Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-20 / 21. szám

Az orvosok, pszichológusok és más szakemberek több könyvtárnyi könyvet, írást jelentettek már meg a mértéktelen ilkoholfogyasztás veszélyeiről, rámutatva a szeszes italok élvezetének testet-szellemet, családot, társadalmat romboló hatására. Az alkoholisták száma mégsem csökken.

Társadalmunk milliókat költ azokra a gyógyintézetekre, amelyekben az alkoholizmus szánalmas áldozatait kezelik. Közben számos tv-játék- ban, filmben látunk jeleneteket, újságokban fényképeket, amelyeken mosolygós arcú emberek szájukhoz emelik a poharakat. Mert ugye ma már ünnepelni, baráti összejöveteleket rendezni ital nélkül nem divat, nem ildomos? Iszunk, ha bánat gyötör, és öntjük magunkba a sört, bort, pálinkát, ha öröm ért bennünket.

Nehéz megmondani, ki miért lesz alkohol rabja. Szerepet játszhat benne az öröklött hajlam, a családi, a munkahelyi környezet, az a tévhit, hogy társaságban csak szeszes italoktól lehet valakinek jó kedve.

©

A közelmúltban történt meg ez az eset egy kis faluban, V.-ben. Patak választja ketté, a rossz nyelvek szerint volt idő, amikor medrében szllvőrtum folyt. V.-t dolgos-szorgos emberek lakják, sok új családi ház épült Itt az utóbbi Időben. A falu termőföldje kiváló minőségű, szinte mindent megterem. A házak udvarán és a kertekben a nyár derekán rengeteg alma-, szilva-, körtefa ringatja gyümölcsét. Szőlő Is szépen terem. A felsorolt gyümölcs egy részét eladják, nagyobb részéből azonban bort préselnek, pálinkát főznek.

Húsz évvel ezelőtt újságíró vetődött a faluba, és amikor B. t. bácsival találkozott, minden teke- tőrlázás nélkül azt kérdezte:

«•* Bátyám, hol főznek ma V.-ben szllvőrlumot?

A bácsi Intett a lelkes kollégának, hogy kövesse. Amikor a még husziták által emelt templomhoz értek, a toronyra mutatva Így szólt:

w Öcsém, csak itt nem főz* nek, máshol mindenütt.

Ha Idegen vetődik V.-be, meglepődve tapasztalja, hogy Itt még élnek a ma már ritkaságszámba menő szokások: a barátságos, jószívű, segítőkész emberek számára a vendég tisztelete becsületbeli kötelesség, természetes dolog.

A jövevényt a tisztaszobába tessékelik, aztán előkerül a házilag (titokban) főzött „nyakolaj“, s a gazda llyentén kínálja a látogatót:

mm Igyunk egy lyukkall (Értsd: pohárkával.)

A V.-l szllvőrlum jó ízű, egy-két í.lyuk“ után Jobb kedvre derül tőle az ember. S éppen Ilyenkor kell megállni, mert azt tartja az Itteni szóbeszéd: ennyi még gyógyszer, de fél liter már méreg.

V.-ben az utóbbi időben több öngyilkosság történt. Előbb egy asszony részeg kábulatában „krumplimérget“ ivott s- az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. Egy özvegy ember a padláson (Itt volt elrejtve a pálinkája) felkötötte magát — előtte nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott. Holttestére csak lóval a tragédia után bukkantak rá. A harmadik eset, mely az írás megjelenése előtt néhány hónappal történt, különösen érzékenyen é- rlntett, mert áldozatát jól ismertem.

©

P. B. kerékgyártó a faluban e- zermester hírében állt, mindenhez értett. Dolgos, munkát szerető embernek ismerték. Családjának hatalmas házat épített, unokáit rajongással szerette. Halála előtt három évvel az orvosok rokkanttá nyilvánították, mert munkahelyén, az asztalosműhelyben a villanyfű- rész jobb kezének három ujját levágta. Vérében alkoholt találtak. Az orvosok már előtte óva intették, hagyjon fel a mértéktelen italozással, mert rossz vége lesz. Egy belgyógyászati vizsgálaton megállapították, hogy P. B. máját megtámadta az alkohol, s ha nem hallgat az orvosi szóra, májzsugorodást kaphat. És akkor — talán utoljára —■ (ritka eset) az értelem kerekedett felül a szenvedélyen, mert P. B. több hónapra abbahagyta az ivást, egyetlen korty Italt se nyelt le, később azonban újra visszatért a régi kerékvágásba.

Kérték a gyerekei, könyörgött a felesége, ne tegye tönkre magát és a családját, de ő csak annyit mondott:

v Még azt a kis pálinkát ts sajnáljátok tőlem?

