Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-05-13 / 20. szám
KÉT KOR MEZSGYÉJÉN A MŰEMLÉKVÉDŐ SZEMÉVEL Az értékek megmentéséért A gimnáziumok és szakközépiskolások vetélkedőin, a gimnazíá- dákon az idén igazán minden diák lehetőséget kapott. A nagy nyilvánosság előtt összemérhették tehetségüket a fiatal képzőművészek, a kisszínpadi formák táncosai, színészei, az iskolai lapok szerkesztői és a „mindenttudók“, akik a kis társadalmi érettségi „maturánsai“. A nyugat-szlovákiaí kerület Gimna- ziádáján Sellyén (Sala) nagyon gyakran volt hiányérzetem; olyasmi, amikor csak azt tudtam, hogy semmit sem tudok — a versenyző diákokkal ellentétben. Egyidőben és egy fedél alatt mérték össze erejüket a diákok az említett négy kategóriában. A kiállításokon megcsodáltam a kézimunka költeményeket, a makramé technikával készült faliszőnyegeket, a képeket, a varrott bábukat és nem utolsó sorban a grafikákat, festményeket, fafaragásokat. A díjazott alkotások között szerepelt Marké Ilonka, a dunaszerdahelyi gimnázium diákjának egyik grafikája és Nagy Évi a galántai gimnázium tanulójának hatalmas méretű, női alakot ábrázoló makramé faliképé is. Az u- tőbbi első díjat kapott. Az iskolai lapoknál kerestem az összehasonlítási felületet. Ez mindenképpen a tartalom, a közölt anyagok, újságírói, irodalmi szintje, eredetisége volt. És ebben valóban nagy különbségek voltak a benevezett lapok között. A műszaki kivitelezésről, a gyártási technikáról tudatosan nem szólok, mer. lap és lap között műszaki szempontból száz év különbség is volt. Sajnos. Mert úgy, mint a nagy lápok esetében az olvasót befolyásolja a lap színessége, kivitelezése, ügy az értékelő bizottság Sellyén is komplex értékelte a lapokat. Tudjuk, hogy néhány iskola diákjai mennyit kilincselnek az illetékeseknél egy egyszerű, sokszorosított iskolai újság megjelenéséig, de ezt az értékelésnél sajnos nem lehet figyelembe venni. Megmondom őszintén, hogy meglepődtem a sok magyar nyelvű iskolai lap láttán. Meglepődtem, mert mi, az Oj Ifjúság szerkesztői, akik esetleg szakmailag is segíthetnénk fiatalabb kollégáinkat, alig tudunk valamit e- zekről a lapokról. Lehet, hogy a ml hibánk is, éppen ezért az Alkotó Ifjúság, a Láng, az Aranykalász, a jú- ventusz szerkesztői alkalomadtán adjanak hírt magukról. A diáktalálkozó legizgalmasabb e- seménye a kis társadalmi érettségi volt. Puskázni nem lehetett, súgni sem, mert a résztvevők ezzel csak az ellenfél malmára hajtották volna a vizet. Feszültség, síri csönd előzte meg minden kérdés kihúzását. — Rosszabb, mint az érettségi >— mondta Dinga Eva, a nagymegyeri (Calovo) gimnázium harmadikos diákja az első forduló után. Ott a diák az ismerős tanár előtt felel, itt viszont százak előtt, és csak két lehetősége van. Vagy tud, vagy nem. Mei- lébeszélni nincs értelme. Minden olyan volt, mint azt a tévévetélkedőkben láttuk: az egyik oldalon a kedélyes konferanszié asz- szisztensnőivel és a zsűrivel, a másik oldalon a szenvedő alany, a diák. A magyar tannyelvű iskolák közül csupán kettő, a nagymegyeri gimnázium és a komáromi gépipari szakközépiskola Jutott el a kerületi fordulóra. Egyetlen kérdést sem tartottam köny- nyűaek; olyannak, amelyre kapásból, felkészülés nélkül lehet válaszolni. A négytagú kis csoportoknak hat-hét pontért mozgósítaniuk kellett valamennyi agysejtjüket, sőt riporteri készségüket is. Túl sok volt a feszültség, az izgalom, pedig tudjuk, hogy a diákok még a legkomolyabb tanáraik óráin is tudnak lazítani. Paxián Ilona és Nagy ldikó a két nagymegyeri lány a verseny előtti nap éjfélig ismételte az ifjúsági mozgalom történetének legfontosabb fejezeteit. Nem maguk miatt, Iskolájuk miatt izgultak, meg Varga László tanár elvtárs miatt is, aki olyan becsületesen átvette velük a Kis társadalmi érettségi minden témakörét A vége az lett, hogy