó a Vance örökébe lépett Muskle és n szovjet kollégája kö­zött. A BEKE PROGRAMJA Múlt számunkban mór beszámoltunk a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatá­ról. A szocialista országok vezetői olyan programot dol­goztak ki, amely kedvező visszhangra talált szerte a világon, a békeszerető emberek között. Ezért a világ- közvélemény méltán várja, hogy az amerikai kormány realista következtetéseket vonjon le az átfogó javasla­tokból. A helyzet és az időtényező súlyát aláhúzza ez a felhívás, amely a világ valamennyi államának veze­tőjét tárgyalásokra szólítja fel: az idő nem vári Ahogy a nyilatkozat megállapítja: „A jövőt a ma teremti meg, és a népek életének holnapja attól függ, hogy az álla­mok együttesen és külön-külön milyen döntéseket hoz­nak most a kiélezett nemzetköz) kérdésekben.“ Tudjuk ■ és ezt jől mutatták a NATO legutóbbi brüsz- szeli tanácskozásának a feszültség élezését, a fegyverke­zés ütemének gyorsítását célzó határozatai —. konok, be­folyásos ellenfelekkel állunk szemben. VÁLLVETVE Olykor elég egy kicsiség: egy képeslap, hírtöredék, régi feljegyzés, fénykép, hogy emlékezetünkbe felldé- ződjenek olyan pillanatok, amelyekre a mindennapos rohanásban aligha jut idő. Ilyen kicsiség az a jelvény Is, amelyet a csehszlovák és szovjet zászló díszít, köze­pén pedig buzogány és év­szám, 1970 áll, meg ez a sző: TÁRÁN. Nem egy tíz évvel ezelőtt volt szovjet és csehszlovák katona, a TÁ­RÁN közös hadgyakorlat résztvevője őrzi emlékei kö­zött ezt a jelvényt. Szakmai körökben min­denki még a Varsói Szerző­dés fegyveres erőinek Fegy­verbarátság elnevezésű had­gyakorlatáról beszélt, amely­ben a szárazföldi hadsere­geken kívül részt vett a szovjet és a lengyel tengeri haderő, valamint a területi védelem is; még az ő sike­reiknek örültek, amikor a szovjet és a csehszlovák egységek, alakulatok, törzs- karok újabb, az előbbinél nem kevésbé fontos próbá­ra tették harci felkészültsé­güket. TÁRÁN — megsemmisítő szembetámadás. A Nagy Hon­védő Háborút Idézi ez a szó. Kiejtve úgy hangzik, akár az ágyúdörgés, fegyverropo­gás vagy éppen győzelemit­tas hurrákiáltás. Ez alka­lommal szovjet repülősök hibás gépekkel és lőszer nélkül emelkedtek magasba, és megsemmisítették a fa­siszta légikalózokat. De nemcsak a repülősök reme­keltek, a harckocsizók is. A TÁRÁN hadgyarkorlat talán ezért Is tűnt ki ütőképessé­gével, nagy csapatáthelye­zéssel, a második vonal és a tartalékosok bevetésével s a hadihelyzet váratlan fordu­lataival. Kemény harc volt. A csapatáthelyezést a ter­vezettnél egy héttel koráb­ban megkezdték. Éppen esős idő volt, az utakon latyak, kátyú, az erdőben pedig még nagyobb locspocs. De a ked­vezőtlen körülmények kö­zött Is fennakadás nélkül folyt a gyakorlat. — Ahogy elhangzott a kezdetet jelentő jelzés, tü­relmetlenül vártuk, mikor kerül sorra a mi feladatunk, amelyről mindössze annyit tudtunk, hogy igén nehéz terepen Igen nehéz feladat lesz — emlékezik vissza Ji- rí Vodák százados, aki sza­kaszvezetőként első nagy gyakorlatát éppen a TARAN- on élte át. — Alkonyaikor nekivágtunk a majd 200 ki­lométeres távnak, de a ke­reszteződéseken egész sor