Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-27 / 22. szám
KÜLPOLITIKAI MOZAIK fáradozások az enyhülés Érdekében Az elmúlt hét világraszúló eseménye Leonyid Brezs- nyev és Giscard d’Estaing lengyelországi találkozója «olt. A moszkvai Pravda kommentárban foglalkozik a wl- lanowl tárgyalások eredményeivel. A lap szerint a Brezsnyev t—i Giscard-találkozó ismételten bebizonyította, hogy mennyire fontosak a legmagasabb szintű eszmecserék a szovjet—francia kapcsolatokban. Lehetővé teszik nemcsak a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos részletes tárgyilagos eszmecserét és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek megvitatását, hanem jó feltételeket teremtenek a kölcsönös bizalom megerősítése és a hagyományosan Jó kapcsolatok elmélyítése terén. Az óceánon túlról meglehetősen felháborodott reagálások érkeztek. Az USA Giscard tárgyalásairól úgy vélekedett, hogy ezzel a francia elnök megsértette „a nyugati szolidaritást“ a Szovjetunióval kapcsolatos álláspontot Illetően. Az AP-hírtlgynökség jelentése szerint a washingtoni külügyminisztériumot felháborította az a tény, hogy a szovjet—francia csúcstalálkozó létrejöttéről az utolsó pillanatban tájékoztatták őket, és a francia külügyminiszter amerikai kollégájával Bécs- ben pénteken folytatott tárgyalásán nem is tett említést a találkozó lehetőségéről. Giscard d’Estaing elnök nyilatkozott a francia televízióban Leonyid Brezsnyevvel folytatott tárgyalásairól. „A megbeszélések, amelyeket Gierek úr kezdeményezésére Leonyid Brezsnyevvel folytattam, elérték céljukat. Lehetővé tették, hogy az év eleje óta először a legmagasabb szinten sor kerüljön eszmecserére a nemzetközi helyzet alakulásáról, és arról, miként lehet csökkenteni a feszültséget. Egyes kérdésekben e megbeszélések azt mutatták, hogy az álláspontok távol vannak egymástól. Ez volt a helyzet Afganisztán kérdésében, amellyel kapcsolatban mindkét részről a legvilágosabban kifejtettük álláspontunkat. Ebben a kérdésben is kitűnt azonban, hogy mindkét fél keresi a politikai megoldás lehetőségét. A BECSI MEGBESZÉLÉSEK Alighanem igazuk van azoknak, akik úgy látják, hogy az 1982-es kubai válság óta nem volt a mostanihoz hasonló mélyponton a szovjet-amerikai viszony. Technológiai és gabonaembargó, olimpiai bojkottfelhívás, szovjetellenes propagandakampány Afganisztán ürügyén, washingtoni nyomás a szövetségesekre, hogy kövessék az Egyesült Államok „kemény vonalát“ a Szovjetunióval szemben, a SALT-2 szerződés bizonytalan időre való elnapolása, hirtelenjében fölsorolni is nehéz, ml minden vet napjainkban hosszú és sötét árnyát Washington és Moszkva viszonyára. Ha évek óta váltakozva érvényesült a kooperáció és a konfrontáció irányzata, most ügy látszik, tartósan felülkerekedett az utóbbi. Ilyen légkörben Andrej Gromlko szovjet külügyminiszter találkozója az amerikai politikai hierarchia .harmadik emberével Muskle külügyminiszterrel, önmagában is nemzetközi figyelmet érdemlő fejlemény. Néhány egyéb körülmény tovább fokozta a bécsi eszmecsere fontosságát. így például az, hogy a két külügyminiszter találkozója az első magas szintű kelet-nyugati érintkezés a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói, Illetve a NATO-tanács brüsz- szell ülésszaka után. Az első alkalom az új afgán rendezési javaslat megvitatására és végül az első személyes találkozó a Vance örökébe lépett Muskle és n szovjet kollégája között. A BEKE PROGRAMJA Múlt számunkban mór beszámoltunk a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatáról. A szocialista országok vezetői olyan programot dolgoztak ki, amely kedvező visszhangra talált szerte a világon, a békeszerető emberek között. Ezért a világ- közvélemény méltán várja, hogy az amerikai kormány realista következtetéseket vonjon le az átfogó javaslatokból. A helyzet és az időtényező súlyát aláhúzza ez a felhívás, amely a világ valamennyi államának vezetőjét tárgyalásokra szólítja fel: az idő nem vári Ahogy a nyilatkozat megállapítja: „A jövőt a ma teremti meg, és a népek életének holnapja attól függ, hogy az államok együttesen és külön-külön milyen döntéseket hoznak most a kiélezett nemzetköz) kérdésekben.