Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-20 / 21. szám

Á hála és a tisztelet jeleül A mozgás és a szépség szimfóniája Szerencsés fttlet' völt, hogy az ország első Járási sparta- kíádját hazánk lelszabadi- tásának 35. évfordulójára rendezték meg. Szebben, Job­ban nem ünnepelhettük volna meg az évfordulók legszeb- blkét, mint az erőt, moz­gást, szépséget, életörömöt kifejező spartakiádbemuta- tóval. Dunaszerdahely (Dunajská Streda) soha nem látott ün­nepi köntöst öltött erre a két napra. Sugárözönben fü- rödték az utcák, amikor a sportolók mintegy négyez­res menete végigvonult a fellobögózott, virágdíszes vá­roson. Erő, elszántság és a Jövőbe vetett hit sugárzott az arcokon, amikor a hála Jeléül megkoszorúzták fel­szabadítóink emlékművét., . És.' aztán elnéptelenedtek az utcák, az egész élet a DAC sportegyésület stadionjába költözött. A, Jó öreg stadion aligha látott még ennyi em­bert egyszerre. Több mint tízezren szorongtak a pálya mentén. Aki csak tehette, el­jött, hogy megnézze a szín­pompás bemutatókat. Mert az egymást követő gyakorla­tok .sora a harmónia non? stop-szimfóniája volt. Mindjárt a rövid, de moz­galmas megnyitó után feldü­börgött a taps, hogy aztán újra és újra felhangzzék a legfiatalabb tanulóifjúság és az ifjúságiak bemutatója, il­letve egy-egy látványos rész után közben is. A már-már tökéletes összhang időnként hitetlenkedést varázsolt a szemlélő arcokra. Nem fu­karkodtak a dicsérő szavak­kal sem.. Volt mit dicsérni. Nem volt zökkenő, fennakadás, pontosan beütemezve pereg­tek a számok, mint a percek a Jól olajozott órán. A sta­dion mögötti szabad téren fegyelmezetten felsorakoz­tak a következő gyakorlat résztvevői. A rendezőség Je­lesre vizsgázott Megtapsolták a férfiak gyakorlatát, de még ennél A lányok gyakorlata is nagyobb tetszést váltott ki a plroslabdás, sárgakari- kás tanulók jó ritmusú gya­korlata. Utánuk a nők kö­vetkeztek. A gyenge nem képviselői ezúttal is igazol­ták, hogy a felkészülésben szorgalmasabbak. Az erő­sebb nem tekintélyét némi­leg a szaktanlntézetek kék­mezes tanulói állították visz- sza, majd a Honvédelmi Szö­vetség tagjai következtek Jól begyakorolt bemutatójuk­kal. Félkör alakú tornasze­rük erőt és meglehetős ü- gyességet követel, de talán még az ö sikerüket is fe­lülmúlta a fehér blúzban, zöld pettyes szoknyában és piros kerettel táncoló-torná- szó tanulólányok gyakorlata. Modern, lüktető zenére, remek ritmusban, harmoni­kusan, kiváló táncérzékkel és mozgáskészséggel mutat­koztak be a lányok. Az el­ső napra a győri gimnázium lányai tették fel a koronát, akik Brahms zenéjére, szó­val szinte leírhatatlan tánc- kompozíciójukkal a közelgő moszkvai olimpiát köszön­tötték. Szombaton az időjárás csöppet sem kedvezett a nagy sportünnepélynek, de a stadion így is megtelt. A hűvös szélben elsősorban a legkisebbek fáztak, akik anyjukkal készültek a be­mutatóra. Rájuk különösen kíváncsiak voltak a nézők, mert az előző nap nem sze­repeltek. A nők és a lányok gyakorlata után ők követ­osztatlan sikert aratott — Erre kiváncsi vagyok, hogy írják meg ezt az új­ságírók — mondta