akadály lassította az előre­haladást. Megtörtént, hogy olykor három menetoszlop Is átvonult egyszerre a ke­reszteződésen, és mindegyik igyekezett mihamarabb fel­zárkózni saját egységéhez. A gépkocsivezetők menet­ideje a kontrollpontokon az emberi teljesítmény végle­teivel volt határos. Elég sok elsőéves sofőröm volt, ezért féltem Is attól a motorzajos, a kipufogó gázoktól fullasz- tó levegőjű éjszakától. Vé­gül is Időben megérkeztünk. Legalább annyi drámai pil­lanatot átéltünk, ahány ko­csival végrehajtottuk a fel­adatot. Harckocsizók, motorizált alakulatok és egységek, tü­zérség, utászok, terepfelmé­rők ... mindegyik egy-egy fogaskerék a nagy gépezet­ben, amelynek fogai hajszál­nyi pontossággal illeszked­nek egymásba. A csupa jel­zés térképre tekintve a ta­pasztalt hadműveletvezető vagy parancsnok éles szeme rögtön felismeri a hadihely­zet alakulását. A rádiójel- zéseknek nem áll útjában sem eső, sem köd, sem más természeti akadály, utasíta­nak, előbbre terelik az egy­ségeket. Sorkatonák és tisz­tek szinte sóvárognak egy kis pihenőre, meleg vízre, egy nyugodtan elszívott ci­garettára, egy csésze teára, de az Idő sürget, a TARAN- ba ezeket a kitérőket nem foglalták bele. FrantíSek Gern? harmad­szor vett részt ilyen had­gyakorlaton. Akkor a moto­rizált alakulatnál szolgált. A TÁRÁN eseményeit fel­idézve ügyel rá, hogy egyet­len fontos részlet se marad­jon ki. — Én rögtön a „parti“ parancsnoka lettem. Elegünk volt már mindenből, mint ahogy az utászoknak is, a- klk rekordidő alatt kötötték össze a Labe két partját. Sofőröm, Jindra Vopat ült a vezetőkocsiban, és előzés közben az autó egyik kere­kével lecsúszott a ponton- hídról. Beleordítottam a fülhallgatóba, majd rögtön hozzákúsztam. Jindra az ü- lésen görnyedt, és esdeklő pillantást küldve felém, kért, hogy váltsam fel. Meg­kockáztattam ... A TÁRÁN a valódit meg­közelítő keményharc volt. Nem Ismert lazítást. Akik átélték egy Jelzővel Illetik: férfimunka volt. Anton Hruby tizedes, a harcosok egyike ezeket mondja: — Az utolsó lövés után letöröltük arcunkról a verí­téket, még a harci élmények Izgalmától fűtve elhalad­tunk a katonai és pártveze­tők emelvénye előtt, és holt- fáradtan zuhantunk a borő- kafák és cserjés rengetegé­be. Jóformán ki se fújtuk magunkat, amikor azt mond­ta a századparancsnok, hogy engemet Is beválasztottak abba a csoportba, amely ba­ráti látogatást tesz a szov­jet egységnél. Nyomban el­felejtettem fáradtságomat, és lázasan készültem. — Barátaink egyszerűen, katonákhoz illően fogadtak, hiszen az imént még ők is ott harcoltak, veritékeztek a képzeletbeli csatatéren. Tér­ségük, fegyvereik, harci technikájuk megtekintése után a vendéglátókkal ki­sebb csoportokba verődve barátságokat kötöttünk. — Majd felsorakoztunk, s az ezredparancsnoknak Je­lentést tettünk. „A harci feladatok példás teljesítéséért a TÁRÁN had­gyakorlatban elért kimagas­ló eredményeiért az alaku­lat követkéző tagjai része­sülnek kitüntetésben...