“ Tudjuk ■ és ezt jől mutatták a NATO legutóbbi brüsz- szeli tanácskozásának a feszültség élezését, a fegyverkezés ütemének gyorsítását célzó határozatai —. konok, befolyásos ellenfelekkel állunk szemben. VÁLLVETVE Olykor elég egy kicsiség: egy képeslap, hírtöredék, régi feljegyzés, fénykép, hogy emlékezetünkbe felldé- ződjenek olyan pillanatok, amelyekre a mindennapos rohanásban aligha jut idő. Ilyen kicsiség az a jelvény Is, amelyet a csehszlovák és szovjet zászló díszít, közepén pedig buzogány és évszám, 1970 áll, meg ez a sző: TÁRÁN. Nem egy tíz évvel ezelőtt volt szovjet és csehszlovák katona, a TÁRÁN közös hadgyakorlat résztvevője őrzi emlékei között ezt a jelvényt. Szakmai körökben mindenki még a Varsói Szerződés fegyveres erőinek Fegyverbarátság elnevezésű hadgyakorlatáról beszélt, amelyben a szárazföldi hadseregeken kívül részt vett a szovjet és a lengyel tengeri haderő, valamint a területi védelem is; még az ő sikereiknek örültek, amikor a szovjet és a csehszlovák egységek, alakulatok, törzs- karok újabb, az előbbinél nem kevésbé fontos próbára tették harci felkészültségüket. TÁRÁN — megsemmisítő szembetámadás. A Nagy Honvédő Háborút Idézi ez a szó. Kiejtve úgy hangzik, akár az ágyúdörgés, fegyverropogás vagy éppen győzelemittas hurrákiáltás. Ez alkalommal szovjet repülősök hibás gépekkel és lőszer nélkül emelkedtek magasba, és megsemmisítették a fasiszta légikalózokat. De nemcsak a repülősök remekeltek, a harckocsizók is. A TÁRÁN hadgyarkorlat talán ezért Is tűnt ki ütőképességével, nagy csapatáthelyezéssel, a második vonal és a tartalékosok bevetésével s a hadihelyzet váratlan fordulataival. Kemény harc volt. A csapatáthelyezést a tervezettnél egy héttel korábban megkezdték. Éppen esős idő volt, az utakon latyak, kátyú, az erdőben pedig még nagyobb locspocs. De a kedvezőtlen körülmények között Is fennakadás nélkül folyt a gyakorlat. — Ahogy elhangzott a kezdetet jelentő jelzés, türelmetlenül vártuk, mikor kerül sorra a mi feladatunk, amelyről mindössze annyit tudtunk, hogy igén nehéz terepen Igen nehéz feladat lesz — emlékezik vissza Ji- rí Vodák százados, aki szakaszvezetőként első nagy gyakorlatát éppen a TARAN- on élte át. — Alkonyaikor nekivágtunk a majd 200 kilométeres távnak, de a kereszteződéseken egész sor akadály lassította az előrehaladást. Megtörtént, hogy olykor három menetoszlop Is átvonult egyszerre a kereszteződésen, és mindegyik igyekezett mihamarabb felzárkózni saját egységéhez. A gépkocsivezetők menetideje a kontrollpontokon az emberi teljesítmény végleteivel volt határos. Elég sok elsőéves sofőröm volt, ezért féltem Is attól a motorzajos, a kipufogó gázoktól fullasz- tó levegőjű éjszakától. Végül is Időben megérkeztünk. Legalább annyi drámai pillanatot átéltünk, ahány kocsival végrehajtottuk a feladatot. Harckocsizók, motorizált alakulatok és egységek, tüzérség, utászok, terepfelmérők ... mindegyik egy-egy fogaskerék a nagy gépezetben, amelynek fogai hajszálnyi pontossággal illeszkednek egymásba. A csupa jelzés térképre tekintve a tapasztalt hadműveletvezető vagy parancsnok éles szeme rögtön felismeri a hadihelyzet alakulását. A rádiójel- zéseknek nem áll útjában sem eső, sem köd, sem más természeti akadály, utasítanak, előbbre terelik az egységeket. Sorkatonák és tisztek szinte sóvárognak egy kis pihenőre, meleg vízre, egy nyugodtan elszívott cigarettára, egy csésze teára, de az Idő sürget, a TARAN- ba ezeket a kitérőket nem foglalták bele. FrantíSek Gern? harmadszor vett részt ilyen hadgyakorlaton. Akkor a motorizált alakulatnál szolgált. A TÁRÁN eseményeit felidézve ügyel rá, hogy egyetlen fontos részlet se maradjon ki. — Én rögtön a „parti“ parancsnoka lettem. Elegünk