Magya- rics Vince, a járási pártbi­zottság vezető titkára. És abban igaza volt, hogy ezt szóban nehéz vagy egyálta­lán ki sem lehet fejezni. Szombaton bemutatkoztak a néphadsereg gyakorlato­zó! is. Erőt, elszántságot tükröző gyakorlatuk nagy sikert aratott, ám a tapsor­kán ismét a lányoknak szólt. A női test szépsége egyenesen tündököl hason­ló gyakorlatoknál. Így telt el* az ország el­ső járási spartakiádbemuta- tójának két napja. A közön­ség egy pillanatig sem u- natkozott, jóllehet az ember azt hihetné, hogy az egy­mást kővető gyakorlatok megszokottá válhatnak. Ez a „főpróba“ azonban azt bizo­nyítja, hogy a szerzők is jó munkát végeztek. Nem hagy­hatjuk azonban dicséret nél­kül azokat sem, akik sok- -sok napot áldoztak arra, hogy a szocialista testneve­lésünk világszerte páratlan ünnepe ilyen fennkölt le­gyen. Legtalálóbban talán Július Chvalny, a Csehszlo­vák Spartakiád központi törzskarának elnöke, a test- nevelési szövetség alelnöke fejezte ki véleményét: i— Huszonöt évvel ezelőtt itt voltam az első Járási spartakiádon s— mondta, s— Szép volt, szép volt, de még álmomban sem mertem vol­na gondolni arra, hogy ez­úttal ilyen csodálatos él­ményben lesz részem. A lecke tehát fel van ad­va: jöhetnek a következő be­mutatók. t Mészáros Jézsel Paláavi Látványos befejezése a két nagyszerű napnak keztek. Eleinte egy kicsit fázósan vonultak ki a zöld gyepre, de egyre inkább be­lemelegedtek. A közönség­gel is feledtették a hideg szeles, borús időt. Bemuta­tójuk után dübörgőit a taps. Nehéz lenne megállapíta­ni, hogy kinek szólt az el­ismerés. A csöppségeknek, avagy a szülőknek, akik már zsenge gyermek korban rendszeres mozgásra, tested­zésre szoktatják csemetéi­ket. Mi mindenesetre a szü­lőkre szavazunk, akik a munka és a háztartás ellá­tása mellett vállalták, hogy begyakorolják a számot, a- mely maga a báj, a harmó­nia. A fellépés előtt jólesik pi­henni az anyu karjában Csordás és Mészáros felvételei Színészek­újságírók Az idén késett a tavasz, ezért csak májusban fut ki a zöld gyepre a hazai új­ságírók és színészek foci­csapata. Annál élénkebbek és gyakoribbak voltak az ed­zéseik. Nem csoda, ha szám­ba vesszük, hogy napokon belül, május 21-én, szerdán sorra kerül hagyományos párviadaluk a komáméi sta­dionban. A délután fél ötkor kez­dődé találkozó a Jókai-napuk egyik rendezvénye, s hogy vaíóban felejthetetlen él­ményt nyújtson, az nemcsak a focisták feladata lesz, ha­nem a színészeké is, akik keretműsorral teszik majd elviselhetővé a kilencven percet. A szúrocskának is neve­zett színészek — újságírók rangadó iránt óriási az ér­deklődés a Duna-parti vá­rosban, ezért minden re­mény megvan rá, hogy a ta­valyi nézécsúos (24) az idén megdől. (bt) Befejeződött a labdarúgó­bajnokság, és ebből az al­kalomból — anélkül, hogy a teljesség Igényével vállal­koznánk az értékelésére — nyugodtan elismételhetjük ugyanazt, amit már oly sok­szor hangsúlyoztunk: a baj­noki mérkőzések színvona­lával — egy-két kivételtől eltekintve — nem lehettünk elragadtatva. Ismét a hideg spekuláció győzött a szép, lendületes labdarúgás fölölt. Evek óta