“ Én is azok között lehettem, akik mellükre tűzhették azt az alig három centiméter nagy­ságú jelvényt, amelyet he­venyészve erre az alkalom­ra készíttettek. A jelvényt a többi katonai emlékeim között őrzöm, mint megany- nyi élményt az igazi férfias küzdelemről, az átvirrasztott éjszakákról, a harcban ed­zett barátságról. — Tíz év telt el a TÁRÁN hadgyakorlattól, de nekünk, katonáknak úgy tűnik, mint­ha csak tegnap lett volna. VERSENY! VERSENY! VERSENY! KIÉ A LEGJOBB? Ennek a versenynek a kiírását még tavaly határaz­tuk el, amikor városaink, üzleteink kirakataiban a tab­lókat nézegettük, és örömmel nyugtáztuk, hogy diák­jaink ötletesebbnél ötletesebb tablókat készítettek vagy készíttettek. Rövidesen ismét közszemlére teszik érettségiző diák­jaink fényképeit. Ezzel egyidőben kezdi lapunk a tab­lókról készített fényképek közlését. Minden számban két-két tablóképet és a tablóhoz tartozó számozott szel­vényt közlünk. A győztes tablóról az olvasó dönt. Az * felvétel nyeri el a legjobb tabló címet, amelyre a legtöDb szelvényt küldik be. A győztesek dija sem min­dennapi. Az 0) Ifjúság szerkesztősége lesz egyik szer­vezője a győztes osztály öt év múlva sorra kerülő é- rettségi találkozójának, ami azt is jelenti, hogy a szer­kesztőség a találkozó kiadásainak bizonyos részét is magára vállalja (jeles művészek felléptetése, zenekar biztosítása, tombola a találkozó alkalmával stb.). Várjuk a tablókról készített fényképet — mérete lehetőleg 18x24 cm legyen —, hogy az elkövetkező he­tekben lapunkban közölhessük. A SZERKESZTŐSÉG VERSENY! VERSENY! VERSENY! Legjobb bélyeggyűjtők A Szlovák Bélyeggyűjtők Szövetségének Ifjúsági bizott­sága minden évben versenyt hirdet az ifjúsági bélyeggyűjtő körök között. A versenyt asze­rint bírálják el, hogy hány fiatal szerezte meg a szakjelvényt, hányán vettek részt a bélyeg­gyűjtő ollmpiászokon, a külön­böző kiállításokon, hány kiál­lítást rendeztek. Figyelembe veszik továbbá azt, hogy a kör tagjai hány előadást tartottak, és hány beszélgetésen vettek részt, és milyen kapcsolatot tartanak fenn más, főleg kül­földi bélyeggyűjtőkkel. Idén a legjobbak közé ke­rült a koálcel fiatalok köre, amelyet dr. Bárd Sándor ve­zet, a Stefan Havrláőák, vezette rozSnyől (Roíiiava) kör, a Dol- ny Kubín-i (vezetője Mária Lip- táková), a bratlslavai (Michal Zllsa), a keümarokl (Ján Nyé- ky) és a pezinökl (Ervin Drob- n7 mérnök) gyermek- és ifjú­sági otthon köre. V. F. V itaminf ogy asztásunk A . Szlovák Szocialista Köztársaságban az utóbbi évek­ben — a déllgyümölcsöket is beleértve — 41 kilő körül mozog az egy főre eső évi gyümölcsfogyasztás. Ez a mennyiség nem kielégítő, és más országokkal összeha­sonlítva arra utal, hogy étrendünk nem a legegészsége­sebb. Már a Cseh Szocialista Köztársaságban is több, 52 kilő az egy főre jutó évi gyümölcsfogyasztás, Bulgáriában és Romániában 120, az NSZK-ban 115 kilő. 1985-ig Szlovákiában is el kell érnünk az évi 70—75 kilós gyümölcsfogyasztást. Kedvezőbb a helyzet a zöld­ségfogyasztásban. Szlovákiában fejenként 94—100 kiló zöldséget fogyasztunk, ezzel szemben a Cseh Szocialista Köztársaságban csak 80 kilót. Más országokban: Bulgá­riában 110—140, Franciaországban 130, Olaszországban 170 kiló az átlag. ♦ Nagy változások kora A második világháborúban Komáromot ts nagy pusztítás érte. A fasiszták