volt már mindenből, mint ahogy az utászoknak is, a- klk rekordidő alatt kötötték össze a Labe két partját. Sofőröm, Jindra Vopat ült a vezetőkocsiban, és előzés közben az autó egyik kerekével lecsúszott a ponton- hídról. Beleordítottam a fülhallgatóba, majd rögtön hozzákúsztam. Jindra az ü- lésen görnyedt, és esdeklő pillantást küldve felém, kért, hogy váltsam fel. Megkockáztattam ... A TÁRÁN a valódit megközelítő keményharc volt. Nem Ismert lazítást. Akik átélték egy Jelzővel Illetik: férfimunka volt. Anton Hruby tizedes, a harcosok egyike ezeket mondja: — Az utolsó lövés után letöröltük arcunkról a verítéket, még a harci élmények Izgalmától fűtve elhaladtunk a katonai és pártvezetők emelvénye előtt, és holt- fáradtan zuhantunk a borő- kafák és cserjés rengetegébe. Jóformán ki se fújtuk magunkat, amikor azt mondta a századparancsnok, hogy engemet Is beválasztottak abba a csoportba, amely baráti látogatást tesz a szovjet egységnél. Nyomban elfelejtettem fáradtságomat, és lázasan készültem. — Barátaink egyszerűen, katonákhoz illően fogadtak, hiszen az imént még ők is ott harcoltak, veritékeztek a képzeletbeli csatatéren. Térségük, fegyvereik, harci technikájuk megtekintése után a vendéglátókkal kisebb csoportokba verődve barátságokat kötöttünk. — Majd felsorakoztunk, s az ezredparancsnoknak Jelentést tettünk. „A harci feladatok példás teljesítéséért a TÁRÁN hadgyakorlatban elért kimagasló eredményeiért az alakulat követkéző tagjai részesülnek kitüntetésben...“ Én is azok között lehettem, akik mellükre tűzhették azt az alig három centiméter nagyságú jelvényt, amelyet hevenyészve erre az alkalomra készíttettek. A jelvényt a többi katonai emlékeim között őrzöm, mint megany- nyi élményt az igazi férfias küzdelemről, az átvirrasztott éjszakákról, a harcban edzett barátságról. — Tíz év telt el a TÁRÁN hadgyakorlattól, de nekünk, katonáknak úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna. VERSENY! VERSENY! VERSENY! KIÉ A LEGJOBB? Ennek a versenynek a kiírását még tavaly határaztuk el, amikor városaink, üzleteink kirakataiban a tablókat nézegettük, és örömmel nyugtáztuk, hogy diákjaink ötletesebbnél ötletesebb tablókat készítettek vagy készíttettek. Rövidesen ismét közszemlére teszik érettségiző diákjaink fényképeit. Ezzel egyidőben kezdi lapunk a tablókról készített fényképek közlését. Minden számban két-két tablóképet és a tablóhoz tartozó számozott szelvényt közlünk. A győztes tablóról az olvasó dönt. Az * felvétel nyeri el a legjobb tabló címet, amelyre a legtöDb szelvényt küldik be. A győztesek dija sem mindennapi. Az 0) Ifjúság szerkesztősége lesz egyik szervezője a győztes osztály öt év múlva sorra kerülő é- rettségi találkozójának, ami azt is jelenti, hogy a szerkesztőség a találkozó kiadásainak bizonyos részét is magára vállalja (jeles művészek felléptetése, zenekar biztosítása, tombola a találkozó alkalmával stb.). Várjuk a tablókról készített fényképet — mérete lehetőleg 18x24 cm legyen —, hogy az elkövetkező hetekben lapunkban közölhessük. A SZERKESZTŐSÉG VERSENY! VERSENY! VERSENY! Legjobb bélyeggyűjtők A Szlovák Bélyeggyűjtők Szövetségének Ifjúsági bizottsága minden évben versenyt hirdet az ifjúsági bélyeggyűjtő körök között. A versenyt aszerint bírálják el, hogy hány fiatal szerezte meg a szakjelvényt, hányán vettek részt a bélyeggyűjtő ollmpiászokon, a különböző kiállításokon, hány kiállítást rendeztek. Figyelembe veszik továbbá azt, hogy a kör tagjai hány előadást tartottak, és hány beszélgetésen vettek részt, és milyen kapcsolatot tartanak fenn más, főleg külföldi bélyeggyűjtőkkel. Idén a legjobbak közé került a koálcel fiatalok köre, amelyet dr. Bárd Sándor vezet, a Stefan Havrláőák, vezette rozSnyől (Roíiiava) kör, a Dol- ny Kubín-i (vezetője Mária Lip- táková), a bratlslavai (Michal Zllsa), a keümarokl (Ján Nyé- ky) és a pezinökl (Ervin Drob- n7 mérnök) gyermek- és ifjúsági otthon köre. V. F. V itaminf ogy