Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-20 / 21. szám

Á hála és a tisztelet jeleül

A mozgás és a szépség szimfóniája

Szerencsés fttlet' völt, hogy az ország első Járási sparta- kíádját hazánk lelszabadi- tásának 35. évfordulójára rendezték meg. Szebben, Jobban nem ünnepelhettük volna meg az évfordulók legszeb- blkét, mint az erőt, mozgást, szépséget, életörömöt kifejező spartakiádbemuta- tóval.

Dunaszerdahely (Dunajská Streda) soha nem látott ünnepi köntöst öltött erre a két napra. Sugárözönben fü- rödték az utcák, amikor a sportolók mintegy négyezres menete végigvonult a fellobögózott, virágdíszes városon. Erő, elszántság és a Jövőbe vetett hit sugárzott az arcokon, amikor a hála Jeléül megkoszorúzták felszabadítóink emlékművét., .

És.' aztán elnéptelenedtek az utcák, az egész élet a DAC sportegyésület stadionjába költözött. A, Jó öreg stadion aligha látott még ennyi embert egyszerre. Több mint tízezren szorongtak a pálya mentén. Aki csak tehette, eljött, hogy megnézze a színpompás bemutatókat. Mert az egymást követő gyakorlatok .sora a harmónia non? stop-szimfóniája volt.

Mindjárt a rövid, de mozgalmas megnyitó után feldübörgött a taps, hogy aztán újra és újra felhangzzék a legfiatalabb tanulóifjúság és az ifjúságiak bemutatója, illetve egy-egy látványos rész után közben is. A már-már tökéletes összhang időnként hitetlenkedést varázsolt a szemlélő arcokra. Nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal sem..

Volt mit dicsérni. Nem volt zökkenő, fennakadás, pontosan beütemezve peregtek a számok, mint a percek a Jól olajozott órán. A stadion mögötti szabad téren fegyelmezetten felsorakoztak a következő gyakorlat résztvevői. A rendezőség Jelesre vizsgázott

Megtapsolták a férfiak gyakorlatát, de még ennél

A lányok gyakorlata

is nagyobb tetszést váltott ki a plroslabdás, sárgakari- kás tanulók jó ritmusú gyakorlata. Utánuk a nők következtek. A gyenge nem képviselői ezúttal is igazolták, hogy a felkészülésben szorgalmasabbak. Az erősebb nem tekintélyét némileg a szaktanlntézetek kékmezes tanulói állították visz- sza, majd a Honvédelmi Szövetség tagjai következtek Jól begyakorolt bemutatójukkal. Félkör alakú tornaszerük erőt és meglehetős ü- gyességet követel, de talán még az ö sikerüket is felülmúlta a fehér blúzban, zöld pettyes szoknyában és piros kerettel táncoló-torná- szó tanulólányok gyakorlata. Modern, lüktető zenére,

remek ritmusban, harmonikusan, kiváló táncérzékkel és mozgáskészséggel mutatkoztak be a lányok. Az első napra a győri gimnázium lányai tették fel a koronát, akik Brahms zenéjére, szóval szinte leírhatatlan tánc- kompozíciójukkal a közelgő moszkvai olimpiát köszöntötték.

Szombaton az időjárás csöppet sem kedvezett a nagy sportünnepélynek, de a stadion így is megtelt. A hűvös szélben elsősorban a legkisebbek fáztak, akik anyjukkal készültek a bemutatóra. Rájuk különösen kíváncsiak voltak a nézők, mert az előző nap nem szerepeltek. A nők és a lányok gyakorlata után ők követosztatlan sikert aratott

— Erre kiváncsi vagyok, hogy írják meg ezt az újságírók — mondta Magya- rics Vince, a járási pártbizottság vezető titkára. És abban igaza volt, hogy ezt szóban nehéz vagy egyáltalán ki sem lehet fejezni.

Szombaton bemutatkoztak a néphadsereg gyakorlatozó! is. Erőt, elszántságot tükröző gyakorlatuk nagy sikert aratott, ám a tapsorkán ismét a lányoknak szólt. A női test szépsége egyenesen tündököl hasonló gyakorlatoknál.

Így telt el* az ország első járási spartakiádbemuta- tójának két napja. A közönség egy pillanatig sem u- natkozott, jóllehet az ember azt hihetné, hogy az egymást kővető gyakorlatok megszokottá válhatnak. Ez a „főpróba“ azonban azt bizonyítja, hogy a szerzők is jó munkát végeztek. Nem hagyhatjuk azonban dicséret nélkül azokat sem, akik sok- -sok napot áldoztak arra, hogy a szocialista testnevelésünk világszerte páratlan ünnepe ilyen fennkölt legyen. Legtalálóbban talán Július Chvalny, a Csehszlovák Spartakiád központi törzskarának elnöke, a test- nevelési szövetség alelnöke fejezte ki véleményét:

i— Huszonöt évvel ezelőtt itt voltam az első Járási spartakiádon s— mondta, s— Szép volt, szép volt, de még álmomban sem mertem volna gondolni arra, hogy ezúttal ilyen csodálatos élményben lesz részem.

