Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-20 / 21. szám
ANTONIO MACHADO: TAVASZODÓ Iszom a naplényt, tanyák, zöldelö rét, felhők és lankák összevisszaságát... A tág mező didergő levegőfét zöld bájjal enyhítik a parti nyárfák. A vízig követem a völgyi ösvényt; a parton szerelmünk vár — 6, ha látnádl Tán érted öltötte föl a mezőség — én eltűnt társamI — ifjonti ruháját. S a borsöföldel. Illata a szélben? S a százszorszép? mért nyitja szirmaitl Te kísérsz? Kezed lüktetését érzem tenyeremben; és fölsikolt a szív, hogy velőmet ts slkettllnt vélem: te születsz újjá, te virágzói itt. Tímár György fordításit VERSENYBEN A TERMÉSZETTEL Május közepén járunk, a gyümölcstermesztők nem kis aggodalommal figyelik a meteorolöglal előrejelzéseket, az időjárás alakulását. Érthető, hiszen a szeszélyes „fagyosszentek“ könnyen megdézsmélhatjék az Idei termést. A zöldségtermesztők számára is jelentős az Időjárás alakulása ezekben a napokban, mert rendszerint csak ezután mernek szabad ég alá telepíteni melegre igényesebb zöldségfélét. De azért koránt sincsenek úgy kiszolgáltatva a természetnek, az időjárás szeszélyeinek, mint az előbbiek. A fóliasátrak, üvegházak kondicionált világából nézik, ml zajlik odaklnn. Persze, nem tétlenül, hiszen versenyben állnak a természettel, minél előbb Igyekeznek kitermeszteni a primőr zöldségféléket, hogy változatosabbá, egészségesebbé tegyék étlapunkat. A korai zöldségfélék lránt egyre nagyobb az érdeklődés. A piaci standokra a kistermelők áruja kerül, ez azonban nem tudná kielégíteni a vásárlókat, az érdeklődőket. A megoldást e téren is a nagyüzemi termeléstől várjuk. A többhektáros területet befedő fóliasátrak alatt jelentősen lerövidült tenyészldőben tudják termeszteni a fejessalátát, kelkáposztát, hónapos retket, uborkát. A korai zöldségfélék kedvező felvásárlási ára Is növeli az érdeklődést, a vállalkozó kedvet a termelőszövetkezetek vezetőinél. Ha azonban kissé mélyebben belepillantunk ebbe a témakörbe, kiderül, hogy a hajtatott zöldség termesztése s általában a zöldség- termesztés nem éppen leányálom, s a zöldségkertészek élete sem fenékig tejföl. S hogy miért van ez így, erre kértünk választ két szomszédos szövetkezet kertészétől. Mindketten a budapesti Kertészeti Főiskolán szereztek mérnöki oklevelet, mindketten fiatalok, tele tettvággyal, akarattal, reményekkel. (Folytatása a 3. oldalon) Ballagáskor nem kell szégyelleni a könnyeketl Az alma materban töltött négy év megér egy könnyes zsebkendőt, a diákélet egykettőre sokak számára befejeződő gyöngy-napjainak ennyivel le kell róni tiszteletünket. Gondoltam én is, akkor, amikor az ipariskola folyosóin tarisznyával a vállamon énekeltem a Gaudeamus lgiturt. Hiszen már csak néhány nap a csupa Izgalom érettségiig, ahol a jó ős rossz diáknak egyformán nehéz minden kérdés. De nincs olyan nehéz feladat, amelyet az elnök és a tanárok jóakaratával ne lehetne megoldani. Ez lebegett a szemem előtt, és ez vigasztalja azokat is, akik ezekben a napokban öltöznek ünneplőbe, puskákat tűzdelnek harisnyájuk alá, ingujjuk redöibe az álmatlan éjszakák utolsó reggelén. - \ ■. \ Pedig nem is lesz rájuk szükség. Megy majd minden, mint a karika - csapás. De a siker megér izgalmat, köny- nyet és szorongást. Bár most azok a percek lesznek a legkedvesebbek, a- mikor tornyot lehet rakni a könyvekből, majd elcipelni őket az iskolába, hogy mindaz, ami ott írva vagyon „átvonuljon“ a fejetekbe majd, a műszaki rajzokra, a gépekbe, a munkahelyekre . Hiszen ezért volt a négy év küzdelem, amelyre már az érettségin túlesve másnap úgy gondolunk vissza — nosztalgiával —, mint egy megismételhetetlen eseményre. Bárcsak lehetnék még soká, nagyon sokáig diák, sóhajtjátok niég. Akár örökké is. Tudom, ma még a negyedikesek ezzel nem nagyon értenek egyet, de a búcsú bankett hajnalán vajon hányán mondják majd: — De jó volt együtt, kár, hogy végei —ezer. XXIX Avlnlvam 1980. május 20. Ara l.— korona BALLAGÁS UTÁN