asztásunk A . Szlovák Szocialista Köztársaságban az utóbbi években — a déllgyümölcsöket is beleértve — 41 kilő körül mozog az egy főre eső évi gyümölcsfogyasztás. Ez a mennyiség nem kielégítő, és más országokkal összehasonlítva arra utal, hogy étrendünk nem a legegészségesebb. Már a Cseh Szocialista Köztársaságban is több, 52 kilő az egy főre jutó évi gyümölcsfogyasztás, Bulgáriában és Romániában 120, az NSZK-ban 115 kilő. 1985-ig Szlovákiában is el kell érnünk az évi 70—75 kilós gyümölcsfogyasztást. Kedvezőbb a helyzet a zöldségfogyasztásban. Szlovákiában fejenként 94—100 kiló zöldséget fogyasztunk, ezzel szemben a Cseh Szocialista Köztársaságban csak 80 kilót. Más országokban: Bulgáriában 110—140, Franciaországban 130, Olaszországban 170 kiló az átlag. ♦ Nagy változások kora A második világháborúban Komáromot ts nagy pusztítás érte. A fasiszták a levegőbe repítettek minden hidat, 125 ház teljesen romba dőlt, 89 pedig erősen megsérült. A fel- szabadulás után gyorsan megindult az újjáépítés, és az eltelt idő alatt a felismerhetetlenségig megváltozott a város arculata. Már 1947 áprilisában megkezdődött a hajógyár építése, és a későbbi években további termelőüzemek létesültek, mint az Agrostroj, a Príemko, a Hydrostav, a kenyérgyár, a bőrdíszműgyár és a paxtizánskéi cipőgyár fiöküzerae, amelyben évente 2,5 millió pár lábbeli készül. Kibővült a kikötő, amelyben évente 5 millió tonna áruforgalmat bonyolítanak te. A földszintes házak helyén ma hét korszerű lakótelep áll. A joghurt száműzetése Ha egy mai tizenévesnek azt mondanánk, hogy máié, túrós csusza vagy puliszka lesz vacsorára, ajckor először egész biztos értetlenül nézne ránk. Aztán valószínűleg megkérdezné, hogy mi az. Teljesen joggal, mert ezek az ételek ma már aligha szerepelnek az étlapon, jóllehet néhány évtizeddel ezelőtt még a nép fő táplálékát képezték. Csakhogy — mint mindennek — az ételeknek ts megvan a maguk sorsa. A szakácsművészet szüntelenül fejlődik. Ételek születnek, és ételek merülnek feledésbe, de isten őrizz, hogy visz- szasírjuk a máiét vagy a puliszkát. Némely élelmezést cikk azonban teljesen alaptalanul tűnik el az étlapról. Ez történt a joghurttal. A jó és módfelett egészséges és tápláló joghurttal. Néhány évvel ezelőtt még ott díszelgett az élelmiszerboltok polcain kis üvegpoharakban. Az orvosok melegen ajánlották gyereknek, felnőttnek, Idős embernek egyaránt a különféle, esetenként gyümölcs- lekvárral ízesített joghurtokat. Aztán az üvegpoharakat bevonták a forgalomból, mondván, hogy mozgatásuk nem gazdaságos. Egy darabig még kaphattunk joghurtot műanyag tégelyekben, de később — legalábbis Bra- ttslavában — végképp eltűnt az üzletekből. Vidéki útjaimon imltt-amott még találkozom a jó öreg, tápláló és roppant egészséges joghurttal) Szlovákia fővárosából azonban — vajon miért? — teljesen száműzték. Attól tartok, hogy ha alkalomadtán joghurttal kínálom a fiam, akkor valami egzotikus ételkülönlegességre készíti a gyomrát. PALÁGYI LAJOS A TAKARÉKOSSÁG JUTALMA A rimaszombati (Rlmavská Sobota) járásban nagy népszerűségnek örvend a fiatalok jutalékos takarékossága. A most kezdődő 12. takarékossági ciklusba újabb 023 fiatal kapcsolódott be, a vártnál 23 százalékkal több. Ez a takarékossági forma rendkívül előnyös. A rimaszombati takarékpénztár a most lezárult 7. ciklus résztvevőinek például — a szokásos kamaton kívül — 708 ezer koronát írt jővá jutalék címén. Ez 70 ezer koronával több, mint amit az előző ciklusban juttattak a takarékoskodóknak. Egyébként a Járási takarékpénztár a hatodik ötéves terv alatt 3250 Ifjú házaspárnak nyújtott kedvezményes kölcsönt 77 millió korona összegben. A közben született 3394 gyermekre u- gyanakkor 10 és félmillió koronát írták jóvá a kölcsönök összegéből. Az év első három hónapjában 120 ilyen kölcsönt folyósítottak, és a gyermekekre 669 ezer koronát írtak jóvá. A kölcsönnek ez a formája nagy támogatás a fiatal családoknak. ■v