a levegőbe repítettek minden hidat, 125 ház teljesen romba dőlt, 89 pedig erősen megsérült. A fel- szabadulás után gyorsan megindult az újjáépítés, és az eltelt idő alatt a felismerhetetlenségig megváltozott a város arcu­lata. Már 1947 áprilisában megkezdődött a hajógyár építése, és a későbbi években további termelőüzemek létesültek, mint az Agrostroj, a Príemko, a Hydrostav, a kenyérgyár, a bőrdísz­műgyár és a paxtizánskéi cipőgyár fiöküzerae, amelyben évente 2,5 millió pár lábbeli készül. Kibővült a kikötő, amelyben évente 5 millió tonna áruforgalmat bonyolítanak te. A földszintes házak helyén ma hét korszerű lakótelep áll. A joghurt száműzetése Ha egy mai tizenévesnek azt mondanánk, hogy máié, túrós csusza vagy puliszka lesz vacsorára, ajckor elő­ször egész biztos értetlenül nézne ránk. Aztán valószí­nűleg megkérdezné, hogy mi az. Teljesen joggal, mert ezek az ételek ma már alig­ha szerepelnek az étlapon, jóllehet néhány évtizeddel ezelőtt még a nép fő táplá­lékát képezték. Csakhogy — mint minden­nek — az ételeknek ts meg­van a maguk sorsa. A sza­kácsművészet szüntelenül fejlődik. Ételek születnek, és ételek merülnek feledés­be, de isten őrizz, hogy visz- szasírjuk a máiét vagy a pu­liszkát. Némely élelmezést cikk azonban teljesen alaptalanul tűnik el az étlapról. Ez tör­tént a joghurttal. A jó és módfelett egészséges és táp­láló joghurttal. Néhány évvel ezelőtt még ott díszelgett az élelmiszerboltok polcain kis üvegpoharakban. Az or­vosok melegen ajánlották gyereknek, felnőttnek, Idős embernek egyaránt a külön­féle, esetenként gyümölcs- lekvárral ízesített joghurto­kat. Aztán az üvegpoharakat bevonták a forgalomból, mondván, hogy mozgatásuk nem gazdaságos. Egy dara­big még kaphattunk joghur­tot műanyag tégelyekben, de később — legalábbis Bra- ttslavában — végképp el­tűnt az üzletekből. Vidéki útjaimon imltt-amott még találkozom a jó öreg, táplá­ló és roppant egészséges joghurttal) Szlovákia fővá­rosából azonban — vajon miért? — teljesen száműz­ték. Attól tartok, hogy ha al­kalomadtán joghurttal kí­nálom a fiam, akkor vala­mi egzotikus ételkülönleges­ségre készíti a gyomrát. PALÁGYI LAJOS A TAKARÉKOSSÁG JUTALMA A rimaszombati (Rlmavská Sobota) járásban nagy nép­szerűségnek örvend a fiata­lok jutalékos takarékossága. A most kezdődő 12. takaré­kossági ciklusba újabb 023 fiatal kapcsolódott be, a vártnál 23 százalékkal több. Ez a takarékossági forma rendkívül előnyös. A rima­szombati takarékpénztár a most lezárult 7. ciklus résztvevőinek például — a szokásos kamaton kívül — 708 ezer koronát írt jővá jutalék címén. Ez 70 ezer koronával több, mint amit az előző ciklusban juttattak a takarékoskodóknak. Egyébként a Járási taka­rékpénztár a hatodik ötéves terv alatt 3250 Ifjú házas­párnak nyújtott kedvezmé­nyes kölcsönt 77 millió ko­rona összegben. A közben született 3394 gyermekre u- gyanakkor 10 és félmillió koronát írták jóvá a kölcsö­nök összegéből. Az év első három hónapjában 120 ilyen kölcsönt folyósítottak, és a gyermekekre 669 ezer koro­nát írtak jóvá. A kölcsön­nek ez a formája nagy tá­mogatás a fiatal családok­nak. ■v

Next

/
Thumbnails
Contents