Ezt követően vizet sem Ivott, még éjszaka Is sörrel csillapította szomját. Virradatkor már ment a padlásra pálinkáért. A halálát megelőző két hónap alatt hetven liter törkölyt fogyasztott el egymaga, és a kocsmában is felhajtott naponta nyolc-tíz féldecit.

Az alkoholtól eltompult agyában egyre gyakrabban rémlett fel az orvos intő szava meg édesanyja, aki rákhan halt meg. Nem tudta elhessegetni magától a gondolatot, hogy nek! ts májrákja van. Mondogatta is ilyenkor:

í— Nem Is tudjátok ti azt elképzelni, milyen fájdalmat voltak a- nyának.

S elhatározta magában, hogy ő nem szenved annyit, mint boldogult édesanyja, ezért többször Is megpróbálkozott az öngyilkossággal. Orvosi utasításra erős nyug- tatókat szedett. Egy alkalommal vagy ötven tablettát nyelt le, majd szilvóriumot Ivott rá. Felesége és nagyobbik lánya a pajtában talált rá, ahol önkívületien feküdt. A kihívott orvos azt mondta, felesleges a beavatkozás, a szilvórlum megfelelő ellenméreg. Az eset után még többször tett kísérletet élete kioltására, úgyhogy környezete már kezdte megszokni, hogy csak beszél az öngyilkosságról, ijesztgeti őket. fA temetés napján derült ki, hogy kb. fél évvel a szrt nyű tett elkövetése előtt végrendeletet írt egyik barátjánál, s meghagyta, hogy azt csak halála után olvassák el. Persze szavát a barátja sem vette komolyan, mert az örökhagyó mámoros volt.)

Az öngyilkosság előtt a kocsmába ment, és csak a sötétedés u- tán távozott. Közben fta, P. apja keresésére Indult. A kocsmában megtudta, hogy P. B. elment. Rohant haza, de otthon sem találta. Felesége és leánya nemsokára

köhögését-hőrgését hallották a közeli toronyból. Felismerték a hangját. Zseblámpát vettek magukhoz, s elindultak megnézni, mi történt. A torony lépcsőjének pihenőjénél találtak rá, mert a nyaka köré kötél volt csavarva, amelynek a másik vége két léc közé szorult. Teste még meleg volt. Mellette fél literes pálinkásüveget találtak, alján kevéske itallal. A mesterséges légzés sem segített már, beállt a halál.

©

A temetésen ott volt az egész falu. A „parasztbanda“, melynek P. B. Is tagja volt, azokat a dalokat húzta, amelyeket halála e- lőtt az említett végrendeletben meghagyott. Abba a temetőbe temették, ahol édesanyja nyugszik.

Szomorúságot és keserűséget hagyott hátra. Unokái naponta keresik, P. flát annyira megviselte apja halála, hogy szívpanaszokkal kórházba került özvegye arcáról talán örökre eltűnt a mosoly. Beszélgetésünk közben keménypapírt tett elém, rajta férje utolsó üzenetével, amelyet akkor írt, amikor bódult agya parancsot adott az öngyilkosságra: „Isten veletek: B“

o

Rohanó korunkban sok betegséget tudnak már gyógyítani, az alkoholizmust is. A tudósok bonyolultabb betegségek gyógyítására is találtak már gyógyszert. Az IPM című nemzetközi újságírómagazinban olvastam: „Az alkoholisták e- redményes gyógyítására vllágszer te sokféle kutatás folyik. Sokak szerint érdemes megpróbálkozni az akupunktúrával Is, mert a tűszú- rásos gyógymód hatásosnak ígérkezik minden olyan betegség, il letve káros szenvedély leküzdésé ben, melynek kialakulása az Ideg rendszer kóros folyamataival függ össze. Márpedig az alkoholizmus, a dohányzás és minden narkomá nla ide tartozik.“

Ne feledjük azonban, hogy az eddig ismert legbiztosabb alkohol elleni gyógymód a megelőzés: egyáltalán nem nyúlni a pohárhoz, vagy időben abbahagyni a szeszesitalok fogvasztását.

BALAJTI ARPAd

Versenyben a természettel

(Folytatás az 1. oldalról)

Tóth István mérnököt a múlt évben állították a dióspatonyi (Orechové Potön) szövetkezet kertészetének é- lére. A negyventagú kertészeti munkacsoportban lányok, fiatalasszonyok vannak többségben. Derűs hangulatuk, csevegésük betölti a fóliasátrakat. A vezető azonban komor kissé.