megfigyelhető, hogy a játékosok egyféle ha­mis önelégültség hatalmá­ban vannak. Csak annyira hajtanak, amennyire feltét­lenül szükséges, néha még annyira sem. Egy- vagy két­gólos vezetés után leállnak, és többnyire enerváltan vár­ják a megváltó sípszót. A vendégcsapatok pedig rend­szerint úgy lépnek a pályá­ra, hogy a vak is látja: már az öltözőben megadták ma­gukat a sorsuknak. Ezért nincs nálunk gólzáporos mérkőzés, ezért nincs győ­zelem idegen pályán. E szemlélet alól csupán néhány csapat kivétel. Ide sorolhatjuk mindenekelőtt a bajnoki címet visszahódító Bánik Ostravát, a hosszú idő után feljövő Inter Bratisla- vát és a Zbrojovka Brnót. Példájuk azt bizonyítja csu­pán, hogy a kivétel erősíti a szabályt, mert a másik ol­dalon az immár kellő nem­zetközi vtapasztalattal és az ország legjobb középpályá­jával rendelkező Lokomotíva KoSice idén ts folytatta ko­rábbi rapszodikus szereplé­sét. Teljesen érthetetlen, hogy az a csapat, amelyik egyik mérkőzésen sziporkázó játé­kával már-már a legfénye­sebb európai klubokra em­lékeztet, három-négy nappal később elképesztően gyámol­talanul (szándékosan?] mo­zog a pályán. Sokáig az él­re — ha nem a bajnoki cím­re — tör, aztán leáll, és a középmezőnyben is alig tud megkapaszkodni. Ha kisiskolások tesznek i- lyesmit, nádpálcával elf éne­kelik őket. Csakhogy a Lo­komotíva — ás néhány töb­bi csapat — játékosai már nem kisiskolások. De akkor mik? ooo Kíméletlenségükkel azon­ban annál inkább jelesked­tek egyes játékosok. Szinte meglepő, hogy mennyire nem tisztelik egymást. Amíg a játékuk alapján azt hihet­né az ember, hogy az ered­mény vajmi keveset érdekli őket, durvaságukkal azt a benyomást teszik, mintha nem a mérkőzés sorsa, ha­nem legalábbis az életük fo­rogna kockán. Különösen elszaporodtak a hátulról elkövetett alatto­mos rúgások, betartások, a- melyekért a nemzetközi po­rondon általában piros lap tár. Michal fursa FlFA-já- tékvezető több ízben is mondta e sorok írójának, hogy az Ilyesmi például az angol bajnokságban nem for­dulhat elő. A játékosok an­nál jobban tisztelik egymást, semhogy Ilyen embertelen (állati?) módon tegyék használhatatlanná az ellen­fél lábát, amely számukra tulajdonképpen a kenyeret jelenít. A labdarúgó-szövetség jó másfél évvel ezelőtt hozott szigorú intézkedéseket pont a hátulról elkövetett rúgá­sok kiküszöbölésére. Ügy látszik, egyelőre késik az e redmény. fó lenne ezért, ha az ed­zők, a játék- és taktikai ele­mek tanítása mellett egy kis tiszteletre is nevelnék vé­denceiket. ooo Egy másik csehszlovák „specialitás" a tiltakozás, a lamentálás, a játékvezető döntéseinek hangos megkér­dőjelezése. Meglepő, hogy ebben éppen a kellő nem­zetközi tapasztalattal ren­delkező válogatottak járnak az élen. OndruSrÓl például közismert, hogy egyetlen al­kalmat sem szalajt el véle­ményének tolmácsolására. Így volt ez például a legu­tóbbi csehszlovák — magyar válogatott mérkőzésen ts, a- hol mindjárt a helyszínen megállapítottuk róla, hogy Nehodával együtt két osz­tállyal jobban játszanának, ha a szájuk helyett a lábuk járna. OndruSnak adódott már e- miatt épp elég