a két magyar iskola egyike sem jutott be a kerület négy legjobbja közé. Elkeseredésük végnélkült volt, nem segített a vigasztaló szó. Sokat készültek a vetélkedőre, sajnos rá kellett jönniük, hogy nem elég tudni. Csak az nyer, aki tud és akinek ráadásul még a szerencse is puszipajtása. Talán nem ártana, ha a szervezők a jövőben a vetélkedő komoly részei mellé, bátrabban beiktatnának olyan kérdéseket és feladatokat, amelyek a 17—18 éves diákok mentalitásából Indulnak ki, és megkapják a hasonlókorú közönséget is. Zácsek Erzsébet Felvételünkén a nagymegyeri gimnazisták négytagú csoportját Paxián Ilona, Nagy Ildiké, Dinga Éva és Salma Imre. Komárom, a mai napig is fennmaradt látszólag jó építészeti, műszaki állapotban levő újkori erődítményrendszerének jelenlegi állapota — tekintettel földrajzi fekvésére és az európai viszonyokhoz képest szokatlan monumentális terjedelmére — sürgős megoldást Igényel. Olyan megoldást, amely nemcsak megmenti az értékes erődítményt, hanem lehetővé teszi an- rifijs optimális kihasználását szélesebb körű társadalmi értelemben is. Az újjáépített erődítmény számos olyan feladatot betölthet, a- melynek más úton történő biztosítása sokkal költségesebb és időben nehezebben elérhető lenne. A város igényel szüntelenül nőnek és arra kényszerítenek bennünket, hogy mielőbb megoldjuk ezen jelentős kultúrtörténeti műemlék megmentésével összefüggő kérdések valamennyiét. A párt és állami szervek eddig nem tapasztalt gondoskodással kezelik a kultúrtörténeti és történelmi emlékeket és ez hazánk műemlékei újjáépítésének, rekonstrukciójának és messzemenő kul- túrálls-társadalml kihasználásának legerősebb biztosítéka. A Szlovák Nemzeti Tanács 7/58. számú, műemlékekkel kapcsolatos rendelete alapján a komárnól Jnb, a műemlékvédő szervekkel karöltve fogott hozzá az erődítményrendszer újjáépítéséhez és célunk, hogy ezeket az épületeket megmentsük a jövő hemzedék számára. , Igaz ugyan, hogy az épületek jelenlegi használata pusztítja, értékteleníti az objektumok történel- miségét, megviseli állapotukat. U- gyanez érvényes a különféle hozzáépített vltyillókról és az esztétikusnak éppen nem mondható alkalmi szemétdombokról és a védett terület más jellegű létesítményéiről. f A járási müemlékkezelőség kezdeményezéséből Komáromban megalakult a műemlékgondozók önkéntes aktívája, amely túlnyomó- részt tájékoztató tevékenységet fejt ki. Főleg azon beavatkozásokat tartják számon, amelyekről nyilvánvaló, hogy indokolatlanul történtek. Ezen tájékoztató tevékenységet legfőképp természetesen az állami müemlékkezelőség, de a nemzeti bizottságok, a köz- biztonsági szervek és a Járási ü- gyészség Irányába is kifejtik. A komáméi Vnb Tanácsa határozataival jóváhagyta a védett terület építkezési zárlatát és a bástyalakók lakáshelyzetének fokozatos megoldását — lakások kiutalásával. jóváhagyták a város erődítményrendszere és védett övezete védelmének, újjáépítésének és kihasználásának alapelveit. De el kell Ismernünk, hogy sem a városi, sem a járási sőt —. a tárgyalások eddigi eredményeiből ítélve — a kerületi szervek sem képesek biztosítani ezen műemlék védelmét és újjáépítését. Ezért a járási szervek a felsőbb szervek segítségét kérték. 1978-ban az erődítményt megtekintette az SZSZK kormányának alelnöke, aki a város tisztségviselőit — az erődítményt illetőleg — biztosította támogatásáról. Mint ebből is nyilvánvaló a bástyák ügye jó úton van, de türelemmel kell lennünk, hiszen egy ilyen hatalmas területű építmény kiürítése és újjáépítése hosszantartó folyamat. Ha az erődítményrendszert eredeti formájában akarjuk megőrizni és újjáépíteni, akkor a következőkről kell gondoskodnunk: póthelyiségekről az erődítményt használó vállalatok és szervezetek elhelyezésére. Ezt esetleg új beruházások árán is véghez kell vinnünk; lakásokról kell