A lecke tehát fel van adva: jöhetnek a következő bemutatók. t

Mészáros Jézsel

Paláavi

Látványos befejezése a két nagyszerű napnak

keztek. Eleinte egy kicsit fázósan vonultak ki a zöld gyepre, de egyre inkább belemelegedtek. A közönséggel is feledtették a hideg szeles, borús időt. Bemutatójuk után dübörgőit a taps.

Nehéz lenne megállapítani, hogy kinek szólt az elismerés. A csöppségeknek, avagy a szülőknek, akik már zsenge gyermek korban rendszeres mozgásra, testedzésre szoktatják csemetéiket. Mi mindenesetre a szülőkre szavazunk, akik a munka és a háztartás ellátása mellett vállalták, hogy begyakorolják a számot, a- mely maga a báj, a harmónia.

A fellépés előtt jólesik pihenni az anyu karjában

Csordás és Mészáros

felvételei

Színészekújságírók

Az idén késett a tavasz, ezért csak májusban fut ki a zöld gyepre a hazai újságírók és színészek focicsapata. Annál élénkebbek és gyakoribbak voltak az edzéseik. Nem csoda, ha számba vesszük, hogy napokon belül, május 21-én, szerdán sorra kerül hagyományos párviadaluk a komáméi stadionban.

A délután fél ötkor kezdődé találkozó a Jókai-napuk egyik rendezvénye, s hogy vaíóban felejthetetlen élményt nyújtson, az nemcsak a focisták feladata lesz, hanem a színészeké is, akik keretműsorral teszik majd elviselhetővé a kilencven percet.

A szúrocskának is nevezett színészek — újságírók rangadó iránt óriási az érdeklődés a Duna-parti városban, ezért minden remény megvan rá, hogy a tavalyi nézécsúos (24) az idén megdől.

(bt)

Befejeződött a labdarúgóbajnokság, és ebből az alkalomból — anélkül, hogy a teljesség Igényével vállalkoznánk az értékelésére — nyugodtan elismételhetjük ugyanazt, amit már oly sokszor hangsúlyoztunk: a bajnoki mérkőzések színvonalával — egy-két kivételtől eltekintve — nem lehettünk elragadtatva. Ismét a hideg spekuláció győzött a szép, lendületes labdarúgás fölölt.

Evek óta megfigyelhető, hogy a játékosok egyféle hamis önelégültség hatalmában vannak. Csak annyira hajtanak, amennyire feltétlenül szükséges, néha még annyira sem. Egy- vagy kétgólos vezetés után leállnak, és többnyire enerváltan várják a megváltó sípszót. A vendégcsapatok pedig rendszerint úgy lépnek a pályára, hogy a vak is látja: már az öltözőben megadták magukat a sorsuknak. Ezért nincs nálunk gólzáporos mérkőzés, ezért nincs győzelem idegen pályán.

E szemlélet alól csupán néhány csapat kivétel. Ide sorolhatjuk mindenekelőtt a bajnoki címet visszahódító Bánik Ostravát, a hosszú idő után feljövő Inter Bratisla- vát és a Zbrojovka Brnót. Példájuk azt bizonyítja csupán, hogy a kivétel erősíti a szabályt, mert a másik oldalon az immár kellő nemzetközi vtapasztalattal és az ország legjobb középpályájával rendelkező Lokomotíva KoSice idén ts folytatta korábbi rapszodikus szereplését.

Teljesen érthetetlen, hogy az a csapat, amelyik egyik mérkőzésen sziporkázó játékával már-már a legfényesebb európai klubokra emlékeztet, három-négy nappal később elképesztően gyámoltalanul (szándékosan?] mozog a pályán. Sokáig az élre — ha nem a bajnoki címre — tör, aztán leáll, és a középmezőnyben is alig tud megkapaszkodni.

Ha kisiskolások tesznek i- lyesmit, nádpálcával elf énekelik őket. Csakhogy a Lokomotíva — ás néhány többi csapat — játékosai már nem kisiskolások. De akkor mik?

ooo

Kíméletlenségükkel azonban annál inkább jeleskedtek egyes játékosok. Szinte meglepő, hogy mennyire nem tisztelik egymást. Amíg a játékuk alapján azt hihetné az ember, hogy az eredmény vajmi keveset érdekli őket, durvaságukkal azt a benyomást teszik, mintha nem a mérkőzés sorsa, hanem legalábbis az életük forogna kockán.

Különösen elszaporodtak a hátulról elkövetett alattomos rúgások, betartások, a- melyekért a nemzetközi porondon általában piros lap tár. Michal fursa FlFA-já- tékvezető több ízben is mondta e sorok írójának, hogy az Ilyesmi például az angol bajnokságban nem fordulhat elő. A játékosok annál jobban tisztelik egymást, semhogy Ilyen embertelen (állati?) módon tegyék használhatatlanná az ellenfél lábát, amely számukra tulajdonképpen a kenyeret jelenít.

