Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-20 / 21. szám
ül1 Föld felszínének körülbelül háromnegyed részét tengerek és óceánok I borítják. A hidroszféra megközelítőleg 1,5 milliárd köbkilométernyi vizet tartalmaz. Ebből 97,5 százalékot tesznek ki az óceártok és tengerek sós vizei, s csak 2,5 százalékot, azaz 90 millió köbkilométert alkotnak az élethez nélkülözhetetlen édesvizek. A számítások szerint az emberiségnek e- lég lenne ez a 2,5 százalék. Mégis számos ország, az emberek milliói érzik az édesvíz hiányát. Ez az aszályos vidékek mező- gazdaságát ugyanúgy sújtja, mint sok várost Í és ipari központot, ahol időszakosan szigorú vízkorlátozásokat vezetnek be. Napjainkban a rendelkezésünkre álló vlzforrások kimerülőben vannak, s az egész világon aggódva kutatják az új vízkészleteket. A fő problémát az okozza, hogy a vízkészletek (pontosabban az édesvizek) rendkívül egyenetlenül oszlanak el a Földön. A legjelentősebb készletek a nehezen elérhető föld alatti tengerekben és a gleccserekben vannak. Mindössze egy századrész hordozói a folyók és a tavak, ám a folyók folyását sok országban kedvezőtlenül módo- , sították. Az édesvízzel kapcsolatos gondokat tovább súlyosbítja a világ Iparának szüntelen fejlesztése. A gazdaságtalan és felelőtlen termelés csaknem felér a bioszféra szennyezésével. A legkirívóbb európai, példa er-, re a Rajna, amelybe mindén órában 1250 tonna különféle só, azaz körülbelül egy f vasúti szerelvényt megtöltő ipari hulladék 5 jut. A Rajna vizében annyi a vegyi szennyeződés, hogy filmet lehetne előhívni benne. Hasonló a helyzet számos egyéb Iparilag fejlett országban. I A FÖ ELLENSÉG í } A SZENNYEZŐDÉS Ez a helyzet ma, de milyen lesz a Jövő? I Induljunk ki abból, hogy 2000-re a Föld népessége megkétszereződik, világ ipari termelése megközelítőleg tizenötszörösére, a villamosenergia-termelés tizennyolcszorosára, az élelmiszer-termelés mintegy kétszeresére nő. A vízfogyasztás csaknem meg- nyolcszorozódik. Lehetséges, hogy a szennyvizek tisztításával megoldható a probléma? Évente akár 1 450 milliárd köbméter cseppfolyós halmazállapotú hulladékanyag juthat a bioszférába. Ha ez tisztítatlan szennyvíz, a közömbösítéshez 15-ször, olykor azonban 40-szer — 60-szor annyi tiszta vízre van szükség, de még ha tisztított is, legkevesebb hatszoros vízmennyiséggel kell számolni. A szennyvizek hígításához jelenleg évente 6000 milliárd köbméter természetes édesvizet használnak fel. Ha feltételezzük is, hogy 2000-re minden szennyvíz tisztítva kerül a folyókba, és a tisztítás hatásfoka számottevően javul — ha csak nem tesznek megfelelő intézkedéseket —, a hígításhoz a Föld egész évi folyóvíztömegét fel kell használni. A szükség a legjobb tanácsadó. Napjainkban nincs hiány ötletekben. Vitatkozni mindenen lehet, a szakemberek által levont legfőbb következtetés azonban az volt, hogy maradéktalanul meg kell szüntetni a folyőknak és más természetes víztárolóknak folyékony ipari hulladékanyagokkal való szennyezését, zárt vízrendszereket kell létrehozni, és eszményi esetben hulladék- mentes technológiát kell bevezetni. Valóban tűrni kell-e, hogy a felszíni és felszín alatti vizek tőnkremenjenek, s holnap tízszeresen megsokszorozott erővel, hatalmas költségráfordítással kutassunk vízpótlás után? A kérdés nagyon is Indokolt, mert ilyen veszélyek fenyegetik az emberiséget. A gazdasági tevékenység következtében a bioszférába, mindenekelőtt a vízbe rengeteg foszfor és — nitritek meg nitrátok formájában — nitrogén jut, nem is beszélve az olyan mesterségesen előállított . . 2600 évvel ezelőtt Thalész ógörög filozófus minden lét elsődleges alapjának — ősforrásának — nevezte a vizet. Minden bizonnyal azért, mert a víz a földi természet leggyakoribb vegyülete. Az élőlények nagy hányadát is a víz alkotja. Egy felnőtt ember szövetei például 70, a vére körülbelül 80, a nyiroknedve 96 százalékban tartalmazza ezt a vegyületet. Élelem nélkül elég hosszú ideig megvagyunk, de víz nélkül legfeljebb néhány napig bírjuk ki, 10 százaléknyi víz elvesztése már az ember halálát okozza. Számos futurológus jövendöl gyötrelmes szomjúságot az emberiségnek; ez, úgy vélik, nagyobb gondot okoz majd, mint az energia^, a nsyrsanyag- vagy az élelmiszerhiány. Hogy e baljós előrejelzések ne váljanak valóra, rengeteg problémát kell megoldani. TUDOMÁNY TECHNIKA rás