— Húszhektáros a kertészetünk, ebből vagy két hektár van fólia a- Iatt. A salátaszezont lezártuk, több mint százezer fejet termesztettünk. Sajnos, ez idén kevés volt a napos idő, emiatt sokkal többet kellett fü- tenünk, mint máskor. Naponta ezer korona értékű nyersolajterméket, pakurát fogyasztottunk el. Jelenleg a saját termesztésű paprikát palántáz- zuk. Ha arra gondolok, hogy a tavalyi paprikánk termesztése ráfizetéses volt, legszívesebben abbahagynám.

*— Ráfizetéses?

i— Az bizony. Majdnem százezer koronát veszítettünk rajta. Sajnos, a kertészkedés sok kockázattal jár, még a fóliasátrak alatti is. Az árpolitika szerintem nem elég reális. Néha egyik napról a másikra zuhannak az árak, például a korai kelkáposztáé 2,80 koronáról 2,20-ra, s nem tudjuk, miért, hiszen még csak a hónap végén kezdjük szállítani. Köny- nyen lehet, hogy addigra nem is lesz érdemes felszednünk. S ha már a bajokról beszélek, hadd mondjam el, hol szorít még bennünket a cipő. Ml termesztünk, mondhatom, kiváló árut. Kockázatból azonban nem vállal magára senki semmit. Néha egyszerűen nem veszik át tőlünk a terményt, holott az üzletek üresek. Ha a Zelenina vállalat felelős dolgozója minőségi és mennyiségi ellenőrzés után átveszi, ez még nem jelenti azt, hogy a megállapított árat kapjuk meg a terményért. Az áru lehet, hogy állomásokon vesztegel, kerülő utakon jár, ki tudja. Nem kísérhetjük. Még az a szerencse — s itt felderül a vezető arca —, hogy vannak jő tapasztalataink, szerencsés vállalkozásaink is. Mondjuk a korai karalábénál bekövetkezett veszteséget kétszeresen kárpótolja a paradicsommal elért nyereség.

Ahogy távolodom, egyre gyengébben hallatszik az asszonyok éneke. Kődobásnylra van a másik szövetkezet, amelynek kertészete más értelemben sokkal messzebb van a díós- patonyitól, de sok mástól is. Ennek az az oka, hogy a felsőpátonyi szövetkezeti kertészet fóliasátrait a föld mélyéből feltörő termálvízzel fűtik. Gyurovszky Béla mérnök nem kis büszkeséggel mondja:

— Március 15-ére leadtuk a szerződésben vállalt 80 ezer fej salátát, átlag három koronáért darabját. Ezt az árreláciőt csakis a termálvíznek köszönhetően értük el. Utána PCR- -fajta, félcsípős, húsos paprikát telepítettünk, két hét múlva már kezdhetjük a szedést. Remélem, még „elfogjuk“ a legkedvezőbb felvásárlási árat. Kísérletképpen neveltünk egymillió különféle palántát, ezt ültetjük ki a szabad területre. A korai paradicsomot már két hete kiültettük, vállalva a kockázatot, hogy megfagy. S lám, eddig megmaradt. A kockázatot mindig vállalni keil, a- nélkül nincs előrehaladás.

A felsőpátonyi kertészeti munka- csoport harminctagú kollektívája ott sürgölődik a sátrak alatt. Ültetnek, osztályozzák a palántákat, kapálnak — és élénken csevegnek. Bódis Erzsi, a szocialista munkabrigád vezetője mondja:

— Különös érzés itt a sátor alatt dolgozni. Pláne télen, hófúvásban, fagyban nézni Innen kifelé, miköz- b'en mi egyszél blúzban dolgozunk. Brigádunk fiatalos, vidám és szorgalmas. Így aztán jobban megy a munka, könnyebben végezzük. Gyurovszky mérnök szólal meg ismét:

— Nagy nehezen sikerült kapnom kölcsönbe egy kistraktort. Kár, hogv nem vásárolhatunk ilyen kisgépeket, a sátrak alatt nagy hasznukat vennénk. Egyébként most még nagy Itt a sár, hiszen csak második éve költöztünk a kúthoz. De majd lesznek itt üvegházak, betomttak, és már ka rácsonykor Is terem salátánk. Ez » jövő, de nem is távoli. A termálvíz,- amely 65 fokosán tör fel a mélyből, ezt lehetővé teszi. Csak azt szeretném, hogy ne lennénk ráutalva azok ra a „láncszemekre“, amelyek bennünket a fogyasztókkal összekötnek, mert bizony gyakran lejáratnak bennünket. Az lenne az ideális, hogv innen Indulnának fűtött vagy hűtött kamionok, megrakott teherautók Prágába, Ostravába, s vinnék a friss zöldséget a boltokba, hogy frissen kerülhessen az emberek asztalára.

petrik József

ABBAHAGYNI