gondoskodnunk azok számára, akik a bástyákban laknak, a teljes tervdokumentáció elkészítéséhez tervezőkapacitást szükséges biztosítani; fel kell kutatnunk az egyes építészeti elemek és részletek mesterművé- szl restaurálására vállalkozó üzemeket; ezenkívül az erődítmény újjáépítésére is meg kell találnunk a legmegfelelőbb építészeti vállalatot. Az állami müemlékkezelő és természetvédő hivatal bratislavai központjá máris kidolgozta a VI- os számú bástya építészeti vázlatát és ezek szerint a bástya hadtörténeti múzeummá alakítható át. Ezzel kapcsolatban máris tárgyalások kezdődtek a prágai és a bratislavai hadtörténeti intézetekkel, valamint a prágai Hadtörténeti Múzeummal. Meg kell jegyeznünk, hogy azon polgárok, akik az erődítményt lakják, nem szívesen költöznek ki a bástyából, egyrészt azért, mert ott laknak születésük óta, másrészt azért, mert már nem tudnának meglenni a kis gazdasági udvarok nélkül, amelyeket lakóhelyük tőszomszédságában létesítettek. A komárnói vnb egyik legnagyobb problémája a lakáskérdés. Jelenleg 842 lakáskérvényt tartanak nyílván, az idén előreláthatólag 230 igénylőt tudnak kielégíteni. De így is csak a legégetőbb eseteket tudják megoldani. Az erődítmény műemlékké történő átalakításával az állami műemlékvédő szervek a közigazgatási szervekkel karöltve már 1972-ben kezdtek foglalkozni. Csupán a bástyaépületek belső terelnek felmérési munkálatai, amelyeket a bratislavai geodézia dolgozói végeztek, több mint egymillió koronába kerültek. A komáromi Járási Mű- emlékkezelőség megalakulása óta (1976) megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik a bástyák újjáépítésével. Teszi ezt annak ellenére is, hogy nehézségei vannak, a tervezési és a kivitelezési munkák biztosításában. Legutóbb a bratislavai Stavoprojekt elvállalta, hogy építészeti-történeti vázlatot készít az erődítmény egyes részeiről. 1979-ben elkészült a VI-os számú bástya vázlata, hasonló tudományos munka készül a további épületekről is. Tekintettel arra, hogy az újjáépítési munkák elvégzésére nem sikerült biztosítanunk a megfelelő építövállalatot, mérlegeljük egy karbantartó csoport megalakítását a komárnói Vnb mellett,, amelynek4munkásai aztán részt vennének a bástyák újjáépítésében is. A járási és a helyi párt, illetve állami szervek, továbbá a műemlékvédő szervek érdeme, hogy a kulturális műemlékek felújítását és karbantartását járásunkban különleges gonddal kezelik. Ennek bizonyítéka az is, hogy igazán nagyobb méretű Igényes felújításra már csupán Komárno újkori erő- dltményrendszere és a város volt katonai temploma vár. Számos védett műemléket az utóbbi években újjávarázsoltunk. Így például res- tauráltattuk Element Gottwald mellszobrát (1977—78), továbbá Jókai Mór és Klapka György plasztikáit. A város számos műemlék- épületén felújítottuk a külső homlokzatot, megszépítve ezzel a város történelmi központját. De nemcsak a járási székhelyen, hanem az egész járásban nagy figyelmet szentelnek a műemlékeknek. Az utóbbi négy évben a műemlékvédelem keretében öt szakrális épület, számos népies és műszaki jellegű műemlék épült újjá. A beruházó a járási müemlékkezelőség volt, és a komáromi Területi Du- namenti Múzeummal karöltve, biztosította a NOSZF-tér 9. számú házának megjavítását, amelyben a Délnyugat-szlovákia munkásmozgalma elnevezésű állandó kiállítás kapott helyet. A járási műemlék- kezelőség 1976 óta az államilag védett kulturális műemlékekre csaknem hárommillió koronát költött. járásunkban a műemlékvédelem fő feladata jelenleg a komáromi erődítményrendszer újjáépítése és a volt katonai templom rekonstrukciója. Az utóbbiban római emlékek kőtárát szeretnék berendezni. Az újjáépítésre kerülő műszaki jellegű műemlékek közül megemlítem a dunai úszó vízimalmot. Ing. ALOJZ HORJÄN, a járási müemlékkezelő ség igazgatója KIS ÉRETTSÉGI