gazdaságosnak bizonyul sokíelé földünkön, egyebek között az Arab-félszigeten és a Kaszpi-tenger melléki síkságon. A Kaszpl-tenger partján épült Sevcsenkóban már régóta készítenek ivóvizét tengervízből. Az e helyütt működő atomerőműben sikerrel használnak gyors neutronokat a tengervíz sótalanítására. És ez korántsem egyedüli példa. A világon jelenleg mintegy ezer nagyobb vízsótalanító berendezés működik. De ezek együttesen még mindig 1,5 millió köbméternél kevesebb édesvizet állíthatnak elő naponta. A vízsótalanítók fő baja nem is a kis teljesítmény, hanem az elvégzendő műveletek sokrétűsége. Az a folyamat, amelynek során a tengervízből édesvíz lesz, csaknem egy finom koktél keveréséhez hasonlít. A sótalanított vizet előbb megfelelő mennyiségű ásványi sóval dúsítják, majd fertőtlenítik, és eltávolítják belőle a nemkívánatos lllatanyagokat. Csak ezután lesz a víz ivásra alkalmas. Joggal reméljük, hogy ez a sokat ígérő eljárás is az emberiséget szolgálja majd. . Az eljövendő időszak „hatalmas vízinsé- gét“ csillapító megoldások között felötlött a hidrogénből és oxigénből szintetizált víz gondolata is. De föltehetőleg a legnagyobb és máig sem szűnő visszhangja annak a tervnek volt, hogy az Antarktisz és Grönland jegéből nyerjenek ki értékes édesvizet. Ebben semmi csodálatos sincs, hiszen bolygónk édesvízkészletének 70 százaléka az Antarktisz jegében van „konzerválva“. Minden évben jó 30 ezernyi jéghegy {több milliárd tonnányi jéggé fagyott víz) indul vándorúinak az óceánon, s olvad el minden haszon nélkül a délibb tengereken. Sodródó jéghegynek az aszályos vidékek közelébe való vontatására már a XIX. század végén tettek kísérleteket, a chileieknek sikerült is kisebb jéghegyeket hajóval vontatniuk, s ezt tették a peruiak is. Nem kevesen pályáznak manapság jéghegyekre, és mérnöki elgondolásokban sincs hiány. Közülük is kiemelkedik a következő, Miért nem épül Grönlandon és az Antark- tiszon jeget felolvasztó speciális atomerőmű, s az ily módon nyert vizet miért nem vezetik el csöveken a világ egyéb részeibe? Ha évente 100 köbkilométer vizet kellene elszállítani, ahóz körülbelül 40 méter átmérőjű nyomócsövet kellene lefektetni az óceán mélyén. Minden elismerés a tudományos-technikai haladásnak, ám az elkövetkező évtizedekben ez az elképzelés aligha valósítható meg. V. KJÜCSARJANC anyagokról, amelyek teljesen idegenek' a természettől. Hogy a vizeket és önmagunkat. is életben tartsuk, kötelességünk ezt a veszélyt a legcsekélyebbre csökkenteni. FELOLVASZTANI AZ ANTARKTISZ JEGÉT? Már említettük, hogy a természetben koránt sincs igazságosan elosztva az édesvíz. Hatalmas mennyiségű és kitűnő összetételű vizet nem hasznosítunk és nem fogunk hasznosítani még hosszú ideig. Az Amazonas óriási vízkészletével korunkban nemhogy a Szahara, de még Brazília száraz vidékei sem öntözhetők. Mégis hogyan lehetne vízhez juttatni a szomjazó vidékeket? Az egyik legnagyobb szabású, országos méretű tervet szovjet szakemberek dolgozták ki. Nevezetesen azt, hogy az északi és a szibériai folyók vizének egy részét átvezetik Közép-Ázsiába, Kazahsztánba és a Vol- ga-medencébe. E terven mindenre kiterjedő megalapozottsággal 120 tudományos kollektíva foglalkozott. A tervek nyomán épülő műszaki létesítmények segítségével mintegy 26 kilométernyi víz vezethető át évente a Pecsóráből, a Felső-Szuhonából, az Eszaki-Dvinából és néhány tóból a Volgába. így édesvízhez jut a Kaszpi-tenger és az Aral-tő, megoldódik a Volga-vidék öntözésének problémája, és jobban kielégíthetők e vidék gazdaságának szükségletei. Egy másik terv évente 25 köbkilométer víz átvezetését irányozza elő az Óbból Kazahsztánba, a Dőli-Uralba, Közép-Azsia köztársaságaiba, az Amu-Darja és a Szir-Darja medencéibe. A vízátvezetésnek ezúttal Is az öntözés a fő célja, de részben az ipar és a lakosság ellátását is szolgálja. A szakemberek azonban még nincsenek tisztában vele, hogy a vízátvezetés okozta környezet-egyensúlyi változások nem haladják-e meg a megengedhető mértéket. A terv mindaddig terv marad, mondják a tudósok, amíg be nem fejeződnek azok az elmélyült kutatások, amelyek tisztázhatják a természetbe való eme beavatkozás várható következményeit. Egyéb lehetőségek mellett nem kevés reményt fűznek a tudósok a tengervíz sófa- lanításának elterjedéséhez sem. Ez az eljáMiért kevés, amiből a legtöbb van ?