A labdarúgó-szövetség jó másfél évvel ezelőtt hozott szigorú intézkedéseket pont a hátulról elkövetett rúgások kiküszöbölésére. Ügy látszik, egyelőre késik az e redmény.

fó lenne ezért, ha az edzők, a játék- és taktikai elemek tanítása mellett egy kis tiszteletre is nevelnék védenceiket.

ooo

Egy másik csehszlovák „specialitás" a tiltakozás, a lamentálás, a játékvezető döntéseinek hangos megkérdőjelezése. Meglepő, hogy ebben éppen a kellő nemzetközi tapasztalattal rendelkező válogatottak járnak az élen. OndruSrÓl például közismert, hogy egyetlen alkalmat sem szalajt el véleményének tolmácsolására. Így volt ez például a legutóbbi csehszlovák — magyar válogatott mérkőzésen ts, a- hol mindjárt a helyszínen megállapítottuk róla, hogy Nehodával együtt két osztállyal jobban játszanának, ha a szájuk helyett a lábuk járna.

OndruSnak adódott már e- miatt épp elég kellemetlensége, legutóbb éppen az említett válogatott mérkőzésen, jóllehet Kasprzak játékvezető csöppet sem állt feladata magaslatán. A FlFÁ-nak vannak azonan jobb és erélyesebb játékvezetői is, mint például Michelotti.

OndruSnak volt már egy emlékezetes szópárbaja Mi- chelotttval. Legfőbb ideje, ha — másokkal együtt — minél hamarább megszabadul e rossz szokásától, mert június 11-én éppen Mtchelot- ti sípolja Olaszországban az NSZK — Csehszlovákia Eu- rópa-bajnokt nyitányt.

ooo

Ha már a koSicei csehszlovák — magyar találkozónál tartunk — jóllehet mi, akik láttuk, egyhangúlag a- zon a véleményen voltunk, hogy ezt a mérkőzést gyorsan felejtsük el —, álljunk meg egy pillanatra az egész világon elharapózó e rőszaknál és durvaságoknál. Nem érdektelen erről a világ egyik legnagyobb szak- tekintélyének, a nyugatnémet válogatott egykori mesterének, Helmut Schönnek a véleménye.

— A ma fut bálijában az a legnagyobb baj, hogy senki sem gondol a játék továbbfejlesztésére, ez pedig jóra semmiképpen nem vezet — vélekedik a 64 éves mesteredző. — A bajok okozói: túlságosan erős a befolyásuk a sportágtól idegen elemeknek, nagy az elüzle- tiesedés, egyes mérkőzéseket akár már „gladiátor show-nak" is lehetne nevez ni. Előtérbe lépett a brutalitás a pályán és kívüle. Túl sok a pénz a játékban, túlságosan nagyok a tétek, mindenki csak eredményt szeretne elérni. Mindez meg fosztja a labdarúgást vonzerejétől. Sok az úgynevezett „hajtás" labdarúgó, kevés a játékos egyéniség. Az eredményért senki sem mer vállalni semmit, a játék szépsége egyre tnkább kiveszőben van.

Schön azt ts a bajok eredőjének látja, hogy ma már nincsenek a játéknak olyan meghatározói, mint egykor Felé, Didi, Bobby Charlton, Beckenbauer, Cruyff, Dt Stefano vagy Puskás volt. Ezek a játékosok nagy tudásukon kívül pozitívan hatottak az egész csapatuk teljesítményére.

Szerinte a mai futballt a gyorsaság, a keménység jellemzi, olyannyira, hogy Fritz Walter, aki a maga idejében

a nyugatnémet pályák koronázatlan királya volt, nemigen tarthatna lépést a játék lendületével, labdakezelése sem lehetne zavartalan és pontos a kiélezett küzdelem, a sok szabálytalanság, brutalitás és sérülés miatt.

— Féltem a futballt — mondotta Schön -—, mert elveszti látványosságát, így ezzel azokat az embereket is, akik a játékot szeretik igazán, nem pedig a szenzációt. A bajok elleni recept csak egy lehet: a fiatalok lényegesen jobb képzése; e képzés első szakaszában a játékos elemek tanítása, aztán jöhet az erőnlét, persze ennek oktatásához a legjobb képességű edzők kellenek, és felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy a legrosszabbul minősített szakemberek foglalkozzanak a fiatal tehetségekkel, salakpályán, saját elgondolásuk szerint.

Bár a labdarúgás helyzetének megítélésében nem vagyunk olyan borúlátók, mint Schön, a szavait érdemes megszívlelni. Az edzők, szakvezetők felelősségén sem változtat semmit, hogy jobb alapokra kell helyezni a játékosok nevelését. Minden korban és minden tekintetben. (palágyi)

I

t