kellemetlen­sége, legutóbb éppen az em­lített válogatott mérkőzésen, jóllehet Kasprzak játékveze­tő csöppet sem állt feladata magaslatán. A FlFÁ-nak vannak azonan jobb és eré­lyesebb játékvezetői is, mint például Michelotti. OndruSnak volt már egy emlékezetes szópárbaja Mi- chelotttval. Legfőbb ideje, ha — másokkal együtt — minél hamarább megszaba­dul e rossz szokásától, mert június 11-én éppen Mtchelot- ti sípolja Olaszországban az NSZK — Csehszlovákia Eu- rópa-bajnokt nyitányt. ooo Ha már a koSicei cseh­szlovák — magyar találko­zónál tartunk — jóllehet mi, akik láttuk, egyhangúlag a- zon a véleményen voltunk, hogy ezt a mérkőzést gyor­san felejtsük el —, áll­junk meg egy pillanatra az egész világon elharapózó e rőszaknál és durvaságoknál. Nem érdektelen erről a vi­lág egyik legnagyobb szak- tekintélyének, a nyugatné­met válogatott egykori mes­terének, Helmut Schönnek a véleménye. — A ma fut bálijában az a legnagyobb baj, hogy sen­ki sem gondol a játék to­vábbfejlesztésére, ez pedig jóra semmiképpen nem ve­zet — vélekedik a 64 éves mesteredző. — A bajok oko­zói: túlságosan erős a be­folyásuk a sportágtól idegen elemeknek, nagy az elüzle- tiesedés, egyes mérkőzése­ket akár már „gladiátor show-nak" is lehetne nevez ni. Előtérbe lépett a bruta­litás a pályán és kívüle. Túl sok a pénz a játékban, túl­ságosan nagyok a tétek, mindenki csak eredményt szeretne elérni. Mindez meg fosztja a labdarúgást vonz­erejétől. Sok az úgyneve­zett „hajtás" labdarúgó, ke­vés a játékos egyéniség. Az eredményért senki sem mer vállalni semmit, a játék szépsége egyre tnkább kive­szőben van. Schön azt ts a bajok ere­dőjének látja, hogy ma már nincsenek a játéknak olyan meghatározói, mint egykor Felé, Didi, Bobby Charlton, Beckenbauer, Cruyff, Dt Ste­fano vagy Puskás volt. Ezek a játékosok nagy tudásukon kívül pozitívan hatottak az egész csapatuk teljesítmé­nyére. Szerinte a mai futballt a gyorsaság, a keménység jel­lemzi, olyannyira, hogy Fritz Walter, aki a maga idejében a nyugatnémet pályák koro­názatlan királya volt, nem­igen tarthatna lépést a já­ték lendületével, labdakeze­lése sem lehetne zavartalan és pontos a kiélezett küzde­lem, a sok szabálytalanság, brutalitás és sérülés miatt. — Féltem a futballt — mondotta Schön -—, mert el­veszti látványosságát, így ezzel azokat az embereket is, akik a játékot szeretik igazán, nem pedig a szen­zációt. A bajok elleni re­cept csak egy lehet: a fia­talok lényegesen jobb kép­zése; e képzés első szaka­szában a játékos elemek ta­nítása, aztán jöhet az erőn­lét, persze ennek oktatásá­hoz a legjobb képességű ed­zők kellenek, és felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy a legrosszabbul minősített szakemberek foglalkozzanak a fiatal tehetségekkel, salak­pályán, saját elgondolásuk szerint. Bár a labdarúgás helyzeté­nek megítélésében nem va­gyunk olyan borúlátók, mint Schön, a szavait érdemes megszívlelni. Az edzők, szakvezetők felelősségén sem változtat semmit, hogy jobb alapokra kell helyezni a játékosok nevelését. Min­den korban és minden te­kintetben. (palágyi) I t

Next

/
Thumbnails
Contents